Emlékmorzsák

A teljes mértékben kitörő nátha ellenére délután összeszedtem magam és 5 óra körül elindultam a Sportcsarnokba a VI. Total Dance Festivalra.

A színpaddal szemben a tribünön foglaltam helyet, és talán, 6 óra körül meg is kezdődött a „monstre” koncert…

A külföldi mezőnyt a 666, Phats and Small, a Flip Da Scrip, ATB és a Five, míg a magyar élvonalat Mr. Rick, Levy T., VIP, Up!, UFO, Splash, TNT, Shygys, Fekete Vonat, Back II Black és a Kozmix képviselte. Az előadók pergősen követték egymást, mégis kissé megcsúszva az időben, kb. ½ 12 felé következtek H.P.-ék.

A legutóbb megjelent Back To The Heavyweight Jam lemezükről adtak elő 3-4 számot, illetve az előző No Time To Chill albumukról a How much is the fish? című dalt. A szereplésük kb. 15-20 percig tartott. Eleinte minden szuper volt, majd kb. a 3. szám után kezdtem úgy érezni, mintha H.P.-ék baromira unnák az egészet. Alig várják, hogy letudják a „kötelező” időt, és egyáltalán szarnak bele az egészbe… Tudom, súlyos szavak ezek, mégis így láttam a dolgokat, és úgy hallottam, nem csak én voltam ezen a véleményen…
Amíg más előadó abszolút kitöltötte műsorával a rászabott időt (majdhogynem levegővétel nélkül), addig H.P.-éknél feltűnően sok volt az üresjárat. H.P. hol vizet ivott, hol szétlocsolta azt a közönségre, hol törölgette magát a törölközőkkel, hol félig-meddig hallható eszmecserét folytatott Axellel vagy Rick-kel!? Az sem volt éppen szimpatikus, hogy H.P. egy hirtelen jött ötlettől vezérelve el kezdte ledöntögetni Axel szintetizátorait?! Igaz, a februári koncerten is történt hasonló, akkor H.P. egy gitárt próbált darabokra zúzni. Én már akkor sem értettem a dolgot, és bár, a többiek mondták, hogy ez így szokás, nekem egyáltalán nem tetszett ez a szokás! Az igazat megvallva, kissé csalódtam bennük. A fentebb említett negatívumok egy egészen más képet festettek az együttesről. A több éve kialakult abszolút pozitív vélemény e 20 perc alatt igencsak meginogni látszott. Egy együttes, aki mindig és mindenhol szerény és természetes volt, ma este mintha előszeretettel viseltette magán a sztárallűrök egyikét-másikát. Azt gondolom, mindenképpen kellett, hogy legyen valami a levegőben, különben nem éreztem volna ennyire mindezt. Oké! Elképzelhető, hogy volt valami oka ennek a megnyilvánulásnak, mégis úgy érzem, erőt vehettek volna magukon, és ezt a rövid időt még emlékezetesebbé tehették volna!

Búcsúzáskor még egy aranylemez is átadásra került (ha jól figyeltem, a legutóbbi No time to chill című lemez eladott példányszámai után), ami még inkább megkívánta volna a nagyobb lelkesedést a ma esti fellépéshez! No, mindegy! A „szerelem” ettől függetlenül töretlen, és bízom benne, hogy az is marad! :)

Hétfő este a Fókusz című műsorból megtudtam, hogy H.P.-ék gépe 4 órát késett a köd miatt. Ez lehet talán, a magyarázat a szombat esti igencsak kedvetlen produkcióra?! :(

Ma egy nagyon szép és izgalmas napra ébredtünk: 157 év eltelte után ismét teljes napfogyatkozás volt, melyet Magyarországról is nagyon jól lehetett látni. Ezen a napon a Hold kozmikus árnyéka végig száguld a Föld egy bizonyos sávján Észak-Amerikától Indiáig (14000 km). Magyarország nyugati határát 12:46-kor lépte át és kb. 12:55-kor távozott keleten. Magyarországon a teljes árnyékszélesség 111 km, a sáv középvonala mentén a teljes sötétség időtartama 2 perc 22 másodperc volt.

Cilivel és Mamucival Kecskemétre vonatoztunk le, ahol ugyan csak 1 perc 16 mp-ig tartott a totalitás, de így is csodálatos volt!

Megérkezve Kecskemétre azonnal beszereztük a szükséges szűrőszemüveget, elintéztük kisebb-nagyobb ügyeinket, majd a Városház előtti parkban letelepedve vártuk a „csodát”…

Minden „forgatókönyv” szerint haladt, így semmiről sem maradtunk le. Szóról szóra leírni a történteket felesleges lenne, az úgysem ugyanaz, így ezt nem is teszem. Eltettem egy-két leírást a jelenséggel kapcsolatban, az bőven elég lesz szöveges ismertetőnek.

A következő Magyarországon is látható napfogyatkozás 2081-ben lesz, amelyet valószínűleg már nem érek meg, de remélem, a mai emléke örökre megmarad! :)

Cilivel este kb. ½ 8-ra érkeztünk meg a Néprajzi Múzeumba Xaver koncertjére.

Az aula már szépen megtelt a rajongókkal, de azért sikerült egész jó helyet találni magunknak. Teljesen véletlenül úgy táboroztunk le, hogy abszolút ráláttunk az orgonára (elektromos), és így tulajdonképpen mindvégig figyelemmel kísérhettük Xaver kéz- és lábmozgását. Nagyon klassz volt orgonálás közben látni őt! Nyitó mondataiban Xaver elmondta, hogy ezentúl a Néprajzi Múzeum lesz az új „otthonunk”.

