Összességében jó a film, legfőképpen a mondanivalóját tekintve, de kissé „művésziesen” van megcsinálva. A film első felét nehéz is értelmezni – kissé összefüggéstelenek a párbeszédek, mintha mindenki csak a saját bajával lenne elfoglalva, de a film második felére kialakul, hogy kinek, mi is a baja a másikkal. Türelmesnek kell lennie a film nézőjének, hogy eljusson idáig. Rob amúgy jól játssza a szerepét a filmben, s ami számomra különösen meggyőzött a tehetségéről, hogy egyetlen pillanat – grimasz, mimika, mozdulat – nem juttatta eszembe Edwardot! :) A lányt játszó Emilie De Ravin is aranyos volt… Úgy emlékeztem, hogy nem láttam őt eddig egyetlen filmben sem, de egy kis utána olvasással kiderült, hogy a Lost c. sorozatban Claire-t (terhes kiscsaj) játszotta.
Tylernek (Robert Pattinson) elég feszült a kapcsolata édesapjával (Pierce Brosnan) mióta testvére, Michael öngyilkos tragédiája szétszakította a családot. Az ifjú lázadó New York-i meg van győződve róla, hogy senki sem értheti min ment keresztül, ezért inkább magába fordul. Ám a sors összehozza Ally-vel (Emilie de Ravin), akinek édesanyját a saját szeme láttára ölték meg kislánykorában. Ally nem a szomorkodással teli gyászt választja, inkább megpróbálja úgy élni az életét, hogy annak minden percét kiélvezhesse. Először szó sincs szerelemről Tyler részéről, de a lány gyógyír a régi sebekre és inspirálja is Tylert, amitől kezd beleszeretni. A nem várt érzelmek újra boldogsággal és tartalommal töltik meg a napokat. Hamarosan azonban fény derül egy titokra és a tragédia, ami összekötötte őket félő, hogy széttépi a kapcsolatukat. A 2001 nyarán játszódó Emlékezz rám egy felejthetetlen történet a szerelem erejéről, a család hatalmáról és arról, hogyan kell szenvedélyesen élni és emlékezni minden napra, amire csak lehet.
