Pakonyból a ¾ 1-es vonattal jöttünk el, ami szerencsére, jött is rendben! Délelőtt volt egy alapos, kiadós zápor, és úgy tűnt, ezzel meg is úsztuk az esőt és a vihart! Ám, amikor már itthon készülődtem, és az indulás előtti percekben jártunk, gyanús dörgések hallatszottak!? Hát, épp csak felértünk a vonatállomásra, el kezdett esni, majd zuhogni újra az eső, s még csak remény sem volt rá, hogy egyhamar eláll! Már hosszú percek óta várakoztunk a vonatra, ráadásul, gyanús volt, hogy a Nyugati felől egymás után jönnek a vonatok, míg odafelé egy sem! Cili kicsit jobban körülnézett, mikor kiderült, hogy az ellenkező vágányon egy vonat dekkol az állomás másik végében… Idővel azt is megtudtuk, hogy baleset történt (elütött valakit a vonat), ami egyre inkább azt sejtette, hogy a Nyugati felé ne várjunk vonatot, és inkább nézzünk más közlekedési eszköz után! Nem is lett volna ezzel gond, ha nem szakadt volna egyfolytában az eső… Szó se róla, ez az állapot kissé kedvemet szegte a délutáni bálozásnak, s kissé bosszúsan utaztunk a színház felé… A szürke felhők akkor oszlottak el hangulatom ege felett, amikor beléptünk a színház kapuján, s a „vámpírok lakta épület levegője” átjárta a lelkemet és a szívemet.
A múlt szombat délutáni előadás után, de még inkább az azt követő napokban éreztem, hogy Gábor von Krolock szereplése a „vesztem” lett, és nem fogom megállni, ha bármi esélyem lesz rá, hogy ne nézzem meg vele újra a darabot. Erre a legnagyobb esélyt a ma délutáni előadás kínálta, amelyre Sári Évi szereplése is vonzott, de a végső elhatározást az a szereplőcsere hozta meg, miszerint Sánta Laci lesz Alfréd. Pénteken sikerült fanclubos jegyet szereznem, szombaton pedig olyan híreket olvastam a fórumon, hogy még Baranya Dávid szereplése is lehetséges… Szóval, így akár teljes és határtalan is lehetett volna az örömöm, de ott motoszkált bennem egy olyan érzés is, hogy mi lesz, ha nem lesz olyan fergeteges hangulatú, mint 20-án délután, és olyan hatással sem lesz rám?! Nem tudom pontosan leírni ezt az érzést, de az öröm mellett ott volt a kétség érzése is… Képzeletemben hallom, ahogyan VB-rajongók értetlenkednek a fenti sorok olvasása közben, de bízom benne, hogy mással is előfordult már ilyen ambivalens érzés egy-egy előadást megelőzően, s legalább azok megértéssel fogadják soraimat…
No, miután ismét sikerült bő lére eresztenem a bevezetőt, következzék az előadás beszámolója! Bizonyára hatással volt rám, hogy kétes érzésekkel ültem be az előadásra, s bár mindvégig élveztem, kellett várnom jó pár napot, hogy letisztuljanak az érzéseim és az indulataim, amelyet elsősorban a debütáló karmester, Kovács M. váltott ki. A fórumon senkitől sem olvastam róla véleményt vagy megjegyzést vele kapcsolatban, ezért azt kell gondoljam, hogy csak én nem voltam vele megelégedve… Megjegyzem, Cili sem érzékelt semmi kivetnivalót a „vezénylését” illetően! Nem vagyok szakértő, de számomra jó néhány esetben késett az adott effekt, illetve hanghatás! Például, amikor a kriptában Alfréd kezéből kiesik a kalapács, vagy amikor megnézi, ki fekszik a másik koporsóban, és megijed a látványtól!...
