Némi izgalmat, de legfőképpen bosszankodást eredményezett, hogy a 16:53-as vonat kimaradt, amellyel Cili szándékozott volna bejönni a városba a koncertre történő kényelmes odaérés érdekében. Öröm az ürömben, hogy az egy órával későbbi vonat legalább már jött, s így 1/4 8 után valamivel már a helyünkön ültünk. :)
Nagy örömmel nyugtáztam, hogy a tavalyihoz képest még kiválóbb helyre sikerült jegyet váltanunk a 221-es szektor C sorába. Elmondhatjuk, hogy tökéletes rálátásunk volt a színpadra, jobb felének egész minimális része volt csak takarásban, sőt, ezúttal még a szektorokat elválasztó korlátok egyike sem nyúlt bele az összképbe. Természetesen, a közeli képeket - akárcsak tavaly - hatalmas kivetítők biztosították. :)
Az ülésekre helyezve idén is ott találtuk az est programfüzetét, amely most is nagyon sok érdekes és hasznos információval szolgált a show-val kapcsolatban. :)
8 óra után pár perccel kezdetét vette a HAVASI Symphonic Concert Show. 2012. december 9-én Havasi Balázs azzal búcsúzott el a koncert végén a közönségtől, reméli, hogy ez valaminek a kezdete. Eltelt egy év, Havasi Balázs betartotta ígéretét, s meghívott mindannyiunkat a kezdet folytatására, azaz A Második Felvonásra. Hihetetlen számadat, de a délutáni és az esti koncerten együttvéve ~24000 ember volt jelen a Budapest Sportarénában! ~24000 ember volt kíváncsi Havasi Balázs mind zenei világában, mind látványában gazdag zenei utazására. Egy icipicit tartottam tőle, hogy a délutáni kétórás koncert után az esti show energiáján, látványán, lendületén érződni fog esetleg valamiféle fáradtság, visszafogottság, de őszintén mondom, hogy mindezeknek nyoma sem volt, sőt... Jóleső érzés volt ismét belemerülni a HAVASI-feelingbe, s hagyni magunkat, hogy teljesen magával ragadjon. :)
Idén a program vadonatúj zenei tételekkel egészült ki. Ilyen volt például, a koncert nyitányaként hallott és látott "Ó, Szent István dicsértessél..." kezdetű moldvai csángó népdal, amely többször visszatérő témája volt a 2013. december 20-i tűzijáték kísérőzenéjének, amelyet Havasi Balázs ez alkalomra komponált. Látványos volt és nagyon hangulatos, amikor a zene felcsendülésekor több tíz fáklyavivő jelent meg az oldalsó bejáratokon, és gyűlt össze a színpad előterében, majd e fáklyavivők gyűrűjéből emelkedett ki Havasi Balázs egy emelő szerkezet segítségével. Hatalmas ováció fogadta a zongoravirtuózt! :)
Ahogyan a 2012-es koncert show-ban, úgy most is közel 150 művész volt társa Balázsnak ebben a monumentális zenei projektben. Némi túlzással élve, ismerősként láttuk viszont a színpadon
- Pejtsik Péter zeneszerzőt, hangszerelőt és előadóművészt, aki Balázs kreatív alkotótársa a Symphonic Show gazdag zenei világának kialakításában;
- a nemzetközileg is elismert Budafoki Dohnányi Zenekart, a HAVASI Symphonic turné állandó résztvevőjét;
- a HAVASI Symphonic egyik állandó szólistáját, Szirtes Edina "Mókus"-t, aki egyéni, csak rá jellemző hangzásvilággal bír;
- Andrejszki Juditot, a magyar régizenei élet emblematikus alakját;
- Ling Peng-et, a kínai zene hangzásvilágának legjellegzetesebb hangszerének, az erhunak, ennek a rendkívül kifejezően szóló kéthúros hegedűnek magas színvonalú művelőjét;
- Raman M. Sundaram-ot, az ősi indiai zenei kultúra szakavatott képviselőjét;
- a Kyo-Kito Taiko japán dobcsoportot;
- Szokolay-Dongó Balázst, a fúvós hangszerek tehetséges megszólaltatóját és
- a Budapesti Akadémiai Kórustársaságot, mely kórus monumentális és magasztos megszólalása meghatározó eleme a HAVASI Symphonic hangzásának.
