A tervezett 7 óra helyett ¼ 8 körül indultunk el, de szerencsére, jól tudtunk közlekedni! Jó ötlet volt az Árpád hídnál átszállni a 26-os buszra, amire ugyan majd’ 10 percet várnunk kellett, és a Margitsziget bejáratánál is picit nehezen jutottunk át, de még időben, és főleg kényelmesen érkeztünk meg a Szabadtéri Színpadhoz. Még egyéb „fontos” ügyek intézésére is futotta az időből!...
Elfoglalva helyünket, örömmel állapítottuk meg, hogy tökéletes rálátásunk van a színpadra! Figyelgetve a még utánunk érkező nézőközönséget, egyszer csak Héger Tibit fedeztük fel közöttük! Megnyugodtam – ha ő is eljön megnézni a konkurenciát, akkor a Vámpírok báljával szemben csak nem számít megcsalásnak e darab megnézése!? :)
Szabadtéri színpad lévén nem volt függöny, így a díszletet már korábban alkalmunk volt megcsodálni. Falusi házak ablakai látszódtak, illetve a háttérben Drakula gróf kastélyának falai magasodtak… Óhatatlanul a Vámpírok báljához hasonlítottam magamban, amely valamilyen szinten az előadás további perceire is igaz volt, de mindez csak a darab története miatt, és nem a minőség vagy a színvonal miatt volt így…
Elkezdődött az előadás, melynek történetéről mindössze csak annyit tudtam, amit a darab honlapján lehetett olvasni.
A darab Bram Stoker regénye és a könyvből készült Francis Ford Coppola adaptáció nyomán mutatja be a hírhedt vámpírgróf, Drakula történetét.
Jonathan Harker, az ifjú angol ügyvéd azért utazik a Kárpátok közé, a hátborzongató várkastélyba, hogy nyélbe üsse Drakula londoni ingatlanvásárlásait. Még nem sejti, hogy miféle szörnyűséget szabadít ezzel a világra: a vámpír gróf ebben a nyugati metropolisban akar újabb áldozatokat szedni, újabb „élőhalott” segítőtársakat toborozni. Drakula, a fiatal ügyvéd Jonathan Harker menyasszonyában, rég elvesztett feleségét véli felfedezni, így útra kel „századok távolából”, hogy visszaszerezze egyetlen szerelmét Elisabetát, Mina Murray személyében. Miközben Harker a romos várban senyvedve tervezi reménytelennek tűnő menekülését, Drakula kísértethajója máris Anglia felé közelít, ahol két ártatlan fiatal nő készül a boldog házaséletre. Az egyik éppen Mina, Harker menyasszonya, aki kísértetiesen hasonlít a gróf 400 éve elhunyt jegyesére. Barátaiknak, egy holland orvosprofesszornak, egy ifjú angol nemesnek és egy amerikai kalandornak minden bátorságukra és leleményességükre szükségük lesz, hogy elháríthassák a túlvilág pokoli támadását. ”Mintha réges-rég rá várnék, hogy végre értem eljöjjön...”
Az előadás „a holtak ébredésével” kezdődött, amely közben Drakula gróf – nagyon hatásosan – lóháton érkezett a kastélyába… Nagyon kíváncsi voltam, hogyan hat majd rám Pintér Tibor – mind hangilag, mind színészileg –, mert úgy maradt meg emlékeimben, mint akit nem feltétlenül kedvelek, ugyanakkor a darab (számomra) legszebb dalával (Rég feledett kép) első hallás után sikerült megnyernie! Ahogy elkezdett énekelni, éreztem, ez a Pintér Tibor más, mint akire én emlékeztem, vagy az ízlésem és megítélésem változott - azonnal meggyőzött a hangjával! Nagyon jó volt hallgatni őt! J Színészileg is hatott rám, mert bár, eleinte kissé furcsának tűnt a szinte egysíkúan mondott prózai szöveg, de később ez átfordult tetszésbe, és már szinte szexisnek és egyéninek találtam – nagyon tetszett! :)
Jonathan, aki egy angol ügyvéd, mielőtt elvenné Minát, a Kárpátokba utazik, hogy elintézzen egy ingatlanvásárlást Drakula grófnak. Akkor még nem is sejti, hogy megbízója milyen hátsó szándékkal szeretne Londonba költözni.
