Jó ideje terveztük megnézni Elton John & Tim Rice AIDA című musicaljét, de amikor Oláh Ibolya énekelt belőle egy dalt a szeptemberi Musical Pluszon, végérvényesen elhatároztuk, hogy amint műsorra tűzik valahol, megnézzük… ja, és Ibolyával… már amennyire lehetséges! Nem is kellett sokáig várnunk, ugyanis a RaM Colosseum két estére is helyet adott e kedvelt darabnak, s mi a lehetséges dátumok közül a december 1-jét, azaz a mai estét választottuk.
Mielőtt rátérnék azonban a látottakra, elöljáróban csak annyit, hogy miután ilyen-olyan információkat hallottam a darab színrevitelével kapcsolatban, kicsit utána olvastam a Neten. Nem feltétlenül merülnék bele a részletekbe, de annyi bizonyos, hogy az ismert opera, lebilincselő és tragikus története nyomán írt musical zenéjét sir Elton John szerezte. A népszerű, többszörös Grammy-díjas zeneszerző, zenész és énekes olyan ismert musicalek szerzője, mint az Oroszlánkirály vagy a We Will Rock You. Az Aida musical változatát 1999-ben írta. Magyarországi ősbemutatója 2007-ben volt, amely egyben a németországit követően a 2. európai bemutató is volt. A Vörösmarty Színház és a West End Színház közös produkciójaként 2008-ig nagy sikerrel játszották az előadást a székesfehérvári teátrumban. Ezt követően különböző okok miatt változott a szereposztás, s történtek változások az alkotók személyében is (ebbe itt most szintén nem merülnék bele… amúgy is meglehetősen zavaros a történet), de 2010-ben Szurdi Miklós önálló produkcióként újra megrendezte a musicalt. A fórumokon olvasható vélemények megoszlottak a régi és az új értelmezés, színrevitel, dalszöveg és szövegkönyv tekintetében. Miután e téren semmiféle összehasonlítási alapunk nem volt, hiszen az előadást még nem láttuk, csak dalokat hallottunk belőle, így számunkra a ma esti előadás volt a mérvadó.
Az ókortól napjainkig, irodalmi és zenei művekben egyaránt felbukkannak tragikus sorsú szerelmesek, akik csak a halálban lehetnek egymáséi. Ilyen Aida és Radames története is: a szenvedéllyel átszőtt, örök szerelmi történet mindenki számára ismerős lehet Verdi 1871 Karácsonyán bemutatott operájából. Az opera François Auguste Ferdinand Mariette francia régész, a kairói Egyiptomi Múzeum alapítójának novellája nyomán született, és szédítő sebességgel vált világhírűvé, akárcsak az opera modern változata, az Aida musical.
Radames kapitány a világ legnagyobb birodalmának, Egyiptom hadseregének vezetője, akinek jegyese a Fáraó lánya, Amneris hercegnő. Hódító hadjárata során fogságba ejti a núbiai király lányát, Aidát, akivel egymásba szeretnek. A hadvezér, Aidát jegyesének rabszolgájává teszi.
Radames apja, Zoser minél előbb szeretné fiát a trónon látni, még attól sem riad vissza, hogy a birodalom első emberét, a Fáraót, arzénnal mérgezze. Az új lángoló szerelem azonban gátat emel terveinek, míg a szerelmeseket az akadályozza, hogy a Fáraó, romló egészségi állapota miatt bejelenti a házasságot.
Amneris hercegnő nem érti, hogy Radames miért nem vele tölti az idejét. Aidát felismerik núbiai rabszolgatársai, és hercegnőjükként vezetőjüknek választják. Aida árulásnak érzi vágyait az ellenség vezére után, ám az ész nem adhat parancsot a vágyaknak.
Amikor az egyiptomiak elfogják Núbia királyát, Aidának választania kell szerelme és a népe között. A házasság napján megkísérlik megszöktetni és hazaszállítani a királyt Núbiába, Amneris azonban ekkor már mindent tud. A núbiai királynak sikerül elmenekülnie, de Aida kiugrik a csónakból.
A szerelmeseket letartóztatják a törvény szerint, melynek értelmében, aki Egyiptomot elárulja, azt magányosan, elevenen kell eltemetni. Az ítélet kihirdetésekor Amneris hercegnő kezébe veszi az irányítást. A jövendő uralkodónő harag és féltékenység nélkül engedelmeskedik a birodalmi törvénynek, amikor kimondja az ítéletet: az árulókat élve, közös sírban kell eltemetni. Amneris hercegnő magányos uralkodó lesz, hiszen mindenkit, akit szeretett meghal. Végső konzekvenciaként úgy határoz, uralkodása idején több pusztító háború nem lesz.
