Robbie 2003-as koncertjéről lemaradtam, mert pár nap alatt elfogytak a jegyek, de örültem, hogy ezúttal szerencsésebb voltam. Igaz, mindez Cilinek köszönhetően, merthogy áprilisban megkértem, hogy érdeklődje meg nekem, mi újság Robbie Williams koncertjegy-ügyben, s miután akadt még egy-két elfogadható árú jegy, vett nekem egy ~13.000,-Ft-osat. :)
Abban nem kételkedtem, hogy Robbie színvonalas koncerttel készül, de az előzetes hírek még jobban felcsigáztak a ma estét illetően. Nos, hát, semmi túlzás nem volt az előzetes hírekben – a „brit fenegyerek” fergeteges koncertet produkált! :)
A monumentális színpad már önmagában látványos koncertshowt ígért! A helyem is kitűnő volt, mert mindent láttam, amit érdemes – igaz, minderről kitűnő minőségű hatalmas kivetítők is gondoskodtak! :)
A koncert meglepő módon csodás tűzijátékkal kezdődött, majd innen-onnan lángnyelvek törtek elő, miközben a Harmadik típusú találkozások film jellegzetes dallamsorának segítségével készültünk felvenni a kapcsolatot az egyik pirotechnikai látványosság kíséretében megjelenő Robbie-val! :)
A „nyitányt” követő Radio, Rock DJ és Tripping dalok után olyan érzésem volt, mintha kicsit rekedtes lenne a hangja, de Robbie azonnal „megválaszolta” a kérdésemet. Elmesélte, hogy reggel felébredve nem igazán érezte jól magát, ezért megvizsgálta őt egy orvos, aki nem javasolta neki az esti fellépés bevállalását. Robbie azonban ebbe nem nyugodott bele, aminek következményeként kapott egy szurit a hátsójába, s ím’ a hangján kívül más jel már nem is utalt a betegségére! S ha mindez így történt – és mi okunk lenne kételkedni Robbie szavaiban ;) –, akkor minden elismerés az övé, hogy 21h-23h-ig szinte folyamatosan nyomta a showt! :)
A Monsoon, Sin Sin Sin, Millennium és Make Me Pure után Robbie beinvitálta a színpadra gyerekkori nagy-nagy barátját, Jonathan Wilkes-t, akivel amolyan énekes-táncos komédiába kezdtek, ami számomra nem volt különösebben szórakoztató, vagy csak nem értettem a lényegét?! Nem így, az a capella stílusban előadott Stayin' Alive, amely már inkább érdekesebb volt, ahogyan az ezt követően elénekelt szvingek is.
Robbie a Strong-gal folytatta, majd a számomra kihagyhatatlan és elmaradhatatlan Take That-es évekből (volt, mi volt; történt, ami történt) előadta a Back For Good című slágert akusztikus gitárral kísérve, és persze, hogy mellé a pici paródia sem maradhatott el. :)
Az Advertising Space-szel folytatódott az Intensive Care című albumot bemutató koncert, melyet aCome Undone követett, majd a koncertet a hatalmas sikernek örvendő Feel zárta.
Naná, hogy a közönség kiharcolta a ráadást, és naná, hogy – amire fentebb is utaltam – Robbie maximálisan kiszolgálta a közönség igényét! Amilyen látványosan indult a koncert, olyan látványosan bukkant fel Robbie a húszméteres nyúlvány tetején hófehér Adidas-szerelésében, és egy kosárban leereszkedve a Let Me Entertain You-t énekelte. Miután az egyik vokalista lánynak (Sarah, ha jól értettem a nevét?!) épp születésnapja volt, Robbie a tiszteletére megénekeltetett bennünket, majd – talán, stílusosan – az Angels-szel zárta a műsort. Már-már úgy tűnt, ezzel valóban véget ért ez a fergeteges koncert, de a kitartóbb rajongóknak köszönhetően kaptunk még egy extra ráadást, egész pontosan (az amúgy Kylie Minogue-gal közös duett dalt) a Kids-t. :)
Nos, lehet, hogy ez a srác nem tökéletes (de hát, ki az, ugyebár?!), de a hangja fantasztikus! Tulajdonképpen el kellett telnie 3-4 évnek mire én erre rájöttem, de hát… jobb későn, mint soha! :)