A műsor folytatásában következett az Ad Martem, majd néhány üdvözlő mondat után meghallgattuk a Lacrimosa és The Chase című nagyszerű szerzeményeket! Az ezt követő mű előtt Balázs mesélt néhány mondatot a mérnökként 6 évet Kínában élő és dolgozó nagypapájáról, aki mindig nagyon szívesen beszélt unokájának erről a távoli országról. Balázs 2010-ben elvesztette a nagypapáját, s ugyanazon a héten a nagymamáját is. Az ő emlékükre írta és játszotta el The Unbending Chinese Tree című számot (ezen a felvételen látható, miként szólaltatja meg Ling Peng az erhu nevű kéthúros hegedűt). Gyönyörű ez a szerzemény (is), amelyet én Balázs tolmácsolásában Mamácskának és Mamucinak küldtem el gondolatban. :( Nagyon hangulatos volt a több száz fénylő léleklámpás megjelenése! :)
Nagy örömmel nyugtáztam, hogy a tavalyihoz képest még kiválóbb helyre sikerült jegyet váltanunk a 221-es szektor C sorába. Elmondhatjuk, hogy tökéletes rálátásunk volt a színpadra, jobb felének egész minimális része volt csak takarásban, sőt, ezúttal még a szektorokat elválasztó korlátok egyike sem nyúlt bele az összképbe. Természetesen, a közeli képeket - akárcsak tavaly - hatalmas kivetítők biztosították. :)
Az ülésekre helyezve idén is ott találtuk az est programfüzetét, amely most is nagyon sok érdekes és hasznos információval szolgált a show-val kapcsolatban. :)
8 óra után pár perccel kezdetét vette a HAVASI Symphonic Concert Show. 2012. december 9-én Havasi Balázs azzal búcsúzott el a koncert végén a közönségtől, reméli, hogy ez valaminek a kezdete. Eltelt egy év, Havasi Balázs betartotta ígéretét, s meghívott mindannyiunkat a kezdet folytatására, azaz A Második Felvonásra. Hihetetlen számadat, de a délutáni és az esti koncerten együttvéve ~24000 ember volt jelen a Budapest Sportarénában! ~24000 ember volt kíváncsi Havasi Balázs mind zenei világában, mind látványában gazdag zenei utazására. Egy icipicit tartottam tőle, hogy a délutáni kétórás koncert után az esti show energiáján, látványán, lendületén érződni fog esetleg valamiféle fáradtság, visszafogottság, de őszintén mondom, hogy mindezeknek nyoma sem volt, sőt... Jóleső érzés volt ismét belemerülni a HAVASI-feelingbe, s hagyni magunkat, hogy teljesen magával ragadjon. :)
Idén a program vadonatúj zenei tételekkel egészült ki. Ilyen volt például, a koncert nyitányaként hallott és látott "Ó, Szent István dicsértessél..." kezdetű moldvai csángó népdal, amely többször visszatérő témája volt a 2013. december 20-i tűzijáték kísérőzenéjének, amelyet Havasi Balázs ez alkalomra komponált. Látványos volt és nagyon hangulatos, amikor a zene felcsendülésekor több tíz fáklyavivő jelent meg az oldalsó bejáratokon, és gyűlt össze a színpad előterében, majd e fáklyavivők gyűrűjéből emelkedett ki Havasi Balázs egy emelő szerkezet segítségével. Hatalmas ováció fogadta a zongoravirtuózt! :)
Ahogyan a 2012-es koncert show-ban, úgy most is közel 150 művész volt társa Balázsnak ebben a monumentális zenei projektben. Némi túlzással élve, ismerősként láttuk viszont a színpadon
- Pejtsik Péter zeneszerzőt, hangszerelőt és előadóművészt, aki Balázs kreatív alkotótársa a Symphonic Show gazdag zenei világának kialakításában;
- a nemzetközileg is elismert Budafoki Dohnányi Zenekart, a HAVASI Symphonic turné állandó résztvevőjét;
- a HAVASI Symphonic egyik állandó szólistáját, Szirtes Edina "Mókus"-t, aki egyéni, csak rá jellemző hangzásvilággal bír;
- Andrejszki Juditot, a magyar régizenei élet emblematikus alakját;
- Ling Peng-et, a kínai zene hangzásvilágának legjellegzetesebb hangszerének, az erhunak, ennek a rendkívül kifejezően szóló kéthúros hegedűnek magas színvonalú művelőjét;
- Raman M. Sundaram-ot, az ősi indiai zenei kultúra szakavatott képviselőjét;
- a Kyo-Kito Taiko japán dobcsoportot;
- Szokolay-Dongó Balázst, a fúvós hangszerek tehetséges megszólaltatóját és
- a Budapesti Akadémiai Kórustársaságot, mely kórus monumentális és magasztos megszólalása meghatározó eleme a HAVASI Symphonic hangzásának.