AIDA - Oláh Ibolya
RADAMES - Szerényi László
AMNERIS - Xantus Barbara
ZOSER - Gerner Csaba
MEREB - Gulyás Hermann Sándor
FÁRAÓ - Kolos István
AMONASRÓ - Quintus Konrád
NEHEBKA - Csizmadia Ildikó
közreműködik az Aida tánckara és zenekara, valamint tűzvarázslók
Fordította: Róna Annamária
Koreográfus: Bakó Gábor
Jelmeztervező: Fekete Mónika
Díszlettervező: Libor Katalin
Karmester: Döme Zsolt
A 8. sor kellős közepéről tökéletes rálátásunk volt a színpadra. Nem tudom, hogy az ezt megelőző verziók párbeszéde és dalszövege milyen volt, de néha érdekesen hangzottak a ma használatos szavakkal és szlengekkel fűszerezett mondatok, még akkor is, ha a történet napjainkból indul ki, amelynek helyszíne egy egyiptomi régiségeket felvonultató múzeum, ahova épp tárlatlátogatásra érkeznek a látogatók... Arról is olvastam a Neten, hogy miután át kellett írni a korábbi szövegkönyvet és a dalszövegeket, több helyen meglehetősen sutára és nevetségesre sikeredett a fordítás átírása. E mostani előadás színre vivői nem használhatták az első (és minden bizonnyal hitelesebb) fordítást, hanem átírták azt. :( Egy-két ismertebb dalnál fel is tűnt, hogy nem azokat a mondatokat hallom, amiket már korábban hallottam különböző musicalrendezvényeken!?
A főszereplőkön kívül a színészek többségét nem igazán ismertem, ebből következően színészi és hangi képességeik sem voltak ismertek számomra.
Oláh Ibolya személyét és hangját kezdettől fogva kedvelem, s meglehet, hogy ma este túl nagy elvárással voltam iránta, de tény, hogy pici csalódást okozott a hangjával. Elképzelhető, hogy egészségileg sem volt minden rendben vele, de kételkedtem benne, hogy maximális hangerővel vetette bele magát a dalokba. Színészileg azonban minden elismerésem az övé, mert minden szava és mondata hiteles volt. Igaz, színpadi megjelenése hagyott némi kívánnivalót, mert bár, engem nem zavartak a nyakán és a karján díszelgő hatalmas és színes tetoválások, mégis érdekesen festett ezekkel rabszolgalányként?! El tudtam volna képzelni, hogy pl. az ujjatlan ruháját úgy varrják meg, hogy egy testszínű anyaggal egészítik ki, ami felvéve ujjatlan ruhának tűnik, de a tetkókat mégis diszkréten eltakarja!? Így kicsit nehéz volt elhinni, hogy a kevésbé nőies Aida elhódítja Radames szívét a nálánál csinosabb és nőiesebb Amneris hercegnőtől!? :)
Szerényi László minden tekintetben kellemes meglepetés és kellemes csalódás is volt egyszerre. Lacit mindössze két alkalommal láttam színpadon, de akkor nem volt rám különösebb hatással. Nála is eltekintenék a néhol mosolyognivalóan bárgyúra megírt mondatoktól, hiszen azok nem az ő teljesítményét minősítik, de az tény, hogy Radames szerepében mind színészileg, mind hangilag elnyerte a tetszésemet. Ami nálam már fél siker, az a szép és érthető szövegkiejtés, s Lacinál ez maximálisan megvolt. Mindezt csak fokozta kellemes hangszíne, amelyhez párosult egy magabiztos, erős énekhang, melyekkel teljesen levett a lábamról ma este! :)
Xantus Barbara is meglepett hangi képességeivel. Emlékeim szerint sohasem hallottam őt énekelni, sőt, színházban sem láttam őt játszani. Bizonyára nem esne jól neki, ha ezt olvasná, de a neve kapcsán mindössze a Família Kft. című sorozat jut az eszembe (bocsi :(). Szóval, mind színészileg, mind hangilag tetszett Amneris hercegnőként ebben a darabban! JIgaz, a darab során meglepő fordulatot véltem felfedezni az általa megformált személy viselkedésében és cselekedetében. Az alapvetően jólelkű, igazságos és végtelenül szerelmes, ám de legtöbbször butácskának és üresfejűnek tűnő hercegnő meglehetősen hamar érett, okos, megértő és tisztánlátó uralkodóvá vált a darab végére?! :(
Gerner Csabát nemrég láttuk a Monte Cristo grófjában a három kalóz egyikeként. Nos, akkor sem színészileg, sem hangilag nem nyerte el a tetszésemet, s most Radames apjaként sem volt ez másként. Egyelőre nem találok rá jobb szót, de nekem „túl nyers” a hangja és a színészi játéka. :(
Akiket most láttam először színpadon, de színészileg is és hangilag is említésre méltóan szerepeltek az Radames szolgáját (Mereb) alakító Gulyás Hermann Sándor, illetve Amneris hercegnő szolgálólányát (Nehebka) játszó Csizmadia Ildikó. (Bár, nem a ma esti előadáshoz kapcsolódik, de Ildikóval kapcsolatban szeretném megemlíteni, hogy kedvenc Tamás atyánk, azaz Száraz Dénes párja. Dénest a napi sorozatot megelőzően egy kedvelt sörreklám kapcsán ismerhette meg az ország… hihetetlenül szimpatikus színész és ember! :))
Egyáltalán nem bántuk meg, hogy megnéztük az előadást, de tény, hogy pici csalódással távoztunk a Colosseumból. Nem feltétlenül az újra színre vitt és rendezett alkotói megoldások miatt, hanem zeneileg is többet vártunk az előadástól. Egy-egy dal nagyon jó – dallamos vagy éppen drámaian szívhez szóló, mégis… egy világhírű zenésztől valahogy nagyobb volumenű, lenyűgözőbb művet vártunk. :(
