Twilight-rajongóként természetesen értesültem a filmről, bár, a legtöbb cikk és interjú másról sem szólt, minthogy Robert Pattinson miként oldotta meg és „élte túl” a film pikáns jeleneteit. Paul Morrison, a film rendezője egy interjúban elmondta, hogy ismeretlen brit színészként választotta ki Robot a szerepre, ráadásul eredetileg Lorca szerepére nézte meg, de végül azt gondolta, hogy Dali szerepére jobb lenne. Látva a filmet, el sem tudnám képzelni Robertet Lorcaként. Szerény megítélésem szerint, ahogyan ő tökéletesen formálta meg Dalit, úgy Javier Beltrán is kitűnő választás volt Lorca szerepére.
A film 1920 és 1936 között játszódik, amelynek középpontjában a spanyol festő, Salvador Dali (Robert Pattinson) és az író, Federico García Lorca (Javier Beltrán) viszonya áll. Ez kezdetben csak a feltörekvő művészek egymás iránti csodálatát jelentette, de később sokkal több is kialakult – egy bonyolult, megszállott és szexuálisan túlfűtött kapcsolat. Salvador vonakodik kimutatni érzéseit Federico iránt. Az nyilvánvaló, hogy Federico meleg, de Salvador inkább biszexuális. Baráti körükbe tartozik még a filmrendező, Luis Bunuel (Matthew McNulty) is, akinek homo fóbiája rányomja bélyegét Dali és Lorca viszonyára. Nők is belekeverednek ebbe a furcsa szerelmi háromszögbe. Az egyikük Magdalena, Federico barátnője (Vicky Pena), aki nem érti, hogy Federico miért nem akar végre szeretkezni vele, a másik Gala (Arly Jover), aki Salvador felesége lesz, miután elhagyja az egyetemet.
A filmet nézve először úgy tűnt, hogy Dali Lorcához történő vonzódása nem annyira egyértelmű, mint fordítva, de később rájöttem, hogy igazából csak nem meri felvállalni az érzéseit. Ez amúgy érdekes, mert meglehetősen híres volt az öntörvényes viselkedéseiről, de úgy tűnik, e tekintetben a saját korlátaival is meg kellett birkóznia. Rob valóban elképesztően hitelesen adta vissza Salvador Dali különcségeit, s azokban az oly gyakran firtatott jelenetekben is tökéletesen helyt állt. Morrison véleménye szerint, Robnak fogalma sem volt, mire is vállalkozik, amikor igent mondott a szerepre. Annyit kért Robtól, hogy olvassa el a forgatókönyvet, és az alapján játssza el a karaktert. Rob ezzel szemben alapos kutatómunkába kezdett, és keményen dolgozni kezdett Dali szerepén. Úgy kellett megformálnia Dalit, mint aki kezdetben egy fiatal, szimpatikus művésztehetség, majd idővel bele kellett vinnie annak az embernek a karakterét, akivé a jövőben vált. Morrison elismerően nyilatkozott Robról, mert mindezt valóban sikerült megcsinálnia. :) Kiváló partnere volt a Lorcát alakító Beltrán, akivel közös jeleneteik mindegyike hiteles volt és meggyőző. Beltránnak mintha könnyebben ment volna a meleg művész megformálása, s az az érzésem, hogy Javier sokat segíthetett Robnak a kényes jelenetek eljátszásában. Nem ismerem Javier filmográfiáját, de bizonyára neki sem lehetett túl nagy tapasztalata az ilyen helyzetek terén. Rob véleménye szerint, mindössze arról van szó, hogy a spanyolok nyitottabbak, és egyáltalán nincs gondjuk a meztelenkedéssel, míg az angolok ennél sokkalta szemérmesebbek. Nos, akár így van, akár nem, én első pillanattól kezdve elhittem az érzéseiket egymás iránt! :) Morrison öt olyan jelenetet említ meg, amelyek a történetből adódóan kissé meredekebbek lettek, de mindegyik helyzet a maga módján ízlésesen lett megcsinálva. Ezek többsége a Dali és Lorca közti csókjelenetek, illetve van egy ún. „legpikánsabb” jelenet, valamint említésre kerül egy-két olyan jelenet, amelyben Dali hölgyekkel kerül intimebb kapcsolatba.
Néha az őrült viselkedések és az eszement reakciók sem álltak távol Salvador Dalitól, amelyet Rob ugyancsak nagyszerűen jelenített meg! Ilyen helyzet volt például, amikor az egyik vizsgáján „beolvas” a vele szemben helyet foglaló tisztes egyetemi professzoroknak, tanároknak, hogy túlságosan is műveletlenek ahhoz, hogy ítélkezzenek felette, s fel sem érnek az ő zseniális művészetéhez. Van egy-két olyan jelenet, amikor Rob azzal a jellegzetes „kigúvadt” szemekkel néz, amiről Dali híres volt. Egy másik jelenetben, miután látja Federicót Magdalénával szeretkezni, kiborul és leborotvált fejét festékkel önti le, majd ide-oda hánykolódik a földön. Hasonló jelenet, amikor a Lorcával kapcsolatos rossz hírt követően festékkel keni össze magát, majd az érkező vendégek elé csupa festékesen megy, csak egy köpenyt terítve magára.
A film előrehaladtával Dali stílusváltásai is jól nyomon követhetők, miként alakítja ízlését a környezete, illetve az őt körülvevő emberek. Amikor Dali megérkezik az egyetemre, elég nőiesen néz ki. Látja, hogy mennyire különbözik a többiektől, ezért levágja a haját, s igyekszik úgy öltözködni, mint társai. Sajátos pödrött bajszát már híres művészként kezdi viselni.
