Hajajajaj! Nem tudtam, merjek-e hinni a szememnek, illetve el ne kiabáljam a „vámpirisztikus” hírt, miszerint ma is Géza van kiírva Paris szerepére! :) Olyan nagyon-nagyon szeretném Vele látni! Mennyei lenne! :)))
Óriási izgalommal és várakozással utaztunk az Operettszínház felé – ez részben a számunkra évadnyitó Rómeó és Júlia előadásnak, de még inkább Géza esetleges szereplésének volt köszönhető…
A színház bejáratát átlépve azonnal a szereposztó táblára pillantottam – örömmel olvastam rajta Géza nevét Paris gróf neve mellett…
Jóleső érzés volt újra magunkba szívni a színház levegőjét és hangulatát; egyúttal kíváncsian vártuk az új arcok színre lépését a darabban.
Füredi Nikolett Capuletné szerepében tetszett, mégis Janza Kata alakítása számomra hatásosabb és meggyőzőbb. (Füredi Niki Elisabethként nagyon fantasztikus, és érdekes, mert ebben a szerepben Janza Katát nem tudom sehogyan sem elképzelni!) Baranyai Annamáriát eddig még nem volt szerencsénk színpadon látni, de Montaguenéként tetszett, bár Csengery Ottília vadabban és vérmesebben formálja meg Rómeó anyját. Polyák Lilla a Dada szerepében helyes volt, jól kiosztotta "Süsüt" - miután nekihátrált, az a szegény gyerek annyit kapott, hogy azt sem tudta hogyan vonszolja ki magát a színpadról. :) Azonban itt is azt kell írjam, hogy Nádasi Veronika játéka és alakítása engem jobban magával ragadott, míg Náray Erika – igaz, ebbéli szereplését csak a lemezről ismerem – nehezen überelhető! Lilla a József és a színes szélesvásznú álomkabát Narrátoraként volt elsöprő, de a miskolci incidens óta pici neheztelés van még bennem iránta. :( Vágó Bernadettet nem először láttuk Júlia szerepében – ezúttal is nagyon aranyos volt; mind színészileg, mind zeneileg nagyon jó és hiteles volt. Láttuk már Vágó Zsuzsival is, de nem tudnék választani a két lány közül. Mindketten szép hanggal és éneklési stilussal vannak megáldva. :) Meg is állapítottam, hogy Detti hangja néhol kísértetiesen hasonlított Zsuzsiéra. Ezzel persze, nem azt mondom, hogy utánozza egyik lány a másikat – ez inkább csak azt támasztja alá, hogy mindkét lány nagyon jól játssza Júliát!
Áttérve a férfi szereplőkre… Lőrinc barát számomra egyenlő Földes Tamással! Nagyon szeretem a hangját, mert lágysága és melegsége tökéletesen visszaadja a szerep által kívánt hangszínt, amelyben ha kell a humor, s ha kell a dráma dominál. Capulet megformálójaként sem tudnék mást elképzelni, mint Csuha Lajost. Számomra Bereczki Zoli neve is összeforrt Mercutióval - igaz, láttam már Szabó Dáviddal is, aki szintén rendben volt, mégis BeZo az igazi! :) Németh Attila (Verona hercege) hangját szeretem is + nem is, míg a színészi játéka nagyon bejön. A hangjával az a problémám, hogy időnként úgy érzem, nincs elég ereje kiénekelni a hangokat, valahogy olyan levegős lesz tőle az éneklése... Szilveszter, mint Tybalt - amennyire fenntartásaim voltak vele kapcsolatban, olyannyira megszerettem a hangját, a játékát, sőt, magát a színészt is! :) (A Halál szerepében ugyan még nem láttam, de erős szimpátiám ellenére mégis úgy érzem, Kamarás Máté alakítását nem tudná túlszárnyalni.) Visszatérve azonban Tybaltra - úgy éreztem, Szil ma este érzékenyebb és drámaibb volt, mint szokott! Talán a nyári szünet alatti feltöltődés eredménye ez, vagy talán, már hiányzott neki Tybalt?! :) A "Belém égett" kezdő sorai valami olyan szép és érzelmes hangszínnel jöttek ki Szil torkán, hogy még most is beleborzongok, ha csak olvasom: Kölyökkori kincseim mind ellopták / A féltett gyermekálmok oly nagy csodák / Ám engem nem hagytak a felnőttek / Tiszta ésszel, keménységgel fertőztek. Kerényi M. Mátét úgy sikerült megkedvelnem és megszeretnem, hogy MÁZS-zsal szerettem volna látni a R&J-t, de mindig Mátét sikerült "kifogni" Benvolióként! :) Az első "jó pontot" akkor szerezte meg nálam, amikor a legelső R&J-n olyan szépen énekelte a "Hogy mondjam el?"