Az ügyvédet alakító Nagy Balázs nevét már ismertem, sokszor találkoztam is vele, de színpadon látni őt, még nem volt szerencsém. Nos, nem hiába vannak szép számmal hívei, a hangja fantasztikus – olyan erővel szólt, hogy csak, na! :)
Jonathant Erdélyben a rettegés és félelem fogadja. Az emberek nem mernek szóba állni vele. Mindössze egy lelkész ad útbaigazítást, hogy merre van Drakula gróf kastélya, de ő is óva inti. Vagy ha már céljától nem tudja eltántorítani legalább egy keresztet ad neki, hogy megvédje.
Drakula kedvesen fogadja vendégét. Egy beszélgetés alatt meglátja Mina képét Jonathannál, aki nagyon hasonlít 400 évvel ezelőtt elhunyt szerelmére.
Így a gróf útnak indul Anglia felé. Közben Jonathan terveket sző, hogyan tudna megszökni a kastélyból.
Eközben otthon, Angliában Mina és legjobb barátnője, Lucy, esküvőjükre készülődnek már.
A Minát alakító Vörös Editet és hangját csak a lemezről ismertem. Kíváncsi lennék, a Drakulán kívül mivel foglalkozik, mert nagyon el tudnám őt képzelni valamelyik színház színpadán – szerintem, nagyon jó és szép hangja van; végre egy női musicalszínész, akit élmény hallgatni! A Lucyt alakító Gallusz Nikiről nem kell sokat írnom – az ő hangját és játékát már régóta szeretem, és e szerepben is remekelt! :)
Lucy legnagyobb feladata, hogy végre eldöntse, hogy Quincey, az amerikai kalandor, vagy Artur, egy angol nemes legyen jövendőbelije.
Külsőben is megvolt az igazi vámpírgróf-hatás – elegáns, szép ruha; hosszú, szép őszes haj és az elmaradhatatlan hűvös elegancia… Igen, ekkor is a Vámpírok bálja jutott az eszembe, és legkedvesebb vámpírgrófunk – igen, hasonló volt, de mégis más! Drakula gróf, amíg a kastélyában kísért, megtört, idős, ősz hajú vámpír, ám amikor megérkezik Londonba, életerős, fiatal, csillogó, hosszú fekete hajú hódító! :)
Ám eközben megérkezik Drakula gróf is Angliába, aki nemcsak Minának, hanem Lucynak is megjelenik képzeletében, így a választása még nehezebb lesz. Végül a gróf nyeri el Lucy "örök" szerelmét.
A gróf igazi, és legfőbb célja azonban Mina.
Jonathannak sikerül megszöknie Erdélyből, és Londonban pont időben érkezik, de azt sajnos nem tudja megakadályozni, hogy a gróf visszavigye magával Erdélybe Minát.
Az ifjú, és segítői, Quincey, Arthur és Van Helsing professzor visszatérnek a kastélyba, hogy minden bátorságukat és leleményességüket felhasználva legyőzzék Drakulát.
A lelkész segítségével maguk mellé állítják a falu lakosait, akik segítenek szembeszállni Drakula túlvilági lényeivel, és Jonathannak végül sikerül a gróf uralmának véget vetnie.
Szereposztás:
Drakula Pintér Tibor
Jonathan Nagy Balázs
Van Helsing Mészáros László
Mina Vörös Edit
Lucy Gallusz Nikolett
Lelkész Makrai Pál
Artur Mező Zoltán
Quinsey Miskovits Róbert
Az ördög hegedűse Pál István
Közreműködnek a Budapest Balett táncművészei és a Sziget Színház társulata
Díszlet és látványterv: Domján Gábor
Jelmeztervező: Vörös Edit
Koreográfus: Nádasdy András
Társkoreográfus: Patuzzi Mónika
Rendező: Venyige Sándor
Az első felvonás végén Cilinek még nem nagyon tetszett a darab, de hazafelé jövet meggyőztem őt, hogy nem is rossz! Igaz, nem Vámpírok bálja, mert az látványban messze-messze sokkal jobb – a díszlet, a jelmez, a táncosok, no és persze, a színészek – mégis, nekem ez is tetszett! A történet valóban nem az igazi – több helyen zavaros és érthetetlen, illetve a drámai és a vígjátéki helyzetek hirtelen váltakozása kissé „darabossá” teszik az előadást, ami esetenként kizökkentik a nézőt, és a székben történő fészkelődést eredményezi. Ebből a szempontból a Vámpírok bálja ügyesebben áthidalja az amúgy nem túl érdekes és izgalmas részeket, gördülékennyé és belefeledkezőbbé téve a történetet! Cilit is inkább a dalok győzték meg, azokkal semmi probléma nem volt, sőt… Pintér Tibor hangja és színészi játéka belopta magát a szívünkben – a Rég feledett kép című dalt gyönyörűen adták elő V. Edittel! :)