Emlékmorzsák

Hát, íme, elérkezett ez a nap is – az R-Go nagy napja és természetesen, a miénk, rajongóké! :)

Gyöngyöskével este 7 órakor találkoztunk a Blahán, ½ 8 körül – egy pohár finom sör után – már a Kisstadion „dühöngőjében” vártuk a nagy csiki-dam csapatot. 8 – ¼ 9 körül Bochkor Gábor megnyugtatva a kedélyeket elmondta, hogy a fejünk felett repkedő helikopterben Robiék ülnek, és csak idő kérdése, mikor érkeznek meg, illetve le a színpadra! :)

¾ 9 körül elkezdődött a koncert, amely egy hatalmas, fergeteges bulizásba ment át. Robiék nagyon kitettek magukért! A színpad nagyon jól volt megcsinálva – mind látványilag, mind technikailag! A programban csupa sikerszámok szerepeltek! (Sikertelen dalok talán nem is voltak az R-Go életében!?)

1 Létezem
2 Bombázó
3 Te csak mindig akkor sírsz
4 Tavaszi bezsongás
5 Szeretlek is + nem is
6 Ma velem boszanovázz
7 Titkos szerelem
8 Szerelmes vagyok mint egy nagyágyú
9 Mert ő szerelmessé tud tenni egy perc alatt
10 Fordított világ
11 Dobban a csiki-dám szív
12 Ballag a katona
13 Amulett

A közel 3 órás koncertet egy csodálatos tűzijáték zárta. Robiék ugyan ezt szánták a finálénak, de a közönség nem tágított. A kitartó skandálásoknak, tapsviharoknak és bíztató füttykoncertnek köszönhetően félig hangszerek, félig a közönség által biztosított tapsritmusok segítségével – minket is éneklésre buzdítva – együtt elénekeltük a Szeretlek is + nem is című nagy-nagy R-Go slágert. :)

Ezt követően már nem volt mese – sajnos, véget ért a buli. Minden elfogultság nélkül mondom, hogy fantasztikus volt a koncert! :)

Cilivel este 7 órára St. Martin koncertre mentünk a Kongresszusi Központba. Ezúttal is jó helynek örvendtünk, mert az egyik szám alatt Martin egész közel jött hozzánk. A koncert közel 3 órásra sikeredett, és Martin ezúttal is kitett magáért, már ami a műsort illeti. Ügyes táncosok, egy négytagú férfi énekegyüttes (Four Fathers) és egy szép hangú énekesnő színesítette az előadást. Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat! :)

Elérkezett a Nagy Nap, pontosabban a várva várt „In da house party” időpontja! Túlfűtött izgalmamat a buli lezajlására vonatkozóan a csodálatosan jó idő (szikrázó napsütés, 25°C körüli hőmérséklet) csak még jobban fokozta! :)
 
A party helyszínére (BNV) – közelsége miatt – kényelmesen és nagyon rövid időn belül megérkeztem. Meglepetésemre nem találkoztam tömegnyomorral, ami azt eredményezte, hogy abszolút a színpadok közelében tudtam „letáborozni”. Igen, színpadokat írtam, ugyanis két színpad volt felállítva egymás mellé. Ennek technikai oka volt; nevezetesen az épület közepén sorban elhelyezkedő oszlopok, amelyek nagyon zavaróak lettek volna egy színpad felállítása esetén, a rajta fellépő művészeket illetően. Na már most, a két színpad azt a mérhetetlenül nagy gondot jelentette a rajongóknak, hogy kinek a kedvence, melyik színpadon fog fellépni?!...
 
Nos, a buli elkezdődött, az emberek pedig tolongtak a jobb oldali színpad felé, ugyanis a DNS, a Brooklyn Bounce és a Kozmix ezen a színpadon lépett fel. Én a magam logikájára hagyatkozva a bal oldali színpadot választottam, mert azon két szintetizátor volt felállítva. Miután pedig a tömeg átnyomult a jobb oldalra, kihasználva a baloldal „szellőségét”, egészen közelről, a védőkorlátba „karolva” várhattam nagy-nagy kedvencemre, a SCOOTER-re. Talán mondanom sem kell, milyen szuper helyem volt, klasszul láttam őket! :)
 
Na, de ideje áttérni magára a koncertre! Nem is tudom, hol kezdjem!? Fantasztikus volt! Fantasztikus! Ferrisre alig ismertem rá, rövidre le volt vágva a haja; ő játszott a bal oldali, Rick pedig a jobb oldali szintetizátoron. H.P. fekete szerelésben és egy szürkés (talán ezüstös) dzsekiben kezdett, ami a koncert ideje alatt kétszer módosult. A No fate című szám alatt a dzsekit felváltotta egy nagy télikabát, a Back in the U.K. számot pedig, a már jól ismert brit zászlót ábrázoló pólóban adta elő H.P. A fiúkat két mediterrán hölgy színesítette a színpadon temperamentumos táncukkal, mozgásukkal. H.P.-ék műsorának harmada vadonatúj számokból állt, ami különösen értékessé tette a koncertet! Az ismert számok közül a következők hangzottak el: I’m Raving; No fate; Endless summer; She said; Break it up; Back in the U. K.; Don’t waste no time; The age of love; Fire; Move your ass!
 
