¾ 6 körül indultunk el Cilivel a Magyar Színházba. Nagyon jó időt „futottunk”, így szép kényelmesen besétáltunk a Wesselényi utcán. Átlépve a színház bejáratát, elmaradhatatlan rituálé, pillantást vetni a szereposztó táblára. Torkomban dobogott a szívem, hogy Mihálka Gyuri nevét olvassam Alfréd mellett, de még inkább KAMARÁS MÁTÉ nevét olvassam Herbert mellett! Megnyugodtam, amikor mindkettőjük nevét a táblán láttam (Máté neve oly’ nagy betűkkel volt írva, hogy szinte lehetetlen lett volna nem észrevenni), ám a nagy „megkönnyebbülésben” Krolock grófig el sem jutottam, ezért amikor felcsendültek a Készen állj - Isten meghalt dallamai, és felvonult a színpadra Von Krolock, csak remélni tudtam, hogy Géza hangja tölti majd be a nézőteret! :)
Felsétálva az emeletre érdekes kis társaságra bukkantunk! :) Elsősorban Kentaur személye vonzotta oda tekintetünket és fülünket, bár, hiába kagylóztunk ezerrel, nem lettünk okosabbak. :) Annyi tippünk mindenesetre volt, hogy talán a január 9-én esedékes 100. előadás részleteit tárgyalgathatták a résztvevők olyan elmélyülten!?
Az erkély jobboldal 3.sorának 1-2.széke nem feltétlenül a legjobb hely, és szerintem, az árát (8.700,-Ft) sem igazán éri meg, de ha már lemaradtunk a földszinten kinézett két jó(bb) helyről, örüljünk, hogy egyáltalán bejutottunk az előadásra! Apropó! Azt olvastam a VB honlapján, hogy „lépcsőjegyek kaphatók az előadás előtt félórával” – ennek ellenére egyetlen embert sem láttam ülni a lépcsőkön?! Kivéve P. Balázst, merthogy egyvonalban ült velünk! :) Még élénken emlékszem, amikor tavaly januárban szinte lépni nem lehetett a lépcsőn ülőktől, a lépcsőjegyre történő izgatott várakozásról már nem is beszélve! Hm…
Szóval, nem volt azért rossz helyünk, de a színpad előterének egy pici része takarva volt, így pl. nem láttuk a Carpe Noctem azon jelenetét, amikor is Ákos (mint Fekete Vámpír) Szilvivel (mint Nightmare) táncolt. Oké, ez kukacoskodás így 13x-ra látva a darabot + annak a sérelme, hogy a földszinten szerettem volna ülni ezért a pénzért, közelről látni a színészek (ezúttal legfőképpen Máté) és a táncosok arcát, együtt lélegezni velük!...
Jóleső érzés járta át a szívem és a lelkem, amikor ’szívből köszöntöttek minket az év legfontosabb eseményén, és tekintettel a vámpírok rendkívül érzékeny idegrendszerére, megkértek a mobiltelefonok, illetve a hang- és képrögzítő készülékek kikapcsolására, majd még mielőtt beléptünk volna a sötétség végtelen birodalmába, azt tanácsolták, hogy vigyázzunk nyaki ütőereink épségére, végül jó szórakozást kívántak’. Nekem már ez a néhány mondat megadta a kellő izgatottságú alaphangulatot az előadáshoz! :) Amikor pedig a zenekar „belecsapott a húrokba” Köteles Géza karmester vezényletével és felgördült a függöny, minden és mindenki megszűnt létezni körülöttem! Átadtam magam az „álomvilág”-nak, és hagytam, hogy ezúttal is magával ragadjon!... :)
Nagyon örültem, hogy a mostanság igen nagy erővel támadó nátha nem gyűrte le kedvenceinket (látható és hallható jelei legalábbis nem voltak ennek), és mindenki – és ezt most a legkomolyabban írom – 1000%-on teljesített! Miután számunkra „célirányos” volt a ma esti előadás, nagyon sajnáltam volna, ha akár Máté, akár Gyuri játékát nélkülöznünk kellett volna! Szerencsére, nem így volt, sőt, amint azt már írtam, a színészek és a táncosok messze felülmúlták önmagukat ma este (is?!)! :)
Géza hangját nagyon nehéz méltó jelzőkkel illetni, mert a fantasztikus, csodálatos, elképesztő szavakon már rég túlszárnyalt a teljesítménye. A hangok olyan kristálytisztán jöttek ki, akkor és úgy, ahogyan az elő van írva! Bármikor hallgatva őt beleborzongok a hangjába, de ma este mindegyik általa elénekelt dal után levegő után kellett kapkodnom, mert lélegezni is elfelejtettem – az Isten meghalt most még magával ragadóbban, a Meghívás a bálba még csábítóbban, a Teljes a sötét még vonzóbban, az El nem múló vágy még szenvedélyesebben szólt! :)
