Emlékmorzsák

Hajaj, vészesen közeledünk a verseny végéhez – egy-két óra, s megtudjuk, kié lesz a 2011-es X-Faktor bronz fokozata, holnap este pedig az ezüst és az arany fokozat tulajdonosára derül fény. Mindkét napon kizárólag a nézői, azaz az sms-szavazatok döntenek, a mentorok csupán a véleményüket mondhatják el, de a verseny állásába érdemben nem lesz beleszólásuk.
Nóri csinosan, mint mindig, megnyitotta a műsort, a mentorok is elfoglalták helyüket, valamint a három finalista lakóhelyéről bejelentkezett az oda kirendelt munkatárs, és az ott összegyűlt rajongótáborral együtt hangot adtak szurkolói erejüknek. Baricz Gergő lakóhelyéről, Gyergyóalfaluról Valkó Eszter; Muri Enikő lakóhelyéről, Nyíregyházáról Istenes Bence; Kocsis Tibor lakóhelyéről, Lajosmizséről pedig Barabás Évi köszöntött bennünket.

A műsor első számaként, felidézve a kb. két hónappal ezelőtt elindult versenyt, mind a tizenkét döntős énekelt egy közös dalt. A Flashdance című film What a Feeling sikerszámába beleszőtték a három finalista egy, a verseny alatt korábban már énekelt dalát (Nem adom fel, Március végétől, A szívemet dobom eléd), amely nagyon jópofára sikeredett.


Nóri, hogy máris egy meglepetéssel fokozza a jól indult estét, bejelentette, hogy ezennel a három döntős első önálló CD-vel büszkélkedhet, amit nyomban kézhez is kaptak! Gratula nekik! :)


A mentorok is felszabadultan néztek az este elé, hiszen, ahogyan azt már írtam, csak elmondhatták a véleményüket, de szavazattal nem tudták befolyásolni az eredményt; ugyanakkor hármuknak akadt izgulnivalójuk, hogy mentoráltjuk minél jobb helyen végezzen. Miki Mentor tökéletesen meg volt elégedve Tibóval elért eddigi eredménnyel, de azt nagy bátran bevállalta, ha Tibó bejut a legjobb kettő közé, kamerák előtt lenyom 100 fekvőtámaszt!? Huha, Miki, remélem, jó formában vagy, mert szerintem, nem kérdés, hogy Tibó ott lesz a Fináléban!? Feró Mentor is magabiztosan várta az estét, mondván, Enci megerősödött és nem izgul. Ildi Mentor boldog, hogy Gergő idáig jutott, míg Geszti Mentor az esélytelenek legnagyobb nyugalmával ült be a mentori székbe! :)

Az elkövetkezendőkben a versenyzők három dalt adtak elő a kedvenc dal, a duett és az első válogatón énekelt dal kategóriájában.
Kedvenc dal:
Gergő – Are You Gonna Be My Girl (JET): A hatodik showban is lehengerlő volt Gergő e dal előadásával, s most is nagyon jól szórakoztunk! A mentorok is csak dicsérni tudták őt, amitől elmondása szerint meg is hatódott. KifejezteIldikó iránti tiszteletét, miszerint nélküle nem jutott volna el idáig. Nos, bizonyára ebben is van igazság, de az ő szerethető személye is kellett ahhoz, hogy a legjobbak között legyen. :)
Enikő – Játssz még (Katona Klári): Enci szépen elénekelte a dalt, de ezt a profi előadást vártuk tőle. Feró szépen fogalmazott, amikor azt mondta, hogy Enci a zene, az ének és a lélek kapcsolatát személyesíti meg. :)
Tibor – Somebody to Love (Queen): Tibó ezzel a dallal már a második showban is nagyot énekelt… és szerintem, ezt a kört is messze ő nyerte! :)
Duett:
Gergő a KFT zenekarral együtt énekelte el az Afrika című slágerüket.


Enikő a musicalek világába vitt el bennünket Dolhai Attila, az Operettszínház kedvelt művészének társaságában. A Valahol Európában című musicalből A zene az kell című dalt énekelték el.


Tibor a mindig gyönyörű Zsédával énekelte el a Mindhalálig mellettem című dalt.


Az első válogatón énekelt dal:
Gergő egy szál gitárral sétált be a válogatóra, ahol Chris Isaac mélabús dalával (Wicked Game) egy életre beírta magát sokunk emlékezetébe. Ha jól emlékszem, Ildikó mondta a mostani előadás után, hogy teljesen más lett a dal, mégis ugyanaz… hát igen, akkor egy versenyen induló jelentkezőtől, most pedig a legjobb három közé bejutott döntőstől hallottuk a dalt! :)
Enikő penészzöld harisnyában előadott Christina Aguilera száma (Hurt) meggyőzte a mentorokat a válogatón, s úgy tűnt, negatívumot egyik mentor sem mond ma este, ez azonban mégis megesett… nem voltak elbűvölve Enci produkciójától. :(
Tibor elképesztő profizmussal énekelte el Robbie Williams dalát (Will Talk and Hollywood Will Listen)! Geszti Mentor szerint, nincs még egy ember Magyarországon, aki ilyen jól elénekli ezt a dalt! :) Ildi Mentor ismét kinyitotta a nem létező bicskát a zsebemben, miután azt merte mondani, hogy Tibó előadásában nem volt annyi szenvedély, mint lehetett volna… persze, miután többen felhördültek körülötte, akképpen szépített, hogy a válogatói előadáshoz képest! :(

A versenydalok után egy újabb közös produkció következett… mindannyian elénekelték John Lennon: Szervusz, karácsony (Happy Christmas) című dalát magyarul és angolul is.

A mentorok összességében pozitívan értékelték az idei versenyt. Geszti Mentor volt, amit élvezett, volt, amit unt, volt, amiben benne volt az X-faktor, de akadt faktortalan produkció is. Ildi Mentor szerint, a három legjobb megérdemelten jutott el idáig. (Én azért +1 ráadásként Tarány Tomit is szívesen köztük láttam volna! :)) Miki Mentor érdekes és felejthetetlen pillanatokat kapott a versenytől és a versenyzőktől. Feró Mentor is szerette a műsort, mert szerinte, olyan, mint amilyen az élet is – sírás, nevetés, öröm és bánat, jó és rossz…

A műsor vége felé újra bejelentkeztek a kihelyezett műsorvezetők a helyszínekről, s nagy-nagy örömmel láttuk, hogy Tarány Tomi anyukája Lajosmizsén szurkolt Tibónak! :)

Természetesen, a mai műsorból sem hiányozhatott az extra produkció. Nagy-nagy kedvenceim, a Magna Cum Laude adta elő legújabb, Túl későn című dalukat. Mező Misi nagyon-nagyon jól nézett ki – irtó jó fazonra vágták le a haját, s a stylistnak is jár a dicséret! Ja, természetesen a dal is tuti volt! :)


Ahogyan azt az elmúlt kilenc szombat este már megtapasztaltuk, a vidám, önfeledt szórakozás után elkövetkeztek az izgalmak percei, azaz az eredményhirdetés. Nóri első továbbjutóként Muri Enikő nevét mondta ki, míg a második elhangzott név Kocsis Tiboré volt. Kimondhatatlanul örültem Tibó döntőbe kerülésének! :) Remélem, holnap… :)

Nos, tehát, a 2011-es X-Faktor harmadik helyén Baricz Gergő végzett, amelyhez teljes szívemből gratulálok! Némi fenntartásaim voltak vele kapcsolatban, amikor a válogatón először láttam és hallottam őt, de felé már sokkal nyitottabban indítottam, mint tavaly Király L. Norbi esetében. Azóta persze, Norbit is nagyon megkedveltem, s így volt ez Gergővel is. Hatalmas egyéniség, s nem csak zenei téren… emberileg is érdemes rá odafigyelni, s a mondandója is meghallgatnivaló! Elmondása szerint, jól érezte magát a verseny alatt, s ezzel a harmadik hellyel messze túlteljesítette a saját maga által megcélzott hatodik helyet! Gergő, ezúton is kívánok további sok sikert életed során! :)

A nagy karácsonyi vásárlás némileg veszélyeztette az esti X-Faktor nyomon követését, de szerencsére, ezúttal sem maradtunk le semmi fontosról! :)
A mai verseny témája a kedvenc dalok volt, amelyből kettővel is készülniük kellett a versenyzőknek – egy dal, amelyik a versenyző kedvence, és egy dal a mentor kedvencei közül.
Ülök a laptop előtt és azon gondolkodom, érdemes-e egyenként végigvenni a mai négy versenyzőt. Elvégre, aki idáig eljutott, annak a mentorokon kívül nagyobb részt a közönséget kellett meggyőznie, hogy igenis, itt a helye. Márpedig, ha hangjával, előadásával, vagy éppen a személyiségével meggyőzte őket, akkor az némiképp azt is jelenti, hogy jó hangja van, lenyűgöző előadó, vagy éppen megnyerő személyiség! Oké, tudom, én is tisztában vagyok vele, hogy ez a három ismérv nem feltétlenül egyesül egyetlen versenyzőben… pontosabban nem mind a négyben… azt persze, mindenki maga döntse el, hogy számára melyik versenyzőben egyesül mindhárom jelző, vagy éppen hiányzik valamelyik. :)
Szóval ülök és elmélkedek, merthogy mind a négy énekes nagyon jól énekelte mindkét dalát… még ha nem is teljesen tökéletesen. Mindegyik dalban azt éreztem, hogy nagyon meg akarják mutatni magukat, meg akarják mutatni a bennük lévő érzéseket, érzelmeket és gondolatokat. Ez természetesen, legjobban a saját kedvenc dal előadásánál sikerült, hiszen e dalok által önkéntelenül is a versenyző érzelmeibe, gondolataiba és lelki világába kaptunk betekintést, míg a mentorok kedvenc dalainak előadása a közös munkából, a mentor és a versenyző összehangolódásából, illetve a versenyző által az adott mentor érzéseiből, érzelmeiből és lelki világából nyújtott ízelítőt. :)

