Amiért úgy éreztem, hogy bejegyzést szánok a 2010-es Dél-Afrikai Labdarúgó-világbajnokság bronzmérkőzésének, az Diego Forlán és az uruguayi válogatott szenzációs és példaértékű szereplése a Vb-n.
13 éves korom óta vagyok lelkes nézője és szurkolója a focinak. Mára már talán elmondhatom, hogy a játékosok kocka hasán és csinos pofiján túl egy lendületes, sportszerűen játszott mérkőzés is le tud nyűgözni, és még a szabályokkal is többé-kevésbé tisztában vagyok.
Amióta el vagyunk látva sportcsatornákkal, az Európa- és világbajnokságok mellett a különböző hazai bajnokságokat (angol, spanyol, olasz, német) is figyelemmel tudjuk kísérni. Ennek köszönhető, hogy a négyévente megrendezésre kerülő nagy mundiálok kedvelt résztvevőinek játékát már a köztes időben is élvezhetjük az adott bajnokság csapatain belül. Ezáltal a nekem szimpatikussá vált focisták játékát, erősségét és mentalitását is még jobban megismerhettem.
No, és akkor itt kanyarodnék vissza blogbejegyzésem témájához, Diego Forlánhoz és csapatához; még pontosabban a július 10-i bronzmérkőzésükhöz Németországgal.
Családi összejövetelről értünk haza, így amikor bekapcsoltam a TV-t már majd’ 3 perce ment a mérkőzés. Elmozdulni sem volt időm a képernyő elől, mert féltem, hogy bármiről is lemaradok, így szó szerint állva néztem végig az első félidőt. A sok-sok helyzetből elsőként a németek kovácsoltak gólt (0-1), amelyre kb. 10 perc múlva az uruk válaszoltak találattal (1-1)! :)
A második félidőt elszántan kezdték a dél-amerikaiak, amely az 51. percben gólt is eredményezett, mégpedig egy fantasztikus gólt Diego Forlántól (2-1). :) (Egy héttel későbbi hír, miszerint Diego Forlán 51. percben rúgott kapáslövését választották a Vb legszebb góljának! :)) Teljesen lázba jöttem, amelyre azonban kb. 5 perc múlva érkezett a német hidegzuhany (2-2). :( Az égszínkékek nem csüggedtek el, nem estek kétségbe, tették tovább a dolgukat, azaz fociztak, s még ha jöttek is a helyzetek, gólra nem sikerült váltani. :( Nagyon nem akartam hosszabbítást, ám uruguayi győzelmet annál inkább, de aggódni kezdtem, amikor kb. 10 perccel a meccs befejezése előtt a németek újabb gólt szereztek (2-3). :( Azt nem mondom, hogy nem bíztam Uruguayban, mert változatlan lelkesedéssel provokálták ki a helyzeteket, de vészesen fogyott az idő, a gól pedig csak nem akart érkezni! :( A hosszabbítás perceiben azonban a bíró megítélt egy tökéletes távolságról elvégezhető szabadrúgást. Az nem volt kérdés, hogy Forlán kísérli-e meg a kapuba csavarni, de az már kérdés volt, vajon, sikerül-e ezzel a lövéssel kiegyenlíteni, esélyt adva ezzel a döntőbejutásra?! :) Diego Forlán összpontosított, majd a sípszó elhangzása után nekiindult…gyönyörűen és tökéletesen találta el a labdát, amely csodálatosan ívelt a szétnyíló és ezzel szabad utat adó sorfal között a kapu felé…lelki szemeink előtt már-már látni véltük, amint megrázkódik a háló a belé lőtt Jabulanitól…jaj, de mi történt, a labda nagyot puffant a felső kapufán, majd elrepült a lelátó irányában! A bíró ezzel le is fújta a meccset, Uruguay döntőbe jutásának reménye végleg szertefoszlott! :(
Nálam nem volt önkontroll, ösztönösen szaladt ki a számon egy káromkodás! Nem dühös voltam, Forlánra pláne nem, de az igenis bosszantott, hogy kimaradt ez a lehetőség! Bosszantott, mert az én meglátásom szerint, Uruguay megérdemelte volna az esélyt a 3. helyre! Elfogultságom is abszolút reális, mert az sms-ezők és a szakértők szerint is kellemes meglepetésben részesítettek minket, focikedvelőket az eddig durva játékukról ismert, ám ezen a VB-n a legszimpatikusabb jelzőt kiérdemlő uruguayi válogatott! :) Való igaz, Németország fiai is hasonlóan szép játékkal kápráztatta el szurkolóit, és nyert maguknak újakat, de ők a közelmúltban már megtapasztalhatták, milyen (a teljesség igénye nélkül) 3.(2006) és 2.(2002) helyezetnek, illetve világbajnoknak (1990) lenni. Ezzel szemben Uruguay legutóbb 1970-ben is „csak” a negyedik helyig jutott (érdekesség, hogy akkor is a németekkel szemben maradt alul), s 20 évvel korábban, 1950-ben voltak világbajnokok! :( A kimaradt szabadrúgás után természetesen többször bejátszották és megmutatták Forlán reakcióját. Nem dühöngött ő sem, csak csóválta a fejét, és nem akarta elhinni, hogy centiken múlott a dolog! :(