A műsor folytatásában következett az Ad Martem, majd néhány üdvözlő mondat után meghallgattuk a Lacrimosa és The Chase című nagyszerű szerzeményeket! Az ezt követő mű előtt Balázs mesélt néhány mondatot a mérnökként 6 évet Kínában élő és dolgozó nagypapájáról, aki mindig nagyon szívesen beszélt unokájának erről a távoli országról. Balázs 2010-ben elvesztette a nagypapáját, s ugyanazon a héten a nagymamáját is. Az ő emlékükre írta és játszotta el The Unbending Chinese Tree című számot (ezen a felvételen látható, miként szólaltatja meg Ling Peng az erhu nevű kéthúros hegedűt). Gyönyörű ez a szerzemény (is), amelyet én Balázs tolmácsolásában Mamácskának és Mamucinak küldtem el gondolatban. :( Nagyon hangulatos volt a több száz fénylő léleklámpás megjelenése! :)
Amint az az óriásplakátokról és rádióreklámokból kiderült, olyan világhírű művész tisztelte meg jelenlétével a koncertet, mint Lisa Gerrard. Az ausztrál énekes, zenész és zeneszerző a Dead Can Dance együttes tagjaként vált világsztárrá. Jellegzetes, senkihez nem hasonlítható, fájdalmasan gyönyörű kontraalt hangja gyakran csendül fel a legnagyobb hollywoodi kasszasikerekben. Saját szerzeményei hallhatóak többek között a Baraka, a Szemtől szemben, a Mission Impossible II, a A bennfentes vagy éppen a Gladiátor c. filmekben is.
Én 1992-ben találkoztam legelőször Lisa hangjával, amikor a Budapest Filmmel bemutattuk a Világok arca: Baraka című csodálatos természetfilmet. Gyönyörű összhangra talált Lisa különleges hangja és a filmben látott lenyűgöző természeti képek. Egy-két évvel később Feri san egy dupla CD-vel lepett meg bennünket, amelyen a Dead Can Dance számai voltak hallhatók. :)
Balázst a Gladiátor főcímdalával varázsolta el. Elmondása szerint, több éves levelezés kezdődött el, mire egyáltalán Lisa közelébe kerülhetett, mostanra pedig, egészen közeli kapcsolat alakult ki közöttük, annak ellenére, hogy nem sokat tudnak egymásról, de megint bebizonyosodott, hogy a zene egy olyan nyelv, amely nagyon gyorsan összehozza az embereket. :)
Ma este Lisa nem csak a Gladiátor főcímdalát (No we are free) énekelte el, hanem A bennfentes című filmben hallható Sacrifice című szerzeményét is, valamint közreműködött Balázs egyik legnépszerűbb zenei tételében, a mindent elsöprő Viharban is. Fergeteges és csodálatos volt őt hallgatni! :) Annak is utánanéztem, hogy milyen nyelven énekli a dalokat, mivelhogy sehogy sem bírtunk rájönni! Nos, kiderült, hogy ez egy általa kitalált nyelv - Lisa Gerrard önálló, saját zenei nyelve. :) Amúgy, érdekes személyiség lehet, amire a színpadon történő kimért megjelenéséből következtettem. Mindezen furcsa érzésem azonnal szertefoszlott vele kapcsolatban az első dal végén megjelenő mosollyal az arcán. :)
Két művet - Poros út és Krisztus-trilógia - meghallgattunk a monumentális Munkácsy blokk-ból, amely ezúttal is lenyűgöző volt. :)
Természetesen, idén sem hiányozhatott a műsorból a show talán, leglátványosabb és legjobban várt része, a Drum and Piano összecsapás, amikor is Endi elképesztő módon fordult át dobfelszereléssel együtt oda-vissza egy színpadszerű szerkezetre erősítve! Hiába volt ismerős a produkció, és ámultuk már ki magunkat tavaly, most is szenzációs volt látni ezt a mutatványt! :)
Balázs elhozott nekünk egy Altató dalt is, amelyet amúgy a kisfiának írt. Elmesélte, hogy náluk otthon egy aranyos rituálé alakult ki, miszerint a kisfia megnéz egy-két diafilmet az esti lefekvés előtt, majd miután lekapcsolják a lámpát, a kisfia zenét hallgat. Ezt a zenei tételt erre az időszakra szánta. A dalt az ötgyermekes édesanya, Andrejszki Judit énekelte el. :)
