Időben megérkeztem a színház főbejáratához, ahol kb. 20-25 fős csapat gyűlt már össze. Pontban ½ 1-kor megkezdtük a kulisszajárást Ember Judit fanklub koordinátor vezetésével. A felfedező túrát a színészbejárónál kezdtük; egész pontosan azon a helyen, ahol januárban szerencsém volt Gézával (több ízben) és Victorral találkozni és a közös fotót összehozni. Itt azonnal szembeötlött a kissé megfagyott Professzor alakja, akit Alfréd a darab elején a hátára vesz és bevisz a közeli fogadóba. Ez amolyan próbababa-anyagból készült, megalkotva belőle a Professzor élethű mását. A szemközti oldalon egy kosárban halmozódtak a műanyag fokhagymafüzérek, amelyek szintén nagyon élethűek, legfőképpen a nézőtérről… :)
Mint megtudtuk, ezen a szinten (azaz a földszinten) öltöznek a férfi énekesek-színészek és táncosok. Ki volt készítve néhány jelmez (Krolock, Herbert, Alfréd, Sarah, öröklétruha), amelyeket közelebbről is megnézhettünk, sőt, kézbe is vehettünk, hogy érezzük, milyen súlyuk van! Mindegyik jelmez szinte kilókban mérhető, több rétegből állnak, melyek viselése is minden elismerést megérdemel, pláne, ha a súlyukon túl a mostanság tomboló 30°C körüli hőmérsékletet is figyelembe vesszük! A jelmezek gyönyörű, aprólékos, gondos kimunkáltsága csak így kézbe véve, közelről megnézve döbbenti meg igazán az embert – a csipkevarrások, a horgolt betétek, avagy Sarah vörös báli ruhájára varrt strasszok és kristályszerű díszítések… :)
A jelmezek csodálása közben kedves meglepetés ért bennünket, amikor is Feke Pali jelent meg a színen, kávéval a kezében és ásványvizes palackkal a hóna alatt – igyekezett bejutni az öltözőbe. Kissé meglepődött az aprócska tömeg láttán, de Judit miután köszöntötte őt, felhomályosította, hogy kulisszajáráson vagyunk éppen. A kézről-kézre járó jelmezeken is felettébb meglepődött, rá is kérdezett hogy ’csak nem jelmezben fogjuk megnézni az előadást’?!... Ekkor az egyik kulisszajáró vendég megkérdezte tőle, hogy ’nem öltené-e magára ott és most a Krolock palástot’? Judit megelőzte Palit a válaszadásban, miszerint ’a művészúr szeretne készülni a délutáni előadásra, ezért inkább ne tartsuk őt fel’, mire Pali frappánsan csak annyit mondott, hogy ’ígérem, az előadáson rajtam lesz a palást”!.. :)
Utunk egy újabb emelettel feljebb folytatódott, ahol a színészi büfé található. A művészek elsősorban itt töltik el a saját jelenetükig, illetve a jelenetek közti időt…
A Sors többünknek igencsak kedvezett ma, mert Feke Palit ismét közénk „sodorta”. Pali most is meglepődve fogadott minket, hogy ismét találkozunk, majd viccesen megjegyezte, hogy ’csak nem követjük őt, vagy netán, neki van üldözési mániája?’…
Egy újabb emelettel feljebb a művészek sminkjei készülnek. Nagyon kedves sminkes lány mutatta be két vállalkozó szellemű kulisszajárón, hogyan is készülnek előadásról előadásra a vámpírarcok. Az első lépés egy nagyon világos testszínű, egész arcot befedő alapozó. Erre felkerül egy fehéres színű arcpor, amelytől már önmagában halottsápadttá lesz viselője. A szemhéj és a szem környéke fekete színt kap, kissé a halánték is meg van színezve, és a szájra úgyszintén fekete festék kerül. A még nagyobb hatás érdekében a szem alsó része vörös színnel van kihúzva. A kedves sminkes lány az egyik vállalkozó kulisszajárónak még szájból kicsorgó vért is festett, illetve vérereket rajzolt a nyakára! Igazán jól sikerültek a sminkek – nagyon jól néztek ki a vámpírrá alakult földi halandók! :) A falra ki volt téve 4-5 rajz, amely különböző jelenetek karaktereinek sminkleírását tartalmazta, miszerint hogyan, milyen sorrendben készül a sminkje és erre mennyi idő áll rendelkezésre (kb. 2-2,5 perc!). A sminkek alakulása közben újabb női jelmezeket nézegettünk, illetve bepillantást nyerhettünk a parókákkal foglalkozó fodrászhölgy munkájába, aki Magda szőke „haját” fésülte és fonta be éppen…
Innen visszamentünk a földszintre, ahonnan egy keskeny folyosón át eljutottunk a színpadig. A keskeny folyosón is „üzemel” az előadások alatt egy „sürgősségi sminkasztal” a gyors korrigálást kívánó esetekre. A színpad felé haladva elsétáltunk a reggeliző tálca mellett, rajta a „pár korty tea, kis zabpehely” jelenet kellékeivel. A színpad közelében a földre van helyezve egy tálca „gyantareszelékkel”, amelybe a táncosok lépnek, hogy a színpadon nehogy megcsússzanak. A színpadra besétálva a nézőtérrel szemben megtapasztalhattuk az érzést a másik oldalról is! :) Három díszletemelet nézhettünk meg egészen közelről: a fogadó kisebbik felét, a vámpírkastély ajtaját (ezt csapja be Krolock gróf az első felvonás végén) és a könyvtár egy darabját, amelyen közelről szemügyre vehettem a csütörtöki előadáson tett felfedezésemet, miszerint pókháló fedi a könyveket. Azt is megtudtuk, hogy az éjszakát megjelenítő háttér a hatalmas Holddal Swarovski kristályokkal van díszítve, amely csodásan csillog az előadások alatt… :)
A színpadról utunk az erkélyi nézőtérre vezetett, ahol pillantást vethettünk a hangmérnöki pultra. Letekintve valahogy sokkal közelibbnek tűnt az ezúttal teljes fényárban úszó színpad… :)
Ezzel tulajdonképpen véget is ért a kulisszajárás. A színház földszinti előterében közös csoportképek készültek, amelynek újabb művész „esett áldozatul”; nevezetesen Héger Tibit „kapta el” az egyik kedves kulisszajáró, és csábította el a fotózkodáshoz! Tibi nagyon kedvesen a rendelkezésünkre állt, és türelmesen odaállt mindenkihez, aki közös fotót szeretett volna vele! :)
Már-már eljönni készültem, amikor az egyik kulisszajáró nagyon ötletes fotót készített párjáról a Vámpírok bálja plakát elé állva! Nagy sikert aratott a fotó, és miután az illető felajánlotta, hogy aki szeretne ilyen fotót, szívesen lefotózzák és elküldik e-mailben, hát, én nem fogtam vissza magam és kértem egy ilyen fotót! Íme, az eredmény:
