A koncertről talán, egy hónappal ezelőtt értesültem Andreától, aki ismerve sűrű színházi programjainkat (igaz, ezek száma az utóbbi hónapokban igencsak csökkent), azonnal beírattatta velem a naptárba június 8. estére eme eseményt. :) Külön érdekesség, hogy a helyszín a HIT Gyülekezetének Csarnoka volt, ahova a koncert „nyilvánossága” miatt a jeggyel rendelkező „utca embere” is ezúttal bemehetett...
Elérkezett hát, a nap, amelyet kíváncsian vártunk, de miután a kb. egy évvel ezelőtti „közös” koncert nagyon emlékezetesre sikeredett, ezúttal sem voltak fenntartásaim a jó hangulatot illetően.
Miután Cili vidékről jött, én pedig munkából, s még haza is ugrottam, pár perccel 7 óra előtt léptünk be az amúgy közelben lévő koncert helyszínére, a HIT Csarnok kapuján. A HIT Park szépen rendezett kertjének egy részét már volt szerencsém látni, de a Csarnokon belül most jártam először.
A bejáratnál szigorú ellenőrzésen kellett átmennünk – szúró és vágó eszközt nem, valamint fényképezőgépet sem lehetett bevinni. Vicces, mert soha, semmilyen előadásra vagy koncertre nem viszek fényképezőgépet, de miután felmerült, hogy Zoliékról esetleg lehetne fotót készíteni, no, gondoltam, akkor most kivételesen elviszem. Hát, a fényképezőgép megőrzésre a koncert „falain” kívül maradt. :(
Andrea már a bejáratnál várt, üdvözölt minket, majd örömmel újságolta, hogy sikerült ún. „karszalagot” szereznie (nekünk is), amellyel szuper helyről, a színpaddal szemközti lelátók egyikéről, VIP vendégként nézhettük végig a koncertet. :)
Amint kényelmesen elhelyezkedtünk, kezdetét is vette a program. Rónai Egon, mint műsorvezető pár szóban felvezette az estét, majd elsőként az előzenekar, azaz a Cornerstone Club lépett színpadra. Az egy évvel ezelőtti (Petőfi Csarnoki) felálláshoz képest, egy új taggal bővült a csapat, mégpedig Norbi (Andrea és Zoltán nagyobbik fia) személyében, aki a szintetizátor mögött látta el zenészi feladatát...
Ádám, a zenekar énekese köszöntötte a közönséget, majd a fiúk a húrok közé csaptak. A 2011-ben megjelent lemezükről hat dalt - Világbajnok Jézus, Született Férjek, Nevet az ég, Mr. Universe, Több ezer éves szó, Száguldás blues - hoztak el nekünk. A fiúk változatlanul nagyon jók, ahogyan a dalok is szenzációsak, Norbi pedig, mintha mindig is a zenekar tagja lett volna – olyan lendülettel és lelkesedéssel hangolta tombolásra a közönséget, hogy ha pár tíz évvel fiatalabb lettem volna, még a kényelmes VIP székemet is lecseréltem volna, csakhogy én is a színpad előtt tombolhassak. :) Személy szerint, kissé keveselltem a hat dalt, de remélhetőleg, a „született férjek” mihamarabb előrukkolnak egy önálló koncerttel is! :)
A zenekari átállás mindössze pár percet vett igénybe. Ez idő alatt Rónai Egon, amolyan történelemórát idézve, felvezette az est főszereplőinek zenei útját az 1972-es megalakulástól napjainkig, megemlítve az ez idő alatt történt néhány – legyen az pozitív vagy negatív, de mindenképpen jelentős – történelmi eseményt, majd ezt követően a PETRA is megkezdte zenei üzenetét a szép számban összegyűlt tömeg részére. Egyik-másik dal ismerősen csengett a tavalyi koncertről, ám amit felettébb örömmel fogadtunk, hogy a kivetítőkön a dalok szövege az angol mellett magyarul is olvasható volt. :) Változatlanul elismerésre méltó, hogy túl a hatvanon húszévesek energiájával nyomta le a zenekar a koncertet, különösen az énekes, Greg X Volz fizikai teljesítménye előtt le a kalappal, aki szinte végig intenzív mozgásban volt a színpadon. :)
Már a koncert háromnegyedénél járhattunk, amikor Greg – többek között – azokhoz (is) szólt, akik már egy ideje gondolkodnak, vagy esetleg már el is döntötték, hogy megtérnek. Kihívta őket a színpad elé, s örömmel üdvözölte az elhatározásuk eredményeként kezdődő „új életükben”. E szavakat és mondatokat hallva, tudtomon kívül átestem életem első istentiszteletén, amire valamennyire fel voltam készülve, hiszen a jegyen olvastam erre utaló szavakat, ugyanakkor váratlanul is ért, hogy egy koncert keretén belül ebben is részem volt.
Világi emberként azonban szeretném eloszlatni azon téves elképzeléseket, miszerint az ehhez hasonló (zenés istentisztelettel egybekötött) rockkoncert (idézetek hozzászólásokból) „egy bizonyos réteg toborzó hadjáratáról szól”, vagy, hogy „a jó zenét (is) felhasználják a szektákba tömörítő egyének, akik a saját önnön célozott, és megtévesztő képvilágukat erőszakolják rá más, a számukra potenciális pénzforrású emberekre”, sőt mi több, a bejáratnál sem kezdték el, hogy „ajánlj fel valamekkora összeget”! Néhány HITGyülis kollegámmal közel hat éve dolgozom együtt, de még soha egyikük sem „nyaggatott erőszakosan”, hogy térjek meg, vagy éppen adakozzak a Gyülekezet javára. Ezen emberek által vallott hittel lehet azonosulni, vagy éppen nem, de hogy a közösséghez tartozó erős egység árad belőlük, az biztos. Olyasfajta együvé tartozás jóleső hangulatát és érzését tapasztaltam, amelyet bármilyen koncerten, az ott résztvevő emberek tömegéből áradna. Még egyszer hangsúlyozom, „elhivatott” világi emberként vettem részt ezen a koncerten, s a nem várt istentisztelet sem érintett erőszakos nyomással, inkább értelmeztem egy választható lehetőségnek azok számára, akiknek csak egy végső löket kellett ahhoz, hogy az életüket egy új (út)irány felé vegyék… :)
