Kissé aggódtunk, hogy a Gyerekektől még tavaly karácsonykor szóban kapott ajándékjegyek az előadás napjára, azaz mára megérkeznek-e, de egy könnyed ráhatás és udvarias érdeklődést követően ez szerencsésen megtörtént. ;)
Este kb. 8 órára elsétáltunk a kőbányai Szent László téri templomhoz, hogy részesei legyünk Varnus Xaver gyertyafényes 55. születésnapi koncertjének! Megérkezésünkkor már kisebb sor alakult ki, amelynek beálltunk a végére, s kb. 10 perc múlva már a templom belsejében próbáltuk megközelíteni a jegy szerinti helyünket. Mindez a földszinten, az orgonával szemben volt megtalálható. Bár, a jegyen feltüntették, hogy „Helyfoglalás érkezési sorrendben, az ülőhely mindenki számára biztosított!”, ráadásul, amolyan VIP-féle jegyünk volt, mégis csak némi tanácstalanságot követően sikerült találnunk két szabad széket az akkorra már zsúfolásig megtelt templomban. :( Az pedig már csak apró mellékes, hogy egy benyúló oszlop miatt épphogy csak ráláttunk az orgonára… No, de elsősorban hallgatni kell egy orgonakoncertet, sok látnivaló ilyenkor úgysem akad! ;) A teljességhez az is hozzátartozik, hogy Xaver játékát tökéletesen nyomon tudtuk követni egy nagyképernyős LED TV segítségével. :)
Xaver, gyermekkora templomában, Budapest egyik legcsodálatosabb épületében, a Lechner Ödön által tervezett és Zsolnay-porcelánból épített kőbányai Szent László Műemléktemplomban játszott, ahol Antonio Vivaldi remekműve, A négy évszak mellett, felcsendült az elmaradhatatlan J.S.Bach d-moll toccata és fúga dallamai, sőt, extra desszertként Freddie Mercury-ra emlékezve meghallgattuk a The Show Must Go On című Queen-sláger feldolgozását. :)
Xaver a koncertet, Antalffy-Zsiross Dezső - orgonista és zeneszerző, Kodály és Bartók egykori évfolyamtársa, a Zeneakadémia első híres orgonatanára - Fantázia és fúga egy Bach-korálra című művével (Máté passió vezérkoráljának feldolgozásával) nyitotta meg.
Vivaldi: A négy évszak című művének (kissé rövidített verzióban történő) eljátszása előtt – Xaver a tőle megszokott és annyira szeretett módján - némi zenetörténettel szolgált, amely kapcsán megismertük, mi volt a „zenei kölcsönhatás” J.S.Bach és A.Vivaldi között. Bár, a két zeneszerző közel egy időben élt, személyesen sohasem találkoztak. Bach a weimari herceg udvarában kapott állást zenészként. A herceg sokat utazott Velencébe, ahol is halotta Vivaldit játszani, s nagyon megtetszettek neki az olasz zeneszerző művei. Hazaérve Weimarba megrendelte Vivaldi kottáit, majd megkérte Bachot, hogy rendszeresen játssza ezeket a darabokat. *** Vivaldit halála után tökéletesen elfelejtették, és csak Bach halála után „fedezték fel újra”, amikor is Bach pedánsan rendszerezett kottái között megtalálták Vivaldi concertóit.
Vivaldi a művéhez mellékelt szonetteket tökéletesen ültette át a zene nyelvére, amelyeket ma este – hogy e téren se legyen hiányérzetünk – Pécsi Bence, a budapesti jogi egyetem hallgatója, az ELTE retorikai versenyének győztese olvasta fel. :)
Xaver, a mű hosszára való tekintettel, két tétellel (ősz és tél mínusz egy-egy tétellel) kevesebbet játszott el, de felelőtlen kijelentése miatt még meglehet, hogy szaván fogjuk! Felajánlotta ugyanis, ha egyszer meglátogatjuk őt a Balaton felvidéki kis bagolyvárában, a most kihagyott tételeket annyiszor játssza el nekünk, ahányszor csak szeretnénk!? ;)
Xaver egy érdekes gondolatmenettel ívelt át a komolyzenét komponálóktól a könnyedebb műfajnak nevezett zeneszerzőkig. Szerinte, ha Vivaldi a XX. században született volna, bizonyára lett volna egy barátja, a harmónia és a ritmus szeretetét illetően mindenképpen, ő pedig Freddie Mercury. S valóban, Vivaldi műve után meghallgatva a Queen-dal orgonaváltozatát, az az érzésünk támad, hogy a két zeneszerző egy kávézással összekötött eszmecsere után az egyikük megírta a Tél című tételt, a másikuk pedig, megkomponálta a The Show Must Go On című remekművet… csak mindezt cca. 265 év különbséggel. ;)
J.S.Bach d-moll toccata és fúga dallamai után Xaver két népdal-improvizációval (Elindultam szép hazámból; Elmegyek, elmegyek???) búcsúzott. A dalválasztás sem volt véletlen, ugyanis Xaver úgy határozott, hogy május 21-én (30 év magyarországi tartózkodás után) visszaköltözik Kanadába. Több minden ok közül a leginkább döntést befolyásoló tényező az volt, hogy született egy unokája a világ másik felén! :)
Ráadásként pedig következett az elmaradhatatlan "búcsúdal" - Marc-Antoine Charpentier: Marche en Rondeau című szerzeménye, amelyben természetesen, mi, a közönség is közreműködtünk taps formájában az odaillő részeknél! ;)
Különleges hangulatú estben volt részünk, a csak itt-ott égő gyertyák nagyon meghitté és bensőségessé tették ezt a szülinapi koncertet! Köszönjük Xaver, ezt a csodálatos élményt! Ezúton is kívánunk nagyon sok boldogságot, örömteli koncerteket! Várunk mihamarabb és minél gyakrabban vissza! :)
Végül, de nem utolsó sorban egy izgalmasnak ígérkező érdekesség! Xaver 2020-ra meghívást kapott, az Atlantic City Organ Society művészeti igazgatójától, hogy a világ legnagyobb, 33 ezer sípos orgonáján adjon koncertet az Atlantic City Convention Hall-ban. (Összehasonlításként: a MÜPA orgonájában 6800 síp van!)