Tarány Tomi két dala közül a Lehetek én is a Vad Fruttik nevű panel -undeground zenekartól nagyon-nagyon tetszett (a zenekarról már hallottam, de a munkásságukat nem ismertem)… úgy a dal, mint Tomi előadása… hihetetlen torka van a srácnak! A betűk pötyörészése közben is meghallgattam a dalt… lúdbőrzöm oda-vissza… fantasztikusan jó ez a szám, Tomi hangja pedig egyszerűen brutál jó! :) Óriási pozitívuma van, ha az ember nem ismeri a dalt, mert így akaratlanul sem hasonlítgatja az eredetihez. Ráadásul, ha ez a dal tökéletesen hiteles az előadótól (esetünkben Tomitól), mert minden szavával és mondatával azonosítani tudja a hallgató (és néző), akkor sokkal maradandóbb lesz a produkció, s még egy jó dallal is gazdagabb lesz! :) Miki Mentor kedvencét, a Cryin’-t az Aerosmith-től szintén szenzációsan jól énekelte el! Többedszerre hallgatva (és nézve) már azt is megkockáztatom, hogy még Adam Lambert (American Idol) előadásánál is jobb… márpedig aki igazán ismer engem, az tudja, hogy Adam nálam etalon… szóval, Tomi, ez szuper volt! :)


Baricz Gergő (versenydalt megelőző) kisfilmje mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Végtelenül helyesek voltak Verocskával, ahogyan kézen fogva, egymást ölelgetve, puszit adva egymásnak bóklásztak a karácsonyi vásárban. Gergőnek volt egy gyönyörű szép mondata az X-Faktorbeli közös időszakukra vonatkozóan, miszerint (valószínűleg nem pontosan idézem őt) „őrlángon égtünk mind a ketten, nehogy megégessük egymást”… hiába, ilyen mondatok is csak Gergő száját hagyják el! :)
Ildi Mentor kedvence a Hard To Handle a The Black Crowes nevű amerikai hippizenekartól teljesen ismeretlen volt a számomra, de Gergőnek jól állt ez a kissé őrült dal. Ebben a dalban a showman Gergőt láttuk, míg saját kedvencében, Zorán Apám hitte című dalában megmutatkozott az érzelmeiben és lelkivilágában gazdag, mély mondanivalókkal bíró Gergő. Lehet Gergőt szeretni vagy nem szeretni, kritizálni az énekhangja miatt, de az előadói képességeihez nem fér kétség… hatással van az emberekre… és szerény véleményem szerint, általában pozitív hatással. :)

Muri Enikő sem a saját, sem mentora kedvenc dalával nem nyűgözött le. Saját kedvence, a Venus Kockahas című slágere hangilag tökéletesen rendben volt, de semmi hatással nem volt rám. :( Még jó, hogy a két gyönyörű kocka hasú táncos srác lekötötték a figyelmemet! :) Feró Mentor kedvence, Kelly Clarkson Because of You című dala sem varázsolt el, bár tény, hogy a dal kezdő sorai szépen szóltak Encitől. :) Azt gondolom, végre sikerült rájönnöm, mi a bajom Enikővel! Oké, hogy kijönnek azok a magas hangok, de közel sem olyan lazán és magabiztosan, mint pl. Tominál vagy Tibónál. Enci éneklése olyan, mintha egy drótkötélen egyensúlyozna egyik ponttól a másikig, s őt nézve félő, hogy leesik onnan. Bizonyos hangmagasság felett füllel érezhető, hogy komoly erőfeszítésekbe telik neki kiénekelni a hangokat, egyúttal úgy „lavírozik” a hangja ezekben a magasságokban, hogy félő, egyszer csak nem bírja tovább erővel, s kisiklik a hangja! :(


Kocsis Tibó dalaival csak részben voltam elégedett. Miki Mentor kedvence általam is kedvelt dal, de úgy vélem, Bruno Mars Just the Way You Are című dalában Tibó csak a refrén részben tudta igazán megmutatni képességeit, mert hangját csak ezekben a részekben tudta szabadjára engedni… no, de ott aztán űrbéli magasságokban szárnyalt! :) Tibó kedvenc dalától tartottam kissé, mert Katona Klári Legyen ünnep című dala nem tartozik a kedvenceim közé (bocsi :(). Szóval, nagy levegőt vettem, amikor elkezdődött a dal, de pár pillanat múlva azon vettem észre magam, hogy Tibó előadása és hangja a szívemig hatol, és a lelkemet érinti meg a dal. Mennyit számít egy előadó kisugárzása… no és persze, a hangja! :)


A versenyzők dalai után következhetett egy kis könnyed szórakozás, azaz az extra és a közös produkciók. Az első extra fellépőn kissé meglepődtem, mert amikor kedvenc dalok a téma, nem biztos, hogy az Anti Fitness Club névre hallgató punk-rock stílusú zenekar jutott volna az eszembe, még ha tudom is, hogy népszerűek a fiatalok körében. S ami azt illeti, nem csak a fellépésük lepett meg, hanem az előadott dalegyveleg, merthogy nagyon jóra sikerült. Két előadó dalát, a Maroon 5 Moves like Jagger és a Rolling Stones Satisfaction című dalát mixelték össze, mely csak első látásra és hallásra tűnik úgy, hogy közük sincs egymáshoz, ám ha jobban belemélyülünk a részletekbe, azonnal rájövünk az összefüggésre és a két dal kapcsolatára!? No, szóval ezt a mixet adta elő a fent nevezett Anti Fitness Club Pásztor Anna közreműködésével. Kifejezetten tetszett a produkció, ráadásul arra is rá kellett jönnöm, hogy az AFC énekesének, Molnár Tamásnak nagyon jó hangja van! :) Elnézést kérek, de a saját dalaikból ez nem feltétlenül derült ki számomra! :(


Ezt követően a közös éneklés során a négy versenyző a Magna Cum Laude egyik sikerdalát, a Vidéki sanzont adta elő. Imádom Mező Misiéket, imádom ezt a dalt, így imádtam a produkciót is! :)


A másik extra produkció is nagyon-nagyon jóra sikeredett. Szabó Ádám, a Csillag születik 3. tangóharmonikán játszó versenyzője adta elő a Magyarország című „pophimnuszt” a Jazz and More énekegyüttes közreműködésével. A Jazz and More-t kedves ismerősként üdvözölhettük, miután az októberi Halloween Musical Pluszon már alkalmunk volt hallani őket! :)


A felhőtlen szórakozás ezennel véget ért, amelyet felváltott az izgatottság érzése. Négy versenyző lévén évezredekig tartott, mire Nóri kimondta a két továbbjutók nevét. Először Baricz Gergő neve hangzott el, amely némi meglepetéssel szolgált számomra, ugyanis valamiért úgy gondoltam, Gergő ma este biztos párbajozó lesz!? Enci, Tibó és Tomi… vajon, melyikük társul pillanatokon belül Gergő mellé? Nagyon tartottam attól, hogy a két fiú, Tibó és Tomi párbajozik egymással, de egyszer csak Nóri száját Kocsis Tibor neve hagyta el! Ennek végtelenül örültem, de Tomiért tovább izgulhattam, akinek Enikővel kellett a képzeletbeli pástra lépni! :(
Tomi kezdte a párbajt Cserháti Zsuzsa dalával... ismét szenzációs éneklést produkált ez a szeretnivaló mackóember! Kit érdekelt, hogy rontott a szövegben, amikor az előadásától olyan érzelmi hurrikán söpört végig a színpadon és a nézőtéren, hogy annak örülhettünk, ha nem ázott el a ruhánk a potyogó könnyeinktől! Azt gondolom, az mindent elmond, hogy a dal végén Miki Mentor mellett Geszti Mentor is állva tapsolt ennek a fantasztikus hanggal megáldott fiatalembernek! :)
Encit hallhatólag megviselte a párbaj, mert saját belső hangja igencsak cserbenhagyta Christina Aguilera azonos című dalának éneklésekor. Mindvégig hamiskásan és nagyon-nagyon bizonytalanul szólt a dal, ami a magasabb hangtartományokban csak még rosszabb volt. Úgy gondolom, még ha el is ismerem, hogy Enikőnek jó hangja van, ez a dal kissé meghaladta a képességeit. Meglátásom szerint, nagy bátorság volt Aguilerától választani párbajdalt! :(

Miki Mentor mindkét versenyzőt tehetségesnek tartja, s úgy vélte, hogy Tomival mindent megtettek a sikeres szereplés érdekében, de értelemszerűen, Enikőt küldte haza.
Feró Mentornak is bejött Tomi bakija, mégis úgy érezte, Enci előadásával a líra győzött a rock felett, így érthető módon Tomit küldte haza.
Ildi Mentor véleményezésén nagyon-nagyon meglepődtem. Kezdte azzal, hogy egyik párbajdal sem tetszett neki… nos, hogy Encitől nem ájult el, azt megértem, no de, hogy Tomi előadása sem volt rá hatással, miközben a közönségtől a zsűrin át könnyeket csalt a szemekbe ez a srác… szóval, ezt nem akarom elhinni! A folytatásban azt taglalta, hogy aki holnapra kész egy produkcióval, az Enci, ezért Tomit küldte haza!? Mi van?!?!?!? Ildikó, kedves, a 2011-es X-Faktor döntőinek indulása óta azt hallottuk Tőled, hogy mióta várod, hogy az a bizonyos (Tomi)torok megszülessen, s akkor egy jól irányzott döféssel Enikőt érzed a jövő énekhangjának?! Hát, tudod… ne is haragudj, de erre nem találok szavakat! No, igen, Cilinek lehet igaza, aki szerint, azért küldted haza Tomit, mert félted tőle Gergő esélyeit! Végül is, meg tudom érteni! Pedig én is szeretem Gergőt!
Geszti Mentort is szíven találta Tomi előadása, s bár, Encit tapasztaltabb versenyzőnek tartja, Tomit szeretetreméltóbbnak, ezért Enikőt küldte haza.