Az is elképzelhető, hogy a színészek voltak egy picivel dekoncentráltabbak, vagy egyszerűen én voltam ezúttal ilyen kukacoskodó!? S ha már belekezdtem, nem állok meg, ugyanis Bot Gabinál, Sándor Dávidnál és Lottinál is tapasztaltam szövegtévesztést, illetve pici késést a szövegkezdést illetően…
Tudom, ezek után talán hiába írom, hogy élvezetes volt az előadás, mert mindezidáig semmi erre utalót nem írtam; pedig, valóban nagyon élveztem, mert a színészek és a táncosok ismét lenyűgözőek voltak – élen a kedvencekkel! :)
2009. jún. 28. 15.00
Krolock: Bot Gábor
Sarah: Kovács Nikolett
Alfred: Sánta László
Professzor: Sándor Dávid
Chagal: Pavletits Béla
Magda: Sári Éva
Rebecca: Várady Viktória
Koukol: Farkas Gábor Attila
Herbert: Pirgel Dávid
Nm I: Szentirmai Zsolt
Nm II: Hetei Bakó Szabolcs
Piros csizmák - Nightmare-szóló: Taródi Szilvia, Fekete Zoltán
Fekete vámpír: Nagy CsabaFehér vámpír: Baranya Dávid
Bot Gabi „minden pénzt” és időjárási viszontagságon történő átjutást megért, mert hihetetlen, hogy a „szürke Chagal”-ból „tündöklő Krolock”-ká lett, mely „átváltozás” hangban és külsőben is egyaránt magával ragadó! Utóbbit ezúttal különösen jól és közelről is alkalmam volt megnézni, mert az „Isten meghalt” után közvetlenül mellettem (is) vonult el őexelenciája! Cili önkéntelenül odasúgta nekem, hogy „milyen szép”! :) Ami a szövegtévesztést illeti, az El nem múló vágyban a „…de csak egy lidérc alak vagyok, az ki nem kapja meg azt, amit vár” sor után a „Szép a hit, hogy egyszer minden jobb lesz majd” sort énekelte a „Csak egy perc, egy lélegzetnyi boldogság…” kezdetű sor helyett. Persze, így is fantasztikus hatással bírt, mert az előadása lehengerlő volt! :)
Laci édes volt és aranyos, mint mindig, s bár az én meglátásom szerint, Jegercsik Csabával összeszokottabb párost alkotnak, Sándor Dáviddal is nagyon helyesek voltak együtt! J Dávidnak ezúttal is voltak vicces beszólásai (a szövegkönyvön kívül). Például, amikor a Professzor rosszallását fejezi ki Alfrédnak, amiért a karót nem volt bátorsága beleütni a gróf szívébe, Dávid még annyit tett hozzá, hogy „igaz, hogy csak plüssmacin gyakoroltuk, de akkor is…”! Érzésünk szerint azonban, ezek a vicces beszólások nem mindegyike jött most úgy be, mint a múltkor. :)
Sári Évi nagyon tetszett Magdaként. Évi, amióta csak ismerem így TV képernyőn keresztül, szimpatikus a számomra, de hogy ilyen jó hangja van, azt nem hittem volna! Bízom benne, hogy hosszú távon lesz szerencsénk őt látni zenés darabokban! :)
Várady Viktória más típusú Rebeccát személyesített meg, mint az eddig látott színésznők. Viktória magasabb és vékonyabb testalkatú, de a szigorúsága, az eltökéltsége és a következetessége ugyanúgy érezhető volt a játékán, mint a korábbi Rebeccákon. :)
Pirgel Dávidot a tökéletes játékán túl csak azért említem meg, mert minél többször látom őt színpadon, annál többet látok benne! Tetszik, hogy előadásról előadásra hozzátesz valami apróságot a figurához, s ilyenkor újra és újra meggyőz a tehetségéről! :)
Baranya Dávid jelenléte a táncosok között felért egy izzó vulkánnal. Hihetetlen erő áradt belőle – úgy a színpadon, mint a nézőtér felé. Minden porcikája és mozdulata magával ragadó volt! Hiába, ez a profizmus! Élmény volt nézni őt! :)
Az előadás végén én még kissé bosszankodtam a (szerintem) vezénylés miatti bakikon, de egyből feleszméltem, amikor a közelben egy néző felpattant, és tapsolni kezdett…azonnal követtem a példáját…Cilivel egyetemben! :)
