Szerencsére nyugis nap volt, így ¾ 5-kor le is léptem az irodából. A közlekedéssel is minden rendben volt – ½ 6-kor már otthon is voltam. Szokás szerint összekészülődtem, majd irány az Operettszínház!
Cilivel a színházban találkoztunk – ő már ott volt, mire én megérkeztem. Beadtuk a kabátot a ruhatárba, majd elfoglaltuk helyünket a 7. sor 7-8. székében. Kiválóan láttunk mindent és mindenkit egész előadás alatt! :)
A darab megnézését Cili forszírozta, miután hallotta Ágotától a Senkim sincs című dalt, valamint anno A Társulat is előadta (Barát Attila főszereplésével) a Nem baj, ha lúdtalpas… című dalt a darabból, ami már akkor felkeltette az érdeklődésünket. A szereposztás megszületésekor Árpin és Ágotán kívül Szilveszter is nagy húzóerőnek bizonyult, így terveztük be ennek a musicalnek a megnézését is!
A musicalről elöljáróban annyit tudtunk, hogy a világ első klezmer-musicalje, amely Indig Ottó Torockói menyasszony című színműve nyomán készült.
A történet egy erdélyi román-magyar-zsidó településen játszódik. Bárány András (György-Rózsa Sándor) - a módos gazda fia - éppen legénybúcsút tart, házasságra készül a szegény, de igen szemrevaló Patkós Rózsival (Siménfalvy Ágota). Ez a legénybúcsú kissé elhúzódik, ugyanis, mint kiderül, Rózsi nem rendelkezik az esketéshez szükséges papírokkal. Miután szülei meghaltak, se ház, se pénz, se a lányra vonatkozó papír - születési okirat vagy keresztlevél - nem maradt utánuk. A lány az uradalomban dolgozik, és ott is lakik. Cosma jegyző (Marik Péter) – Majzikné (Lehoczky Zsuzsa) tanácsára, aki mindent tud, ami az utóbbi 50 esztendőben itt a településen történt - a Kolozsvári Gyermekmenhelyhez fordul információért. A menhely válaszából kiderül: Rózsi valóban nem a Patkósék lánya, csupán örökbe fogadták, s sajátjukként nevelték fel. Az igazi apa, néhai Blum Salamon (Benkóczy Zoltán) malomtulajdonos, az anya pedig a megejtett mindenes Weisz Regina, aki a szülés után hamarosan elhunyt. A "bűnjelet" titokban adták be az otthonba.
Tehát kiderül, hogy az eddig kereszténynek hitt Rózsi, tulajdonképpen zsidó! Amiről fogalma sincs, hogy micsoda! Hiszen eddig hithű katolikusként járt a templomba, gyónt és áldozott, s ha valami problémája volt, Szent Antalhoz fordult segítségért. Bárány András összeroppan a szörnyű fordulat hatására. Nem elég, hogy a menyasszonya lelenc, ráadásul még Blum lány is?! Úgy érzi, el kell tűnnie, el kell menekülnie a világból. Apja tiltakozása ellenére önként jelentkezik katonának.
Rózsi hiába védekezik azzal, hogy "Nem mindenki olyan szerencsés, hogy oda szülessen, ahová szeretne!", eddigi környezete, ismerősei, barátnői is kitaszítják. A kétségbeesett Rózsit a helység zsidó kocsmárosa, a filozofikus hajlamú Herskovics bácsi (Melis Gábor) veszi védőszárnyai alá. Otthont nyújt neki és - a maga módján - tanítani kezdi új hitére.
Blum Salamon felesége (Molnár Piroska) először felháborodik, mikor kiderül elhunyt férje csapodársága, majd kíváncsi lesz Rózsira. Mindig is gyermeket szeretett volna, és ez a törvénytelen perszóna mégis csak Blum-ivadék... Mellesleg Blumnénak valamikor Herskovics is udvarolt, de az asszony - ki tudja miért? - mégis csak a gazdag malomtulajdonost választotta. Blumnénak megtetszik Rózsi, és a lányaként szeretné nevelni, magával vinné a jómódba, a zsidó közösségbe. Csakhogy ott sem fogadják el, onnan is elüldözik a szerintük nem közéjük való, "lényegében még keresztény" teremtést...