A Mentorok 2-2 szavazata következtében ismét borítéknyitásra került a sor. Nóri pattanásig feszítette azt a bizonyos ideghúrt, mire legnagyobb szomorúságomra Tarány Tomi nevét mondta ki, aki részére véget ért az X-Faktor. :(
Miután pár nappal a verseny után írtam meg az én kis beszámolómat, ez idő alatt örömmel olvastam és hallottam Tomitól-Tomiról, hogy lelkileg minden rendben van vele, egyáltalán nincs elkeseredve, tele van ötletekkel, hiszen, minden most kezdődik el! :)

A mai szoros program miatt kicsit aggódtam, hogy időben érkezünk-e a Patakyba (nekem már csak Pataky marad :)), de még a kabátunkat is kényelmesen be tudtuk tenni a ruhatárba, amikor megszólalt a csengő, és elfoglalhattuk helyünket a 6. sor közepén. Rövid idő alatt megtelt a színházterem, s nemsokára kezdetét vette a Mikulásnapi Musical Plusz.
Még a függöny felgördülése előtt megcsodálhattuk a szép és stílusos dekorációt – először a színpadon kívül, majd a színpadon is, amely - mint a Halloween MPluszon – úgy most is Posztós Fruzsina kreativitását és keze munkáját dicsérte. :)
A fellépő kedvencek – Bot Gábor, Egyházi Géza, Janza Kata, Koós Réka, Mihálka György és Molnár László – újabb felejthetetlen délutánban részesítettek bennünket. Katának és Rékának külön örültünk, mert őket, picit ritkábban láthatjuk a MP színpadán! :) Új fellépőt is üdvözölhettünk a műsor keretében Mohácsi Dorina személyében. Dorina tánciskolában tanult, majd megismerkedett a musical műfajával, s jelenleg éneklést tanul a Petőfi Musical Stúdióban.
A műsor levezetése Gyurira várt, aki rutinosan végezte ez irányú feladatát, még ha tőle szokatlanul csipkelődő és beszólogató formában is tette mindezt. Minden sóhajra, nevetésre, felhördülésre volt valami csípős megjegyzése! Persze, lehet, hogy mindezt viccnek szánta, csak én nem tudtam hova tenni a dolgot!? Erről az oldaláról még nem ismertem őt! No, de mindez nem is lényeges, mert Gyurit így is - úgy is nagyon kedvelem és szeretem! :)

Mint azt már említettem, Katának és Rékának nagyon örültünk, akik szebbnél szebb dalokat hoztak el nekünk. Újfent megállapítottuk, mennyire aranyos és jó hangú énekesnő mindkettő! Réka gyönyörűen énekelte az Álmodtam egy álmot című dalt a Nyomorultakból, amelyen az elakadt CD sem tudott csorbítani! :)
Ahogyan a Halloween MPluszon Serbike nyűgözött le, úgy most Gabi tette ezt! Azontúl, hogy minden dal csodálatosan szólt tőle, hozott újra operát, amit a múltkor hiányoltam! A Tosca-ária előtt említette Gabi, hogy izgul egy-egy ilyen dal előtt, de nem is értem igazán, hogy miért? Maximum a szöveget felejtheti el, merthogy elképesztően énekel operát is, az tuti! Esti fellépése miatt Gézának el kellett mennie a szünetben, így Gabi úgy gondolta, hogy ő énekli el az El nem múló vágyat. Talán, mondanom sem kell, milyen fantasztikus volt! Ám, amivel még inkább lenyűgözött, az a JKSz–ból a Gethsemane. Annak ellenére, hogy picit másképpen énekelte el, mint Tóth Attila vagy Feke Pali, egyszerűen elképesztő volt! Azok a kitartott magas hangok… totálisan a székbe szögezett az előadása! Szó esett egy élőzenekaros koncerttervezettről is, amely beharangozójának a Groban-dalt szánta. Egy szál zongorával szerette volna előadni, de az most nem jött össze, ezért elénekelte alappal, de így is csodálatos volt! Úgy vélem, végtelenül nehéz lesz kivárni ama bizonyos koncertnek a napját! :)
Géza, mint mindig, aranyos volt és szeretnivaló… lenyűgöző természet varázslatos hanggal! No, és imádnivaló humorral, amely ezúttal egy nagyon jó kiállású Télapó megformálásában tetőzött! Mint azt Molnár Laci elmesélte, Géza már a legelső dalnál megcsillantotta briliáns humorát, amikor is nem szólt a mikrofonja, ezért kiment a takarásba, hogy újra bejöjjön, s azt mondta odakint a többieknek, hogy „egy darab hangja sincs”! Mindehhez képest csak a színházterem nem létező csillárjai remegtek bele a hangjába… nagyon szépen énekelt ezúttal is! A szünet előtti utolsó dalt csinos Mikulásruhába öltözve adta elő, kis zsákjával a kezében, amelyből szaloncukrokat dobált nekünk… hát, egyszerűen tündéri volt! Egy kedves néző mondhatott valamit Gézának, mire Géza… akarom mondani, a Télapó csak ennyit válaszolt: „nem tudom, milyen Gézáról tetszik beszélni, én a Télapó vagyok”! :)
Gyuri csipkelődős hangulata ellenére óriásikat énekelt! Honnan jön ez az elképesztő hangerő ebből a vékony fiatalemberből?! A Valahol Európában Hosszú dala és a Rent-dal különösen nagyon tetszett! :)
Molnár Laci és Jekyll és Hyde összetartozó fogalmak! Ezért is remélem, hogy jól értettük, amikor Laci olyan titkot árult el az Ördögi tánc kapcsán, miszerint jövőre J&H-előadást terveznek a szegedi Dóm téren!? Nagyon remélem, hogy nem értettünk semmit sem félre! Azt gondolom, ez sok musicalrajongó nagy-nagy örömére szolgálna! Én nagyon kíváncsi lennék a darabra! Laci megnyugtatott minket, hogy a részletekről idővel pontos infókat kapunk! :)
Dorina ugyancsak kedvelt dalokat hozott nekünk… duettje Rékával nagyon szép volt! Ígéretes tehetség, akivel bizonyára találkozunk még! Miután táncolni is tanult, legközelebb ilyen jellegű produkciót is szívesen látnék tőle… akár kombinálva az énekkel! :)

Egyházi Géza: Katedrális (Notre Dame-i toronyőr)
Molnár László: Eljött az óra (Jekyll és Hyde)
Bot Gábor: Fent vigyázol rám (Josh Groban)
Koós Réka: No Good Deed (Wicked)
Egyházi Géza: Himnusz (Sakk)
Janza Kata és Molnár László: Ördögi tánc (Jekyll és Hyde)
Mohácsi Dorina: ?????? (Sakk)
Egyházi Géza és Molnár László: Hol a lány? (A Vörös Pimpernel)
Mihálka György: Miért van? – Hosszú dala (Valahol Európában)
Bot Gábor: Ajándék (Piramis)
Egyházi Géza: Ima (A Vörös Pimpernel)
Mihálka György: Egy dal dicsősége (Rent)
Molnár László: Üres szék, üres asztal (Nyomorultak)
Janza Kata és Egyházi Géza: Időugrató (Rocky Horror Picture Show)
Koós Réka és Mohácsi Dorina: Csillagok idején (Jekyll és Hyde)
Bot Gábor: Recondita Armonia (Tosca)
Janza Kata és Mihálka György: Holnap hídja (Rudolf)
Egyházi Géza: Jingle Bells + White Christmas

SZÜNET

Koós Réka: Kabaré (Kabaré)
Janza Kata: Mosolyogni kell (Mary Poppins)
Bot Gábor: El nem múló vágy (Vámpírok Bálja)
Mihálka György: Bírnom kell a célig (Hercules)
Janza Kata: Pár lépés a végtelen (Kasza Tibor)
Koós Réka: Álmodtam egy álmot (Nyomorultak)
Bot Gábor: Kisfiú (Légy jó mindhalálig)
Mihálka György: Legyen ünnep (Katona Klári)
Janza Kata és Molnár László: Így fogadj el (Jekyll és Hyde)
Mohácsi Dorina: Ulla dala (Producerek)
Bot Gábor: Gethsemane (Jézus Krisztus Szupersztár)
Koós Réka: Defying Gravity (Wicked)
Mihálka György: We Are The Champions (Queen)
Finálé: Ha elmúlik karácsony (Neoton)

Az X-Faktor soron következő adásának versenytémája amerikai és magyar csillagok dalai volt. Az énekeseknek egy amerikai és egy magyar dallal kellett készülniük, azaz két produkcióval kellett meggyőzni a mentorokat és a közönséget a továbbjuttatásukról.
Miután a Rocktenors múlt heti párbaja után Geszti Péter mindhárom csapata kiesett a versenyből, ettől az adástól kezdve a zsűri objektív mentorává lett, s elfogulatlan és talán, még kritikusabb szemmel és füllel hallgathatta és bírálhatta az előadásokat.

Kováts Vera lépett elsőként színpadra, akinek kisfilmjéből megtudtuk, hogy kissé elege lett a ráaggasztott „cuki” jelzőből, ezért megmutatta Nánási Pál kamerája előtt, hogy ha kell, tud a végzet asszonya… vagyis inkább a végzett tinédzsere is lenni! Hát, nekem sokkal jobban tetszik, ha ő csak egyszerűen cuki… a 16 évéhez (+ egyébként is) ez a jelző sokkal jobban illik! Cukiság ide, végzett asszonya oda – Verocs egyik előadása sem tetszett igazán. A magyar dal kategóriában Verocs olyan lazán, szavakat elharapva énekelte el Rúzsa Magdi Hip-Hop dalát, hogy szinte érthetetlen volt a szöveg, míg az amerikai dal kategóriában igencsak unalmasra sikeredett Taylor Swift Mine című dala! :(

Tarány Tamásnak a múlt héten a legjobb barátaival, a Rocktenors-szal kellett párbajoznia, ami lelkileg kissé megviselte, ugyanakkor a legjobbat hozta ki belőle, amely a továbbjutását is eredményezte. A verseny után visszatérve a Corvin sétányra ’mintha mi sem történt volna’ hangulatban telt az idő a Rock Tenorjaival. Nem ismertem Tomi amerikai – Closer To The Edge című – dalát a 30 Seconds To Mars nevű Los Angeles-i alternatív rock együttestől, mégis a tolmácsolás szenzációs volt. Rendszerint hihetetlenül jól sikerül a dalválasztás Miki Mentorral, mert mindig kihozzák Tomiból a legtöbbet, azaz hangjának erősségét. :) A magyar dal – Kimnowak–Gyémánt – annak ellenére, hogy szerintem is egy kicsit harsányra sikeredett, Mikivel egyetértve, ugyanakkor ’taránytomis’ is lett. :)