A színházból eljövet láttuk Gézát, amint önfeledten csevegett és nevetgélt néhány rajongóval a művészbejárónál. Megjegyeztük, hogy ő az elsőszámú Krolock, de Bot Gabi méltó követője! :) Szeptemberben mindenképpen látnunk kell vele (is) a darabot…zárásképpen a hosszú szünet előtt! :) :(
Pakonyból a ¾ 1-es vonattal jöttünk el, ami szerencsére, jött is rendben! Délelőtt volt egy alapos, kiadós zápor, és úgy tűnt, ezzel meg is úsztuk az esőt és a vihart! Ám, amikor már itthon készülődtem, és az indulás előtti percekben jártunk, gyanús dörgések hallatszottak!? Hát, épp csak felértünk a vonatállomásra, el kezdett esni, majd zuhogni újra az eső, s még csak remény sem volt rá, hogy egyhamar eláll! Már hosszú percek óta várakoztunk a vonatra, ráadásul, gyanús volt, hogy a Nyugati felől egymás után jönnek a vonatok, míg odafelé egy sem! Cili kicsit jobban körülnézett, mikor kiderült, hogy az ellenkező vágányon egy vonat dekkol az állomás másik végében… Idővel azt is megtudtuk, hogy baleset történt (elütött valakit a vonat), ami egyre inkább azt sejtette, hogy a Nyugati felé ne várjunk vonatot, és inkább nézzünk más közlekedési eszköz után! Nem is lett volna ezzel gond, ha nem szakadt volna egyfolytában az eső… Szó se róla, ez az állapot kissé kedvemet szegte a délutáni bálozásnak, s kissé bosszúsan utaztunk a színház felé… A szürke felhők akkor oszlottak el hangulatom ege felett, amikor beléptünk a színház kapuján, s a „vámpírok lakta épület levegője” átjárta a lelkemet és a szívemet.
A múlt szombat délutáni előadás után, de még inkább az azt követő napokban éreztem, hogy Gábor von Krolock szereplése a „vesztem” lett, és nem fogom megállni, ha bármi esélyem lesz rá, hogy ne nézzem meg vele újra a darabot. Erre a legnagyobb esélyt a ma délutáni előadás kínálta, amelyre Sári Évi szereplése is vonzott, de a végső elhatározást az a szereplőcsere hozta meg, miszerint Sánta Laci lesz Alfréd. Pénteken sikerült fanclubos jegyet szereznem, szombaton pedig olyan híreket olvastam a fórumon, hogy még Baranya Dávid szereplése is lehetséges… Szóval, így akár teljes és határtalan is lehetett volna az örömöm, de ott motoszkált bennem egy olyan érzés is, hogy mi lesz, ha nem lesz olyan fergeteges hangulatú, mint 20-án délután, és olyan hatással sem lesz rám?! Nem tudom pontosan leírni ezt az érzést, de az öröm mellett ott volt a kétség érzése is… Képzeletemben hallom, ahogyan VB-rajongók értetlenkednek a fenti sorok olvasása közben, de bízom benne, hogy mással is előfordult már ilyen ambivalens érzés egy-egy előadást megelőzően, s legalább azok megértéssel fogadják soraimat…
No, miután ismét sikerült bő lére eresztenem a bevezetőt, következzék az előadás beszámolója! Bizonyára hatással volt rám, hogy kétes érzésekkel ültem be az előadásra, s bár mindvégig élveztem, kellett várnom jó pár napot, hogy letisztuljanak az érzéseim és az indulataim, amelyet elsősorban a debütáló karmester, Kovács M. váltott ki. A fórumon senkitől sem olvastam róla véleményt vagy megjegyzést vele kapcsolatban, ezért azt kell gondoljam, hogy csak én nem voltam vele megelégedve… Megjegyzem, Cili sem érzékelt semmi kivetnivalót a „vezénylését” illetően! Nem vagyok szakértő, de számomra jó néhány esetben késett az adott effekt, illetve hanghatás! Például, amikor a kriptában Alfréd kezéből kiesik a kalapács, vagy amikor megnézi, ki fekszik a másik koporsóban, és megijed a látványtól!...
