A történet ott kezdődött, hogy munka után el kellett utaznom Felsőpakonyra egy ügy elintézése céljából. Az irodából időben el tudtam jönni, ennek megfelelően a zuglói vonatállomásra is rendben kiértem, csak éppen a lajosmizsei vonat késett kb. 15 percet – amúgy érthetetlen okok miatt, mert a többi vonat gond nélkül jött-ment!? No, de örültem, hogy egyáltalán jött, mert már előfordult az újkori történelemben, hogy a menetrendszerinti vonat egyáltalán nem jött, s a kedves „vonatra várakozó” közel egy órát (azaz a következő vonat érkezéséig) töprenghetett azon, mi az oka a vonat meg nem érkezésének, merthogy a Magyar Államvasutak ZRt. Illetékes Hangosbemondójától (már ha egyáltalán létezik az adott állomáson ilyen :() ez az információ nem érkezett meg!?
Ahogyan azt írtam, a lajosmizsei vonat 15 perc késéssel jött a Nyugatiból, délután ½ 6 körüli csúcsidőben EGYETLEN EGY darab kocsival!? Már eleve szinte mindegyik ülésen ültek, Zuglóban az állóhelyek is kellőképpen megteltek, mígnem Kökitől amolyan csinos kis piros heringes dobozban érezhettük magunkat, olyan szorosan utaztunk! A kalauzhölgynek esélye sem volt ellenőrizni a jegyeket, bérleteket, sőt, nagyon résen kellett lennie, nehogy lemaradjon a vonatról, miközben jelezte a továbbindulás lehetőségét a mozdonyvezetőnek! :) Középiskolások egy csoportja tárgyalta ki előttem, hogy nem érzi magára nézve szégyennek a MÁV, amit adott esetben a lajosmizsei vonalon művel (bár, gondolom, más vasútvonalon közlekedők is tudnának mesélni :()?! Dolgozók a munkahelyükről, iskolások a suliból szerettek volna a nem kevés pénzért vett bérletükért, jegyükért jogos emberi körülmények között utazni, de úgy tűnik, a MÁV – ahogyan eddig is – magasról lesz*rta ezt az igényt! Könnyű a problémákat „hangrebbenés” nélkül elintézi azzal, hogy „a kellemetlenségért szíves elnézésüket és megértésüket kérjük”! Ez a „szorult” helyzet Gyáltól, de még inkább Felsőpakonytól látszódott oldódni, amikor is – hál’ istennek – én is a távozás mezejére léphettem…
A vonatkéséstől eltekintve sem lett volna esélyem a ½ 7-es vonattal visszautazni Budapestre, ami abból a szempontból volt érdekes, hogy a ½ 8-as vonat helyett már vonatpótló busz közlekedett Ócsa és Pestszentimre között karbantartási munkálatok miatt, amely már önmagában is aggodalomra adott okot… :(
Kiérve a pakonyi vonatállomáshoz közeli parkolóba, még bizakodó voltam a kissé kényelmetlennek ígérkező, ám de problémamentes hazautazásban. :) Már hosszú percek óta fagyoskodtam az iszonyú szeles naplementében, és már igencsak ideje lett volna a busz érkezésének, ezért egyre türelmetlenebb lettem, ráadásul felettébb aggasztani kezdett, hogy rajtam kívül egy lélek sem vágyott vonatpótló buszos utazásra! Felrémlett bennem, hogy mi van, ha rossz helyen várakozom, a busz pedig már régen elment, ezért elindultam a vonatállomásra információ után kutatva! Alighogy felbaktattam a töltésen buszfüttyögést hallottam a hátam mögül. Visszanézve eufórikus öröm fogott el a vonatpótló buszt látva. Ekkor már azzal nyugtattam magam, hogy ennyi késés végül is belefér, hiszen az autóúton nem olyan kiszámítható a közlekedés, mint a sínpályán, Pestszentimrén vár bennünket a vonat, arra átszállunk és ismét/újra sínen leszünk (szó szerint is :))…
