Majd’ egy évvel ezelőtt (2022 decemberében) figyeltem fel a Two Steps From Hell koncertshowjára, amikor is belehallgatva a turné előzetesébe, úgy éreztem, ott a helyünk. Meg is vettem a jegyeket…
Ez év szeptember elején érkezett egy infó az Eventimtől, miszerint, technikai okokból át kellett helyezniük a már megvásárolt belépőjegyeinket másik ülőhelyre. Nem mondom, hogy nagyon örültem neki, mert bizonyos szempontok alapján szoktunk helyet választani, de kárpótolt bennünket, hogy az elérhető legjobb ülésre kerültünk átültetésre jobb árkategórián belül.
Elfoglalva helyünket a lelátón (végül is nem volt rossz, de azért hmmm…) nagy-nagy várakozással voltunk a produkció iránt. Az igazat megvallva, semmiféle információval nem bírtunk Thomas Bergersen & Nick Phoenix alkotta Two Steps From Hellt illetően, de a műsorismertetőből megtudtuk, hogy a két zeneszerző 2006-ban alkotta meg e formációt, szerzeményeikkel pedig filmekben, filmelőzetesekben, reklámokban, televízió műsorokban, vagy éppen sportversenyeken találkozhat(t)unk aláfestő (ún. epikus) zeneként. (Az epikus zene amúgy egy olyan zenetípus, amely felidéző és szuggesztív témákat igényel, de azonnali hatást érnek el.)
Műveik egyre kedveltebbek lettek, ezért 2010 májusában úgy döntöttek, hogy legnagyobb slágereiket összegyűjtve albumot adnak ki. Ezt az albumot sorban követte a többi, melyek népszerűsége egyre inkább koncertturnét kívánt. A 2022-es sikerturnéjuk után, legnagyobb örömünkre, a 2023. évi élő koncertshowjuk európai helyszínei közé Budapestet is beválasztották. :)
Amint azt fentebb írtam, nem ismertük a két fiatalember munkásságát, nem úgy, mint a közönség nagy hányada, akik üdvrivalgással és kitörő vastapssal fogadtak egy-egy műsorszámot. Nem értettük, mindez hogyan és mi módon maradt ki az életünkből, holott igencsak fogékonyak vagyunk a hatásos filmzenékre vagy fülbemászó reklámzenékre!? A Two Steps From Hell - Live epikus koncertshowja nagyszerű és felemelő élmény volt. Különböző zenei témákat vonultattak fel, néhol kelta hangzással, rock és metál beütésekkel vagy filmes dallamokkal tarkítva. Thomas és Nick zongorán, hegedűn, illetve ütőhangszereken irányították/vezényelték a showt, amelyet a fantasztikus Odesa Opera Orchestra és a csodálatos ReChoir lengyel kórus közreműködése varázsolta teljessé. Az est végén egy magával ragadó zenei koncertélménnyel a lelkünkben indultunk hazafelé. :)
Amikor a fenti szösszenetet „fabrikáltam” a laptopomon, rátaláltam a www.filmzene.net oldalon Selley Csaba beszámolójára, amelyet érdemes elolvasni a még pontosabb és részletesebb információk miatt. Remélhetőleg, nem veszi zokon az ajánlást, de ha mégis, kérem, mihamarabb jelezze! :)
(A most következő észrevétel már nem közvetlenül a koncerttel kapcsolatos, inkább a körülöttünk, még pontosabban a mögöttünk ülő nézők némelyikével kapcsolatos… Fel nem fogom, hogy egyesek miért pont a koncert ideje alatt éreznek késztetést, hogy a bennük lévő – feltehetően magvas és életbevágó – gondolatokat pont akkor fejtsék ki hosszasan, persze, túlkiabálva a színpadról jövő hangerőt?!)