Este kíváncsian ültem le a TV-hez, hogy megnézzem a Túl a barátságon c. filmet. Emlékeztem, hogy 2005-ben nem kis port kavart fel, amely egészen az Oscar-díj kiosztásig „eltartott”. Nem tudtam, mit várjak a filmtől, a történettől, a szereplőktől, de úgy gondoltam, az általam nagyon kedvelt A fiúk a klubból című sorozat kellőképpen felkészített a témára. Emellett mégis voltak fenntartásaim, de nyitottságomban bízva megadtam a lehetőséget, hogy rám is hasson Ang Lee alkotása…
Végignéztem a filmet, s csak akkor eszméltem fel, amikor a vége felirat futott a képernyőn. Teljesen magával ragadott a szereplők érzelmi vihara, s nézve őket a szívem szorult össze, hogy mi lesz velük, hogyan alakul a sorsuk!? Nagyon-nagyon tetszett a film – teljesen a hatása alá kerültem… Bár, kicsit nyomasztó volt ez az érzés, de egyáltalán nem bántam! Annak ellenére sem, hogy napokig a film járt az eszembe. Felváltva éreztem úgy, hogy mihamarabb újra meg kellene néznem, majd azt, hogy inkább mégsem. Nem azért, mert zavart volna bármi is, ami a két szereplő között történt, még ha az első „együttlétük” a sátorban az én nyitott és „edzett” felfogásomat is meglepte – inkább a kapcsolatuk szomorú alakulása tartott vissza, amit nem szerettem volna újra átélni. A sátras jelenet után átfutott az agyamon, hogy ha már az elején ez van, akkor mi lesz később kettejük között, de éppen ez a rendező zsenialitása és a két színész nagyszerűsége, hogy a későbbiekben már „csak” szenvedélyes csókot, ölelést vagy pillantást látva is úgy hatott rám minden, mintha áramütés ért volna. Átéreztem minden rezdülésüket, s abszolút nem számított, hogy mindez két férfi között történik meg. A film ezzel még inkább rádöbbentett, hogy teljesen mindegy, hogy milyen neműek szeretik egymást (azonosak vagy különbözőek), a szerelemben mindegyikünk szíve és hormonjai ugyanúgy „működnek”, amely ellen nincs és nehéz is mit tenni! Az is a film tökéletessége, hogy a „szeretlek” szót sem Ennis (Heath Ledger), sem Jack (Jake Gyllenhaal) nem mondja ki, de nincs is rá szükség, mert ott van mindkettejük tekintetében, sóhajtásában és érintésében. Akinek sikerül félretennie az előítéleteit, annak nagyon szép és érzelmes filmben lehet része – mindenféle „csöpögős mézes szirup” nélkül! :)