A buszsofőr előtt le a kalappal, ő tényleg mindent megtett, hogy a „tisztelt utazóközönség”-gel felettese a kényelmetlenségeket. Hipp-hopp megérkeztünk Pestszentimrére, ahol mindannyian örömmel nyugtáztuk, hogy a vonatállomáson vár ránk a vonat, s ekkor már nem is volt téma, hogy mindössze EGYETLEN EGY kocsival! JKényelmesen elhelyezkedtünk, amikor is egy sárgamellényes vonatkísérő arról tájékoztatott bennünket, hogy ugyan nem ez a vonat megy tovább, hanem a Nyugati felől jön egy másik, de addig nyugodtan melegedjünk itt, szól, amikor át lehet szállni. Ezzel sem volt semmi probléma, ezt az információt is mindenki a helyén kezelte… Ám, amikor a hangosbemondó 1 percre rá, arról informált, hogy ez a bizonyos vonat 40(!!!!!!) percet késik…no, az többeknél kicsapta a biztosítékot! :( Sokkos döbbenetemben hosszú másodpercekig mozdulni sem voltam képes, csak néztem ki a fejemből, bízva valami csodában, hogy a hangosbemondó tévedett, vagy csak véletlenül játszották le a többünkbe éles fájdalomként hasító mondatot, és a várt vonat pillanatokon belül megérkezik! Hát, nem…minden úgy volt igaz, ahogyan azt hallottam! :( Igyekeztem feleszmélni a sokkból, és döntésképességre bírni magam! Mérhetetlen dühvel pufogtam át a buszmegállóba, bízva abban, hogy azalatt a 40 perc alatt legalább BKV-val hazaérek! Persze, bosszúságom egyéb apróságát már nem is említem, hiszen okosan ki van ez találva! Ugyebár, a vonatjegyem (BKV-bérlet lévén) Pestszentimréig szól, addig el is hozott a MÁV, részükről teljesítették a szolgáltatást; ja, hogy én tovább szerettem volna utazni, hát, sajnálják, két választásom van: kivárom a 40 percet, vagy tömegközlekedéssel megyek tovább! No, persze, akinek tovább szólt a jegye, az esetleges pluszköltségek birtokában (pl. BKV-jegy) folytathatta az utazást – nem hinném ugyanis, hogy a vonatjegyet elfogadták volna a BKV járatain!? :(
No, ha eddig melegedtünk a vonaton (bár, az változatlanul kérdés számomra, hogy miért nem tudott velünk elindulni?!), ezután fagyoskodhattunk a buszmegállóban! 15 perc biztosan eltelt, mire jött a busz, de miután nekem át kellett szállnom róla, újabb 15 perc fagyoskodás várt rám a másik buszmegállóban! :(
Summa summarum – a kb. 45 perces vonat utat, köszönet és elismerés a MÁV-nak, majd’ két óra alatt sikerült megtennem, totálisan átfagyva és kimerülve! :( Szaftos és képernyőt nem tűrő megjegyzések egész sorát tudnám itt felsorolni, de az mit sem változtatna azon, hogy a Magyar Államvasútak ZRt. illetékes vezetői ezúttal is bizonyították totális alkalmatlanságukat és szervezőképtelenségüket. Mindebben az a nagyon szomorú, hogy minimális jelét sem tapasztalni a helyzet javulásának. Ha én vezető lennék ennél a cégnél (megjegyzem, örülök, hogy nem vagyok az, sőt, hogy egyáltalán nem ott dolgozom) elsüllyednék szégyenemben, hogy különböző médiákban csak lesújtó és elmarasztaló hírek jelennek meg! Régóta készülök egy kis „bemutatóval” a Kőbánya Alsó vasútállomásról. Elképesztő milyen mocsok fogadja az arra járókat. Ki van téve ugyan a Dohányozni tilos!-tábla, de a büfé vásárlói, a zöldség-gyümölcsárus és a vonatra várakozók egyik cigiről gyújtanak rá a másikra, letojva, milyen felirat alatt is teszik mindezt! Az ÁNTSZ-t sem igazán értem, hogy a megszűnt órásüzlet előtt dekkoló hajléktalanok és a telefüstölt helyiség, hogyan fér meg együtt az ott üzemelő büfé higiéniájával?! No, de ez már egy másik történet! :(
