Rákász Gergely hírleveléből értesültünk a ma késő délután kezdődő BUDAPEST – TÉL címet viselő koncertről, amely ezúttal is a Pozsonyi úti Református templomban került megrendezésre. Bár a jegyek vásárlásának időpontjában már tudtuk, hogy előző nap este is koncertre megyünk, úgy voltunk vele, halmozzuk az élvezeteket!
A helyszín már ismerős volt, az elsők között érkeztünk meg, így még bőven válogathattunk, hova is szeretnénk ülni. A pontos érkezés egyben a művész úr kérése is volt, Gergely is pontosan 17 órakor kezdte a koncertet, tekintettel arra, hogy a délutáni koncertet, követte egy esti is, és így volt kényelmesen biztosított a „helycserés támadás”.
A koncert egy űrutazással indult, pontosabban a 150 éve született angol szerző Gustav Holst Bolygók szvit című zenéjével, amely a Csillagok háborúja és a Gladiátor zenéjét is ihlette. Holst naprendszerének bolygói közül megszólalt a római főisten, az égi férfi és vezérlő csillagunk, Jupiter, illetve a szerelem és szépség istennője, az égi nő, Vénusz dallamai. Kettősük a teremtett világ két arcát mutatja, amely mindannyiunkban jelen van.
(Zárójelben jegyzem meg, hogy a zene közben, valahonnan hátulról megszólalt egy mobiltelefon, amelyet Gergely diszkréten szóvá is tett a művek elhangzása után, sőt, elmesélte, hogy emiatt az egyik koncertjéről hazaküldött valakit.)
A bolygók közti kirándulást a közelgő karácsonyi ünnep csillogása váltotta fel, amelynek fényeit Johann Pachelbel: Ünnepi (D-dúr) kánonjának (ez a mű, nem mellesleg, három évszázaddal később is az egyik legnépszerűbb esküvői bevonulási zene), Bach: Pásztorjátékának, majd a 147. kantáta betétdalának, Jézus marad az én örömöm koráljának dallamai gyújtották meg lelkünkben.
Amint azt már Gergely koncertjein megszokhattuk, egy-egy műsorszám erejéig bemutatja alapítványa egy-egy mentoráltját (az áprilisi koncerten mi már találkoztunk velük) – Szigeti Bence (akusztikus gitár) és Dénes Dorottya (cselló) lépett színpadra. Elsőként Franz Schubert (1797-1828) osztrák zeneszerző 1826-ban íródott Szerenád című művét adták elő, majd - miután nagy sikernek örvendtek a fiatal tehetségek - eljátszottak egy kis részletet P. I. Csajkovszkij (1840-1893) orosz zeneszerző egyik legismertebb darabjából, A hattyúk tavából.
Gergely a koncert zárásaként eljátszotta a koncert „címadó” művét, Vivaldi A Négy Évszak művének Tél tételét. Amint azt a műsorismertetőben olvashattuk: Vivaldinál minden több rétegben értelmezhető. A Négy Évszak TÉL koncertjében gyönyörűen sziporkázó hófödte táj felszíne alatt ott húzódik az emberi időskor metaforikus mélyrétege, amely a kandalló mellől derűsen mosolyog ránk, időtlen tanácsaival 300 év távlatából. A zene is, az üzenet is kibomlik a koncerten, és felemeli a hallgatót – mindez Gergely nagyszerű orgonajátékának, és Papp Norbert festőművész, grafikus csodás képi megjelenítésének köszönhetően.
Befejezés ráadásként a Szentséges éj című karácsonyi dalt hallgathattuk meg, amellyel Gergely békés ünnepeket kívánt mindannyiunknak. Az O Holy Night (franciául Cantique de Noël) zenéjét Adolphe Adam francia romantikus zeneszerző szerezte 1847-ben a Minuit, chrétiens című francia vers megzenésítéseként. A verset Placide Cappeau francia költő írta egy pap kérésére.
Nagyon kellemes koncertben volt részünk! Köszönjük Gergely!