-t, hogy csak elismerően tudtam hümmögni magamban. A darab megnézése előtt kizárólag csak MÁZS előadásában hallottam a dalt, így vártam egy hasonló, nekem tetsző színvonalat, de úgy érzem, még ha Árpi magasra is tette a mércét, Máté legalább olyan jól adja elő ezt a dalt. A játékában ugyanúgy benne van az a kedves csibészség, amiért Árpit is szeretjük! :) (Azért remélem, MÁZS-zsal is sikerül majd látnom a darabot! :)) Már csak két férfiúi szereplőről nem írtam még. Az egyikük a főszerepet alakító Dolhai Attila, akit leginkább, mint ember, és mint színész kedvelek nagyon, de akinek az énekhangja és stílusa nem igazán tetszik. Szívesen megnézek vele egy-egy darabot, de úgy érzem, minden eddigi szerepére akad olyan színész, aki jobban és szebben elénekli a dalokat, mint ő. Színészileg semmi bajom nincs vele, sőt... - helyes, kedves, aranyos, de hangilag ezidáig még nem tudott lenyűgözni. Nem is bírom megállni, hogy ne említsem meg Száraz Tamást, akit egy véletlennek köszönhetően láttam Rómeóként, elmondhatatlanul tetszett - úgy színészileg, mint hangilag -, mégis a színház vezetősége őt "fosztotta meg" ettől a szereptől! Nagyon-nagyon sajnálom! :(
No, és a legvégére hagytam, aki jelenlétével és játékával (még ha nem is olyan nagy szerep) megkoronázta ezt az évadnyitót, és akivel szemben nem tudok (igaz, nem is akarok) elfogulatlan lenni…ő nem más, mint Egyházi Géza! Aki olvasgatta a jegykereső fórumokat, miután kiderült, hogy Géza ugrik be Paris szerepébe Homonnay Zsolt betegsége miatt, az pontosan tudja, milyen lavina indult el ezen előadásokra történő jegyszerzés végett. Nem kívántam, hogy Zsolt lassabban gyógyuljon :(, de nagyon örültem, hogy még mára sem tudta vállalni a szereplést. :)
A fórumozók szerint Géza sokat fejlődött tavaly óta, és sokkal magabiztosabban tündökölt a nősülni vágyó gróf szerepében, de ezt a fajta színpadi biztonságot már a Vámpírok bálja kapcsán megtapasztalhattuk. Nem tudom, mikor szóltak neki, hogy ugorjon be Zsolt helyett, de míg az első előadáson (4-én) állítólag érzékelhető volt a beugrás, én semmiféle bizonytalanságot nem vettem észre az alakításában – sem a szövegben, sem a mozdulatokban, sem a színpadi helyezkedésben, sőt… Géza arcjátéka egyszerűen fantasztikus! Oké, egy-egy mimika vagy gesztus ismerős volt már „valahonnan” :), épp ezért csalt óhatatlanul mosolyt az arcunkra például, „A leánykérés” első sorai: Stramm vagyok, ifjú és szép / És legfőképp: jó parti! / Vágyom rá halálosan / Kastély is van - tóparti!; a „Találkozunk a bálban!” mondatáról már nem is beszélve! :) A „Paris halálá”-ban „elkövetett” rockos-visítós rész furán hangzott tőle, de jó volt – na jó, lehet még csiszolni rajta egy kicsit, de az is lehet, hogy csak szokni kellene!? :) Az előadás végén jóérzés volt látni Géza arcán az örömöt, amelyet minden bizonnyal az ő részéről is a jóleső érzés váltott ki, miszerint tetszett a közönségnek, aki egyértelműen kinyilvánította az iránta érzett szeretetet. Nagyon bízom benne, hogy a színház sem csak "szükségállapot" miatt lapozta fel Géza telefonszámát, hanem máskor is lehetőséget biztosítanak számára, és felkérik őt egy-egy szerepre a jövőben is! Azt gondolom, ha az illetékesek füleltek, hallhatták a neki járó tapsot és ovációt, ami önmagáért beszélt!
Egy mondat erejéig szeretnék a közönségről is említést tenni – azt gondolom, megérdemlik/megérdemeljük. Nem volt ugyan állva tapsolós, de mind az előadás alatt, mind az előadás végén kellően kifejezésre juttatta, mennyire tetszik neki, amit lát és hall, és mennyire szereti és rajong az előadás szereplőiért! :)
Nagyon örülök, hogy ilyen kellemesre sikeredett az este – remélem, a folytatás csak még pazarabb lesz! :)