Az is elképzelhető, hogy a színészek voltak egy picivel dekoncentráltabbak, vagy egyszerűen én voltam ezúttal ilyen kukacoskodó!? S ha már belekezdtem, nem állok meg, ugyanis Bot Gabinál, Sándor Dávidnál és Lottinál is tapasztaltam szövegtévesztést, illetve pici késést a szövegkezdést illetően…
Tudom, ezek után talán hiába írom, hogy élvezetes volt az előadás, mert mindezidáig semmi erre utalót nem írtam; pedig, valóban nagyon élveztem, mert a színészek és a táncosok ismét lenyűgözőek voltak – élen a kedvencekkel! :)
2009. jún. 28. 15.00
Krolock: Bot Gábor
Sarah: Kovács Nikolett
Alfred: Sánta László
Professzor: Sándor Dávid
Chagal: Pavletits Béla
Magda: Sári Éva
Rebecca: Várady Viktória
Koukol: Farkas Gábor Attila
Herbert: Pirgel Dávid
Nm I: Szentirmai Zsolt
Nm II: Hetei Bakó Szabolcs
Piros csizmák - Nightmare-szóló: Taródi Szilvia, Fekete Zoltán
Fekete vámpír: Nagy CsabaFehér vámpír: Baranya Dávid
Bot Gabi „minden pénzt” és időjárási viszontagságon történő átjutást megért, mert hihetetlen, hogy a „szürke Chagal”-ból „tündöklő Krolock”-ká lett, mely „átváltozás” hangban és külsőben is egyaránt magával ragadó! Utóbbit ezúttal különösen jól és közelről is alkalmam volt megnézni, mert az „Isten meghalt” után közvetlenül mellettem (is) vonult el őexelenciája! Cili önkéntelenül odasúgta nekem, hogy „milyen szép”! :) Ami a szövegtévesztést illeti, az El nem múló vágyban a „…de csak egy lidérc alak vagyok, az ki nem kapja meg azt, amit vár” sor után a „Szép a hit, hogy egyszer minden jobb lesz majd” sort énekelte a „Csak egy perc, egy lélegzetnyi boldogság…” kezdetű sor helyett. Persze, így is fantasztikus hatással bírt, mert az előadása lehengerlő volt! :)
Laci édes volt és aranyos, mint mindig, s bár az én meglátásom szerint, Jegercsik Csabával összeszokottabb párost alkotnak, Sándor Dáviddal is nagyon helyesek voltak együtt! J Dávidnak ezúttal is voltak vicces beszólásai (a szövegkönyvön kívül). Például, amikor a Professzor rosszallását fejezi ki Alfrédnak, amiért a karót nem volt bátorsága beleütni a gróf szívébe, Dávid még annyit tett hozzá, hogy „igaz, hogy csak plüssmacin gyakoroltuk, de akkor is…”! Érzésünk szerint azonban, ezek a vicces beszólások nem mindegyike jött most úgy be, mint a múltkor. :)
Sári Évi nagyon tetszett Magdaként. Évi, amióta csak ismerem így TV képernyőn keresztül, szimpatikus a számomra, de hogy ilyen jó hangja van, azt nem hittem volna! Bízom benne, hogy hosszú távon lesz szerencsénk őt látni zenés darabokban! :)
Várady Viktória más t