A számomra kedvezőtlen eredménytől függetlenül nagyon látványos, akciódús meccset láttunk – unatkozni másodpercekre sem lehetett! Bízom benne, hogy az uruguayiak így is pozitívan értékelik a VB-szereplésüket, mert maximálisan megérdemlik az elismerést, s még ha nem is jött össze számukra a bronzhelyezés, 60 év után ismét nagyon közel kerültek hozzá! J Annak is nagyon-nagyon örülök, hogy Diego Forlán – a fáradtság és a sérülések ellenére – ilyen kiemelkedő teljesítményt nyújtott a VB-n, s nem csak a játékával, hanem végtelen szimpátiájával is elvarázsolta a futballnéző közönséget és a szakmát is! J Annak idején, amikor Manchesterben játszott, nem volt nálam tudatos, hogy miért figyeltem fel rá, ráadásul mindez a távozását megelőző időszakban történt, amikor már nagyon nem ment neki jól a Vörös Ördögöknél, de minden valószínűség szerint, ugyanezzel a végtelen szerény, a foci iránt alázattal játszani tudó mentalitása hatott rám! J Sajnos, nem találtam meg újra azt a kimutatást a Neten, amely tartalmazza az eddig kapott sárgalapjainak a számát az eddigi összes mérkőzését figyelembe véve, számokra sem igazán emlékszem, de olyannyira elenyésző, hogy a sportszerűség szobrát nyugodtan meg lehet róla mintázni. Azt sem tudom pontosan, de szerintem, piros lapot sem kapott soha! Sőt, a szabálytalanság is távol áll tőle – legalábbis ezen a VB-n tuti, hogy a bírónak nem kellett a sípjába fújnia Diego szabálytalansága miatt! Fantasztikus sportember, amelyhez nagyadag szerénység is párosul! Nem tudom, és talán az uruguayi csapat jó szereplése is hozzájárult, de Forlán emlékezetes és élményteli VB-szereplése többünknek/többeknek felnyitotta a szemét, hogy milyen nagyszerű futballista is ő! :) Ha már ennyire belemélyedtem az elemzésébe, akkor egyetlen negatívnak mondható kritikai észrevételt is tennék vele, még pontosabban a játékával kapcsolatban. Ez nem az én felfedezésem, de ha valóban elfogulatlan akarok lenni, akkor egyet kell értsek ezzel – nevezetesen, hogy Diego életveszélyes csatár, akinek elég egy helyzet, egy mozdulat, egy kiváló labdapassz, vagy egy szabadrúgás, ugyanakkor a mezőnyjátéka – némi túlzással - veszélytelen. Ezért fordulhat elő például az, hogy ha a társak nem találják őt meg hasznosítható, jó labdákkal, akkor eltűnik a szemünk elől a pályán, s hajlamosak vagyunk bíráskodni, hogy miért van ott, ha nem mutat semmit!? Ja, és teszem hozzá gyorsan, ez nem Forlán hiányossága, egyszerűen vannak más hozzá hasonló csatárok, akik a kapu előtt bármire képesek, de látványos cselsorozatokra, trükkös labdaszerzésekre nem feltétlenül. Laikusként ezért úgy gondolom, hogy a pályán mutatott teljesítménye valamelyest függ a játékostársak gólveszélyes labdákkal történő kiszolgálásától is. Ismét csak laikusként gondolom, hogy részben ez is lehet a magyarázata az eredménytelenebb manchesteri éveknek, míg a Villarrealban, majd az Atlético Madridban abszolút megvolt ez az összhang a csapattársakkal, és csak kapkodtuk a fejünket Diego szárnyalásán! :)
Eszmefuttatásom befejezéseképpen még csak annyit, hogy bár, az átigazolásával kapcsolatban felröppenő hírek ellentmondásosak – miszerint a Tottenham megkeresésekor elmondta, hogy nagyon szívesen térne vissza Angliába, majd rá egy hónapra már arról szóltak a hírek, hogy esze ágában sincs visszamenni Angliában, ugyanakkor az Olympique de Marseille nevének felmerülésekor azt mondta, hogy akkor inkább az angol bajnokság –, bízom benne, hogy ezúttal is jó tanácsokat kap és legalább olyan tökéletesen választ majd, mint 2004-ben, majd 2007-ben! :)
