Az utóbbi hónapokban csökkent a színház- illetve koncertlátogatásunk száma, Xaver-koncerten is régen voltunk már (közel egy évvel ezelőtt), így nagyon vártuk a ma esti ünnepi hangversenyt. A elmúlt Mindenszentek napja és a közelgő Karácsony is apropója lehetett volna ennek az eseménynek, de ezúttal egy szép kerek évforduló alkalmából adta Xaver ezt a koncertet, mégpedig, hogy idén (áprilisban) töltötte be az 50. életévét! :) Szívből köszöntöm őt ezúton is! :)
Kanadából történő visszatérése óta 15 év telt el, amely így visszatekintve majd' olyan gyorsan repült el, mint a májusban történt jegyvásárlás óta eltelt közel fél év. ;) A Művészetek Palotájában is régen voltunk már, amely méltó helyszínt adott ennek az eseménynek! :) A (sajnos) bizonytalan vonatközlekedés miatt korán a MüPa-ba érkeztünk, így nézelődésre is jutott idő. ;)
Elfoglalva helyünket az I. emeleti középerkély 3. sorában, gondolatban hálás köszönetet mondtunk Heródek Évának, akitől a jegyeket vettem, hogy ilyen kiváló paraméterekkel rendelkező ülőhelyet ajánlott számunkra. Minden szempontból tökéletes helyen ültünk, ahonnan mindent nagyszerűen láttunk és hallottunk, sőt, még a koncertráadás ráadásának a ráadása produkcióját is... no, de erről egy kicsit később! ;)
A hangverseny első negyedórájában, ahogy Xaver fogalmazott, benne volt az, amire az életét tette fel – az improvizáció és Johann Sebastian Bach. Természetesen, a folytatást tekintve is élményekkel teli meglepetésekben volt részünk. Xaver koncertjeinek elmaradhatatlan része, ha úgy tetszik, "műsorkelléke" a művek közötti (egy-két perces) történetmesélés is, amely komoly hiányérzetet keltene a koncertjeit rendszeresen látogató közönségben, ha nem lenne. ;) El sem tudom képzelni ezeket a koncerteket Xaver, hol ironikus, hol humoros, hol tanulságos kis szösszenetei nélkül! Például, némi meghatottsággal és jó érzéssel osztotta meg velünk, hogy az augusztusi lipcsei koncert alkalmával a Tamás-templom kulcsa a szemközt lévő szállodai szobája asztalára volt készítve, s egy hétig az övé volt, hogy bármikor átmehessen játszani a templom (Bach sírja feletti) orgonáján; majd csodálattal mesélt Bach ún. komponáló szobájáról, amelyben egyetlen hangszer sem volt, de ahol két órát töltött minden nap (este 7-9 óra között), és a fejében tökéletesen megkomponált műveinek kottáját vetette papírra. :) E történet mesélésekor az irónia is megjelent Xaver szavaiban, miszerint a Magyar Televízió felkérte őt egy Bach-sorozat elkészítésére, amelyet a közszolgálati csatorna "a sok évtizedes perverz szokásának megfelelően" éjjel fél 12-kor tett adásba! :(
A koncert folytatásaként Xaver egy nagyon fiatal, ám annál tehetségesebb (kis)hölggyel, Kiss Petra zongoraművésszel játszotta el Camille Saint-Saëns egyik művét, megmutatva ismét, hogy az orgona hangja nem nyomja el a zongoráét, hanem magával ragadja és felemeli azt, illetve a zongora hangja még jobban szárnyal, ha orgonajátékkal párosul. Ezt a nagyszerű összhangot élvezhettük Bach egyik leghíresebb, eredetileg hegedűre írt művében, a d-moll hegedűpartita "Chacconne"-tételében is. Mint azt Xavertól megtudtuk, először Mendelsshon írta át a művet hegedűre és zongorára, majd Schumann két zongorára, a 20. században pedig "jött egy pimasz fiatalember, akit Varnus Xavernak hívtak", és átírta a művet orgonára és zongorára! :)
Amikor Xaver úgy vezette fel a következő művet, hogy tegyük félre az előítéleteinket és adjunk egy esélyt a zeneszerzőnek, azt gondoltam, Bartók egyik nehezebben befogadható darabját készül orgonán előadni, de Antalffy-Zsiross Dezső nevét meghallva nekem már nem volt előítéletem, és az esélyt is azonnal megadtam a magyar orgonaművész és zeneszerző számára, hiszen a Karácsonyi harangok című szerzeményét mindig nagyon szívesen hallom Xaver tolmácsolásában! Ezúttal a Madrigal és a Holtak szigete című művét hallgattuk meg. :)
Puccini Krizantémok című műve eredetileg vonószenekarra íródott. Egy néhány évvel ezelőtti koncertpróba után, amelyen Xaver az orgonaszólamot játszotta és Leonard Bernstein vezényelt, azt mondta Xaver Bernsteinnek: "Úgy eljátszanám ezt a darabot orgonán!", mire Breinstein csak ennyit mondott: "Hát, játszd!" - és Xaver eljátszotta nekünk! :)