Muri Enikő egyik régi nagy álma teljesült, amikor Szirtes Tamás a Madách Színház igazgatója felkérte az Én, József Attila című musical női főszerepének (Vágó Márta, a költő szerelme) eljátszására. :) Beyoncé dala, a Sweet Dreams számomra kicsit unalmasnak hatott Enci előadásában, ráadásul hangilag sem volt minden tökéletes. Geszti Mentor szerint, az R&B dalok esetében nehéz olyan jól, netán még jobban énekelni, mint az eredeti előadók. :( Ám a magyar dal kategóriában Enci fantasztikusan énekelte el Tompos Kátya Magányos csónak című dalát. Pálvölgyi Géza és Duba Gábor szerzeményét (a Valami Amerika 2 betétdala) lelket megérintően énekelte el… meg is könnyeztem a dalt! :) Ja, és Enci ezúttal is nagyon jól nézett ki! :)


Baricz Gergő X-Faktorbeli barátjával, Demes Tomival azt gondolták ki, hogy forró teával lepik meg a ház előtt várakozó (és fagyoskodó) rajongókat. Nagyon kedves gesztus volt tőlük, amit a rajongók is értékeltek. Ami azonban Gergő ma estére előirányzott feladata volt, hogy újabb ’bariczgergős’ jegyeket hozzon ki magából. Úgy gondolom, ez részben sikerült is, bár Péterfy Bori Hajolj bele a hajamba című dala nem igazán tetszett Gergő előadásában. Ha mindezt egy vidám, szórakoztató műsor keretében látom, akkor oké, de miután ez elsősorban egy énekverseny… nos, hát, Gergő nem igazán győzött meg a hangi képességeiről. Tény és való, ha félreteszem elfogultságomat Gergő iránt, akkor Miki Mentorral kell egyetértenem, miszerint, ha becsukja a szemét, nem tetszik a fülének, amit hall, mert akadnak sokkal jobb hangú versenyzők, ám ha az előadásával együtt nézi és hallgatja, akkor Baricz Gergő egy élvezhető produkciót nyújtó versenyző. Nos, hasonló volt a véleményem az amerikai dal – Jace Everett - Bad things (True Blood főcímzene) – esetében is, bár, ez a Baricz Gergő már sokkal jobban tetszett. :)


Kocsis Tibor egy kis magánnyal készült feltöltődni az estére saját lakásában, de nem várt meglepetésként becsengetett hozzá a családja. A körükben eltöltött idő még nagyobb dózissal segített a feltöltődésben, amely Tibó mindkét produkcióján érezhető is volt. Az amerikai dalválasztás – Michael Bublé - Feeling Good – minden szempontból telitalálat volt, Tibó tökéleteset énekelt… amúgy is imádom ezt a dalt (köszönet érte Adam Lambert-nek :))! Az energia nemhogy csökkent volna Tibó magyar dalánál, hanem az előbbi pozitív hangulatra rátett még egy lapáttal, és maximálisan elhittem neki az LGT dalát hallva, hogy bárhogyan is alakuljon életének dolgai, ő sohasem adja fel! :)


Az eddigi extra produkciók közül a 7 kiesett versenyző által előadott dalt igazán kedves gesztusnak és nagyon jó ötletnek találtam. Egyfelől a szándék miatt, másfelől, hogy újra az X-Faktor színpadán láthattam kedvenceimet, akik George Michael - Careless Whisper című dalával kívántak jobbulást a bécsi kórházban gyógyulgató művésznek. Jó érzés volt látni és hallani az Apollo23-at… legnagyobb bánatomra csak keveset énekeltek, bár az is igaz, hogy René betegeskedett :( (ezúton is gyógypuszik millióit küldöm neki :)). Gyurcsík Tibinek is nagyon örültem, s azt a néhány sort is ámulattal hallgattam tőle, és állapítottam meg, hogy mennyire jó hangja van! :) Szívből sajnálom, hogy nem hallhattam és láthattam őt többször az X-Faktor színpadán, s őt hallgatva újra elfogott az értetlenség elsőként történő kiesése miatt. :(


Drága Ötösfogat! Arról lehet szó, hogy ha majd elkezditek az X-Faktoron túli életeteket és zenei munkásságotokat, akkor részesei, szereplői és közreműködői legyetek egymás lemezén, videoklipjében és koncertjén? Legalább egy-egy dal erejéig mindenképpen meg kell ennek történnie! :)


A közös produkció most is szeretnivaló volt. Gáspár Laci általam is nagyon kedvelt Sose vagy egyedül című dalát énekelték el a még versenyben lévők. Nagyon helyesek voltak a dal koreográfiájaként duettbe állított párosok – Enci és Tibó, illetve Verocs és Gergő, de még aranyosabb volt, amikor Tomi a dal végén, mint egy nagymackó átölelte a négy kismackót. :)


A másik extra produkciót Takács Nikolas és Aurea duettje szolgáltatta részünkre, s elénekelték nemrég felvett első közös dalukat Where is the love címmel. Valószínűleg ünneprontó leszek, de számomra nagyon nem harmonizál kettejük hangja. Nem tudom, ki gondolta úgy, hogy jól szólnak majd együtt, mert hát, Aurea hangja jóval erőteljesebb, míg Nikolasé inkább lágyabb. Nikolast, mint embert nagyon kedvelem, de a hangja valamiért nem lopta be magát a szívembe, a hangrezegtetésével pedig sajnos, a világból ki tudna kergetni. :( No, de mindentől függetlenül helyesek és aranyosak voltak! :)


Ezúttal is elkövetkezett a nehéz pillanatok ideje, s majdhogynem örökkévalóságnak tűnt, amíg Nóri kimondta a biztos továbbjutók nevét. Felugrottam örömömben, amikor elsőként Tarány Tomi és Kocsis Tibó neve hangzott el. Hárman álltak még egymás mellett – Muri Enikő, Kovács Vera és Baricz Gergő –, s azonnal átfutott az agyamon, hogy Verocs és Gergő fognak párbajozni!? Hát, így is lett…
Még színpadra lépésük előtt megfordult a fejemben, hogy vajon, bármelyikük is bevállalja azt, hogy direkt rosszabbul teljesít a másik továbbjutása érdekében, de ezt a gondolatot azonnal el is vetettem, mert sokkal céltudatosabbnak ismertem meg őket az elmúlt adások alatt, minthogy ilyen butaságot csináljanak. Nos, talán komolyan meg sem fordult a fejükben ilyesmi, ám az tény, hogy minden eddiginél rosszabbul énekeltek. Verocs talán nem tette túl magát a párbaj okozta sokkon, Gergőt pedig lelkileg megzavarta, hogy Veroccsal kellett párbajoznia, de ha nem tudnám, hogy a Legjobb 4-be történő továbbjutásért énekelnek, akkor valamiféle válogatónak gondolnám, ahol két gyengébb teljesítményű versenyző méri össze a tudását. Miután azonban pontosan tudtam, hogy mi a tétje az éneklésüknek, igyekeztem meglátni és meghallani benne mindazt, amivel idáig eljutottak. Verocskánál nagyon nehéz volt, mert szinte végig hamisan énekelte Miley Cirus dalát, amin a kissé megtört és bizonytalan előadás csak még inkább rontott. Gergő is hasonló módon bajban volt a színpadon, de az ő (hang)ereje valahogy megjött az Aerosmith-dal éneklése közben, s még ha nem is nyűgözött le többünket hangilag, az előadásmódja elvitte a dalt…
Keresztes Ildikó és Nagy Feró döntése érthető módon saját mentoráltjuk továbbjuttatását szolgálta. Malek Miki az alapján döntött, hogy zeneszerzőként és producerként kivel tudná elképzelni a közös munkát, s miután ez Verocs, ezért Gergőt küldte haza. Geszti Péter Feróval értett egyet, miszerint két gyenge produkciót láttunk, de miután a párbajdalban Gergő győzte őt meg jobban, ezért Verocst küldte haza. Ezzel az állás egyenlő lett, így hát borítéknyitásra került a sor…
A nézők Kováts Verára szavaztak a legkevesebben, így neki kellett búcsúznia a versenytől.

Jó ideje terveztük megnézni Elton John & Tim Rice AIDA című musicaljét, de amikor Oláh Ibolya énekelt belőle egy dalt a szeptemberi Musical Pluszon, végérvényesen elhatároztuk, hogy amint műsorra tűzik valahol, megnézzük… ja, és Ibolyával… már amennyire lehetséges! Nem is kellett sokáig várnunk, ugyanis a RaM Colosseum két estére is helyet adott e kedvelt darabnak, s mi a lehetséges dátumok közül a december 1-jét, azaz a mai estét választottuk.
Mielőtt rátérnék azonban a látottakra, elöljáróban csak annyit, hogy miután ilyen-olyan információkat hallottam a darab színrevitelével kapcsolatban, kicsit utána olvastam a Neten. Nem feltétlenül merülnék bele a részletekbe, de annyi bizonyos, hogy az ismert opera, lebilincselő és tragikus története nyomán írt musical zenéjét sir Elton John szerezte. A népszerű, többszörös Grammy-díjas zeneszerző, zenész és énekes olyan ismert musicalek szerzője, mint az Oroszlánkirály vagy a We Will Rock You. Az Aida musical változatát 1999-ben írta. Magyarországi ősbemutatója 2007-ben volt, amely egyben a németországit követően a 2. európai bemutató is volt. A Vörösmarty Színház és a West End Színház közös produkciójaként 2008-ig nagy sikerrel játszották az előadást a székesfehérvári teátrumban. Ezt követően különböző okok miatt változott a szereposztás, s történtek változások az alkotók személyében is (ebbe itt most szintén nem merülnék bele… amúgy is meglehetősen zavaros a történet), de 2010-ben Szurdi Miklós önálló produkcióként újra megrendezte a musicalt. A fórumokon olvasható vélemények megoszlottak a régi és az új értelmezés, színrevitel, dalszöveg és szövegkönyv tekintetében. Miután e téren semmiféle összehasonlítási alapunk nem volt, hiszen az előadást még nem láttuk, csak dalokat hallottunk belőle, így számunkra a ma esti előadás volt a mérvadó.

