Cili megérkezett hozzám ¾ 6-kor, és menetrend szerint ¼ 7-kor elindultunk az Operettszínházba, az első Rudolf előadásunkra. Elfoglaltuk „törzshelyünket” a baloldali emelet 1-2. székében. Számunkra új darab lévén, nem sokat tudtunk a történetről – persze, a történelemkönyvekből tanultakon túl...
A darab Rudolf trónörökös (Dolhai Attila) és Vetsera Mária (Vágó Bernadett) szenvedélyes, romantikus és tragikus véget érő kapcsolatát meséli el, drámai muzsikával és hatalmas slágerekkel. A fiatal Rudolf abban a pillanatban ismerkedik meg a tizenhét éves bárónővel, amikor minden összeomlani látszik körülötte. Apjával, Ferenc József császárral (Németh Attila) egyre nyilvánvalóbb kibékíthetetlen politikai és emberi ellentéte, mindenütt besúgók veszik körül, feleségével (Nádasi Veronika) boldogtalan a kapcsolata, s a magyarok ráadásul tőle várják a Monarchia válságának megoldását.
Rudolf csapdában érzi magát, képtelen túllépni saját korlátain - és megváltásként érkezik életébe a mindent elsöprő érzelem. A titkos viszony persze nem kerüli el a nagy manipulátor, Taaffe miniszterelnök (Földes Tamás) figyelmét sem, aki ettől a perctől kezdve esküdt ellenségként igyekszik megakadályozni Rudolf politikai és magánéleti boldogulását. Hiába ismerjük a történelemkönyvekből a drámai befejezést Mayerlingben, az utolsó pillanatig úgy tűnik: a szerelem végül mégis győzni fog.
Furcsa, hogy írni kéne a darabról, de semmi sem jut eszembe. Új volt a történet, tele sok-sok érzelemmel; és míg a többször látott előadások szinte maguktól mondatják a beszámolót, véleményt, most gondban vagyok e téren…
Összességében tetszett a darab – kiváló színészek, remek táncosok, látványos díszlet és gyönyörű ruhák, jelmezek – mégis, Cili megállapításával kell egyetértenem, miszerint „ezt is szokni kell, mint a Mozart!-ot”. Cilinek ugyanis a Mozart! elsőre nem jött be (pedig már akkor Árpival láttuk :)), míg nekem nagyon is – igaz, akkor én már totális „MÁZS-fertőzésben szenvedtem”! :) Nem tartom kizártnak, ha esetleg Árpival látjuk az előadást, másképp hat ránk a darab!? Igen, szó se róla, elfogult vagyok Árpival – legyen szó a személyéről, a játékáról vagy a hangjáról, de már attól egész más érzés járta át a lelkem, hogy egy-egy jelenetben őt képzeltem Attila helyébe! Kedvelem Attilát, tényleg, helyes és aranyos, de a hangjával közel sem tud olyan erővel lenyűgözni, mint Árpi. Egy június végi közönségtalálkozón Árpi elénekelte a Rudolfból a Mondd, mit tegyek c. dalt, és bár, a körülmények közel sem idézték meg a darabbéli légkört és feelinget, mégis a dal olyan hatással volt rám az ő előadásában, hogy akkor megfogadtam, ezt a musicalt látnom kell, mégpedig az ő szereplésével! Hát, ez sajnos, sem a szereposztás, sem Árpi „bokabetegsége” miatt nem jött össze, de remélhetőleg, ami késik, nem múlik…
Detti ebben a szerepben is nagyon tetszett. Szép hangja van, az Ez a perc úgy fáj szívszorítóan szólt tőle, a színészi játéka pedig, kedves és aranyos. Az új évad óta Ágota mellett ő is a kedvenceink közé avanzsált. :)
Németh Attila tetszett szigorú császárként, mégis, valamiért olyan furcsa volt ebben a fizimiskában, és néha mintha picit túl is játszotta volna a szerepet!? Ellenben most kevesebbet rezegtette a hangját – sokkal jobb is volt így hallgatni őt. :)