Mindennel együttvéve közel 1 órás koncertet adtak, ami nagyon hamar eltelt. Számomra felejthetetlen bulit csináltak a fiúk; bízom a mielőbbi viszontlátásban! :)

VARNUS XAVER
orgonaestje
a budavári Mátyás-templomban
a Pozitív Gondolkodók Fesztiválja '97 keretében

A műsor:

LÉON BOELLMANN
Gót szvit
Korál – Gót menüett – Ima Miasszonyunkhoz – Toccata

RICHARD WAGNER
Dal az Esthajnalcsillaghoz
Álmok – Tanulmány a Trisztánhoz

EDWARD ELGAR
Második zenekari induló

WOLFGANG AMADEUS MOZART
d-moll fantázia

JOHANN SEBASTIAN BACH
g-moll fantázia és fúga

IMPROVIZÁCIÓ
a közönség által adott témákra

Június 15-én Mamuci és Cili szerencsésen és épségben hazaérkeztek Párizsból. Az akkor tartott rövid kis élménybeszámolót 19-én egy nagyobb lélegzetű szülinapi buli követte.
Cili születésnapjának köszöntése azonban ma teljesedett be a Budapest Sportcsarnokban megrendezett Jean Michel Jarre koncerten. Igaz, ezen a koncerten Feri san már nem tudott jelen lenni, ugyanis 22-én elutazott Ausztriába, Krisztináékhoz dolgozni, de reméljük, hogy gondolatban velünk volt! :)
Visszatérve a koncertre: Jean Michel Jarre a legendás Oxygène album folytatásaként, leporolta az összes analóg szintetizátorát és elkészítette az Oxygène 7-13 albumot, mely méltó '90-es évekbeli folytatása lett a legendás albumnak. Az albumot, Pierre Schaeffer, egykori tanára emlékének ajánlotta. A koncert egyszerűen leírhatatlanul fantasztikus volt. Miután J.M.J. egy zárt teret választott koncertjének helyszínéül, ezért a hangtechnika mellett a fénytechnika is erősen dominált, de valami elképesztő módon! Azt gondolná az ember, hogy már nem tudnának számára újat és főleg, lenyűgözőt mutatni – akár fényekkel, akár lézerrel! Nos, J.M.J.-nak sikerült, ő képes volt rá – mégpedig varázslatosan! Igazából nem is lehet leírni azt az élményt, amelyben közel két óra hosszáig volt részünk! Lehet fokozni a különböző jelzőket a koncertet illetően, de azt az érzést sohasem fogja visszaadni, ami szíve mélyéig átjárta a koncerten résztvevőket! :)
A koncert előtt osztogattak egy kiadványt Jean Michel Jarre-ról – természetesen, mint hiteles dokumentum megőrzésre kerül!

Ma késő délutántól egy várva várt eseménynek, nevezetesen a IV. Total Dance Fesztiválnak voltam részese a Budapest Sportcsarnokban. Legfőképpen azért vártam nagy izgalommal ezt a rendezvényt, mert jelenlegi nagy kedvencem, a Scooter is a fellépők között szerepelt. Igaz ugyan, hogy alaposan megvárattak minket a színpadra lépésükkel, de megérte. :)

Öt szám szerepelt a műsorukban. Nyitótűzként a legújabb Fire című számukat adták elő, majd ezt követte sorban az I’m raving, a Let me be your Valentine és az Endless summer(!!!). Végül pedig, egy ünnepélyes arany- és platinalemez átadás után (magyarországi lemezeladás alapján) H.P. természetesen, elénekelte az elmaradhatatlan Break it up című dalt. Imádnivaló volt! :)

Nagyon boldog voltam, hogy láthattam őket élőben! :)

Péter este a megbeszéltek szerint jött értem. Viszonylag hamar odaértünk a Petőfi Csarnokba. Szerencsére semmiről sem maradtunk le.

Két előzenekar játszott: a Hélium és az Emergency House. Előadták a legismertebb számaikat, majd átengedték a színpadot a Kozmixnak.

Azt gondolom, butaság lenne belemerülni a koncert részleteibe, hisz’ szavakkal úgysem lehet visszaadni azt a hangulatot, ami a koncert alatt uralkodott. Laláék a körülményekhez és a lehetőségekhez képest szerintem szuper koncertet adtak. A jobbnál jobb számok adottak voltak, amelyhez igazán profi látvány párosult, a hangerőről már nem is beszélve! :)

Nagyon-nagyon jól éreztem magam, szívesen tomboltam volna még tovább! :)

Este siettünk a BS-be a romantikus popzenét játszó olasz duó, Al Bano & Romina Power koncertre. Megérkezésünkkor azzal a meglepő hírrel fogadtak bennünket, hogy technikai okok miatt ki kell cseréltetnünk a jegyeinket. Mindez kb. ½ órába került, de túlestünk rajta.

Amikor közelítettünk az „újonnan kapott” helyünkre, és megláttam, hogy hova kell ülnünk, felment bennem a pumpa! Mondtam Cilinek, engem nem érdekel, van még hely a küzdőtéren, én lemegyek! Ez nem is tűnt rossz húzásnak, ugyanis a kutya sem kérdezte, hogy oda szól-e a jegyünk, ahova leültünk! Erről a helyről még élvezni is tudtuk a látottakat! :)

Nagy nehezen elkezdődött a koncert, ami nagyon jó volt, de a Felicità, Ci sarà, Libertà és a Sharazan slágerük mellett énekelhettek volna még több ismert számot! :)