Az ókortól napjainkig, irodalmi és zenei művekben egyaránt felbukkannak tragikus sorsú szerelmesek, akik csak a halálban lehetnek egymáséi. Ilyen Aida és Radames története is: a szenvedéllyel átszőtt, örök szerelmi történet mindenki számára ismerős lehet Verdi 1871 Karácsonyán bemutatott operájából. Az opera François Auguste Ferdinand Mariette francia régész, a kairói Egyiptomi Múzeum alapítójának novellája nyomán született, és szédítő sebességgel vált világhírűvé, akárcsak az opera modern változata, az Aida musical.
Radames kapitány a világ legnagyobb birodalmának, Egyiptom hadseregének vezetője, akinek jegyese a Fáraó lánya, Amneris hercegnő. Hódító hadjárata során fogságba ejti a núbiai király lányát, Aidát, akivel egymásba szeretnek. A hadvezér, Aidát jegyesének rabszolgájává teszi.
Radames apja, Zoser minél előbb szeretné fiát a trónon látni, még attól sem riad vissza, hogy a birodalom első emberét, a Fáraót, arzénnal mérgezze. Az új lángoló szerelem azonban gátat emel terveinek, míg a szerelmeseket az akadályozza, hogy a Fáraó, romló egészségi állapota miatt bejelenti a házasságot.
Amneris hercegnő nem érti, hogy Radames miért nem vele tölti az idejét. Aidát felismerik núbiai rabszolgatársai, és hercegnőjükként vezetőjüknek választják. Aida árulásnak érzi vágyait az ellenség vezére után, ám az ész nem adhat parancsot a vágyaknak.
Amikor az egyiptomiak elfogják Núbia királyát, Aidának választania kell szerelme és a népe között. A házasság napján megkísérlik megszöktetni és hazaszállítani a királyt Núbiába, Amneris azonban ekkor már mindent tud. A núbiai királynak sikerül elmenekülnie, de Aida kiugrik a csónakból.
A szerelmeseket letartóztatják a törvény szerint, melynek értelmében, aki Egyiptomot elárulja, azt magányosan, elevenen kell eltemetni. Az ítélet kihirdetésekor Amneris hercegnő kezébe veszi az irányítást. A jövendő uralkodónő harag és féltékenység nélkül engedelmeskedik a birodalmi törvénynek, amikor kimondja az ítéletet: az árulókat élve, közös sírban kell eltemetni. Amneris hercegnő magányos uralkodó lesz, hiszen mindenkit, akit szeretett meghal. Végső konzekvenciaként úgy határoz, uralkodása idején több pusztító háború nem lesz.

AIDA - Oláh Ibolya
RADAMES - Szerényi László
AMNERIS - Xantus Barbara
ZOSER - Gerner Csaba
MEREB - Gulyás Hermann Sándor
FÁRAÓ - Kolos István
AMONASRÓ - Quintus Konrád
NEHEBKA - Csizmadia Ildikó
közreműködik az Aida tánckara és zenekara, valamint tűzvarázslók

Fordította: Róna Annamária
Koreográfus: Bakó Gábor
Jelmeztervező: Fekete Mónika
Díszlettervező: Libor Katalin
Karmester: Döme Zsolt

A 8. sor kellős közepéről tökéletes rálátásunk volt a színpadra. Nem tudom, hogy az ezt megelőző verziók párbeszéde és dalszövege milyen volt, de néha érdekesen hangzottak a ma használatos szavakkal és szlengekkel fűszerezett mondatok, még akkor is, ha a történet napjainkból indul ki, amelynek helyszíne egy egyiptomi régiségeket felvonultató múzeum, ahova épp tárlatlátogatásra érkeznek a látogatók... Arról is olvastam a Neten, hogy miután át kellett írni a korábbi szövegkönyvet és a dalszövegeket, több helyen meglehetősen sutára és nevetségesre sikeredett a fordítás átírása. E mostani előadás színre vivői nem használhatták az első (és minden bizonnyal hitelesebb) fordítást, hanem átírták azt. :( Egy-két ismertebb dalnál fel is tűnt, hogy nem azokat a mondatokat hallom, amiket már korábban hallottam különböző musicalrendezvényeken!?
A főszereplőkön kívül a színészek többségét nem igazán ismertem, ebből következően színészi és hangi képességeik sem voltak ismertek számomra.
Oláh Ibolya személyét és hangját kezdettől fogva kedvelem, s meglehet, hogy ma este túl nagy elvárással voltam iránta, de tény, hogy pici csalódást okozott a hangjával. Elképzelhető, hogy egészségileg sem volt minden rendben vele, de kételkedtem benne, hogy maximális hangerővel vetette bele magát a dalokba. Színészileg azonban minden elismerésem az övé, mert minden szava és mondata hiteles volt. Igaz, színpadi megjelenése hagyott némi kívánnivalót, mert bár, engem nem zavartak a nyakán és a karján díszelgő hatalmas és színes tetoválások, mégis érdekesen festett ezekkel rabszolgalányként?! El tudtam volna képzelni, hogy pl. az ujjatlan ruháját úgy varrják meg, hogy egy testszínű anyaggal egészítik ki, ami felvéve ujjatlan ruhának tűnik, de a tetkókat mégis diszkréten eltakarja!? Így kicsit nehéz volt elhinni, hogy a kevésbé nőies Aida elhódítja Radames szívét a nálánál csinosabb és nőiesebb Amneris hercegnőtől!? :)
Szerényi László minden tekintetben kellemes meglepetés és kellemes csalódás is volt egyszerre. Lacit mindössze két alkalommal láttam színpadon, de akkor nem volt rám különösebb hatással. Nála is eltekintenék a néhol mosolyognivalóan bárgyúra megírt mondatoktól, hiszen azok nem az ő teljesítményét minősítik, de az tény, hogy Radames szerepében mind színészileg, mind hangilag elnyerte a tetszésemet. Ami nálam már fél siker, az a szép és érthető szövegkiejtés, s Lacinál ez maximálisan megvolt. Mindezt csak fokozta kellemes hangszíne, amelyhez párosult egy magabiztos, erős énekhang, melyekkel teljesen levett a lábamról ma este! :)
Xantus Barbara is meglepett hangi képességeivel. Emlékeim szerint sohasem hallottam őt énekelni, sőt, színházban sem láttam őt játszani. Bizonyára nem esne jól neki, ha ezt olvasná, de a neve kapcsán mindössze a Família Kft. című sorozat jut az eszembe (bocsi :(). Szóval, mind színészileg, mind hangilag tetszett Amneris hercegnőként ebben a darabban! JIgaz, a darab során meglepő fordulatot véltem felfedezni az általa megformált személy viselkedésében és cselekedetében. Az alapvetően jólelkű, igazságos és végtelenül szerelmes, ám de legtöbbször butácskának és üresfejűnek tűnő hercegnő meglehetősen hamar érett, okos, megértő és tisztánlátó uralkodóvá vált a darab végére?! :(
Gerner Csabát nemrég láttuk a Monte Cristo grófjában a három kalóz egyikeként. Nos, akkor sem színészileg, sem hangilag nem nyerte el a tetszésemet, s most Radames apjaként sem volt ez másként. Egyelőre nem találok rá jobb szót, de nekem „túl nyers” a hangja és a színészi játéka. :(
Akiket most láttam először színpadon, de színészileg is és hangilag is említésre méltóan szerepeltek az Radames szolgáját (Mereb) alakító Gulyás Hermann Sándor, illetve Amneris hercegnő szolgálólányát (Nehebka) játszó Csizmadia Ildikó. (Bár, nem a ma esti előadáshoz kapcsolódik, de Ildikóval kapcsolatban szeretném megemlíteni, hogy kedvenc Tamás atyánk, azaz Száraz Dénes párja. Dénest a napi sorozatot megelőzően egy kedvelt sörreklám kapcsán ismerhette meg az ország… hihetetlenül szimpatikus színész és ember! :))
Egyáltalán nem bántuk meg, hogy megnéztük az előadást, de tény, hogy pici csalódással távoztunk a Colosseumból. Nem feltétlenül az újra színre vitt és rendezett alkotói megoldások miatt, hanem zeneileg is többet vártunk az előadástól. Egy-egy dal nagyon jó – dallamos vagy éppen drámaian szívhez szóló, mégis… egy világhírű zenésztől valahogy nagyobb volumenű, lenyűgözőbb művet vártunk. :(

A ma esti X-Faktor rendhagyó volt a tekintetben, hogy az egyéni versenydalok mellett duettekkel is készülniük kellett a versenyzőknek. A témakör ezúttal a természet ereje volt, amelynek jegyében választották a dalokat.
Tarány Tamás kisfilmjéből kiderült, hogy kicsit nehezen tanulja meg a dalszövegeket, ráadásul most kettővel is meg kellett birkóznia. Joe Cocker dalával mindez maximálisan sikerült, s olyan tökéletes előadásban részesített bennünket, hogy határozottan a tél felé haladva visszacsempészte lelkünkbe a nyarat. A szólógitár-betét pedig nagyon jó ötlet volt, pláne, hogy saját maga pengette a húrokat! :)
 

Muri Enikő egy jó kis falmászással edzett a ma estére, amelyet én is régóta szeretnék kipróbálni, szívesen vele tartottam volna. :) Enci a Zanzibár dalával nem hozott olyan lázba, mint a múlt heti produkciójával, ellenben nagyon jól nézett ki! :)


Baricz Gergő a feszültség levezetéseképpen az egyik este elment egy kicsit lazítani Norbi barátjával, akivel együtt jelentkeztek a versenybe. Ildikó kishercege hangulatában visszatért a melankolikusabb stílushoz, s Black sikerszámában egy csodálatos életről énekelt nekünk. A dal feldolgozása összetéveszthetetlenül bariczgergősre sikeredett, s még ha elő is fordultak benne hamisságok, előadásának minden varázsa elhomályosította mindazt. :)


Kocsis Tibort a múlt szombati párbaj csak megerősítette, amelynek kapcsán mentora, Miklós azt nyilatkozta, hogy Tibóba vetett hitét nem tudják elvenni tőle, ezért Tibó is rávette magát, hogy higgyen és bízzon saját magában. A választott Bill Withers jól ismert dala valamiért nem tartozik a kedvenceim közé, de Tibó előadásában még ezt is élvezet volt hallgatni. :)


