A színházba kb. 7 óra körül estünk be, de a pénztárnál még át is kellett vennünk a jegyeket. Felsipirceltünk az emeletre, gyorsan beadtuk a kabátjainkat a ruhatárba, s még egy-két perc pihiben is részünk lehetett, amikor is kezdetét vette az előadás.
A megnézett darabra elsősorban a szereplők személye miatt esett a választás, de a darab írója, Neil Simon neve is már elég garancia volt a vidám esti szórakozásra! A hivatalos szórólap szerint a romantikus vígjátékban egy lány (Sophie Rauschmeyer - OROSZLÁN SZONJA) és két fiatalember (Andy Hobart - CSÁNYI SÁNDOR és Norman Cornell - SZENTE VAJK) nem mindennapi találkozása körül forognak az események. A színhely egy San Francisco-i legénylakás, melynek két újságíró fiatalember lakója több-kevesebb sikerrel küzd egzisztenciális gondjaival. Megalapították a Balhé című lapot, amelyet a racionalitás talaján álló Andy irányít elsősorban, s aki úgy gondolta, neki kell lehetőséget biztosítania volt évfolyamtársa, Norman tehetségének kibontakozására, aki egymaga képes havonta megtölteni a lapot, sajátos szemszögű, felforgató írásaival. A nem éppen zökkenőmentes lapkiadás adósságot adósságra halmoz, így Andy különböző trükkökkel kénytelen kibújni a számlafizetés állandóan fenyegető kötelezettsége alól. Egy nyári napon a két kritikus szellemű ifjú szomszédságába költözik egy konzervatív gondolkodású, nemzeti érzésekkel teli, világnézetileg velük ellentétes nézetet valló, ám igen csinos lány, aki egy pillanat alatt felborítja a fiúk addigi békésnek nevezhető életét. Norman, meglátva Sophie-t –, aki nem mellesleg egy tengerészgyalogos menyasszonya –, képtelen tovább dolgozni, ehelyett állandóan a nevezett hölgy illatát szeretné érezni. Norman napjai a továbbiakban a cikkírás helyett Sophie követésével és kéretlen ajándékok küldözgetésével telnek. Ezzel nemcsak a Normant ki nem állható Sophie-t, hanem a lapzárta által fenyegetett Andy-t is a totális őrületbe kergeti. Természetesen ebből konfliktusok származnak, rengeteg vicces szituációt eredményező bonyodalommal, hogy egy kevéssé váratlan happy end fejezze be a történetet…
Szonját – emlékeim szerint – a méltán nagysikerű Valami Amerika című filmben láttam először, amelyben Timit, a szőke bombázót alakította, vadítóan dögös kékszínű cuccban egy éppen készülő reklámfilmben. Legutóbb a Csillag születik c. tehetségkutató verseny zsűritagjaként talán még jobban megismerhettük őt és a művészetekkel kapcsolatos gondolatait. Tanulmányai is említést érdemelnek, hiszen kétdiplomás, nyelveket (jól) beszélő, külföldi tapasztalatokat szerző színésznőről van szó, aki amellett, hogy szép és (legtöbbször) szőke :), jó hangja van, ügyesen táncol és meggyőző a színészi játéka! Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az imént említettek ellenére tökéletesen alakította a kissé bugyuta és nem ritkán igen hisztis Sophie-t, aki szinte minden kényes helyzetben az ő nagyszerű és tökéletes tengerészgyalogos vőlegényére hivatkozik. Hitelesen formálta meg a tipikus szőke cicababát, aki nem lát túl az amerikai zászló csillagain, s egy önálló gondolata sincs… :)
Vajktól a már jól ismert és szeretett habitust, dinamizmust és alakítást láttuk. A poénjai szellemesek, amelyek a kissé szélsőségesen nevetséges figura ellenére sem válik hiteltelenné, sőt, képtelen elképzelései az udvarlás művészetéről, szinte szeretnivalóvá teszik őt. Hirtelen fellángoló szerelmével kéretlen és képtelen - néhol már idegesítő - ajándékokkal halmozza el szíve hölgyét. Már az írásra sem tud koncentrálni, egyetlen vágya, hogy érezze a lány mindent átható illatát. Andy ezt nem nézi jó szemmel, melyet Norman személyes sértésnek vesz, s mondhatni egykori barátjában jelenlegi ellenségét látja, aki megakadályozza, hogy Sophie iránt érzett szerelmét a munka elé helyezze… :)