A show-ban ezúttal is helyet kapott Hajós-Dévényi Kristóf, aki pár évvel ezelőtt azzal kereste meg Balázst, hogy szeretne szövegeket írni a zongoradarabjaira. A közös munka olyannyira jól sikerült, hogy a 2006 óta, amolyan hobby zenekarként működő, The Unbending Trees nevet viselő formáció Meteor címmel dupla albumot jelentetett meg. Erről hallgattuk meg a Hello Miss Dawn című dalt. :)
A show másik híressége, Tina Guo kínai csellóművész volt. Balázs a Cirque Du Soleil Michael Jackson - The Immortal című műsorában figyelt fel rá, aki teljesen lenyűgözte őt a játékával. Hazaérve Balázs a koncertről - szokásához híven :) - e-mailt írt Tina managementjének, s miután kiderült, hogy a művésznő már nem turnézik, Balázs elhívta őt, s azóta a HAVASI-produkciót erősíti. :) Ma este játszott szólót, majd egy felettébb érdekes csellócsatát vívott Pejtsik Péterrel, ami egy fantasztikus trióvá csúcsosodott ki Balázs zongorajátékával a Rise of the Instruments című műben. Tetszett ez a hármas, szívesen látnék ebből még többet az elkövetkezendő koncerteken. Megmondom őszintén, amikor egy-két perc erejéig Tina és Péter heavy metal stílust sejtetően csatáztak egymással a vonóikkal, arra gondoltam, hogy ezúttal ez a stílus is bekerül a repertoárba, de mint az hallható (volt), ez azért annál lightosabb zene (lett). Nos, ha nem is heavy metal, de egy jó kis zúzos rockkal vegyített zongorajátékot el tudnék képzelni A Harmadik Felvonásban! ;)
Balázst a Gladiátor főcímdalával varázsolta el. Elmondása szerint, több éves levelezés kezdődött el, mire egyáltalán Lisa közelébe kerülhetett, mostanra pedig, egészen közeli kapcsolat alakult ki közöttük, annak ellenére, hogy nem sokat tudnak egymásról, de megint bebizonyosodott, hogy a zene egy olyan nyelv, amely nagyon gyorsan összehozza az embereket. :)
Ma este Lisa nem csak a Gladiátor főcímdalát (No we are free) énekelte el, hanem A bennfentes című filmben hallható Sacrifice című szerzeményét is, valamint közreműködött Balázs egyik legnépszerűbb zenei tételében, a mindent elsöprő Viharban is. Fergeteges és csodálatos volt őt hallgatni! :) Annak is utánanéztem, hogy milyen nyelven énekli a dalokat, mivelhogy sehogy sem bírtunk rájönni! Nos, kiderült, hogy ez egy általa kitalált nyelv - Lisa Gerrard önálló, saját zenei nyelve. :) Amúgy, érdekes személyiség lehet, amire a színpadon történő kimért megjelenéséből következtettem. Mindezen furcsa érzésem azonnal szertefoszlott vele kapcsolatban az első dal végén megjelenő mosollyal az arcán. :)
Két művet - Poros út és Krisztus-trilógia - meghallgattunk a monumentális Munkácsy blokk-ból, amely ezúttal is lenyűgöző volt. :)
Természetesen, idén sem hiányozhatott a műsorból a show talán, leglátványosabb és legjobban várt része, a Drum and Piano összecsapás, amikor is Endi elképesztő módon fordult át dobfelszereléssel együtt oda-vissza egy színpadszerű szerkezetre erősítve! Hiába volt ismerős a produkció, és ámultuk már ki magunkat tavaly, most is szenzációs volt látni ezt a mutatványt! :)
Balázs elhozott nekünk egy Altató dalt is, amelyet amúgy a kisfiának írt. Elmesélte, hogy náluk otthon egy aranyos rituálé alakult ki, miszerint a kisfia megnéz egy-két diafilmet az esti lefekvés előtt, majd miután lekapcsolják a lámpát, a kisfia zenét hallgat. Ezt a zenei tételt erre az időszakra szánta. A dalt az ötgyermekes édesanya, Andrejszki Judit énekelte el. :)
A show-ban ezúttal is helyet kapott Hajós-Dévényi Kristóf, aki pár évvel ezelőtt azzal kereste meg Balázst, hogy szeretne szövegeket írni a zongoradarabjaira. A közös munka olyannyira jól sikerült, hogy a 2006 óta, amolyan hobby zenekarként működő, The Unbending Trees nevet viselő formáció Meteor címmel dupla albumot jelentetett meg. Erről hallgattuk meg a Hello Miss Dawn című dalt. :)
