Február elején örömmel foglaltam jegyet az Elfújta a szél című musicalre a Budapesti Operettszínházba. Február közepén már a szereposztás is ismert volna, amelyet ugyancsak örömmel vettünk. Innentől kezdve izgatottan vártuk az előadás napját. :)
A színházhoz kényelmesen odaértünk, sőt, a kellemes időjárásnak köszönhetően, még egy rövidke sétára is futotta a környéken. Belépve a színház kapuján, jó érzés fogott el, hogy ismét itt lehetünk, hisz' ezt megelőzően 2011. szeptember 17-én voltunk itt, amikor is a Miss Saigon-t néztük meg. Az azóta eltelt két és fél év ellenére pontosan emlékeztünk a járásra, így a helyünket is könnyen megtaláltuk. :)
Bevallom őszintén, Margaret Mitchell amerikai írónő 1936-ban megjelent regényének történetére már nem emlékeztem kristálytisztán, ahogyan az abból készült 1939-es 10 Oscar-díjat kapott filmváltozatra sem. A színházi ismertető annyit árul el nekünk, hogy Scarlett O'Hara története 1861-ben kezdődik, amikor egy tizenhat éves lány gondtalan, csupán szerelmi bonyodalmaktól terhes életébe hirtelen belép az amerikai polgárháború Észak és Dél között, ami mindent megváltoztat körülötte. Mérhetetlen szegénység tör ki, így Scarlettnek napról napra harcot kell vívnia a családi birtok, Tara megőrzéséért, és a megélhetésért. Pusztulás, születés és halál kíséri végig életét. Dacból kötött házasságai rendre véget érnek, szerelmi kudarcai árán azonban végül mégis megadatik számára az újrakezdés lehetősége.
A musical ugyancsak a Pulitzer-díjas regény alapján készült, zenéjét és dalszövegeit pedig, a Rómeó és Júlia című musical zenéjét és dalszövegeit is jegyző, Gérard Presgurvic komponálta és írta. Nos, meglehet, hogy a mi fülünkkel van a baj, de az egész musicalből mindössze egyetlen dal - a Szállj úgy, ahogy a szél című - nyerte el a tetszésünket, amely szerintem, szenzációsra sikeredett! :) (Lásd! a beszámoló végén az ajánló videót) :) Nagyon hiányoltuk a Rómeó és Júlia musical zenéjéhez hasonló fülbemászó dallamokat. :(
Az az igazság, hogy összességében nem tetszett nekünk ez az előadás. A musical számunkra nehezen befogadható zenéje mellett, a történet cselekménye kissé unalmas és erőltetett, és a párbeszédek és dalszövegek is meglehetősen bárgyúra sikeredtek. :(
A díszletek ötletesek (Bátonyi György), a jelmezek szépek (Velich Rita), a fényeffektusok hatásosak voltak (Somfai Péter) :), de több helyen nem értettem a modern tánckoreográfiát, és a történethez nem igazán illő táncelemeket, táncmozdulatokat. :(
A szereposztást illetően sok új névvel találkoztunk... 2011-es látogatásunk óta alaposan megújult az Operettszínház társulata. Egész pontosan, a nevek nem feltétlenül voltak ismeretlenek - Bíró Eszter, Gubik Petra, Prescsák Zita, Brasch Bence, Gömöri András Máté, Kocsis Dénes - csak éppen többüket még nem láttuk darabban szerepelni. Alapvetően mindegyikük hangja és színészi játéka elnyerte a tetszésemet, de például, Gubik Petra énekstílusa nem tetszett. :( Az ismert és kedvelt arcok közül Pirgel Dávid mellett örömmel láttam és hallottam Nádasi Veronikát, Szomor Györgyöt, Szabó P. Szilvesztert. :) Szomor Gyuri egészségileg mintha nem lett volna teljesen rendben, mert néha hamiskásnak hallottam, illetve itt-ott nem igazán voltak a tőle megszokott magabiztossággal helyén a kitartott hangok. Szilvesztert sem gondolom, hogy hangilag a topon volt, de magával ragadó színészi játéka mindezt feledtetni tudta. :)
Nem bántam meg, hogy megnéztük ezt a darabot, de részemről az "egyszer látott előadások" kategóriájába fog kerülni. :(
No, de, hogy ne bizonytalanítsam el azokat, akik esetleg még nem látták a musicalt, de tervezik megnézni, következzék egy kedvcsináló dal a darabból! :)