Ha őszinte akarok lenni, én pici fenntartással fogadtam a darabot – tartottam tőle, hogy esetleg nem annyira fog tetszeni, illetve hasonló érzésekkel jövünk majd ki a színházból, mint májusban az Abigélről. Nem így lett, sőt… Cilivel azonnal megállapodtunk, hogy Árpival újból meg kell néznünk! :)
A történet maga meglehetősen szomorú, de egyúttal ironikus is! És bár, nem egyszer kell zsebkendő után kutatni, nagyon jó egyensúlyban van jelen a humor a komoly mondanivalóval! Mindez a színészek kitűnő játékának is köszönhető, akikkel együtt sírunk és együtt nevetünk, mert gesztusaik és mimikájuk hol könnyeket csalnak ki a szemünkből, hol mosolyt varázsolnak az arcunkra! :)
Ágota nem okozott csalódást, sőt, ha lehet, még inkább a szívünkbe zártuk őt. Nagyon helyes és aranyos színésznő – az első pillanattól kezdve elhittem neki, hogy ő egy szegény, ám jóravaló katolikus lány, aki boldogan készül feleségül menni szerelméhez…
Az Andrást alakító György-Rózsa Sándor teljesen ismeretlen volt számunkra. A fórumon olvastam egy Árpival megnézni kívánó, épp ezért kissé csalódott beírótól, hogy ő nem igazán kedveli e művészurat, ezért nem tudtam, mire számítsak vele kapcsolatban. Nos, úgy gondolom, azon túl, hogy Árpi az Árpi, Gy-R. Sándor is tökéletesen és hitelesen eljátszotta a tanácstalan és tépelődő vőlegény szerepét! Hangjában sem találtam semmi kivetnivalót, hacsak annyit nem, hogy a magasabb hangok Árpi torkán bizonyára még erőteljesebben jöttek volna ki. Néhol szinte hallottam is a „belső fülemmel”, egy-egy rész hogyan is szólna Árpi előadásában! :)
Szilveszter nem éppen szimpatikus figurát alakít – ő Jonel, a rendőrfőnök, aki egy helyzeti fölényét kihasználó, nem sok emberséget magában hordozó lakosa a településnek. A cselekmény előrehaladtával kiderül, hogy valamiféle érzések – még ha csak nyomokban is, és azok sem feltétlenül nevezhetők emberinek, de – kavarognak benne… Már-már kezdtem magamban megbékélni a gondolattal, hogy Szilveszter e darabban nem fog énekelni (persze, ez még így utólag is abszolút lehetetlen feltételezés), de a második felvonás vége felé az Ég a tűz című dallal ez is megtörtént! Szilvesztert mintha sorra megtalálták volna ezek a kissé őrült, érzelmeivel viaskodó, önmagát nem igazán találó személyiségek szerepei – Tybalt, Colloredo, Jonel… No, de olyan tehetséggel és hitelességgel formázza meg őket, hogy azonnal magával ragad és visz! J Szilveszter humorérzéke Colloredo szerepében már több alkalommal is megmutatkozott, főleg, ha a legutóbbi Mozart!-ra gondolok, és mindezzel – mint azt már említettem, a darab komoly mondanivalója ellenére – a ma esti Jonel karakter megformálásakor sem szűkölködött! :) Ami pedig, végképp meglepett bennünket, hogy az általában mindig komoly Szil a tapsrendnél olyan tánclépés-sorozatot vágott le Lehoczky Zsuzsával, hogy csak pislogtunk! Nagyon helyesek voltak! :)
A szereplők között további nagyon kedves ismerős arcokat fedeztünk föl, illetve újabb megjegyzendő nevekkel bővült a megkedvelt művészek palettája. Ismerős arcként láttuk viszont Dénes Juditot Terus, a kissé bolondlány szerepében, aki fülig szerelmes Jonelbe. Juditot Aloysia Weberként ismertük meg a Mozart!-ban… Dézsy Szabó Gábort, aki e darabban Bárány András apját játssza, ugyancsak a Mozart!-ból ismerjük, ott Arco gróf szerepét alakítja… Kerényi Miklós Máté már szinte régi, kedves ismerősünk – ő egy zsidó fiú, Dávid, aki eleinte Rózsi után érdeklődik Herskovics bácsi kocsmájában, de megpillantva Jankát (Szendy Szilvi), eltérül a szíve… Szendy Szilvit is volt már szerencsénk látni, mégpedig Kis Mari szerepében (Abigél – eleinte piszkálódik Vitay Georginával, majd a legjobb barátnők lesznek)… Oláh Tibor nevét most kezdjük megjegyezni, aki egy falubeli srácot alakít, Sanyikát, és bár, nem egy szépség, sőt…de olyan jópofa, humoros figura, hogy érdemes lesz őt megnézni más darabban is! :)
Szóval, nagyon tetszett nekünk a Menyasszonytánc, ami remélhetőleg a beszámolóból is kellőképpen kiderült! :)