Csányi Sanyit BuFi-s időszakom óta ismerem – no persze, csak a filmvásznon keresztül, a forgalmazó által bemutatott magyar (művész)filmek kapcsán. Nem emlékszem pontosan, melyik filmbeli szereplése véste be végképp a nevét a kisagyamba (talán, a Kontroll szólt nagyot 2003-ban), de abban biztos vagyok, hogy kezdettől fogva kedvelem őt, mint színészt. Nem vagyok oda az ún. szívdöglesztő színészekért (pl. mint Brad Pitt, bár, mostanság szerintem már ő sem igazán élhet ezzel a jelzővel!? :)), inkább a helyes, kedves, személyében valamiért magával ragadó pasik jönnek be! Így vagyok Sanyival is, s bár, magánemberként sajnos, nem ismerem, hatni tud rám a filmvásznon keresztül, és hatott rám a játéka e darab szereplőjeként is! :) Sanyit amúgy a nők a kedvenceként is emlegetik, s valószínűleg nem véletlenül, ugyanis a darabban a realitás talaján álló, józan gondolkodású Andy, aki a lap fenntartásán fáradozik, elsősorban a sármját használja céljai eléréséhez. Ezzel természetesen semmiféle párhuzamot nem akarok vonni Andy Hobart, mint karakter és Csányi Sanyi, mint magánember között, pusztán csak azt kívántam jelezni, hogy Sanyinak feltehetőleg nem volt szüksége hosszas és mélyebb tanulmányokra, miként is vegyen le valakit a lábáról (ha kell, akár a cél elérése érdekében). Konkrétumokat nem elárulva, az sem ritka és szokatlan jelenség, hogy két ember között a kezdetben nem éppen kölcsönös szimpátia irányt változtat, s végül akár még szerelembe is fordulhat. Olykor-olykor önmagunk is meglepődünk érzelmeink nem várt reakcióján, ahogyan például, Andy is meglepődhetett saját magán az öntudatlanul sármos ellenállásával a történések alakulása közepette… :) Sanyival kapcsolatban engedtessék meg egy bulvárhír, amit ezidáig nem tudtam (hiába, nem sűrűn nézem, hallom, olvasom a sztárpletykákat! :)), ezért kicsit meg is lepett, miszerint Pokorny Liával valaha egy párt alkottak!? Sajnos, elváltak, de van egy közös gyermekük, Misi. Hm, két ilyen szimpatikus embernél is előfordul, hogy elválnak útjaik?!
Abban szemernyi kétségünk sem volt, hogy nagyon jól fogunk szórakozni, de hogy hasizomláz gyanúval könnyesre nevetjük magunkat, azt nem hittük volna! :)
A színházba kb. 7 óra körül estünk be, de a pénztárnál még át is kellett vennünk a jegyeket. Felsipirceltünk az emeletre, gyorsan beadtuk a kabátjainkat a ruhatárba, s még egy-két perc pihiben is részünk lehetett, amikor is kezdetét vette az előadás.
A megnézett darabra elsősorban a szereplők személye miatt esett a választás, de a darab írója, Neil Simon neve is már elég garancia volt a vidám esti szórakozásra! A hivatalos szórólap szerint a romantikus vígjátékban egy lány (Sophie Rauschmeyer - OROSZLÁN SZONJA) és két fiatalember (Andy Hobart - CSÁNYI SÁNDOR és Norman Cornell - SZENTE VAJK) nem mindennapi találkozása körül forognak az események. A színhely egy San Francisco-i legénylakás, melynek két újságíró fiatalember lakója több-kevesebb sikerrel küzd egzisztenciális gondjaival. Megalapították a Balhé című lapot, amelyet a racionalitás talaján álló Andy irányít elsősorban, s aki úgy gondolta, neki kell lehetőséget biztosítania volt évfolyamtársa, Norman tehetségének kibontakozására, aki egymaga képes havonta megtölteni a lapot, sajátos szemszögű, felforgató írásaival. A nem éppen zökkenőmentes lapkiadás adósságot adósságra halmoz, így Andy különböző trükkökkel kénytelen kibújni a számlafizetés állandóan fenyegető kötelezettsége alól. Egy nyári napon a két kritikus szellemű ifjú szomszédságába költözik egy konzervatív gondolkodású, nemzeti érzésekkel teli, világnézetileg velük ellentétes nézetet valló, ám igen csinos lány, aki egy pillanat alatt felborítja a fiúk addigi békésnek nevezhető életét. Norman, meglátva Sophie-t –, aki nem mellesleg egy tengerészgyalogos menyasszonya –, képtelen tovább dolgozni, ehelyett állandóan a nevezett hölgy illatát szeretné érezni. Norman napjai a továbbiakban a cikkírás helyett Sophie követésével és kéretlen ajándékok küldözgetésével telnek. Ezzel nemcsak a Normant ki nem állható Sophie-t, hanem a lapzárta által fenyegetett Andy-t is a totális őrületbe kergeti. Természetesen ebből konfliktusok származnak, rengeteg vicces szituációt eredményező bonyodalommal, hogy egy kevéssé váratlan happy end fejezze be a történetet…