A show másik híressége, Tina Guo kínai csellóművész volt. Balázs a Cirque Du Soleil Michael Jackson - The Immortal című műsorában figyelt fel rá, aki teljesen lenyűgözte őt a játékával. Hazaérve Balázs a koncertről - szokásához híven :) - e-mailt írt Tina managementjének, s miután kiderült, hogy a művésznő már nem turnézik, Balázs elhívta őt, s azóta a HAVASI-produkciót erősíti. :) Ma este játszott szólót, majd egy felettébb érdekes csellócsatát vívott Pejtsik Péterrel, ami egy fantasztikus trióvá csúcsosodott ki Balázs zongorajátékával a Rise of the Instruments című műben. Tetszett ez a hármas, szívesen látnék ebből még többet az elkövetkezendő koncerteken. Megmondom őszintén, amikor egy-két perc erejéig Tina és Péter heavy metal stílust sejtetően csatáztak egymással a vonóikkal, arra gondoltam, hogy ezúttal ez a stílus is bekerül a repertoárba, de mint az hallható (volt), ez azért annál lightosabb zene (lett). Nos, ha nem is heavy metal, de egy jó kis zúzos rockkal vegyített zongorajátékot el tudnék képzelni A Harmadik Felvonásban! ;)
Lisa Gerrard és Tina Guo mellett olyan fantasztikus művészek színesítették még a műsort, mint Radics Gigi és a Harlem Gospel Choir, akik közösen adták elő Havasi Balázs Voices of Change című szerzeményét, amelynek New Yorkban forgatott videoklipjét láttuk a háttérben vetítve. Érdekességként Balázs elmesélte, hogy hónapokon keresztül keresték a megfelelő helyszínt a videoklip elkészítéséhez. Amikor végre rátaláltak, belépve a templomba, az egyik festett üvegen, meglátta Szent István portréját. Ezt azonnal egy apró jelnek tekintette, miszerint valaki mégiscsak vezeti a kezét. :) Ahogy elmondta, ez a dal arról szól, hogy a bennünk szunnyadó erővel bármikor jobbá tehetjük az életünket, bármikor képesek lehetünk változtatni rajta, még ha nagyon lent is vagyunk akkor, abban az adott pillanatban. :)
Balázs Generali című szerzeménye eredetileg nem szerepelt a programban, de örülök, hogy ez is műsorra került. :)
A show stílusosan egy fináléval zárult. A Waving Flags című szerzeményében kb. 13-14 különféle népnek a zenei stílusjegyei és hangszerei fedezhetők fel, amelyek egy csodálatos harmóniában egyesültek! Arról nem beszélve, hogy ebbe a vidám, színes, zenei parádéból a közönség is aktívan kivehette a részét ütemes taps formájában! :)
Ráadásként Balázs - tisztelegve a magyar zenei oktatás és a sok-sok magyar zenei tehetség előtt - a Tavaszi szél című szerzeményét adta elő, amely műben a Tavaszi szél mellett az Elmegyek, elmegyek című népdal dallamai és szövege is felfedezhető! :)
A show stílusosan egy fináléval zárult. A Waving Flags című szerzeményében kb. 13-14 különféle népnek a zenei stílusjegyei és hangszerei fedezhetők fel, amelyek egy csodálatos harmóniában egyesültek! Arról nem beszélve, hogy ebbe a vidám, színes, zenei parádéból a közönség is aktívan kivehette a részét ütemes taps formájában! :)
Ráadásként Balázs - tisztelegve a magyar zenei oktatás és a sok-sok magyar zenei tehetség előtt - a Tavaszi szél című szerzeményét adta elő, amely műben a Tavaszi szél mellett az Elmegyek, elmegyek című népdal dallamai és szövege is felfedezhető! :)
Végül, de nem utolsó sorban még csak annyit, hogy Balázs gyönyörű ruháit most is Náray Tamás tervezte. Ez alkalommal egyik sem tűnt ki számomra olyan nagyon, egyformán tetszett mindegyik. :)