Kováts Vera erőnléti edzés címén elment Feróval futni, ami úgy festett, hogy Verocska futott, Feró pedig kerékpáron követte őt. No, de hazafelé fordult a kocka – Verocs pattant fel a kerékpárra, Feró pedig futott mellette… vagy inkább utána?! Úgy gondolom, Adele dala ugyancsak nagy falat volt Verának… még egy ilyen komoly edzés után is. Félelmetesen jó hangja van a brit énekesnőnek (remélhetőleg a hangszálműtét után sem lesz másként), így nagy bátorság volt bevállalni a dalt, de végül is Vera a képességeihez mérten jól elénekelte. Azt nem vitatom, hogy Verocsban ott van a tehetség, s az is elismerésreméltó, hogy benne van az első hatban, de… és most gonosz leszek… ebben szerintem, a kedves pofijának és természetének is nagy szerepe van. :)


A Rocktenors a szigetszentmiklósi Sziget Színházba látogatott el lelki és szellemi feltöltődésért, ahonnan a közös jövőjük indult. A Korál Homok a szélben című dalában valóban benne van a drámaiság és meghatottság, amelyet a srácok bizonyára nagyon jól adtak elő és át, de… és bizonyára bennem van a hiba… nekem nem jött be ez a produkciójuk. :(

Egy bejátszott kisfilmből megtudtuk, hogy a versenyből már kiesettek gondoltak egy nagyot és kedveset, s egy meglepetéssel készültek a még versenyben lévők számára. Felkerekedett a hat kiesett versenyző (Tibi, Tomi, Ikrek, Apollo23, Alexa és Lil. C), megpakoltak mindenféle ínyencségekkel egy-két-há’ bevásárlókocsit, s hazaérve összeszedve összes főzőtudományukat, finomabbnál finomabb ételeket készítettek, amíg a még versenyben lévők keményen próbáltak a szombati versenyre. Mire a fáradt, meggyötört, de legfőképpen farkaséhes társaság (Enci, Verocs, Gergő, Rocktenors, Tibó, Tomi) hazatért, nagyon gusztusos és kívánatos terülj, terülj asztalka várta őket! (Mmm, én is megkóstoltam volna ezt-azt!) :)

Az egyéni produkciók után a már említett duettek következtek. A párosításokat illetően tökéletesen megegyezett az elképzelésünk a szerkesztőkkel! :)
Enci és Tibó szenzációsak voltak együtt. Tökéletesen passzolt egymáshoz a hangjuk George Michael dalában. Nagyon-nagyon tetszettek! :)


A Rocktenors és Tomi a Rasmus általam nagyon kedvelt dalát adták elő, így meglehetősen kritikus voltam velük, de nem tudtam benne hibát találni… jól szóltak együtt. :)


Verocs és Gergő duettje egyéb (;-)) szempontból is magától értetődő volt! :) Cindy Lauper dalában mind hangilag, mind amúgy is végtelenül helyesek, édesek és cukik voltak együtt! Ahogyan a mentorok javasolták a másik két duettezőnek, hogy maradjanak együtt, Verocsra és Gergőre ez duplán igaz! Reménykedjünk, hogy ez a párosítás az X-Faktor után is megmarad… és el is mélyül közöttük! :)


A közös produkció keretében a Roy és Ádám zenekar Az én órám másképp jár című számát énekelték el a versenyzők. Ezt a dalt nem ismertem, de a fiúk-lányok előadása most is nagyon jó és hangulatos volt! :)


A kellőképpen fergeteges hangulatúra sikeredett dalok sora nem is zárulhatott volna stílusosabban, mint a 2010-es X-Faktor legvadabb, legőrültebb versenyzőjének, Király L. Norbi produkciójával. Aki több fórumon is nyomon követi az X-Faktor eseményeit, az tudja, hogy Norbi „besegít” a háttérmunkába, amelynek köszönhetően mi, nézők és érdeklődők újabb és újabb információhoz jutunk X-kedvenceinkről! Már kicsit aggódtam is, hogy a szerkesztők nem tervezik Norbit színpadra engedni e feladatkör miatt, ugyanakkor bíztam benne, hogy ezt a show(man)t csak nem hagyják ki! :) Norbi, a már videoklip formájában is látható, a habitusához méltóan vad és őrült Valahol elveszett című dalát adta elő, amely showtól minden érzelmi, kémiai és fizikai szikra lángra lobbant! :)


A felhőtlen szórakozás után az izgalmak félórája következett. Nóri továbbjutóként Tibó nevét mondta ki először, amely könnyített a szívemen, őt követte Gergő, majd Enikő és Vera, ám Tomira és a Rocktenorsra párbaj várt. A Rocktenorst tehát negyedszer is elérte a sorsa, hogy a páston vívjon, ám Tarány Tomi először került a kiesés közelébe. :(
A Rocktenors rutinjának köszönhetően korrektül elénekelte az Aerosmith-dalt, ám Tomi a Shinedown Second chance című dalával brutálisan hatalmasat énekelt (találó volt a dalválasztás, a szövegét tekintve mindenképpen)! :)

(Fordítás: www.zeneszoveg.hu)

Úgy éreztem, még ha előadásban Tominak még lesz is mit még tanulnia, ezzel az isten áldotta hanggal tovább kell versenyeznie! A két érintett mentor döntése várható és érthető volt – Miki elismerte, hogy a Rocktenors a legtovább jutott csapat az X-Faktor történetében, de őket küldte haza, míg Péter fejet hajtott Tomi hangja előtt, de őt küldte haza. Ildikó is elismerte a Rocktenors teljesítményét, de miután Tomi hangját (ő is) imádja, a párbajhősöket küldte haza. Feró is fejet hajtott mindkét versenyző előtt, de ő is a triumvirátust küldte haza. Így hát, Tomi egyértelmű továbbjutóként csatlakozhatott a többiekhez, míg a Rocktenors, bár, ebben a csatában alul maradt, úgy gondolom, nyertesként és jó érzéssel búcsúzott el az X-Faktor színpadától. Furcsa ez a kettőség, miszerint a párbajaik által egyre jobban megismerhettük őket, hiszen egyre többet tudtak megmutatni magukból, s így még azok is, akik kezdetben nem rokonszenveztek velük, vagy semlegesen éreztek irántuk, a megmérettetéseik által megbarátkoztak, akár, meg is kedvelték őket! :)

A ma esti X-Faktor a „zúzzunk az éjszakában” jegyében zajlott, amelynek keretében pörgős party slágereket adtak elő a versenyzők.
Kocsis Tibor nyitotta a sort, és kellőképpen megalapozta a hangulatot Adam Lambert bulizós dalával. Meglepett a választása, mert nem gondoltam, hogy éppen tőle fogok Adam-dalt hallani. (Amíg az Apollo23 versenyben volt, tőlük mindenképpen vártam volna, hogy Adamtől énekelnek valamit. :)) No, de visszatérve Tibóhoz, minden tekintetben tökéletes volt az előadása! Adam hangját persze, nem könnyű sem megközelíteni, sem túlszárnyalni, de Tibó a lehető legprofibban adta elő a dalt, és pontosan azért tetszett nagyon a produkciója, mert semmiféleképpen sem utánozni akarta az eredeti énekest, hanem Kocsis Tibort hallottam egy Adam Lambert dalt énekelni! :)


A Rocktenors hozta a formáját a Santana-dallal, számomra se többet, se kevesebbet nem mutattak, mint a korábbi adásokban.
Lil. C dalválasztása telitalálat volt, de éppen emiatt inkább a zene vitte a versenyzőt, mint fordítva. Tény és való, hogy Ne-Yo dala nagyon jól állt neki, de ezzel megint csak az volt a problémám, hogy nem őt magát láttam és hallottam a színpadon énekelni, hanem egy versenyzőt, aki nagyon jól „alakítja” Ne-Yo -t. L(Egy-két nappal később kiderült, hogy Lil. C színpadra lépésének adott pillanatában nem nyílt szét előtte a LED-fal, s ezért azt megkerülve kellett előbukkania. Elmondása szerint, ez némileg megzavarta őt, amely rá is nyomta bélyegét a produkciójára. Lehet, hogy én nem figyeltem kellőképpen, de tény, Lil. C olyan profi módon vészelte át a malőrt, hogy én mindebből semmit sem vettem észre. :))
Kováts Vera dalválasztásánál azt még csak megértettem, hogy a korban hozzá közelebb álló Miley Cyrus-ra esett a választása, de azt már nem, hogy miért pont erre a dalra, amikor a Who Owns My Heart sokkal pörgősebb és bulizósabb lett volna?!
Tarány Tomi hétről hétre előrukkol valamivel, amivel sikerül meglepnie, hogy ő ilyet is tud. Álmomban sem gondoltam volna, hogy bevállal egy táncos-diszkós Flashdance-dalt, s olyan koreográfiát villant a dal közepe táján (még ha csak 4-5 mozdulatból is állt), hogy azzal is levesz a lábamról! Édesen mackós mozgás, de egyszerűen nem lehet nem szeretni! :)
Muri Enikő produkciója „jó kis muri volt” :), ahogyan Geszti Mentor fogalmazott. Enci Lady Gaga dalát nem csak hangilag adta elő tökéletesen, de a külsőségeket tekintve is hozta az énekesnő extravaganciáját – igaz, ez utóbbi inkább a stylist érdeme, de a produkció összességéhez ez is elengedhetetlenül hozzátartozott! Enikő talán, most tetszett a legjobban! :)


Baricz Gergő úgy tűnik, marad a végletek versenyzője, mert vagy érzelmi mélységekbe, vagy totálisan „ereszd el a hajam” hangulatba visz el minket. Ahogyan Ildikó fogalmazott, ő a „legnagyobb egyéniség”, mert e végletek mindegyike hihetetlenül jól áll neki, és minden részletében hiteles tőle. Ezúttal a JET dalával bulizott hatalmasat, ami fergetegesen szólt, még a hangi kisiklások ellenére is… bár, ahogy Gergő mondta, ebben a dalban sikítva kell megőrülnie egy lányért… hát, ő sikított! :)


A versenyzők dalai után, de még a közös produkció előtt következett az extra produkció, amely keretében a The Carbonfools lépett színpadra, s adták elő Hideaway című számukat. :)


