Egy több éve tervezett programot teljesítettünk ma - nevezetesen, elkirándultunk a Veresegyházi Medveotthonba. A program érdekességét és látványát tekintve, felvetettük BB-kének, hogy Kingával jöjjenek el, aminek nem volt semmi akadálya.
A Nyugati pu. pénztárainál beszéltünk meg találkozót. Apró akadályok és problémák ellenére, mindannyian időben megérkeztünk. Megvettem a jegyeket, majd felszálltunk a 3-as vágányról induló Vác-Veresegyház vonatra.
Megérkezve Ivacs állomásra (ez Veresegyház előtti megálló), ahol le kellett szállni a Medveotthonhoz, azonnal megláttuk az irányt mutató táblát. Bár, a honlapon írták, hogy a vonatállomástól 1,6 km sétára van az Otthon, tűző napsütésben, szinte fák nélküli úton haladva, minket, felnőtteket is próbára tett, nemhogy Nórit, aki az utolsó métereken már bizony, nyufikázott. Ráadásul, kicsit nehezen akartunk rábukkani a medvékre, mert bár, a tábla jelezte, hogy már a medvék jönnek, lovakon és szürke marhákon kívül nem igazán láttunk más állatot!?
No de, nem adtuk fel, ha kicsit nyűgösen is, de rátaláltunk a pénztárra, majd onnan pár lépést továbbhaladva, a Medveotthon bejáratára. Rögtön a bejárat után egy szép nagy játszótér fogadta a gyerekeket - Nóri érdeklődését azonnal fel is keltette, s elindult a hinták és csúszdák irányába. A játszótérrel szemben már a medvék is meg-megmutatkoztak, de igencsak lehangolt minket a látvány, ahogyan a hőségben, elsősorban mézért kuncsorogva leültek a macik a kerítés mögé, és várták, hogy a látogatók megetessék őket. Az etetésnek ezen módja nagyon helyes és aranyosan van kitalálva, ugyanis bizonyos távolságokra, hosszú fakanalakkal teli ládák vannak kihelyezve, amelynek segítségével a vásárolt vagy hozott mézzel lehet megetetni a medvéket, akik örömmel és élvezettel nyalogatják le a mézet a fakanálról! :) Visszatérve azonban a tűző napsütésen ülő macikra... később megnyugodva láttuk, hogy ez a macik saját döntése, mert felfrissülésre bármikor csobbanhatnak a területükön kialakított mesterséges tóban, illetve kedvük szerint besétálhatnak hűsölni a közeli (kis)erdőbe, sőt, mint azt az Otthon szórólapján olvastam, még kárászokat is telepítettek a tavakba, hogy kedvükre halászhassanak is. :)
Látva a macik falatozását, mi is kedvet kaptunk az evéshez. Hiába, a reggeli már régen volt, és hát, bizony, 1/2 3 felé járt már az idő! Leültünk hát, a játszótér padjaira, s beburkoltunk egy-egy szendvicset. A 6 db szendvics kevésnek bizonyult ötünknek, ezért célszerűbbnek láttuk, ha beülünk az étterembe.
Mindannyian alaposan belakmároztunk a Fatálas Étterem kínálatából. Jóllakott állapotban, egész más színben látva a világot, érdeklődésünket újra az Otthon lakói felé irányítottuk. A felnőtt medvék területe mellett három bocsnak adott helyet egy elkerített rész. Nagyon helyesek voltak a kismacik, mert ketten éppen nagyon szerették egymást, amelyhez később a harmadik is csatlakozott.
Továbbsétálva elérkeztünk a farkasok területéhez, ahol szebbnél szebb példányokat volt szerencsénk látni.
A medvék és a farkasok területének a végében ormányos medvék és mosómedvék laknak - természetesen, külön elkerített részen
A fenti állatokon túl még két jól megtermett strucc-cal is találkoztunk, akik jóízűen falatoztak a fűből.
Ezzel bejártuk a Medveotthon teljes területét. Így a végére érve már nem is volt annyira riasztó, ahogyan az állatokat tartják, sőt...
Nem mondom, hogy Nórinak egy életre szóló élményt szereztünk vele, de úgy gondolom, mindannyian jól éreztük magunkat! :)