A színházba történő indulás előtt még egyszer lecsekkoltam az esti szereposztást, majd bízva a szerencsében, útnak indultam. 1 óra előtt 5 perccel már ott álltam a színház pénztárának bejáratánál harmad magammal. Úgy tűnt, nem lesz probléma a jegyvásárlás. Így is volt; mindössze annyi történt, hogy a (kedves!!!) pénztáros hölgy a délutáni előadásra adott jegyet, de én szemfülesen még az ajtóban észrevettem a bakit és ki tudtam cseréltetni! A cserével szerintem, még jobb helyre sikerült kapni a jegyeket, bár, én megpróbálkozom még ennél is jobb helyre ülni! :) Az van ugyanis, hogy nem pótszékjegyet adtak, hanem az emelet baloldal 2. sorába, de a színpadhoz közeli felére; én pedig, ha úgy alakul, mégiscsak odaülök Cilivel a pótszékhelyekre!? Remélhetőleg, nem penderítenek ki minket onnan!
A villamosmegállóból felhívtam Cilit, hogy ’rossz hírem van – van estére színházjegy’, de vette a lapot, és abban maradtunk, hogy a színházban találkozunk…
Cili már a színház lépcsőjén állva várt, de nem is volt más dolgunk, mint elfoglalni a helyünket – pontosabban az általam kigondolt helyünket! Szerencsére, semmi probléma nem volt ezzel, sőt, több ismerős arc (elsősorban Géza-rajongók) is „csatlakozott” hozzánk, és úgyszintén a pótszék helyekre ülve nézték végig az előadást. Amúgy nem volt teltház; az emeleti 2-3. sorok szinte üresek voltak…
Jó volt újra látni a cicákat, de meglehetősen visszafogott előadás volt. Olvastam a fórumon, hogy a József szériája után néhányan (Vajk, Serbi) érzékelhetően nehezen hangolódtak át/rá a Macskák szerepeire, de szerencsére, mi nem tapasztaltunk ilyesmit. No persze, az is igaz, hogy a kiírás ellenére Serbi mégsem játszott ma este (valaki írta a fórumon, hogy átcseréltette magát a délutáni előadásra), illetve a szintén eredetileg Laklóth Aladár helyett Dunai Tamás lépett színpadra. Serbire fel voltam készülve, hogy nem lesz, de Laklóth Aladárt sajnáltam, mert szívesen megnéztem volna őt Tus, az idős macska szerepében. Tavaszi macskázásunk során megállapítottuk, hogy Grizabella szerepét Malek Andrea játssza és énekli a legjobban, de örültem, hogy inkább Bajza Viktóriával és nem Bencze Ilonával láttuk ma este. :) Gallusz Niki nagyon szép cica volt, és a McCavity dala tökéletesen szólt tőle. :) Ahogy írtam, nagyon szolid közönség jött össze, de Vajk (Elvis Trén) ezúttal is felrázta a népet – produkciója után volt taps és visítás is! Hiába, tündéri aranyos ez a srác! :) Mostanra már azt is jobban sikerült beazonosítani, hogy melyik macskajelmez, kit is takar! Weil Robira azonnal, Barát Attilára a hangja segített ráismerni. Robi szinte végig bohóckodta az előadást, amit grimaszaival csak még inkább fokozott! Attila cicasminkje nagyon helyesre sikeredett – olyan aranyos és muris arcokat vágott! :) A szünetben tisztáznunk kellett két macskaszereplőt, mert Cili kinézte magának az egyiküket az aranyos cicakinézete miatt. Ez utóbbi nem más, mint Nagy Balázs, aki Munkustrapp szerepét alakítja; a másik beazonosított macsek pedig, Csutka István, aki a darabban Quaxo nevet viseli! :) A jegesmedve bundába öltözött Old Csendbelenn abszolút rendben volt – Géza gyönyörűen énekelte el a dalt, sőt…színészi játékában is felfedezhettünk némi pluszt! :) A Mefisztuleszt játszó Kalapács József szintén főnyeremény – el sem tudom képzelni mással ezt a szerepet! :) A táncosok szintén fantasztikusak voltak, köztük a kis hófehér cicát alakító Párti Júlia. A Macskák eddig látott előadásain mindig is szimpatizáltam a Mefisztulesz táncos „énjét” megformáló művésszel, de a ma este szereplő Kovács G. Cs. különösen hatással volt rám. Ez talán, csak nem annak is köszönhető, hogy a tapsrend alatt pár másodpercre összetalálkozott a tekintetünk?! :) Szóval, ha a közönség nem is verte ki a színház falát, nagyon jó kis hangulatú előadás volt! :)