Hát, érdekes az élet!? Feltehetően a ma esti Mozart! előadáson többségében Árpi-rajongók ülhettek a nézőtéren, mégsem volt olyan elsöprő és vehemens taps és ováció, mint péntek este, amelyen ugyan szintén Árpi volt a főszereplő, de eredetileg Dolhai Attila játszotta volna Mozartot!? Persze, ma este is volt állótaps és visongás, mégis pénteken sokkal jobban éreztem a közönség aktivitását és jókedvét, amely kölcsönös hatásban volt a színpadon játszó művészekkel! Minden bizonnyal az sem elhanyagolható szempont, hogy ki a karmester az aktuális előadáson. Pénteken Silló István volt, aki hagyta a lehető leghosszabb ideig tetszést nyilvánítani a nézőket, míg ma este Makláry László vezényelt a zenészárokból, és hát...nem feltétlenül hagyta kibontakozni a közönséget. Ez leginkább a "Miért nem fogadsz el engem" dalnál volt igazán érzékelhető, mert amíg pénteken Árpi olyan zúgó vastapsot kapott, hogy tán még a szomszéd színházban ülők is hallották (szegény, mindezt Ádám-kosztümben némán és hősiesen tűrte hosszú másodpercekig), addig ma este nem tapsolhattuk meg őt kedvünkre (pedig, most is fantasztikus volt), mert egy-két másodpercnyi taps után már folytatódott is az előadás! Persze-persze, tudom én, hogy vasárnap este + senki sem szeretne későn hazamenni, de azért mégis...
No, de hogy végre az előadásról is írjak néhány mondatot... Hát, nem tudom, mennyiszer tudnám estéről estére végignézni megunhatatlanul úgy, hogy előadás végén, úgy térek magamhoz a színházi székben, mint aki egy álomból ébredt fel, és aki álmában mindvégig az előadás részese és szereplője volt!? A színészek mindegyike olyan átéléssel és hitelesen formálja meg a szerepeket, hogy szinte az előadás első másodperceiben magával ragad a történet és már én is együtt utazom a szereplőkkel Salzburg, Párizs és Bécs között! :)
Árpival egyszerűen nem tudok betelni! Amikor egy-egy nagyon jól sikerült előadás után azt gondolom, ez volt részéről a csúcs, történik valami, és egy elkövetkezendő előadáson a lelke, a szíve és a tehetsége mélyéből újabb erőt és energiát merítve messze túlszárnyalja korábbi alakításait! Miféle csodákat rejthet még magában ez a zseni (csakhogy a darabhoz mérten stílusosan fogalmazzak!)?! :) Lenyűgöz a színészi játéka, amivel mindig tud valami újat, aranyosat és kedveset kihozni a szerepből, a dalok pedig olyan átéléssel szólnak tőle, hogy a legszívesebben odamennék hozzá és megölelném...
Szilveszter – jelen pillanatban – a másik nagy kedvencem, aki a 7-i szereplésével és éneklésével teljesen levett a lábamról. Néhány előadás óta már szimpatizáltam vele, de mostanra menthetetlenül magával ragad a személyisége, ha csak megjelenik a színpadon. Tulajdonképpen nem is értem magam, eddig miért „álltam neki ellen”, de tény, hogy most már az ő szereplése is fényesebbé varázsolja az előadást! Alapvetően komoly, ritkán mosolygó ember képét mutatja, de a szemfüles néző el-elkaphat egy-egy vicces és humoros gesztust vagy mimikát, sőt, a tapsrendnél egy-egy halvány mosoly is felfedezhető az arcán! :)
Ágotát is nagyon megkedveltük, sőt, megszerettük az elmúlt két előadás alatt! Nagyon helyesek és aranyosak Árpival! :) Náray Erika és Bereczki Zoli ugyancsak tökéletesen hozták a szerepüket – nos, őket is csak szeretni és kedvelni lehet! :)