A közös produkció a Cozombolis dalát, A zenétől felforr a vérem címűt tartogatta számunkra. :)


Erre az estére még egy extra produkció jutott nekünk, mégpedig Fluor Tomi megamixe a Mizu, a Lájk és a Halenda című dalaiból! :)


A könnyed bulizás után elérkeztünk a továbbjutás, illetve a párbajhoz vezető út nehéz és feszültségekkel teli perceihez. Kedvenceim egyike, Baricz Gergő elsőként jutott tovább, s (nem várt :)) meglepetésre a Rocktenors neve is viszonylag hamar elhangzott. Ám, ahogy Nóri sorba mondta ki a neveket, s már csak Lil. C, Tibó és Tomi maradtak, kezdett a szívem a torkomban dobogni. A szavazatoknak köszönhetően Tomi menekült meg a párbajtól, ellenben Tibóra újabb megmérettetés várt. :(
Lil. C kezdte a párbajt egy Iglesias-dallal. Ezúttal is az volt a véleményem, hogy ez a szintű énektudás kevés ahhoz, hogy egy versenyző X-Faktort, de jelen esetünkben párbajt nyerjen, főleg, ha olyan ellenfele van, mint Tibó, aki Phil Collins dalában maximálisan megmutatta, hogy igenis van keresnivalója ebben a versenyben sokkal erősebb és magabiztosabb hangjával! Általában nem tartom helyénvalónak, ha egy művész betegségre, lelki bajra, vagy bármire hivatkozva remél némi felmentést az esetleges gyengébb produkció miatt, épp ezért is értékeltem Tibó esetében, hogy bár, a kisfilmjében esett szó a héten összeszedett megfázás okozta énekóra elmaradásról, de sem a versenydalban, sem a párbajdalban még csak nyomát sem lehetett mindennek hallani! Mindkét éneklése profi versenyzőhöz és profi énekeshez méltó volt! :)
Az értékelés során Ildikó bár, elismerte, hogy Tibó jobb énekes, míg Lil. C-t jobb előadónak tartja, érthető módon nem küldhette haza saját gyermekét Lil. C-t, ahogyan Miklós sem küldhette haza saját mentoráltját, Tibót. Geszti Mentor a show bizniszre hivatkozva Lil. C-t kívánta tovább látni a műsorban, míg Feró, némi lamentálás után Tibó képességeinek szavazott bizalmat. Ezzel a döntésével, melyet messzemenően értékeltem, egyenlő szavazat alakult ki a két fiú között. Nórinak tehát borítékot kellett nyitnia, aminek tartalma szerint a közönség úgy döntött, hogy Tibót továbbra is az X-Faktor színpadán kívánja látni! Hatalmas kő esett le a szívemről, mert bár, lehet, hogy Tibónál akadnak jobb előadók, mégis többre értékelek egy szenzációs hanggal megáldott énekest, aki meg sem mozdul a színpadon, mint egy inkább a showra építő közepes hangi képességekkel bíró előadót. Természetesen, ezen utóbbiak között is akadnak elképesztő egyéniségek, de azok különcsége olyan erővel hat a nézőre, hogy az megszépíti és tökéletessé teszi őket (adott esetben még a hiányosságaikat is)! :)


Mindettől függetlenül persze, így a verseny közepén járva úgy gondolom, hogy hétről-hétre most már egyre és egyre nehezebb lesz a döntés az (énekes előadó) versenyzők között. :-( :-)

Az új magyar musical bemutatójával kb. két hónapja találkoztunk először a Ram Colosseum szórólapján, illetve az épületben kihelyezett plakáton, majd némi gondolkodás után október közepén jegyet is vettünk rá. Az alkotók közül, Szomor György neve látatlanul és mindenféle információ nélkül is biztosíték volt egy újabb színvonalas produkcióra. Korábbi munkái közül a Robin Hood történetéből készült musicalt láttuk tavaly nyáron a Margitszigeten, s ahogyan akkor sem, így most sem volt kétségünk afelől, hogy tetszeni fog, amit látunk.
A budapesti vendégjátékot „fővárosi premier”-ként is emlegették, hiszen a produkció eredendően a békéscsabai Jókai Színházban debütált októberben, de legnagyobb örömünkre, e novemberi estén a főváros első élményszínháza is szívesen adott helyet és lehetőséget a bemutatóra.
A hétvégi pálya-felújítási munkálatok ellenére időben és rendben megérkeztünk a RaM Colosseumba. Az előtérben meglepően nagy volt a nyüzsgés, de miután leadtuk a kabátunkat a ruhatárban derült ki, hogy még nem engednek be minket a nézőtérre. Miközben türelmesen várakoztunk, nézelődésünk közepette egyik hírességet fedeztük fel a másik után. Láttuk Dobó Kata színésznőt, aki egyszerűen, de nagyon csinosan festett, mint várandós kismama, és igazán helyes volt a pocakjával. Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója a közelünkben folytatott vidám diskurzust, míg Janza Kata musicalszínésznő kicsit távolabb tette ugyanezt. Igaz, már az előadás után, de a ruhatár felől Havas Henriket is láttuk elviharzani a kabátokkal.
A nézőtérre végül is ¼ 8 körül ülhettünk be, majd lassan, de biztosan kezdetét vette az előadás. A késő(bb)i kezdésre nem kaptunk különösebb magyarázatot, de örömmel vettük, hogy sem betegség, sem technikai probléma (amire a várakozás miatt gondoltunk) nem akadályozta a ma esti szórakozásunkat.
Alexandre Dumas híres regényéből, a Monte Cristo grófjából írt musical fő alkotói Szomor György és Pozsgai Zsolt. Szomor György jegyzi a zenét, a dalszövegeket, a rendezést, és ő alakítja az idősebb Edmond Dantest, míg Pozsgai Zsolt írta a szövegkönyvet.
A történet bizonyára sokunknak ismerős: Az ifjú tengerész, Edmond Dantes feleségül akarja venni imádott szerelmét, a gyönyörű Mercédest, de esküvője napján letartóztatják. Nyugodtan indul a kihallgatásra, hiszen tudja, nem követett el semmit, nincs bűne, amiért lakolnia kellene. A vád, miszerint kapcsolatban áll az akkor száműzött Napóleonnal, hazugságra épül, de Dantes már nem tudja bizonyítani igazát. Igazságtalan vádak alapján életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélik, és If várába hurcolják, ahonnan élve még senki sem szabadult. Bőven van ideje elmélkedni azon, kiknek "köszönheti" sorsát, szenvedéseit, s egyedül a remény, az álmodozás tartja életben, hogy egyszer még igazságot szolgáltathasson abban a társadalomban, ahol az erkölcs értékrendje helyett a korrupció uralkodik. A rabságban Dantes megismerkedik Faria abbéval, aki megkedveli és tanítványává fogadja, majd egy kincsesláda titkát is rábízza. Amikor az abbé meghal, Dantes az egyetlen lehetséges menekülési módot választja: bevarrja magát a papnak szánt halottas zsákba, melyet a mit sem sejtő fegyőrök a tengerbe vetnek. Egy közeli szigeten ér partot, ahonnan elindul Monte Cristo grófjaként, hogy bosszút álljon azokon, akik őt annak idején bebörtönöztették…
Az iménti néhány mondat ugyan összefoglalta a cselekményt, mégsem lehetett egyszerű feladat ebből a nagy terjedelmű műből két felvonásos musicalt írni úgy, hogy az mindvégig érdekfeszítő maradjon, ugyanakkor érthető is legyen a történetvezetés. Nos, úgy gondolom, Pozsgai Zsoltnak ez kiválóan sikerült, nagyon jól lehetett követni az eseményeket, a történéseket, amelyet az általa kigondolt érdekes dramaturgiai ötlet is csak még izgalmasabbá tett. (Erről nem írok többet, tessék megnézni az előadást! :))
Szomor Gyuri fülbemászó zenéjével és mély mondanivalóval bíró dalszövegeivel tökéletes kerek egészet alkotott a produkció. Akinek már volt szerencséje belehallgatni a musicalba, annak bizonyára nem lesz meglepő, hogy számomra a „legslágergyanúsabb” a Róma, míg érzelmeiben a leghatásosabb az Egy árny, illetve a Még egy perc című dalok. :)
Az imént azt írtam, hogy a szöveg, a zene és a dalok tették kerek egésszé ezt a fantasztikus előadást. Nos, ezt feltétlenül ki kell egészítenem a „monumentális” jelzővel illetett díszletelemekkel, mely Fekete Péter tervei alapján készültek, a „realista” jelzővel illetett jelmezekkel, amely Papp Janó elképzeléseit dicsérik, illetve a látványvilággal, amellyel a Madár névre hallgató művész büszkélkedhet. Idézve a Jókai Színház oldalán olvasottakból: A játékteret kialakító Fekete Péter díszletterve szimbolikájában is kapcsolódik a történethez. A darab egyik kiemelt kérdésköre az idő, mely a színpadon egy homokóra-ingaóra-zsebóra szerkezetben mutatkozik majd meg a játéktér központi elemeként. Papp Janó jelmezei az empire stílusból a biedermeierbe hajlóan realisztikus képei a napóleoni korszaknak. Ugyanakkor a színek szimbolikája, a fekete-fehér örök játéka a jó és rossz küzdelmét bemutatva fejeződik ki a kosztümökben. Madár tevei alapján A tenger hullámzását és If várának félelmetes falait megjelenítő hatalmas és különleges vetítővásznak tették még izgalmasabbá, illetve lenyűgöző és rendkívül hatásos látványvilágában még érdekesebbé a produkciót.
Nagyon-nagyon örültem az élőzenének, amely ugyancsak megadta a kellő hangulatot egy ilyen pompás musical színvonalas bemutatójához. Itt jegyezném meg azt is, hogy szerintem az alkotók keresve sem találhattak volna méltóbb budapesti helyszínt a musical bemutatójára, mint a technikai feltételeiben és kívánalmaiban is világszínvonalú Ram Colosseum színháztermét.
A darab szereplőinek többsége, sajnos, nem volt ismert a számunkra, de örültem, hogy eme előadás keretében ez is megadatott. Villefort főügyészt alakító Vasvári Csaba is inkább úgy ugrott be, mint a sármos doki a reklámból. :) (Minden bizonnyal nem esne jól neki, ha ezt olvasná... elnézést!? :()
A főszerepet alakító Szomor György színrelépése mind hangban, mind színészi játékban emlékezetes pillanata a darabnak. Gyuri, mint a már több éve raboskodó Dantes tűnik fel először If várának cellájában. Őszinte leszek, nem emlékeztem, hogy Gyuri is szerepel a darabban, valamiért csak szerzőként és rendezőként nyugtáztam őt a fejemben, ám, amikor belekezdett az Egy árny című dal éneklésébe, a lélegzetem is elállt a hangjától! No, nem mintha nem lettem volna tisztában a hangi képességeivel, csak ismételten rá kellett döbbenem, hogy elképesztően jó hangja van. Gyuri színészi képességei azonban már kevésbé voltak ismertek előttem, miután színpadon most láttam őt szerepelni, de ezzel is lenyűgözött! :)
Az alkotók a szerzőt, Alexandre Dumas –t is megjelenítik a darabban, mint amolyan narrátort, noha szövege nincs, csak időnként meg-megmutatkozik egy-egy jelenetben. A regényírót Vastag Tamás alakítja, aki felvezeti a történetet a Száguld az élet című dallal, majd legközelebb a darab derekán járva teremt igazi báli hangulatot a Róma című dal eléneklésével. Tomi tökéletesen helytállt e feladatkörben, amely hangi képességeit ismerve nem volt meglepő, de úgy tűnt, mindezt ötvözve a színpadi mozgással és koreográfiával sem okozott számára semmiféle nehézséget. Sőt mi több, én azt véltem leolvasni az arcáról, hogy szereti és élvezi, amit csinál – láthatóan jól érezte magát a színpadon. :)

