Örültem, hogy a BKV-sztrájk vasárnap este befejeződött, mert nem kis gondot okozott volna, ha a ma esti különleges élménynek ígérkező moziprogramunkra nem tudunk elmenni! Nevezetesen James Cameron AVATAR című filmjére, amelyet a legújabb IMAX-3D technikával is elkészített! A hatalmas érdeklődés miatt már 3 héttel ezelőtt (január 4-én) le kellett foglalnom a jegyeket a Neten keresztül! Szerencsénk volt, mert 2db jobb helyre szóló jegyet sikerült találnunk! :)
Az említett technikáról legelőször 2008 januárjában hallottam és olvastam volt BuFi-s kolleganőm jóvoltából. E szerint az IMAX (Image MAXimum) olyan filmvetítési rendszer, mellyel sokkal nagyobb méretben és felbontással lehet mozgóképet bemutatni, mint bármely más hagyományos vetítési rendszerrel. Egy átlagos IMAX-vetítővászon 16 méter magas és 22 méter széles (területe: 352 m2), de lehet nagyobb is. A megnövelt képfelbontás miatt a nézők sokkal közelebb foglalhatnak helyet a homorúan kifeszített vászonhoz. Vetítéskor általában nem is látjuk a vászon széleit, vagyis benne érezzük magunkat a film cselekményében. A háromdimenziós (röviden: 3D) kép legfontosabb tulajdonsága, hogy benne a tárgyak mélységbeli viszonyát is megfigyelhetjük. Ez úgy lehetséges, hogy jobb és bal szemünk ugyanarról a tárgyról két különböző információt kap, s ezeket agyunk egyesíti egyetlen képpé. Az IMAX-3D eljárás az úgynevezett „polarizáció”-elvén működik. Ekkor a kamera két képet rögzít, két különböző filmtekercsre. Tehát az egyik filmszalagra a bal szem által látott kép, míg a másikra a jobb szem által látott kép rögzül. A vetítés kétszalagos, „duo”-géppel történik. A két filmszalag egymás alatt fut a vetítőgépben és a rajtuk lévő képeket két, egymástól független optikai rendszer egyidőben vetíti a vászonra. A két vetítő objektíven kilépő fénysugár útjába egy-egy polárszűrőt helyeznek, melyek a fényhullámokat csak egyetlen síkban eresztik át. A nézők szemüveg formájában szintén polárszűrőket kapnak, így mindkét szem csak egy képet fog látni a kettőből, mégpedig a neki megfelelőt.
Lám, majd’ két évet kellett várni, hogy egy egész estés komoly filmet e technika segítségével élvezhessünk. Mindaddig nem izgatott minket különösebben ezen élmény megtapasztalása, amíg Adrika és Feri san hazaérve a moziból szavakat nem találva áradoztak róla. Ezután gondoltunk csak rá Cilivel, hogy lehet, hogy nekünk sem kéne lemaradnunk minderről?! Némi Internetes utánajárást igényelt a dolog, merthogy több napra előre le voltak foglalva a jegyek, de végül a ma estével szerencsésen jártunk! Igaz, kezdés előtt minimum 60 perccel át kellett vennünk a jegyeket, de a már említett hatalmas érdeklődés miatt ez érthető is volt!
A jegyellenőrzéskor megkaptuk a szemüvegeket, melyet felvéve semmiféle különbséget nem tapasztaltunk – mintha csak egy napszemüveget vettünk volna fel! Ám azonban amikor elkezdődött a film, az egyébként szabad szemmel látott homályos kép a vásznon a szemüveg felvétele után élessé vált! Ezzel pedig kezdetét vette az élményáradat!
Az első percekben nem is tudtunk a történetre koncentrálni, mert azon örömködtünk, hogy hol egy laborasztal előtt ültünk, hol másokkal egyetemben siettünk valahova, vagy éppen a szereplőkkel tárgyaltunk egy asztalnál! Valamelyest megszokva az érzést, az ember tökéletesen belefeledkezik a történésekbe, és valóban aktív résztvevője lesz a cselekménynek! :)
SPOILER! SPOILER! SPOILER! SPOILER! SPOILER! SPOILER! SPOILER! SPOILER! SPOILER! SPOILER!