A látványtervező ezúttal is Gilles Papain volt, aki elképzelésében megpróbálta ötvözni a látványos show-elemeket a klasszikus zenei értékeket. A kreatív rendezői feladatokat a tavalyi showt is világszínvonalúan megrendezett Brian Burke látta el, aki fontosnak tartja meglepni a nézőket, de a show, a látvány, a különböző hatások nem vonhatják el a figyelmet a legfontosabbról: a Zenéről. Azt gondolom, mindegyikük elképzelése tökéletesre sikeredett, amelyet a koncert végi szűnni nem akaró taps is kellőképpen bizonyított. :)
Nos, úgy vélem, e szenzációs est szereplőiről, alkotóiról, illetve az elhangzott művekről, valamint a fantasztikus látványról is kellő részletességgel írtam, kivéve a show főszereplőjéről, Havasi Balázsról nem! Attól tartok, csak ismételni tudnám mindazt, amit 2012. december 9-én írtam róla és show-val kapcsolatban. Boldog vagyok, hogy rátaláltam a művészetére, és személye által arra a csodálatos zenei élményre, amely belőle fakad és árad. Végtelenül szimpatikus ember, aki egy olyan varázslatos erővel bíró esszenciáját alkotta meg sajátosan érzéki és szenvedélyes zenei világának, amely a másodperc töredéke alatt ragad magával. Fel sem eszmélünk, s már mi magunk is aktív hangjegyekké válunk, s leszünk részese e zenei élménynek. Aki esetleg női mivoltomra való tekintettel elfogultsággal illet, azt felhomályosítom, hogy a közel 12 ezres közönség egy nagy része bizony, férfiemberekből állt, akiket ugyanúgy lenyűgözött Havasi Balázs zenei világa és tehetsége! S mielőtt néhányan máris visszavágnának, hogy a legtöbben bizonyára a kedves feleségeiket, barátnőjüket kísérték el, elmondanám, hogy kifelé jövet az Arénából nem egytől hallottam a saját fülemmel az elismerő szavakat Balázs művészetét, no és persze, a show elképesztő látványát illetően! :)
Kedves Balázs! Ami pedig a Nagy Álmokat illeti... Kérlek, Álmodj, mégpedig Nagyot, hogy találkozhassunk jövőre A Harmadik Felvonáson! :)
A látványtervező ezúttal is Gilles Papain volt, aki elképzelésében megpróbálta ötvözni a látványos show-elemeket a klasszikus zenei értékeket. A kreatív rendezői feladatokat a tavalyi showt is világszínvonalúan megrendezett Brian Burke látta el, aki fontosnak tartja meglepni a nézőket, de a show, a látvány, a különböző hatások nem vonhatják el a figyelmet a legfontosabbról: a Zenéről. Azt gondolom, mindegyikük elképzelése tökéletesre sikeredett, amelyet a koncert végi szűnni nem akaró taps is kellőképpen bizonyított. :)
Nos, úgy vélem, e szenzációs est szereplőiről, alkotóiról, illetve az elhangzott művekről, valamint a fantasztikus látványról is kellő részletességgel írtam, kivéve a show főszereplőjéről, Havasi Balázsról nem! Attól tartok, csak ismételni tudnám mindazt, amit 2012. december 9-én írtam róla és show-val kapcsolatban. Boldog vagyok, hogy rátaláltam a művészetére, és személye által arra a csodálatos zenei élményre, amely belőle fakad és árad. Végtelenül szimpatikus ember, aki egy olyan varázslatos erővel bíró esszenciáját alkotta meg sajátosan érzéki és szenvedélyes zenei világának, amely a másodperc töredéke alatt ragad magával. Fel sem eszmélünk, s már mi magunk is aktív hangjegyekké válunk, s leszünk részese e zenei élménynek. Aki esetleg női mivoltomra való tekintettel elfogultsággal illet, azt felhomályosítom, hogy a közel 12 ezres közönség egy nagy része bizony, férfiemberekből állt, akiket ugyanúgy lenyűgözött Havasi Balázs zenei világa és tehetsége! S mielőtt néhányan máris visszavágnának, hogy a legtöbben bizonyára a kedves feleségeiket, barátnőjüket kísérték el, elmondanám, hogy kifelé jövet az Arénából nem egytől hallottam a saját fülemmel az elismerő szavakat Balázs művészetét, no és persze, a show elképesztő látványát illetően! :)
Kedves Balázs! Ami pedig a Nagy Álmokat illeti... Kérlek, Álmodj, mégpedig Nagyot, hogy találkozhassunk jövőre A Harmadik Felvonáson! :)
