Az új magyar musical bemutatójával kb. két hónapja találkoztunk először a Ram Colosseum szórólapján, illetve az épületben kihelyezett plakáton, majd némi gondolkodás után október közepén jegyet is vettünk rá. Az alkotók közül, Szomor György neve látatlanul és mindenféle információ nélkül is biztosíték volt egy újabb színvonalas produkcióra. Korábbi munkái közül a Robin Hood történetéből készült musicalt láttuk tavaly nyáron a Margitszigeten, s ahogyan akkor sem, így most sem volt kétségünk afelől, hogy tetszeni fog, amit látunk.
A budapesti vendégjátékot „fővárosi premier”-ként is emlegették, hiszen a produkció eredendően a békéscsabai Jókai Színházban debütált októberben, de legnagyobb örömünkre, e novemberi estén a főváros első élményszínháza is szívesen adott helyet és lehetőséget a bemutatóra.
A hétvégi pálya-felújítási munkálatok ellenére időben és rendben megérkeztünk a RaM Colosseumba. Az előtérben meglepően nagy volt a nyüzsgés, de miután leadtuk a kabátunkat a ruhatárban derült ki, hogy még nem engednek be minket a nézőtérre. Miközben türelmesen várakoztunk, nézelődésünk közepette egyik hírességet fedeztük fel a másik után. Láttuk Dobó Kata színésznőt, aki egyszerűen, de nagyon csinosan festett, mint várandós kismama, és igazán helyes volt a pocakjával. Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója a közelünkben folytatott vidám diskurzust, míg Janza Kata musicalszínésznő kicsit távolabb tette ugyanezt. Igaz, már az előadás után, de a ruhatár felől Havas Henriket is láttuk elviharzani a kabátokkal.
A nézőtérre végül is ¼ 8 körül ülhettünk be, majd lassan, de biztosan kezdetét vette az előadás. A késő(bb)i kezdésre nem kaptunk különösebb magyarázatot, de örömmel vettük, hogy sem betegség, sem technikai probléma (amire a várakozás miatt gondoltunk) nem akadályozta a ma esti szórakozásunkat.
Alexandre Dumas híres regényéből, a Monte Cristo grófjából írt musical fő alkotói Szomor György és Pozsgai Zsolt. Szomor György jegyzi a zenét, a dalszövegeket, a rendezést, és ő alakítja az idősebb Edmond Dantest, míg Pozsgai Zsolt írta a szövegkönyvet.
A történet bizonyára sokunknak ismerős: Az ifjú tengerész, Edmond Dantes feleségül akarja venni imádott szerelmét, a gyönyörű Mercédest, de esküvője napján letartóztatják. Nyugodtan indul a kihallgatásra, hiszen tudja, nem követett el semmit, nincs bűne, amiért lakolnia kellene. A vád, miszerint kapcsolatban áll az akkor száműzött Napóleonnal, hazugságra épül, de Dantes már nem tudja bizonyítani igazát. Igazságtalan vádak alapján életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélik, és If várába hurcolják, ahonnan élve még senki sem szabadult. Bőven van ideje elmélkedni azon, kiknek "köszönheti" sorsát, szenvedéseit, s egyedül a remény, az álmodozás tartja életben, hogy egyszer még igazságot szolgáltathasson abban a társadalomban, ahol az erkölcs értékrendje helyett a korrupció uralkodik. A rabságban Dantes megismerkedik Faria abbéval, aki megkedveli és tanítványává fogadja, majd egy kincsesláda titkát is rábízza. Amikor az abbé meghal, Dantes az egyetlen lehetséges menekülési módot választja: bevarrja magát a papnak szánt halottas zsákba, melyet a mit sem sejtő fegyőrök a tengerbe vetnek. Egy közeli szigeten ér partot, ahonnan elindul Monte Cristo grófjaként, hogy bosszút álljon azokon, akik őt annak idején bebörtönöztették…
Az iménti néhány mondat ugyan összefoglalta a cselekményt, mégsem lehetett egyszerű feladat ebből a nagy terjedelmű műből két felvonásos musicalt írni úgy, hogy az mindvégig érdekfeszítő maradjon, ugyanakkor érthető is legyen a történetvezetés. Nos, úgy gondolom, Pozsgai Zsoltnak ez kiválóan sikerült, nagyon jól lehetett követni az eseményeket, a történéseket, amelyet az általa kigondolt érdekes dramaturgiai ötlet is csak még izgalmasabbá tett. (Erről nem írok többet, tessék megnézni az előadást! :))
Szomor Gyuri fülbemászó zenéjével és mély mondanivalóval bíró dalszövegeivel tökéletes kerek egészet alkotott a produkció. Akinek már volt szerencséje belehallgatni a musicalba, annak bizonyára nem lesz meglepő, hogy számomra a „legslágergyanúsabb” a Róma, míg érzelmeiben a leghatásosabb az Egy árny, illetve a Még egy perc című dalok. :)
Az imént azt írtam, hogy a szöveg, a zene és a dalok tették kerek egésszé ezt a fantasztikus előadást. Nos, ezt feltétlenül ki kell egészítenem a „monumentális” jelzővel illetett díszletelemekkel, mely Fekete Péter tervei alapján készültek, a „realista” jelzővel illetett jelmezekkel, amely Papp Janó elképzeléseit dicsérik, illetve a látványvilággal, amellyel a Madár névre hallgató művész büszkélkedhet. Idézve a Jókai Színház oldalán olvasottakból: A játékteret kialakító Fekete Péter díszletterve szimbolikájában is kapcsolódik a történethez. A darab egyik kiemelt kérdésköre az idő, mely a színpadon egy homokóra-ingaóra-zsebóra szerkezetben mutatkozik majd meg a játéktér központi elemeként. Papp Janó jelmezei az empire stílusból a biedermeierbe hajlóan realisztikus képei a napóleoni korszaknak. Ugyanakkor a színek szimbolikája, a fekete-fehér örök játéka a jó és rossz küzdelmét bemutatva fejeződik ki a kosztümökben. Madár tevei alapján A tenger hullámzását és If várának félelmetes falait megjelenítő hatalmas és különleges vetítővásznak tették még izgalmasabbá, illetve lenyűgöző és rendkívül hatásos látványvilágában még érdekesebbé a produkciót.
