Napközben többször megnéztem a Vámpírok bálja honlapján a ma esti szereposztást, de nem láttam változást – azaz Egyházi Géza volt kiírva. Miután délután sem volt ez másként, megbeszéltem magammal, hogy elmegyek a színházba – ha mégis Géza lesz, akkor azért, ha pedig nem, akkor azért…
Belépve a színház kapuján azonnal az esti szereposztást néztem meg, és megfogalmazhatatlan érzés fogott el, amikor Nagy Sándor nevét olvastam a táblán. Tehát, Géza valóban lemondta a szereplést. Nem pontosan tudom meghatározni, mit éreztem, de jó érzés volt, hogy tegnap este én már első kézből értesültem erről Gézától… Az persze, szomorúsággal töltött el, hogy Gézát és hangját nélkülöznöm kell…
Lépcsőjegy ügyben ugyanaz volt a helyzet, mint az elmúlt napokban, így hát, letáboroztam és türelmesen vártam. Szerencsére két leányzó fel is adta, amikor megtudták, hogy Géza helyett N. Sanyi fog játszani…
Már igencsak közeledett az előadás kezdetének időpontja, amikor újabb izgalmak következtek. Két jegyet nem vettek át, amelyek az erkély első sorának közepére szóltak, és miután a szabály úgy szól, hogy addig nem adhatnak ki lépcsőjegyet, amíg azok el nem kelnek, igencsak elszomorodtunk! A közelben volt Simon Edit producer, akit a pénztáros azonnal megkérdezett, hogy a történtek után mi légyen, de legnagyobb bánatunkra Edit is ragaszkodott a szabályhoz (mondván, különben veszteséges lesz az előadás!?), és nem engedélyezte a lépcsőjegyek kiadását. Próbált rávenni minket, hogy vegyük meg közösen a két normál jegyet (9.900,-Ft/db áron), de úgy tűnt, ez a megoldás egyikünket sem hatotta meg. Némileg furcsállottuk, hogy hatunk lépcsőjegy bevétele miért nem fedezte volna a két át nem vett jegy árát, de ekkor a sors ismét közbe lépett! Két ülőhelyet kétszer adtak el, aminek következtében a később érkezők nem tudtak leülni a helyükre. Ekkor Edit nagylelkű volt, és a két hölgyet leültette az át nem vett két ülőhelyre, így pedig már nem volt akadálya a lépcsőjegyek kiadásának…
A kabátomat már nem is próbáltam beadni ruhatárba, igaz, addigra már zárva is volt. Ezúttal is a baloldalra kaptam jegyet, de én már rutinosan a jobb oldal felé vettem az irányt. Már ment a bevezető szöveg, amikor a félhomályban felbotorkáltam a lépcsőn, ahol legnagyobb örömömre, a törzshelyem is szabad volt még!...
Az előadás ezúttal is csodás volt, de Géza személyével és hangjával senki sem tudja felvenni a versenyt, így N. Sanyi sem! Nagyon hiányzott Géza erőteljes, búgó férfias hangja… Az előadás után nem is néztem be az öltözőbe, inkább tűztem haza.