Andrea felvetette, hogy menjünk tornázni, de arra gondoltam, kísérletet teszek a Madách Színházban, sikerül-e jegyet szereznem az esti Macskákra?!... Hátha, akad 1 darab kóborló – nem macska, hanem – jegy; vagy esetleg valaki épp akkor este próbálja eladni feleslegessé vált jegyét!?... Jó lenne, ha összejönne! : ) Még egyszer láthatnám és hallhatnám kedves Gézát miákolni a Macskákban – és mindezt abszolút pozitív értelemben értem! : )
Andreát időben tájékoztattam, hogy délután 5 órakor pontban szeretnék elindulni – megnövelve ezzel esélyemet a jegyvásárlásra. Elhatározottságomnak és elszántságomnak köszönhetően ezt a tervet sikerült is véghezvinni, aminek köszönhetően ¾ 6 körül a színházban voltam. Az esélytelenek nyugalmával, mégis izgatottan léptem a pénztárhoz, ahol elrebegtem kérdésemet. Azonnal felvillanyozódtam, amikor a pénztáros hölgy jegyek után nyúlva sorolni kezdte a lehetőségeket – egész pontosan szám szerint hármat. Az első lehetőség 3.200,-Ft-ért a földszint utolsó előtti sorába, míg a második lehetőség 1.800,-Ft-ért az emelet baloldal első sorába, illetve a harmadik lehetőség 900,-Ft-ért az emelet baloldal második sorába szólt. A 3.200,-Ft-ot picit sokalltam az utolsó előtti sorért, a 900,-Ft-os helyet a vasárnapi tapasztalatok után köszönöm szépen nem kértem, így – kizárásos alapon – az 1.800,-Ft-os jegyet választottam, bízva a legjobbakban!... Jegyem így már biztosítva volt, így hát, felhívtam Cilit, hogy tájékoztassam… ½ 7 körül kezdték felengedni a közönséget az emeletre, addig a színház előcsarnokában foglaltam helyet. A jobboldalon mentem fel a ruhatár miatt, ahol összetalálkoztam a keddi jegykezelő nénivel, de valószínűleg kabátban, sapkában nem ismert meg, de nem is baj, mert ezúttal nagyon bíztam a jó helyemben!... Beadtam a ruhatárba a kabátomat, elsétáltam a mosdóba kicsit rendbe szedni magam, majd egy rövid séta után már be is ülhettem jól megérdemelt helyemre… Úgy mértem fel a helyzetet, hogy tökéletesen fogok látni mindent – kedden arra is fény derült, hogy látvány szempontjából a baloldal a jobbik, így ezért is örültem az e helyre szóló jegynek!... Elkezdődött az előadás, amit így harmadszorra élvezettel és teljes odaadással néztem már! A helyem olyan szempontból is kitűnő volt, hogy nagyon jól láttam a színészek arcát is! Nagyon jól éreztem magam, boldog voltam, hogy sikerült bejutnom az előadásra! Azt is nagyon jó volt látni, hogy a színészek is élvezték a produkciót…
Az előadás után kivettem a kabátomat a ruhatárból, majd baktatva lefelé a színház lépcsőjén, az motoszkált a fejemben, hogy próbát teszek, hátha valami csoda folytán be tudok menni a színészekhez az öltözőbe. Amint a földszinten jobb felé vettem az irányt, egyszer csak a jegyszedő néni lépkedett előttem, majd két leányzó társaságában a színészöltöző ajtaja felé indultak el!? Utánuk eredtem, de a jegyszedő néni meghallva a színházterem ajtajának nyitódását, hátrafordult, és azután érdeklődött, mi járatban is vagyok arrafelé!?... Megkérdeztem, hogy a ’színészekhez nem lehetne-e bemenni’, amire jött is a jól sejtett válasz, miszerint ’erre semmiféleképpen’!... Kérdő tekintetemre elmondták, hogy a színház háta mögött lévő színészbejárónál, a Hársfa utcában próbálhatok szerencsét… Ezek után nem volt mit tenni, mint sarkon fordulni és távozni, de a jegyszedő néni megjegyzését még hallottam, miszerint ’már el is késtem vele” – mármint a színészekkel való találkozásról, mert szerinte legtöbbjük már távozott a színházból!?... Hát, nem tudom, de azt azért megnézném, hogy röpke 10 perc leforgása alatt (amíg én a színházteremből kijőve a kabátomért álltam sorba) az adott színész lemossa magáról a macskasminket, és jelmezéből átöltözik az utcai ruhájában!?... No, mindegy, megpróbáltam, nem jött össze! Arra már nem tettem kísérletet, hogy a művészbejárónál Gézára várjak, de azért bízom benne, hogy találkozunk még személyesen!...