Nádasi Veronika dajkaként a R&J-ban, vagy Zsófia főhercegnőként az Elisabetben tökéletes, de Stefánia figuráját nem éreztem az övének. Persze, ha arra gondolok, hogy Rudolf feleségeként egy olyan személyt kellett megformálnia, akit a férje már nem szeret, nem kíván, sőt, teljesen elhidegültek egymástól – függetlenül Rudolf új szerelmétől, Máriától – akkor abszolút hiteles volt az alakítás. J Mondjuk, azt nem tudom pontosan, hogy a valóságban Rudolf és Stefánia közt hány év korkülönbség volt, de Attila és Verocs esetében (még ha egyidősek is) a mérleg nyelve Verocs felé billent az évek számát illetően, ami bizonyára alkati kérdés, de hát… :(
Földes Tamás pici csalódás volt nekem Taaffe miniszterelnök szerepében. A segítőkész Lőrinc barát vagy a féltőn szerető Leopold Mozart után furcsa volt őt Rudolf áskálódó ellenségeként látni. Persze, ezzel ismét magamnak mondok ellent, mert ha megérintett a szerep ellenszenves kisugárzása, akkor Tamás nagyon is jól csinálta a dolgát, és a csalódás oka mindössze annyi volt, hogy a negatív figurákat még nem szoktam meg tőle. :)
Janza Kata – mint eddig mindig az általunk látott szerepekben – hibátlan volt Larisch grófné (Mária barátnője) szerepében. Miközben néztem színes játékát és figyeltem mimikájának széles repertoárját, átcikázott az agyamon, mennyire nem szabad elhamarkodottan megítélni bárkit első benyomás alapján. (Ahogyan ezt az óriási, de azóta többszörösen jóvátett baklövést MÁZS-zsal is elkövettem - no de ezt már korábban megírtam!) Kata neve régóta ismerős volt számomra, de sokáig nem kapcsoltam össze a szappanoperabeli (Barátok közt) anya megszemélyesítőjével. Később, amikor a név és az arc egysége jobban tudatosult bennem, elkönyveltem egy unszimpatikus és kiállhatatlan perszónaként, amit persze, agyilag felfogtam, hogy csak egy szerep, mégis el kellett telnie egy bizonyos időnek, és jobban megismerni őt, hogy rádöbbenjek, mennyire tehetséges és szimpatikus színésznő. Fokozatosan vezetett idáig az út, mert kezdetben a hangját szerettem meg, majd előadásról előadásra magát a személyét. Mostanság már ott tartok, hogy az ő szereplése is koronája az általunk megnézett darabnak! :)
Bereczki Zoli úgy aranyos, ahogy van! :) Egy, a Rudolf musicalről készült werkfilmből tudtam, hogy az általa megformált Pfeiffer bábjátékos figurája hasonló, mint Schikaneder színházigazgatóé a Mozart!-ban, így abból a szempontból nem ért meglepetés, hogy BeZo tökéleteset alakított! Ám, hogy a magas (langaléta :)) termete ellenére ilyen hihetetlenül sikkesen és fantasztikusan táncoljon…ezen mindig elámulok, és egyszerűen élmény őt nézni! :) Nagyon kíváncsi vagyok, hogy az általában komolynak látszó Szilveszter, hogyan hozza ezt a figurát (merthogy Zolival váltva játsszák ezt a szerepet), úgyhogy vele is mindenképpen meg kell néznünk újra? Bár, a múltkori Menyasszonytánc tapsrend végi „ropogósa” Lehoczky Zsuzsával még többet sejtetett engedni vidám és humoros énjéből, a YouTube-on az ő előadásában látható és hallható Akár az őszi levél c. dallal kárpótolom magam addig, amíg ebben a szerepben élőben nem sikerül őt megnézni! :)
Sánta Lacit is furcsa volt a magabiztos és elszánt Károlyi István magyar nemes szerepében látni, és nem a félénk és bizonytalan Alfrédként. Igaz, a Musical Pluszoknak köszönhetően megismertük mily’ hangerő lakozik e „kisemberben”!... :) Kedves ismerős arcként üdvözölhettük még a szereplők között Dézsy Szabó Gábort Willigut, Taaffe ügynökeként, illetve György-Rózsa Sándort Andrássy Gyula magyar nemesként. :)
No, a kezdeti „ihlettelenségből" egész terjedelmes kis beszámoló kerekedett! Jól éreztük magunkat, tetszett a darab, még ha elsőre nagyon „új” is volt nekünk! Biztos, hogy szeretnénk újra megnézni – már csak Árpi és Szilveszter miatt is! :)
