Este Cili időben megérkezett, de az öltözék terén akadt egy kis nézeteltérés. Én sokkal elegánsabban gondoltam felöltözni, de miután Cili egyszerűbb ruhát vett fel, így én is némileg átöltöztem. Megérkezve azonban az Arénába megnyugodva láttam, hogy a legkülönfélébb ruhákban jelentek meg a koncertre jövők. Cilivel betankoltunk egy kis perecet és kólát, majd megkeresve a helyünket, türelmesen vártuk a kezdést.
Nyolc órakor meg is jelent a színpadon egy fiatal hölgy, Katie Melua személyében, aki elénekelt nekünk néhány dalt, de sajnos, többet nem sikerült róla megtudnunk.
Őt követően, pici technikai szünet után következtek a fiúk! A színpadkép igen sokat sejtető volt, ugyanis a középen felállított lépcsősor jobb oldalán a komolyzene (vonósok, fuvolások), bal oldalán pedig, a rockzene képviselői (basszusgitár, szólógitár, zongora, dob) vonultak fel – azaz, a dalok egytől-egyig abszolút élőben szóltak!... Nagyon kedvesek és helyesek voltak a fiúk; élvezet volt hallgatni őket. A ráadás során azt is megengedték a biztonsági őrök, hogy az ajándékot hozó rajongok a színpad előtt át(fel)adják souvenirjeiket. Ez azonnal el is indította a lavinát, minekutána megindult a tömeg a színpad irányában. Cilike nem forszírozta a dolgot, így mi a helyünkön maradtunk, de picit irigykedett a puszit kapó hölgyekre!...
2001-ben született meg a kvartett létrehozásának ötlete: négy kivételesen tehetséges, képzett hanggal rendelkező fiatalember, akik régi és új, népszerű dalokat adnak elő, kibékítve végre a pop és a klasszikus zene között húzódó ősi ellentétet. A formációnak Il Divo (jelentése: isteni előadó, a díva férfi megfelelője) lett a neve. A pop opera kvartett létrejöttét a tagok hosszas, majdnem két évig tartó, szinte az egész világra kiterjedő keresése előzte meg.
A 4 fiatalember - az amerikai David Miller, a francia Sebastian Izambard, a svájci Urs Buhler és a spanyol Carlos Marin - fantasztikus hanggal és énektudással, nagyszerű külsővel, összetéveszthetetlen stílussal rendelkezik, zenéjük pedig harmóniát teremt a klasszikus zene örökérvényűsége és a pop sokszínűsége között. Repertoárjukban népszerű, romantikus dalok szerepelnek teljes zenekari kísérettel. "Ancora" című új albumukon ilyen az "Unchained Melody" című feldolgozás, a Celine Dion közreműködésével elkészített "I Believe in You", az "Ave Maria", az "All By Myself - Solo Otra Vez", az "O Holy Night", a "Heroe" és még hat további felvétel, amely teljessé teszi a kivételes tehetségű énekesek második albumát.
A csapat producere a Pop Idol (Nagy-Britannia) és az American Idol (USA) zsűrijéből és kreatív csapatából is ismert Simon Cowell, aki inkább a popsztárok karrierépítéséről híres (Westlife, 5ive), mint klasszikus zenészek felkarolásáról. Cowell számára az Il Divo olyan "mintha három-négy évig kenyéren és vízen éltem volna, aztán egyszer csak valaki a világ legjobb ételét kínálta volna". "Az inspirációt az jelentette, hogy egy tévéshow-ban megláttam Andrea Bocellit, amint a "Time To Say Goodbye"-t énekelte Sarah Brightmannel. Ekkor született meg a fejemben az Il Divo ötlete" - nyilatkozta a USA Today című lapnak. "Rácsodálkoztam, hogy nincs ennél fantasztikusabb zene a világon: ez hihetetlenül izgalmas. Rájöttem, hogy az operaénekeseknek van a legjobb hangjuk, és úgy tudnak érzelmeket vinni és közvetíteni a dalokban, ahogy senki más" - mondta Cowell a Weekend magazinnak.
Marin szerint "vettek 4 különböző temperamentumú fiút, és összerázták őket, mint egy koktélt, amiből végül egy nagyon erős egység lett. Miller régi vágású, 1950-es évekbeli amerikainak tartja magát, Marin igazi bika, a vérében van a zene, Buhler nagyon 'svájci', szereti a rendet és a pontosságot, Izambard pedig épp olyan, mint a franciák" - nyilatkozták a csapattagok a The Sunday Times-nak.
Az Il Divo-t a tagok lélegzetelállító vokális előadásmódja teszi különlegessé, melyről joggal az jut az ember eszébe, hogy a nagyszabású áriák és a klasszikus popdalok ugyanannak az érmének a két oldalán találhatóak. A négy énekes hol felváltva viszi a prímet a dalokban, hol lenyűgözően erőteljes kórust alkotva varázsolják el a hallgatót. A formáció multikulturális karakterére utal a tény, hogy a dalok nem kizárólag angol nyelven szólalnak meg, hanem spanyolul és olaszul is hallhatjuk a fiúkat énekelni. Ennek ellenére dalaik hallgatása közben úgy érezhetjük, hogy a szerelem eszperantóján szól hozzánk az Il Divo...
