Úgy is kezdhetném a beszámolómat, hogy a szombati volt életem egyik legfergetegesebb, legszínesebb és legvidámabb Musical Plusza, de ez így azért nem lenne igaz, mert ezidáig mindegyik az volt! Azonban, hogy valamiképpen mégiscsak kifejezzem, ez a mai különlegesebb volt az előzőeknél, úgy fogalmazok, hogy ez volt az eddigi „leghalloweenisztikusabb” Musical Plusz, amelyben részem volt (hmmm, igaz, ilyenen is most először voltam! :))! No, de mindegy is! Az a lényeg, hogy emlékezetesre sikerült, és nagyon-nagyon jól éreztem magam…(mint mindig :))! :-D
¾ 3 körül átsétáltunk Cilivel a Patakyba. Az előtérben már szép kis tömeg gyűlt össze. Ismerős arcok után kutatva néhány jelmezbe öltözött vendéget fedeztünk fel. Olvastam a fórumon, hogy a jelmezbe öltözöttek között jegyeket sorsolnak ki a következő Musical Pluszra… :)
Elfoglalva helyünket, és nyugtázva a tökéletes rálátást a színpadra, izgatottan és kíváncsian vártuk a műsort! Ám még mielőtt (…belépnénk a sötétség végtelen birodalmába… :)) és rátérnék a műsor részletezésére, íme, a fellépők névsora:
Kihagyhatatlan vendég egy Halloweeni bulin Egyházi Géza, aki talán a Vámpírok bálja von Krolock grófjaként a legismertebb, de a vérszívó vámpír szerepe előtt látható volt a Budapesti Operettszínház Rómeó és Júlia előadásában (Paris), valamint több vidéki darabban is.
Ha meghívást kapott von Krolock gróf, illetlenség volna kihagyni fiát, Herbertet. Pirgel Dávid a vérszívó ifjú szerepén kívül látható a Budapesti Operettszínház több sikerdarabjában, játszott a Piccolo Színházban és a musical A-tól W-ig című show-ban.
Kollégájuk, Sánta László fiatal kora ellenére számos sikerszerepet tudhat a háta mögött, ám a legismertebb talán a Vámpírok bálja Alfrédja. Ezen kívül a Budapesti Operettszínház számos darabjában látható, mint például a Szegedi Szabadtéri Játékokon már sikerrel bemutatott Szentivánéji álom, vagy a Rudolf, Víg özvegy és A Szépség és a Szörnyeteg.
Mihálka György érettségi után került a Budapesti Operettszínház által működtetett Pesti Broadway Stúdióba, és 2008 augusztusában debütált Alfréd szerepében a Pesti Magyar Színházban, ezen kívül szerepelt a Tavaszébredés és Kiálts a szeretetért című darabokban.
Szemenyei János számos zenés és prózai szerepet tudhat a háta mögött. Ő is szintén Alfréd szerepében volt látható a Vámpírok bálja előadáson. Jelenleg a Padlás, az Othello és az Amadeus című darabokban látható, ezen kívül egyik alkotója a még most is nagy sikerrel futó Legénytoll: Irodalmi kabarénak.
A Vámpírok bálja „különítmény” végső, de egyáltalán nem utolsó tagja Kecskés Tímea, aki a musical Magdájaként vált széles körben ismertté. De a nagyérdemű láthatta már a Covershowban, illetve a győri Chicago előadásain.
A délután „ráadás” vendége
A fények kialudtak, a függöny szétnyílt, s mi teljesen átadtuk magunkat az ígéretesen jóleső borzongásnak! :)
Sánta Laci és Pirgel Dávid vállalták a műsor lekonferálását. Laci azzal kezdte, hogy „a terhesek, a hangtalanok és a sánták” délutánja vár ránk!? A „sánta” jelzőt mintha érteni véltük, de mégiscsak kiült arcunkra az értetlenség, amit azonnal magyarázat követett. A „terhes” jelző Kecskés Timit illette, aki babát vár :), ezért bármi előfordulhatott volna a műsor közben, ugyanis ha a baba egy bizonyos pozícióba fordul, akkor Timi „konkrétan” nem kap levegőt! Timi örömét mindannyiunkénak éreztük – szívből gratulálok neki, nagyon jó egészséget és hosszú boldogságot kívánok ezúton is! Nagyon-nagyon helyes és aranyos volt látni, ahogyan a fellépő fiúk mindegyike kifejezte örömét Timi felé a baba jövetele kapcsán. A legtöbben megsimogatták Timi pociját, de a legaranyosabb gesztus Gyurié volt, amikor is puszit nyomott Timi pocakjára! :)
A „hangtalan”-t Pirgel Dávid „jelenítette meg”, aki megkérte Lacit, hogy mondja el vele kapcsolatban, hogy nincs hangja, de itt van, eljött, és szívét-lelkét bele fogja adni a műsorba! Dávid hangján mit sem vettünk észre, hisz’ fantasztikusan szólt! Laci műsor közben meg is jegyezte, hogy „és így szól, amikor nincs hangja!?”! :)
A „sánta” pedig, nem csak neve miatt volt Laci, hanem valójában is, ugyanis kisebb baleset érte őt útban a helyszín felé sietve és (szegény :() sántán érkezett! Nos, Laci valóban sántított egy kicsit, de úgy tűnt, hogy nem vészes a dolog! A neve miatt azonban mégiscsak viccesen jött ki az eset! :)
Ahogyan azt már említettem, mindig nagyon vidám és családias légkörben telnek ezek a Musical Pluszok, de ez a mostani valamiért tényleg sokkal felejthetetlenebbre sikeredett! Talán az alkalom is még több szeretetet csempészett közénk, nem tudom, de abban is biztos vagyok, hogy a fellépő személyek is meghatározták ezt a nagyon-nagyon kellemes légkört! :)
Géza – magától értetődően - az alkalomhoz leginkább illő dalokat hozta el nekünk – így hallhattunk tőle Fantomot az Operaházból, szinte kötelezően és elmaradhatatlanul énekelt nekünk Krolock grófot a Vámpírok báljából, de aminek különösen örültem, az Oberon dala volt a Szentivánéji álomból! A műsor utáni eszmecsere után volt Cilinek egy olyan gondolata, hogy „milyen kár, hogy Gézát nem hamarabb térítették el a színészi pályára” – vagyis talán akkor még több darab főszerelőjeként láthatnánk őt színpadon! Igaz ugyan, hogy azt nyilatkozta, nem különösebben vonzza őt a színház, s ún. szerepálmai sincsenek; érzésem és meglátásom szerint, zsigereiben van a színészet, s ha ő nem is érzi úgy, szerintem ő egy az egyben színpadra született! És nem hinném, hogy elfogult lennék? Vagy mégis… Oké, tanulásra, csiszolódásra, fejlődésre mindenkinek szüksége van, de nem mindegy, hogy egy csiszolatlan gyémántból kívánunk drágakövet készíteni, vagy egy darab kavicsból! :)
Az utóbbi időben Dáviddal kapcsolatban gyakran írtam, hogy egyre inkább meggyőz a tehetségéről, és szívesen látom őt, hallom őt színpadon! Aminek ma délután különösen örültem, hogy a Halál szerepének mindhárom híres dalát előadta, amellyel csak még inkább megerősítette helyét nálam a kedvencek között. Az igazat megvallva, nem tudtam őt elképzelni – Szilveszter és Máté után -, hogyan is formálja meg a figurát, de még inkább, hogyan adja elő ezeket a dalokat, de látva és hallgatva őt az összes kétségem elszállt! Dávid méltó követője lenne Szilveszternek és Máténak a Halál megformálójaként. Ja, és amúgy olyan hangja volt Dávidnak beteg torokkal, hogy csak pislogtunk! Milyen erővel szólt volna egészségesen?! :)
