Az IL DIVO ma esti koncertjéről a Szöveg Színház Produkció áprilisi hírleveléből értesültem. Rákérdeztem Cilinél, s miután igazából nem volt kérdés, hogy menjünk-e, meg is vásároltam a jegyeket. Hamar elröppent az öt hónap, s elérkezett ez a várva várt nap! Legutóbb 2012 szeptemberében voltunk IL DIVO koncerten, de az igazat megvallva, nem igazán kísértem figyelemmel a fiúk munkásságát, így igencsak meglepődtem, hogy alakulásuk óta 2-3 évente jelentkeztek új albummal (Il Divo {2004}, Ancora {2005}, Siempre {2006}, The Promise {2008}, Wicked Game {2011}, Musical Affair {2013}, Amor & Pasion {2015})! Legutóbbi és legfrissebb, 2018 áprilisában debütált TIMELESS című albumuk adta a gerincét az azonos nevet viselő turnén elhangzó daloknak.
Nem mondom, hogy közel ültünk a színpadhoz a 109-es szektor utolsó sorában, de a kivetítőknek köszönhetően tökéletesen láttunk mindent, és a hangok is rendben eljutottak hozzánk. ;)
Az IL DIVO-t - Urs Buhlert, Sebastien Izambardot, Carlos Marint és David Millert – először Simon Cowell, angol televíziós producer hozta össze 2003-ban. Az Il Divo négy különböző nemzetiségű, kiemelkedő tehetségű, de különböző zenei hátterű énekesből állt. Az amerikai tenor, David, konzervatóriumi képzettségű operaénekes volt, akinek teljesítményét Baz Luhrman La Boheme-jében a Broadway-n is pozitív kritikával illették. Carlos tehetségét még gyerekkórusban felfedezték, Kis Carusónak becézték, majd következett a fesztiválszínpad és az opera-karrier. Urs, a svájci tenor, hegedűn, klarinéton, zongorán, gitáron és dobon játszott, klasszikus utat választott, holott még egy heavy metál zenekarban is énekelt tizenévesen. Sébastien tehetséges énekes-dalszerző volt, akinek Si Tu Savais kislemeze a francia listákon az első helyet is megcsípte.
Az előzetes információkat olvasgatva tájékozódtam, hogy a TIMELESS album minden idők legszebb és legismertebb szerelmes dalait foglalja magába, kezdve a ’30-as évektől napjainkig. A lemezre került dalok közül ma este elhangzott a Smile (1936 - Charlie Chaplin filmben használt hangszeres téma), az Unforgettable (Nat King Cole – 1952), a Que Bonito es Vivir (What a Wonderful World, Louis Armstrong – 1956), a Love Me Tender (Elvis Presley – 1956), a Toi Et Moi (The Way We Were, Love Story c.film – 1970), az Aqui Esperándote (Right Here Waiting, Richard Max – 1989), az Angels (Robbie Williams – 1997), az All of me (John Legend – 2013), és a Hola (Hello, Adele – 2015).
Természetesen, énekeltek a fiúk a korábbi slágereik közül is jó néhányat: Quién será (Dance with me - Dean Martin), Il Mio Cuore Va (My Heart Will Go On, Titanic c. film), Senza Catene (Unchained Melody, Ghost c. film), Siempre Te Amaré (I will always love you, Whitney Houston), La Vida Sin Amor (Dov'è l'amore, Cher), Somewhere (Barbra Streisand), Regresa A Mia (Unbreak My Heart – Toni Braxton), A Mi Manera (My Way – Frank Sinatra).
Sőt, David megkínált bennünket egy operával (Vesti la giubba – Pagliacci=Bajazzók), Carlos egy Granada dallal kedveskedett En concierto címet viselő saját albumáról, Sébastien pedig Kingdom come című popdalával lepett meg minketWe Came Here To Love című 2018-as albumáról.
Fenti felsorolásból is kiderül, ahogyan több évtizedet szárnyaltunk át az időben, úgy kerültek terítékre különböző műfajú dalok, természetesen, a csapat egyedi zenei stílusában előadva. A színpadkép egyszerűségében volt a nagyszerűsége - a háttérben hatalmas LED-falak, a színpadon két oldalt elhelyezkedő szimfonikus zenekar, a színpadot megvilágító színes fények, időnként a közönséget (is) pásztázó lézershow, s nem utolsó sorban, csodálatos táncosok színesítették a produkciót.
Látszólag is és hallhatólag is nagyon vidám, jó hangulatú koncert volt. A fiúk sokat viccelődtek, talán, a beszéd is egy picit túl sok volt az énekhez képest, de látva a mosolygós arcukat és érezve a kedvességüket mindezt elnéztük nekik. Örömüket fejezték ki, hogy újra itt lehettek, mi meg annak örültünk, hogy újra eljöttek. Legyen ez így legközelebb is! :)