Ravel Bolerója a közös művünk - fogalmazott így Xaver, mondván, ez a darab a 2002. októberi Dohány utcai Zsinagógabeli koncert óta akaratlanul is az Ő és a közönsége közös produkciójává nőtte ki magát, még ha a legenda szerint, némelyek ritmusérzékét komoly próbatétel alá is veti. ;) Xaver orgonajátékát a Talamba Ütőegyüttes szenzációs játéka színesítette! :) Ekkor újabb köszönetet mondtunk Évának a tökéletes ülőhelyekért, ugyanis a Talamba tagjai a hangversenyterem emeleti orgonája előtt sorakoztak fel, így szemből nagyon jól láttuk őket is. No, de visszatérve Ravel Bolerójára... Megismertük Petit is, aki kiválóan orgonál és énekel, miközben orvosnak készül ;), s nem mellesleg ő lapozta a kottát Xavernak! Ezúttal, bár, karmesteri végzettsége nincs, azt a feladatot is megkapta, hogy egy bizonyos ponton jelzett a közönségnek, amikor is ütemesen tapsolni kezdtünk a zenére! :) Szenzációs volt! :)
Nos, ugyan Xaver adott születésnapi koncertet, ami már önmagában nagyszerű ajándék nekünk, de a ráadások következtével egyre inkább úgy éreztem, mégis csak mi vagyunk az ünnepeltek! Az első ráadás, Berlioz Rákóczi indulója volt, amelyet Xaver Petrával közösen játszott el. Aranyos volt Xaver, mert elmondása szerint több a lelkesedés a szívében, mint a tudás a fejében e darab tekintetében, de szerintem, ezt csak a szerénysége mondatta vele, mert a produkció nagyszerűen sikerült! :)
A bónusz ráadás előtt Xaver egy kis technikai előadást tartott a teremben lévő orgonákról, miszerint a színpadon felállított orgona optikai kábel segítségével, míg az emeleti orgona abszolút mechanikusan működik, s a színpadon felállított orgonán annyival nehezebb játszani, hogy a lenyomott billentyűk pici késéssel szólaltatják meg az orgona sípjait. Tette mindezt azért, mert a bónusz ráadás zeneszámot a mechanikusan működő orgonán készült eljátszani nekünk, s amíg felsétált az emeleti orgonához, addig Petra Chopin keringőt zongorázott nekünk. :)
Ismét Xaver szavait idézve, igazi "ínyencség"-gel készült, hogy legyen mit kivesézni útban hazafelé a 2-es villamoson, feltéve, ha Tarlós főpolgármester úr még nem szüntette meg?! ;) No, mi is lehetett volna más ez az ínyencség, mint Bach d-moll toccata és fugája - tehát, mechanikus orgonán - a Talambával dzsesszesítve! Elképesztően hatásos volt! Szenzációs! :)
És amiért azt gondolom, hogy a mi születésnapunk volt, legalábbis mi, közönség annyi mindent kaptunk Xavertól ezen az estén (is), ahogyan még egy extra ráadást is, amelyben a Talamba ugyancsak közreműködött. Nos, ha van közös művünk, akkor van közös "búcsú dalunk", ez pedig nem más, mint Marc-Antoine Charpentier Marche en Rondeau című szerzeménye. :)
50 életév ide, 37 pályaév oda, Xaver nagyon jól nézett ki - védjegyévé vált rakoncátlan szőke fürtjei, amelyet csak ő tud az ujjaival olyan sármosan pár másodperces rendezettségre bírni, magával ragadó személyisége, lebilincselő történetei és sziporkázó humora... Szóval, remélem, az orgonajátéka mellett mindezeket is még további sok éven át élvezhetjük! ;) Azon a (más szempontjából amúgy teljesen lényegtelen) felfedezésemen és megfigyelésemen meg jót mosolyogtam, hogy még ha megbeszéljük sem tudtunk volna olyan tökéletesen egyforma árnyalatú grafitszürke inget és blúzt felvenni, mint amilyen rajta és rajtam volt. ;)
A koncert félidejénél járhattunk, amikor Xaver amolyan szolgálati közleményként tájékoztatott minket a Facebookon már októbertől olvasható kezdeményezésről, miszerint november 29-én megnyitja Budapest első nyilvános lakás-koncerttermét, a Varnus Xaver Zeneszalont a XIV.ker. Amerikai út 85-ben, s mindegyik koncert bevételének egyharmadát felajánlotta a Heim Pál Gyermekkórháznak. :)
Drága Xaver! Nagyon köszönöm Neked ezt a csodálatos koncertet! Ünnepeltnek éreztem magam! Kívánom, hogy lelkesedésed, egészséged és orgonaszereteted még legalább 50 évig kitartson! :)
Csodálatos zenei élménnyel feltöltődve léptünk ki a MüPa kapuján, s amint azt már a koncertre jövet elhatároztuk, végigutazva a Duna parton vettük az irányt hazafelé a 2-es villamossal, amelyet egyelőre még semmiféle intézkedés nem szüntetett meg! ;)