Maga a koncert természetesen, fantasztikus volt, Xaver pedig aranyos! :)

Este Cilivel Xaver-koncertre mentünk, amelyre ezúttal Zsuzsi kolleganőm is eljött a kislányával.

A szerencsének köszönhetően még időben értesültünk a Juventus Rádióból, hogy a koncert az eredeti helyszín (a Szépművészeti Múzeum Reneszánsz Csarnoka) helyett – a hatalmas érdeklődésre való tekintettel – a Kassai téri templomban (XIV.ker.) lesz megtartva. Így nem csak időben ott voltunk, de szuper helyünk is volt! :)

A koncert ezúttal is fantasztikus volt, Xaver beleadott mindent! Az est hangulatát emelte az a tény, hogy Xaver a ma napon lett 35 éves! :)

Sok boldogságot, Xaver! :)

Bár, szabadságot akartam kivenni mára és holnapra, de kihasználva a betegségem, még ma sem mentem dolgozni. A szabadság, illetve az itthon maradás oka nem volt más, mint a már olyan nagyon várt esti SCOOTER koncert! Igaz, napközben még jegyért (3.990,-Ft) is el kellett szaladnom, de talán mondanom sem kell, hogy megérte! :)
 
Természetesen a jó hely érdekében kb. 1,5 órával előbb odamentem a Petőfi Csarnokhoz, ahol a várakozások közepette még társaságra is szert tettem…
A ruhatáron és a koncertterem bejáratán történő átjutás után kb. ½ 7 körül ott álltunk a színpad előtt…
 
Nagyon-nagyon nehezen, de szerencsésen túlélve a várakozás gyötrelmeit, ½ 8 körül elkezdődött a koncert. H.P.-ék elsősorban a legújabb lemez dalait hozták el nekünk, de természetesen, néhányat előadtak a régi nagy sikerekből is. A színpad nem „pompázott” különösebb díszlettől, de a pirotechnika látványában annál nagyobb részünk volt. Egy-egy számot (ellentétben a tavaly májusi koncerttel) két fehérbőrű táncos lány színesített, akik a színpadi képhez hasonlóan nagyon egyszerűek voltak… Ezúttal H.P. sem öltözött át sokszor, sőt, például a Back in the U. K. című számot sem a már jól ismert angolzászlós „egyenruhában” adta elő…
 
A koncert kb. ½ 10-ig tartott az összes ráadással együtt. A rend kedvéért felsorolom az előadott számokat (nem garantálom a teljességet): Hyper, hyper; Move your ass!; Endless summer; Let me be your Valentine; Back int he U. K.; I’m Raving; The age of love; Fire; No fate; How much is the fish?; We are the greatest; Call me Mañana; I was made for lovin’ you; Frequent traveller; Eyes without a face; Expecting more from Ratty…

Az esti Xaver-koncert előtt még átestem egy „laza” (Gábor-féle kifejezés) énekórán, és ha pár perc késéssel is, de Cilivel még időben a helyünkre ültünk. Nagyon klasszul láttunk mindent, pompás helyünk volt a 6. sor közepén, a koncertről már nem is beszélve! :)

Ahogyan azt a címben is írtam, Xaver sztárvendégeket hívott meg ma esti koncertjére, akik azonban nem a színpadon, hanem a nézőtéren foglaltak helyet. E vendégek – Szilágyi János, Antal Imre, Gábor Zsazsa, Császár Előd – Xaverral folytatott rövid párbeszédeikkel színesítették a műsort, megismerve ezáltal az est főszereplőjét. Friderikusz Sándor is felfedezhető volt a vendégek között, de ő inkább igyekezett megőrizni inkognitóját, és maradt csendes szemlélője, nézője, hallgatója a koncertnek.

Az orgonaest természetesen, most is nagyon-nagyon szuper volt! Mint azt megtudtuk, Xaver erre az alkalomra odaszállított Rodgers hangversenyzongorán játszott, amelyen elsőként Bach d-moll toccata és fúgáját szólaltatta meg. A koncert végén, az ünnepek közeledtével, karácsonyi improvizációban volt részünk. A művek elhangzása közben pedig, lézerfények cikáztak a falakon. :)

Cilikével izgatottan vártuk az estét, Xaver koncertjét. Munka után hazaszaladtunk Pakonyba megetetni Incit és Fincit. Így nem kellett Cilinek 22 órakor otthagynia a koncertet, hogy elérje az utolsó vonatot.

A koncert helyszíne ezúttal a Kálvin téri református templom volt. A műsoron ún. könnyedebb műfajú szerzők művei szerepeltek Bachtól Mozartig. Xaver vendégül hívott egy francia zongoraművészt, egyben nagyon jó barátját - kettősükkel hatalmas sikerrel hengerelték le a közönséget! Fantasztikusan szólt együtt az orgona és a zongora! Szuper volt! :)

Természetesen, a koncert vége felé ezúttal is élvezhettük a közönség által választott három népdal improvizációját, a ráadásból pedig, nem maradhatott ki Bach: D-moll toccata és fúga című műve, valamint Xaver és francia barátja újra eljátszották kettősüket a közönség nagy-nagy örömére! :)

Kb. ½ 11 körül ért véget a koncert, és nagyon örültünk, hogy nem kellett a vonat miatt előbb eljönnünk. Hiába, Xaver koncertjéről nem lehet csak úgy, idő előtt lelépni! Mindig tartogat valami meglepetést még a koncert végének a végén is! ;)