Gulyás Attila játssza a fiatal főhőst, míg Szomor György a börtönből hazatérő, idős Edmond Dantest, azaz Monte Cristo grófját. Jó ötlet ez a kettős szereposztás. Egyrészt a fiatal szerelmes átváltozását jelzi, és szabadulása után már egy megtört, keserű öregember tér vissza; másrészt - és ez talán még érdekesebb - a fiatal Edmond Dantes későbbi szerepeltetése arra utal, hogy a nyomor, a szenvedés sem tudta kiölni az öregember lelkéből az ifjút, a szerelmet, az őszinte érzéseket. Gubik Petra Edmond Dantes szerelmét, Mercedest kelti életre. Csomós Lajos Fernand, a felbujtott összeesküvő alakjába belesűrít mindent, ami kicsit is emberi; játékának köszönhetően szerelme, ragaszkodása Mercedeshez hihető, bűne majdnem megbocsátható. Bartus Gyula Danglars, a nagyravágyó felbujtó, aki hatalmat, pozíciót vesztett, Dantes másik nagy riválisa. A korrupt főügyész, Villefort alakját Vasvári Csaba játssza: velejéig gonosz, elvetemült, javíthatatlan figura, fel sem villant emberi jegyeket. A három kalóz szerepében remekel Katkó Ferenc, Lapis Erika és Gerner Csaba. Ez a trió, a három nagy nevettető hozza be a képbe a humort, ellenpontozza a drámai feszültséget és a lírai jeleneteket. Megrázó pillanatok azok, amelyekben Faria abbé (Szőke Pál) okítja, erősíti rabtársát If várában.
 
Nagyon örültünk, hogy nem hagytuk ki ezt a fővárosi premiert, mert egy nagyon látványos musical előadással lettünk gazdagabbak S hogy minél inkább a produkció és a premier előadás részévé váljunk, kaptunk egy-egy szép csilivili álarcot, amelyet – a hátoldali instrukciók alapján – a „Róma – Farsangi bál” és a Finálé jelenetei alatt felvettük, és így egy felejthetetlen élmény generálói és részesei lettünk. :)

A mai nap is úgy alakult, hogy este itthon néztem az X-Faktor műsorát. Kis kitérőként megemlítem, hogy a COOL TV jóvoltából délután megnéztem az amerikai X-Faktor első élő showját. Végighallgatva a 12 versenyzőt, megállapítottam, hogy a mi versenyzőink is legalább olyan jók (ha nem jobbak :)), mint akiket Simonék válogattak ki. A lányok közül nagyon tetszett Melanie Amaro hangja, míg a fiúk közül LeRoy Bell fogott meg bársonyos hangjával, de említésre méltó Josh Krajcik is, aki hangilag és külsőleg is kicsit a mi Tarány Tominkra emlékeztetett, s Drew-nak is nagyon érdekes hangja van – mind-mind komoly esélyesek a győzelemre. Simon csapatában van egy 13 éves kislány, Rachel Crow – fiatal kora ellenére elképesztő hangja van, és tündéri a kislány! :) A mentorok ugyanúgy beszólnak egymásnak, mint nálunk, de ez így van jól…persze, amíg nem fajul tettlegességig a dolog, ahogyan az történt az angol X-Faktorban. :) Simon hozta a már jól ismert formáját, bár, meglepett, mennyi dicséret hagyta el a száját, s nem feltétlenül a saját mentoráltjaival kapcsolatban, sőt… Nos, legyen bármilyen is, nagyon bírom őt! :)
No, de visszatérve a magyar X-Faktorra…ma este díjnyertes előadók díjnyertes dalaiból válogattak a versenyzők.
A Rocktenors alapjában véve jól elénekelte a Guns'N'Roses-dalt, igaz, az elején be-becsusszant egy-két hamis hang.
Bagosi Alexa a Pussycat Dolls-tól egy jó kis pörgős dalt választott, amelyben ismét volt egy kis szexisség, dögösség, de egyet kellett értenem a mentorokkal, ez mégsem állt jól Alexának, ráadásul a hangokkal is több helyen probléma volt.
Baricz Gergő visszatért a szomorkás, melankólikus stílushoz Kings Of Leon dalával. Hiába, Gergőből ez a stílus hozza ki a legtöbbet, s szerintem, a hangjának is ez áll a legjobban… nagyon-nagyon tetszett! :)

Kováts Vera Tóth Gabi sikerszámát adta elő, ami nagy falatnak ígérkezett, s mint kiderült, az is volt. Gabi után nagyon nehéz odatenni ezt a dalt. Verocs elénekelte, nem is rosszul, de Gabi hangi kvalitásától mindez egy (nagy)csöppet elmaradt.
Tarány Tomi Ákostól választott dalt. Hmm, ettől a hangtól csak beindulni lehet, hihetetlen mire képes vele ez a srác! Ildikó szívemből szólt, miszerint arra vár, hogy végre megszülessen egy ilyen férfi torok! :)
Lil C előadásában a Fekete Vonat dal nekem ezúttal sem jött be, ráadásul néhol iszonyú hamis volt, ellenben a táncbetét fantasztikus volt, a szaltóról már nem is beszélve.
Muri Enikő Robbie Williams dala kissé hamiskásra sikeredett, s bár, összességét tekintve Enci rendben elénekelte a dalt, de igazából nem hatott rám az előadása, sőt, mintha picit túl is játszotta volna.
Kocsis Tibi dalválasztása meglepett, de kár volt izgulnom, Tibó tökéletesen énekelte el Friderika dalát! (Hmmm, az Apollo23 legénysége is ott szurkolt Tibónak! :))

A versenyzők a közös produkcióban Tóth Vera általam nagyon kedvelt és szeretett Sorskerék című dalát énekelték el – szuper volt! :)


Az extra produkcióban Wolf Kati legújabb, Vár a holnap című dalát mutatta be. Miközben hallgattam Katit, a dalszöveg kapcsán az Apollo23 jutott az eszembe, így hát, ezúton is szívből küldöm nekik ezt a dalt újabb bíztatás gyanánt: „…vár egy új nap, vár a végtelen borzongás, vár a holnap…”!!!! Srácok, nagyon várunk Benneteket! :)


Ahogyan az elmúlt adások során történt, most is elkövetkezett az eredményhirdetés ideje. Akik nekem a legjobban tetszettek ma este (Tarány Tomi, Kocsis Tibó, Baricz Gergő), legnagyobb örömömre elsőkként jutottak tovább! Ami pedig a sor végét illeti… nos, a Rocktenors, bár, az utolsó három között volt, ezúttal nem ők párbajoztak, hanem Alexa (Bryan Adams: Heaven) és Lil C (R Kelly: I believe I can fly). A mentorok többsége Alexát küldte haza, amit nem igazán értettem, mert az eddigi produkciók alapján Alexában több színt láttam, míg Lil C számomra nagyon egysíkú maradt. :(
 

Délután 5 órára Fekete Nándor lemezbemutató koncertjére mentünk el a pakonyi református templomba, ahol a művész – ahogyan az a plakáton is olvasható – Európa legmodernebb digitális orgonáján játszotta el híres zeneszerzők még híresebb és sokak által kedvelt műveit. Rokonszenves, kedves fiatalembert ismerhettünk meg az orgonaművész személyében. Nagyon tetszett, hogy az eljátszott művek előtt néhány mondatban beszélt az adott zenedarab szerzőjéről, illetve mesélt egy keveset a mű megszületésének körülményeiről. Ezt az elgondolást azért is tartom nagyon jó ötletnek, mert így legalább megismerjük a hangjegyeiben és dallamaiban már oly jól ismert művek háttéréletét is. Mindezt Varnus Xaver is előszeretettel alkalmazza a koncertjein, amely rendszerint gazdagon színesíti a műsort, és mindig nagy-nagy élvezetnek örvend. A figyelmet megragadó és érdekesen mesélő művésztől, mint pl. ezen a koncerten Fekete Nándortól is, szívesen veszi az ember az ismeretbővítést. Ahogyan az olvasható, Nándor valóban világhírű klasszikusokat hozott el nekünk, amelyek gyönyörűen szóltak ezen a modern orgonán. Templomról lévén szó, nem ezres tömeg gyűlt össze, de úgy gondolom, szép számban vágytunk egy kis orgonamuzsikára. Nándor kedvességét az is bizonyította, hogy a koncert végén személyes kézfogással kívánt elköszönni közönségétől, és egyúttal megköszönni, hogy megtiszteltük részvételünkkel a koncertjét. :)