Emlékmorzsák

A lassan, de biztosan haladó házfelújítási munkálatok közepette teljesen megfeledkeztünk a "kulturálódásunkról". Hála azonban a Gyerekeknek, no és persze, a lejárat előtt felhasználandó kultúra utalványoknak ;), az új esztendőt máris egy jó kis vérfrissítéssel kezdhettük! :)
Szokásunktól eltérően, ezúttal nem a földszint 3., 4. vagy 5. sorából, hanem az erkélyről csodálhattuk végig ezt a változatlanul magával ragadó előadást az összes szereplőjével és közreműködőjével együtt. :) Régóta terveztük, hogy "törzshelyünket" feladva, egy-egy előadás erejéig az erkélyről élvezzük végig az előadást, amely most - a Gyerekektől karácsonyra kapott ajándékjeggyel - megvalósult. Mindkét helynek megvan a pozitívuma - a földszint 3. sorából közelről láthatjuk a színpadon szereplőket, az erkélyről azonban egységesebb képi világban van részünk, amelynek pl. a táncjeleneteknél van jelentősége. :)
Az előadást illetően túl sok újdonsággal nem szolgálhatok a korábbi beszámolóimhoz képest. A szereplők mindegyike lenyűgöző volt - a színészek/énekesek nagyszerűek, a táncosok szenzációsak! :)
A címlapról Károlyi Krisztián neve új volt számunkra. Utólag rákeresve a Neten megtudtam, hogy a kaposvári fiatalember érettségi után a Roxinház fél amatőr színtársulatához került, majd a Pesti Magyar Színiakadémia növendéke lett. Zeneiskolában gitározni tanult, két zenekarnak is tagja volt, az egyik a Strawberry Jam Band.