A távoli jövőben járunk, 2154-ben. Az emberek már képesek a csillagközi utazásra, ami megoldás a Föld problémáira, ugyanis a hatalmas háborúk és az egyre szaporodó emberi faj felemésztette a bolygó szinte minden készletét. Az űrutazás lehetőségével élve 25 évvel korábban (tehát 2078-ban) felfedezik az Alpha Centauri rendszer (A Földhöz legközelebb lévő csillagrendszer, távolsága 4 és fél fényév) egy lakható holdját, a Pandorát, melyen életre lelnek. A hold egy buja esőerdő által borított égitest, amelyen ammóniát lélegző gyönyörű, egyben halálos növényi és állati életformák alakultak ki. Éjjel a növények színűknek megfelelően képesek világítani, illetve az itt élő állatfajoknak általában hat lábuk van.
A bolygónak bennszülött lakói is vannak, a na’vik, akik kb.
A Pandora bolygó rendelkezik továbbá egy különleges ásvánnyal, az unobtainium nevű igen értékes kristállyal (kilója a Földön 20 millió dollárt ér). Ez az érc képes lebegni, így bizonyos lelőhelyek is lebegnek. A gravitáció törvényének látszólag ellenszegülő, hatalmas lebegő sziklák kibányászására az emberiség telepeket és bázisokat épít. A kitermelést egy RDA nevű részvénytársaság végzi, az ellenséges környezet miatt egy zsoldoshadsereg védelme alatt. A problémát az okozza, hogy a na'vik "faluja", a több száz méter magasba nyúló Otthonfa a legfontosabb unobtainium-lelőhely fölött található.
Jake Sully, a deréktől lerokkant háborús veterán is a Pandorára utazik, hogy átvegye halott ikertestvére helyét egy tudományos programban, amelyben testvére kutatóként dolgozott. Az RDA egyik tudósa, Dr. Grace Augustine kifejleszt egy tudományos programot, az Avatar-projektet, melynek lényege, hogy az emberi tudatot egy na’vi testébe átültetve létrehozzanak egy ember-na’vi hibrid lényt. A hibrid lényt nevezik „avatárnak”, ami önálló tevékenységre nem képes, egy embernek kell bonyolult berendezéseken keresztül irányítania, mely által az avatár test emberként tud gondolkodni, és emberi személyisége lesz. Ezzel a testtel az ember képes mindenféle védőfelszerelés nélkül a Pandora erősen mérgező, ammóniával teli „levegőjén” életben maradni. Jake vállalkozik rá, hogy avatár-testében beépül a na'vik közé. A kutatás mellett a zsoldosok parancsnoka, Quaritch ezredes titokban megbízza Jake-et, hogy végezzen felderítő munkát egy esetleges katonai akcióhoz, ha nem tudják rávenni az őslakosokat a békés költözésre. Cserébe megígéri neki, hogy a program végén egy gerincműtéttel "visszakapja a saját lábát". Jake azonnal kap a lehetőségen és élvezettel teszteli új testét, amelyben visszakapja a szabad és egészséges mozgás lehetőségét. Első bevetésén Grace és egy másik tudós, Norm Spellman avatárját kíséri el a dzsungelbe. Egy thanator (pandorai csúcsragadozó) elől menekülve elszakad társaitól és az éjszakát egyedül tölti az erdőben, amikor viperwolfok (pandorai kisragadozók, leginkább a hiénákra hasonlítanak) egész falkája tör rá. Életét egy na'vi lány, Neytiri menti meg, majd egy különös jelenés hatására (lásd az alábbi képet) a törzs vezetőihez viszik, ahol kiderül, hogy a lány a törzs vezetőjének lánya. Szülei úgy döntenek, hogy Jake velük maradhat és tanulhat. Neytirit bízzák meg a feladattal, hogy felügyelje és tanítsa őt. Jake egyre többször kapcsol át valódi teste és avatárja közt, kezdetben együttműködik a katonákkal és a tudományos programban is. Azonban egyre inkább egy na'vi szemével látja a világot, akik lassan befogadják s időközben beleszeret Neytiribe is. Amikor az RDA és a sereg úgy dönt, hogy lejárt a türelmi idő és megtámadják a na'vikat, átáll az ő oldalukra, mert rájön, hogy az emberek ezt a bolygót is csak felemésztenék a saját hasznukra. A véres összecsapás elkerülhetetlen.
