Délután semmi változás nem mutatkozott az esti A Szépség és a Szörnyeteg szereposztását illetően, így nagyon reménykedtem, hogy a függöny felgördülésekor sem ér majd meglepetés…
Cilivel rendben összetalálkoztunk a színházban. Egyenesen az emeleti oldalüléshez mentünk, de kiderült, hogy ezúttal a baloldali erkélyülés 1-2. székén ülünk. Innen talán korlátozottabban láttuk a színpadot, de semmi lényeges látnivalóról nem maradtunk le…
A történetről persze hallottam már, de részleteiben nem ismertem – talán ezért is ragadott magával a cselekmény, és merültem el teljesen a történésekben felnőtt létemre.
A kedves és melegszívű Belle (Vágó Bernadett) egy kis francia falucskában él édesapjával, akit egy nap foglyul ejt a szomszédos elátkozott kastély szörnyű ura. Hogy kiszabadítsa apját, Belle önkéntes rabságot vállal a fenevad otthonában, ám legnagyobb meglepetésére barátokat lel az elvarázsolt kastély életre kelt tárgyaiban: Lángőr, a gyertyatartó (Bálint Ádám), Perc úr, az óra (Petridisz Hrisztosz), Teamama, a teáskanna (Nádasi Veronika), Csorbi, a teáscsésze (Czető Ádám), Madame de La Nagy Komód (Dénes Judit) és Babette, a tollseprű (Vágó Zsuzsi) személyében. Segítségükkel lassan rájön, hogy a látszat csal: a szívtelennek hitt szörnyetegbe sokkal több érzés szorult, mint saját udvarlójába, az erőszakos és nagyképű Gastonba (Imre Sebastian)...
A csodálatos kastélyban élő ifjú Herceget gőgje és lelketlensége miatt egy Tündér szörnyeteggé változtatott. Ahhoz, hogy megtörje a varázst, a Szörnyetegnek (Szabó P. Szilveszter) meg kell tanulnia szeretni egy másik embert és kiérdemelni annak szeretetét, mielőtt a Tündértől kapott bűvös rózsa utolsó szirma lehullana. Ha ez nem történik meg, a Herceg mindörökre szörny marad…
Az előadás mesés volt és nagyon látványos, a színészek és táncosok pedig helyesek és nagyon aranyosak! Mind a díszlet, mind a jelmezek nagyon ötletesek voltak. Nagyon tetszett a tányérok, a csészék, az evőeszközök és a különböző tálak jelmezes megoldása. A kastély egyszerre volt félelmetes, sejtelmes és mégis kedves. Kedvessé természetesen a benne élő, tárgyakká változtatott emberek tették. Leginkább Bálint Ádám játékától voltam teljesen oda, mert hihetetlenül aranyosan és viccesen játszotta a gyertyatartó szerepét. Már a korábban látott szerepei kapcsán is elkönyveltem, hogy a jó hang mellett tehetsége is van a színészethez, de ma este teljesen levett a lábamról! :) Dénes Juditot is többféle szerepben láttuk már – örömlányként a Mozart!-ban, bolondlányként a Menyasszonytáncban, most pedig egy csodaszép vörös komódként – tetszik, ahogy megformálja őket. :) Nádasi Veronikának nagyon jól állt a teáskanna jelmez, aranyosan terelgette és irányítgatta a kastély lakóinak életét – beleértve a Szörnyetegét is. :) Vágó Zsuzsi szerepe tollseprűként nem volt különösebben nagy, de nagyon helyesek voltak együtt Ádámmal, egymás iránt érzett beteljesülésre váró szerelmükkel. Zsuzsi kapcsán az jutott eszembe, hogy ebben az évadban mintha kissé kevésbé lenne foglalkoztatva; pontosabban, nem szerepel annyit, mint az előző évadban?! Persze, az is lehet, hogy mindössze mi voltunk más szereposztású előadásokon…
Imre Sebastian jól hozta a nagyképű és beképzelt Gaston figuráját. :) Az ő szolgáját, Lafou-t alakító Sánta Laci ismét kellőképpen megnevettetett minket – és nem csak muris kinézete miatt. Azt gondolom, Laci világa a vicces és esetlen karakterek megformálása – ezek tökéletesen állnak neki. Igaz ugyan, hogy tehetséges és iszonyúan jó hangja van, de a túl komoly szerepekben számomra nem tud olyan hiteles lenni, mint Alfrédként, Dudásként vagy éppen Lafouként. :) Örültem, hogy György Rózsa Sándort D’Arque elmegyógyászként kissé viccesebb szerepben is volt alkalmunk látni, mert nagyon jól csinálta, igazán tetszett, aranyos volt. :)
Detti egy kedves lány volt a falucska népe között, majd gyönyörű hölgy a kastély lakójaként. Helyesek voltak együtt Szilveszterrel, ahogy formálták egymást, majd szép lassan egymásba szerettek. :)
Szilveszternek sikerült meglepnie, ugyanakkor mégsem. Meglepett vicces és humorral teli alakítása, melyből egy-egy komolyabb szerep kapcsán ugyan már kaptunk ízelítőt, mégsem tudtam elképzelni, miként is formálja meg a néhol önmagát is karikírozó Szörnyeteg figuráját. Meglepett, hogy a tőle jól ismert úri szerepek mellett egy szörny lomha és nehézkes mozgását, állatias viselkedését, hörgő-morgó beszédét is a legnagyobb tökéletességgel játssza el. Amiért pedig mégsem lepődtem meg, az Szilveszter tehetsége. A Szörnyeteg dalai többségében lágyabb énekhangot kívánnak, amely – a Merci reklámjának eléneklése óta csak még inkább – tudott, hogy Szilvesztertől csodaszépen szólnak. Örülök, hogy felfedeztem őt magamnak. Élvezem, hogy előadásról előadásra hatással van rám és lenyűgöz a személye, a játéka, a hangja. :) Két dolog gyakran eszembe jut Szilveszterrel kapcsolatban. Az egyik az, mennyire hidegen hagyott, amíg nem ismertem őt, és nem értettem, miért vannak úgy oda érte – ma már felfoghatatlan és érthetetlen ez a hozzáállásom; a másik pedig, S-K. Andi szavai, miszerint A Szépség és a Szörnyeteget feltétlenül Szilveszterrel nézzem meg – a ma esti előadás után maximálisan értem, hogy miért! :) Érdekes és … igen, izgalmas volt látni, amint a Szörnyeteg visszaváltozik az ifjú Herceggé – leginkább azért, hogy ha néhány percre is, de láthassuk Szilvesztert a maga valójában is. Nagyon jól néztek ki Dettivel az aranyszínű ruhában, amelyben a tapsrend koronájaként jöttek ki! :)
A közönség élvezte az előadást, amit tapsokkal kellőképpen kifejezésre juttatott, de érdekes módon állótaps ezúttal sem volt. Lehet, hogy ez az időszak elmúlt?! Hm… A tapsrendnél a színészek némelyike azonban nem kis ovációt kapott, élen Dettivel és Szilveszterrel! Hát, igen, abszolút megérdemelték! :)
Hétköznap és az esti óra ellenére (igaz, a héten szünet van az iskolákban) feltűnően sok gyerek és kamaszkorú jött el megnézni az előadást. Egy kislány az apukájával a mögöttünk lévő széken ülve nézte végig a második felvonást, de szinte végig kommentálták az egészet. Ez némileg zavaró volt, de hála a látványnak és a nagyszerű színészi alakításnak, mindez eltörpült mögöttük.