Zsaki rendszerint felkészülten áll színpadra, így természetes volt, ahogy tiszta, csengő hangjával ragyogott, hol Alfréd, hol Krolock gróf társaságában! :)
Gyuri is kellőképpen megmutatta, miért is kellett őt ma feltétlenül látni és hallani (nem hiába duruzsoltam Cilinek erről)! Aranyosan és viccesen alakította Alfrédot. Az augusztusi bemutatkozása óta mindenképpen magabiztosabb lett, de ahogyan már akkor is, most is nagyon tetszett, igazán szeretnivaló! Nagyon szép hangszínekkel adta elő a dalokat, az Őérte hihetetlen erővel szólt tőle! :)
Jegercsik Csaba, Pavletits Béla, Kecskés Timi, Dobos Judit és Gábriel – nélkülük számomra már nem teljes a szereposztás; nem tehetek róla, de az ő játékuk által megformált figurák nőttek a szívemhez! :)
Hajaj, Máté! – Nem vagy az esetem, de úgy imádlak, ahogy vagy! :) Amióta „kisördög”-ként láttalak a februári M+-on, menthetetlenül beleszerettem a humorodba és a hangodba! Ebből kiindulva biztos voltam benne (na jó, reméltem! :)), hogy nagyszerű Herbert leszel! Azt mindenképpen (el)vártam Tőled, hogy valami plusszal, amolyan hamisítatlan „kamarásmátés” alakítással tetézzed a szerep megformálását, és nem csalódtam Benned! A sajátosan hangsúlyozott szöveggel, az egyénien használt kifejezésekkel – „Szerelmes vagy, cicám”-mal az élen –, a kedves és humoros arcjátékoddal, gesztusaiddal (pl. amikor ujjaddal csendet kértél a közönségtől, ne árulják el, hogy Alfréd után mész) a legtöbb női szívet megnyerted, még ha azok az erősebbik nem egyik ugyancsak nagyon szeretnivaló képviselője felé irányultak is! :) Tökéletes alakítást láttunk Tőled, de mindez ugyancsak elvárható volt – tekintve a múltbéli bécsi szereplést! :) Ezt a jó értelemben vett magabiztosságot jelezték számomra, az Ákossal történt cinkos egymásra mosolygásotok is! :)
A táncosok mindegyike is lenyűgöző volt! Jó volt Szilvit, Ákost, Danit és Dávidot újra színpadon látni! Nagyon örültem Barczi Laci szereplésének is! :)
A közönség összetételéről csak annyit, hogy szerintem, jócskán voltak „első bálozók”, ami önmagában tök jó, csakhogy inkább az idősebb korosztályból képviseltették magukat, akik igencsak inaktívak voltak! Se érdeklődés, se taps, duma majd’ végig az előadás alatt, ráadásul rohanás a ruhatárba az első meghajlás után, meg sem várva a tapsrendet – nagyon nem voltam velük megelégedve! (Egy hölgy, aki a férje után rohant, sajnos, meg is járta, mert a nagy sietségben rosszul lépett a lépcsőn. Olyannyira, hogy Editnek és Balázsnak orvosi segítséget kellett hívnia. Sajnálom, hogy ez beárnyékolta mindegyikük részére az amúgy kiváló estét.) :(
A közönség nagyobb részét azonban – szerencsére – mi, a „vérbeli rajongók” tettük ki, akik sokadszorra varázsoltatjuk el magunkat, ki ezzel a színésszel, ki azzal a táncossal, de legtöbbünk az egész produkcióval – a csodálatos színészekkel, táncosokkal, díszletekkel, jelmezekkel, és ezzel a fantasztikus zenével! :)
2009. jan. 05. 19.00
Krolock: Egyházi Géza
Sarah: Andrádi Zsanett
Alfred: Mihálka György
Professzor: Jegercsik Csaba
Chagal: Pavletits Béla
Magda: Kecskés Tímea
Rebecca: Dobos Judit
Koukol: Farkas Gábor Attila
Herbert: Kamarás Máté
Nm I: Szentirmai Zsolt
Nm II: Hetei Bakó Szabolcs
Fekete vámpír: Tihanyi Ákos Nightmare: Taródi Szilvia
Fehér vámpír: Baranya Dávid Rote Stiefel: Rákász Dániel
Ensemble: Kovács Nikolett, Nádorfi Krisztina, Nyári Darinka, Szegő Adrienn, Stróbel Dóra, Balog János, Ajtai Beáta, Mikecz Kornél, Lopusny Anna, Szoboszlay Judit, Szabó Anikó, Demeter Nóra, Szentirmai Zsolt, Köves Dóra, Túri Lajos, Ködmen Krisztián, Kiss Ernő Zsolt, Barczi László, Mihálka György, Nagy Tibor