Ahogyan azt már írtam, idővel totálisan elmerültünk a cselekményben, így fordulhatott elő, hogy a látvány és a technika teljes magával ragadásával, hol a Lélekfa magjaiból akartunk volna egyet-egyet elkapni, amelyek, mint valami helyes kis medúzák szálldostak körülöttünk (azaz előttünk :)); hol a szanaszét repülő pernyét sepergettük önkéntelenül magunkról! A harci jelenetek egyikében például, jól meg is ijedtem, mert egy lövedék egyszer csak szembe jött velem! :)
A szereplők többségét (Sigourney kivételével), így a főszereplő Sam-et sem láttam ezelőtt más filmben, de Jake Sully megformálásával hamar elnyerte a szimpátiámat. Mind emberi, mind avatár lénye kedvessé vált a számomra, s az ő dilemmája lassan az én dilemmámmá is vált, hogy vajon, melyik további életet kívánjam neki! A sors és a természet azonban megtalálta a – szerintem – helyes és legjobb megoldást! :) Nem hittem volna, hogy ilyen hatással lesz rám a film, de mind a látvány, mind a mondanivaló mélyen megérintett! :)
Jake Sully (Sam Worthington)
Ex-tengerészgyalogos, aki baleset következtében tolószékben kénytelen élni életét, ám a hadsereg – ikertestvére halála miatt – őt kéri fel, hogy az Avatar program keretében utazzon el Pandorára és legyen a segítségükre.
Sam Worthington hitelesen adja vissza a megtört tengerészgyalogost, akinek nincs már vesztenivalója, amikor belevág az új kalandba. Őszintének érezzük felszabadultságát és örömét, amikor avatarként újra talpra állhat, de az új élete hamar konfliktusba kerül emberi énjével, és egyre inkább idegen alakját tekinti a sajátjának. Vívódását tovább fokozza, hogy ahogy lassan egyre inkább elszakad emberi formájától, úgy két világ közt toporogva, a lojalitása is kereszttűzbe kerül.
Neytiri (Zoe Saldana)
Na’vi hölgyet formál meg a filmben, és a történet folyamán közeli kapcsolatba kerül Jake avatarával.
Zoë Saldanát végig csupán Neytiri, a na'vi hercegnő alakjában láthatjuk, alakítása és figurája mégis legalább annyira meghatározó, mint Jake-é.
Dr. Grace Augustine (Sigourney Weaver)
Botanikus tudósnő a Pandora bolygón, az Avatar program egyik kutatója. Jake Sully „idegenvezetője és mentora” a Pandorán, szándékait tekintve jóakaratú tudós hölgy, a bolygó érdekeit tartja szem előtt.
Sigourney Weaver egy elhivatott botanikus szerepében tűnik fel. Jake mentorává válik, a kezdeti ellenszenv ellenére megkedveli az "üresfejű" veteránt, és egyféle pótanyaként szolgál a na'vikért küzdők kis csoportja számára.
Miles Quaritch ezredes (Stephen Lang)
A hadsereg könyörtelen ezredese, akinek csak egy dolog fontos: kiirtani a Pandora bolygó összes élőlényét, beleértve az alapvetően békés na’vikat is.
Az emberi kolónia biztonsági főnökét alakító Stephen Lang remekül adja elő a háborúra termett Quaritch ezredest. A küldetés számára mindennél fontosabb, ennek érdekében minden áldozatot meghoz. Céltudatos karakter, ezzel is kihangsúlyozva a katonai gépezet embertelenségét.
Források: wikipédia, α-tól ω-ig, filmuniverzum
<!--[if gte mso 9]>