Nagyon-nagyon örültem az élőzenének, amely ugyancsak megadta a kellő hangulatot egy ilyen pompás musical színvonalas bemutatójához. Itt jegyezném meg azt is, hogy szerintem az alkotók keresve sem találhattak volna méltóbb budapesti helyszínt a musical bemutatójára, mint a technikai feltételeiben és kívánalmaiban is világszínvonalú Ram Colosseum színháztermét.
A darab szereplőinek többsége, sajnos, nem volt ismert a számunkra, de örültem, hogy eme előadás keretében ez is megadatott. Villefort főügyészt alakító Vasvári Csaba is inkább úgy ugrott be, mint a sármos doki a reklámból. :) (Minden bizonnyal nem esne jól neki, ha ezt olvasná... elnézést!? :()
A főszerepet alakító Szomor György színrelépése mind hangban, mind színészi játékban emlékezetes pillanata a darabnak. Gyuri, mint a már több éve raboskodó Dantes tűnik fel először If várának cellájában. Őszinte leszek, nem emlékeztem, hogy Gyuri is szerepel a darabban, valamiért csak szerzőként és rendezőként nyugtáztam őt a fejemben, ám, amikor belekezdett az Egy árny című dal éneklésébe, a lélegzetem is elállt a hangjától! No, nem mintha nem lettem volna tisztában a hangi képességeivel, csak ismételten rá kellett döbbenem, hogy elképesztően jó hangja van. Gyuri színészi képességei azonban már kevésbé voltak ismertek előttem, miután színpadon most láttam őt szerepelni, de ezzel is lenyűgözött! :)
Az alkotók a szerzőt, Alexandre Dumas –t is megjelenítik a darabban, mint amolyan narrátort, noha szövege nincs, csak időnként meg-megmutatkozik egy-egy jelenetben. A regényírót Vastag Tamás alakítja, aki felvezeti a történetet a Száguld az élet című dallal, majd legközelebb a darab derekán járva teremt igazi báli hangulatot a Róma című dal eléneklésével. Tomi tökéletesen helytállt e feladatkörben, amely hangi képességeit ismerve nem volt meglepő, de úgy tűnt, mindezt ötvözve a színpadi mozgással és koreográfiával sem okozott számára semmiféle nehézséget. Sőt mi több, én azt véltem leolvasni az arcáról, hogy szereti és élvezi, amit csinál – láthatóan jól érezte magát a színpadon. :)

Gulyás Attila játssza a fiatal főhőst, míg Szomor György a börtönből hazatérő, idős Edmond Dantest, azaz Monte Cristo grófját. Jó ötlet ez a kettős szereposztás. Egyrészt a fiatal szerelmes átváltozását jelzi, és szabadulása után már egy megtört, keserű öregember tér vissza; másrészt - és ez talán még érdekesebb - a fiatal Edmond Dantes későbbi szerepeltetése arra utal, hogy a nyomor, a szenvedés sem tudta kiölni az öregember lelkéből az ifjút, a szerelmet, az őszinte érzéseket. Gubik Petra Edmond Dantes szerelmét, Mercedest kelti életre. Csomós Lajos Fernand, a felbujtott összeesküvő alakjába belesűrít mindent, ami kicsit is emberi; játékának köszönhetően szerelme, ragaszkodása Mercedeshez hihető, bűne majdnem megbocsátható. Bartus Gyula Danglars, a nagyravágyó felbujtó, aki hatalmat, pozíciót vesztett, Dantes másik nagy riválisa. A korrupt főügyész, Villefort alakját Vasvári Csaba játssza: velejéig gonosz, elvetemült, javíthatatlan figura, fel sem villant emberi jegyeket. A három kalóz szerepében remekel Katkó Ferenc, Lapis Erika és Gerner Csaba. Ez a trió, a három nagy nevettető hozza be a képbe a humort, ellenpontozza a drámai feszültséget és a lírai jeleneteket. Megrázó pillanatok azok, amelyekben Faria abbé (Szőke Pál) okítja, erősíti rabtársát If várában.
 
Nagyon örültünk, hogy nem hagytuk ki ezt a fővárosi premiert, mert egy nagyon látványos musical előadással lettünk gazdagabbak S hogy minél inkább a produkció és a premier előadás részévé váljunk, kaptunk egy-egy szép csilivili álarcot, amelyet – a hátoldali instrukciók alapján – a „Róma – Farsangi bál” és a Finálé jelenetei alatt felvettük, és így egy felejthetetlen élmény generálói és részesei lettünk. :)