Laci most sem okozott csalódást! Ahogyan megismertük őt a szende kis Alfréd szerepében, úgy lepődünk meg műsorról műsorra, hogy micsoda erő van a torkában! No, a kedves és szeretnivaló humoráról pedig már ne is beszéljünk! :)
Gyuri első pillanattól kezdve a szívembe lopta magát, amikor is részesei voltunk tavaly augusztusi debütálásának Alfrédként a Vámpírok báljában. Az egy dolog, hogy Gyuri önmagában egy édes figura, de amit ma délután alakított, azzal le a kalappal! Egy-két dal erejéig női ruhában jelent meg – piros mini szoknya + tűsarkú cipő + tűzpiros boa – egyszerűen édes volt és aranyos! Hihetetlen milyen könnyedén és sikkesen lépkedett és tipegett azokon az iszonyú magas tűsarkokon! Hmmm, és milyen jó lábai vannak! :) A Pókasszony csókja egyik kedvenc Pluszos dalom (Peller Anna előadása óta, merthogy tőle hallottam először :)), épp ezért örömmel hallottam újra – Gyuri megjelenése és a dal előadása elsöprő alakítás volt! :)
Janit ezidáig nem volt szerencsém színpadon látni, már úgy értem, hogy darabban, de a tavalyi Mikulás Pluszon székbe szögezett a hangjával - egész pontosan a Szegény kis srác c. dallal! Különösen örültem, hogy az eddig - ilyen-olyan okok miatt – mellőzött Drakulából elénekelte a musical talán egyik legszebb dalát (Rég elfeledett kép), amelyben Molnár Melina volt a partnere. Melinát a szeptemberi Pluszon ismerhettük meg – szívesen láttam és hallgattam őt újra! :)
Timivel kapcsolatban a legfontosabb és legörömtelibb hírt fentebb már elárultam! Jó érzés volt látni rajta a boldogságot, de ugyanilyen jó érzés volt látni – igaz, ezt is leírtam már – hogy a vele fellépők is minden pillanatot megragadtak, hogy kifejezzék szeretetüket a mama és a baba iránt! Timi hangja változatlanul erős és csodaszép! :)
Laci, bár első pillantásra (ahogyan azt a kis ismertető is írta) „kakukktojás”-nak tűnhet a többi „vámpírszereplő” után, de hogy abszolút helye van az ilyen rendezvényeken, az biztos! Sajnálom, hogy tavaly augusztusban nem jött össze A Vörös Pimpernel előadás a Margitszigeten, épp ezért mindig örülök az ő szereplésének, mert e musical mellett biztos, hogy hallunk dalokat a másik fantasztikus és Laci nevével már szinte egybeforrt darabból, a Jekyll & Hyde-ból! Ezeken az ínyencségeken túl, Laci jóvoltából, ma még hab is került arra a bizonyos képzeletbeli tortára, merthogy elhívta/elhozta magával egyik nagyon kedves barátját, Bot Gabit, akit kitörő ováció fogadott színrelépésekor! Tudom, elfogult vagyok, de nagyon hálás vagyok Lacinak, hogy Gabira gondolt, és ezzel a kedves meglepetéssel még inkább felejthetetlenné tette ezt a délutánt; Gabinak pedig ezúton köszönöm és küldök hatalmas puszit, amiért eljött, szívesen jött („ez holtbiztos”! :)) és örömmel énekelt nekünk! Élmény volt őt (is :)) hallgatni! :)
Ami pedig az elhangzott dalokat illeti, íme:
- Sánta Laci: ??? (Sweeney Todd)
- Kecskés Timi: Meghalni oly morbid (Vámpírok bálja)
- Egyházi Géza: Az éj zenéje (Az Operaház Fantomja)
- Pirgel Dávid – Szemenyei Jani: Herbert keringő (Vámpírok bálja)
- Mihálka Gyuri: Sweet Transvestite (Rocky Horror Show)
- Molnár Laci – Bot Gabi: Eljött a perc (Jekyll & Hyde)
- Pirgel Dávid – Sánta Laci: A végső tánc (Elisabeth)
- Kecskés Timi – Egyházi Géza: Az operaház fantomja (Az Operaház Fantomja)
- Molnár Laci: Útvesztő minden út (Elisabeth)
- Mihálka Gyuri: A csók (A Pókasszony csókja)
- Molnár Melina: ???
- Kecskés Timi – Molnár Laci: Ördögi tánc (Jekyll & Hyde)
- Egyházi Géza: Oberon dala (Szentivánéji álom)
- Pirgel Dávid – Sánta Laci – Szemenyei Jani – Mihálka Gyuri: Ma nagyot nőtt az árnyék (Elisabeth)
--- SZÜNET ---
1. Szemenyei Jani: Monster of the Wood (Démonologia)
2. Egyházi Géza: Isten meghalt (Vámpírok bálja)
3. Molnár Laci: Élek! (Jekyll & Hyde)
4. Kecskés Timi: Defying Gravity (Wicked)
5. Sánta Laci: ??? (Sweeney Todd)
6. Kecskés Timi – Mihálka Gyuri: As long as you're mine (Wicked)
7. Szemenyei Jani – Molnár Melina: Rég feledett kép (Drakula)
8. Egyházi Géza – Bot Gabi – Molnár Laci: El nem múló vágy (Vámpírok bálja)
9. Szemenyei Jani: Elisabetha (Drakula)
10. Bot Gabi – Kecskés Timi: Teljes a sötét (Vámpírok bálja)
11. Szemenyei Jani – Molnár Melina: A halál csak a megváltás (Drakula)
12. Molnár Laci: Párbaj (Jekyll & Hyde)
13. Kecskés Timi – Pirgel Dávid – Mihálka Gyuri: Időugrató (Rocky Horror Show)
14. Mindenki: Finálé (Vámpírok bálja)
Az elhangzott dalokkal kapcsolatban lennének még észrevételeim. Hálás vagyok (Marynek, vagy a művészeknek – nem is tudom, kié az érdem?! :)), hogy a Verditől Webberig jótékonysági est alatt bennem megfogalmazódott kívánságom meghallgatásra, majd mindezt leírva a beszámolómban, olvasó szemekre találtatott, miszerint olyan nagyon szívesen hallgatnék dalokat úgy, hogy azt többen adják elő (Ma nagyot nőtt az árnyék, El nem múló vágy)! Iszonyúan tetszik ez a megoldás – pláne, ha olyan fantasztikus hangok prezentálják, mint ma délután! :)
Nagyon tetszett, hogy Dávid bevállalta, s Herbertként és Halálként is sminkben állt színpadra (végül is, ha már olyan ügyes, hogy mindezt magának is meg tudja csinálni! :)); no de az „időugratós figura” sem volt semmi! Dávid elhívott két táncost a műsorba, Adler Juditot és Karányi Pétert, akik az Elisabetha c. dal (Drakula) közben táncoltak – gyönyörűen! :)
Jani saját magát kísérve zongorán adta elő a Monster of the wood c. dalt a Démonologia c. darabból, amelynek ő írta a zenéjét, de annak idején Nagy Sanyi adta elő. Több helyen olvastam már erről a darabról, s csupa jókat, de látni, sajnos, nem láttam… :(
Végül, de nem utolsó sorban, meg kell említenem a kiváló műsornak csodálatos környezetet szolgáltató színpadi díszletet! Nem tudom, kit illett az elismerés és a dicséret, de számomra tökéletes harmóniában és egyensúlyban voltak jelen a kellékek a színpadon! A színpad szélét töklámpások díszítették, melyekben két-három darab mécses világított. A színpad jobb oldali levezető lépcsőjénél papírból kivágott sok kis fekete denevér csüngött egy háló előtt. A színpad bal oldalán elhelyeztek egy zongorát, amelytől jobbra haladva felállítottak egy koporsóból és két sírból álló temetőt gyertyákkal díszítve. A zongora és a temető között egy sűrű pókhálót utánzó valami volt kifeszítve, közepén egy hatalmas csillogó fekete pókkal, sőt, a színpad elülső részét is „beszőtte” egy nagyobbacska pókháló! Megadta a délután méltó hangulatát – nagyon-nagyon tetszett! :)
Picit nehéz helyzetben vagyok, mert hiába írnám le a leghangzatosabb jelzőkkel mennyire különlegesre és fergetegesre sikeredett ez a délután, a leg-leg-leg jelzők sem tudják visszaadni azt az érzést, azt a hangulatot, amelyben részünk volt! Szavakkal a töredékét sem lehet elmondani mindannak az élménynek, amellyel e délutánokról távozunk. Mindezt csak megtapasztalni lehet! :) Találkozunk december 6-án! :)