Szonját – emlékeim szerint – a méltán nagysikerű Valami Amerika című filmben láttam először, amelyben Timit, a szőke bombázót alakította, vadítóan dögös kékszínű cuccban egy éppen készülő reklámfilmben. Legutóbb a Csillag születik c. tehetségkutató verseny zsűritagjaként talán még jobban megismerhettük őt és a művészetekkel kapcsolatos gondolatait. Tanulmányai is említést érdemelnek, hiszen kétdiplomás, nyelveket (jól) beszélő, külföldi tapasztalatokat szerző színésznőről van szó, aki amellett, hogy szép és (legtöbbször) szőke :), jó hangja van, ügyesen táncol és meggyőző a színészi játéka! Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az imént említettek ellenére tökéletesen alakította a kissé bugyuta és nem ritkán igen hisztis Sophie-t, aki szinte minden kényes helyzetben az ő nagyszerű és tökéletes tengerészgyalogos vőlegényére hivatkozik. Hitelesen formálta meg a tipikus szőke cicababát, aki nem lát túl az amerikai zászló csillagain, s egy önálló gondolata sincs… :)
Vajktól a már jól ismert és szeretett habitust, dinamizmust és alakítást láttuk. A poénjai szellemesek, amelyek a kissé szélsőségesen nevetséges figura ellenére sem válik hiteltelenné, sőt, képtelen elképzelései az udvarlás művészetéről, szinte szeretnivalóvá teszik őt. Hirtelen fellángoló szerelmével kéretlen és képtelen - néhol már idegesítő - ajándékokkal halmozza el szíve hölgyét. Már az írásra sem tud koncentrálni, egyetlen vágya, hogy érezze a lány mindent átható illatát. Andy ezt nem nézi jó szemmel, melyet Norman személyes sértésnek vesz, s mondhatni egykori barátjában jelenlegi ellenségét látja, aki megakadályozza, hogy Sophie iránt érzett szerelmét a munka elé helyezze… :)
Csányi Sanyit BuFi-s időszakom óta ismerem – no persze, csak a filmvásznon keresztül, a forgalmazó által bemutatott magyar (művész)filmek kapcsán. Nem emlékszem pontosan, melyik filmbeli szereplése véste be végképp a nevét a kisagyamba (talán, a Kontroll szólt nagyot 2003-ban), de abban biztos vagyok, hogy kezdettől fogva kedvelem őt, mint színészt. Nem vagyok oda az ún. szívdöglesztő színészekért (pl. mint Brad Pitt, bár, mostanság szerintem már ő sem igazán élhet ezzel a jelzővel!? :)), inkább a helyes, kedves, személyében valamiért magával ragadó pasik jönnek be! Így vagyok Sanyival is, s bár, magánemberként sajnos, nem ismerem, hatni tud rám a filmvásznon keresztül, és hatott rám a játéka e darab szereplőjeként is! :) Sanyit amúgy a nők a kedvenceként is emlegetik, s valószínűleg nem véletlenül, ugyanis a darabban a realitás talaján álló, józan gondolkodású Andy, aki a lap fenntartásán fáradozik, elsősorban a sármját használja céljai eléréséhez. Ezzel természetesen semmiféle párhuzamot nem akarok vonni Andy Hobart, mint karakter és Csányi Sanyi, mint magánember között, pusztán csak azt kívántam jelezni, hogy Sanyinak feltehetőleg nem volt szüksége hosszas és mélyebb tanulmányokra, miként is vegyen le valakit a lábáról (ha kell, akár a cél elérése érdekében). Konkrétumokat nem elárulva, az sem ritka és szokatlan jelenség, hogy két ember között a kezdetben nem éppen kölcsönös szimpátia irányt változtat, s végül akár még szerelembe is fordulhat. Olykor-olykor önmagunk is meglepődünk érzelmeink nem várt reakcióján, ahogyan például, Andy is meglepődhetett saját magán az öntudatlanul sármos ellenállásával a történések alakulása közepette… :) Sanyival kapcsolatban engedtessék meg egy bulvárhír, amit ezidáig nem tudtam (hiába, nem sűrűn nézem, hallom, olvasom a sztárpletykákat! :)), ezért kicsit meg is lepett, miszerint Pokorny Liával valaha egy párt alkottak!? Sajnos, elváltak, de van egy közös gyermekük, Misi. Hm, két ilyen szimpatikus embernél is előfordul, hogy elválnak útjaik?!
Abban szemernyi kétségünk sem volt, hogy nagyon jól fogunk szórakozni, de hogy hasizomláz gyanúval könnyesre nevetjük magunkat, azt nem hittük volna! :)
