Nos, ha eljő a december, akkor már nem csak a Mikulás, a Karácsony és a Szilveszter jut az eszünkbe, hanem a soron következő HAVASI Symphonic Aréna Show is! ;) Az elmúlt két év fergeteges zenei élményének köszönhetően az idei - harmadik - felvonást az idő közeledtével egyre felfokozottabb hangulatban vártuk, amelyre bizony, már áprilisban megvettük a jegyeket! Az érdeklődés pedig olyannyira nagy volt, hogy a ma délutáni és esti teltházas koncerten kívül még két előadásra töltötték meg az érdeklődők a Budapest Arénát! :)
Megérkezve kicsit hiányoltuk - az elmúlt két évhez hasonlóan - a székekre helyezett gyönyörű kivitelű programfüzetet, amely felsorolta volna az elhangzó műveket, olvashattunk volna a sztárvendégekről és a show alkotóiról, de ezen hiányérzetünket pótoltuk a szünetben az idei show műsorát tartalmazó CD megvásárlásával. :) Megkeresve helyünket a lelátón, kényelembe helyeztük magunkat, majd izgatottan vártuk a kezdést. Ezúttal is kitűnő helyről csodáltuk végig a showt - mindent tökéletesen láttunk, mindent tökéletesen hallottunk. :)
A show ezúttal is saját zongoratémákból, zenei ötletekből épült fel. Pejtsik Péternek, Havasi Balázs kreatív alkotótársának köszönhetően, több hónapi közös munka gyümölcse, hogy a szóló zongoradarabok újabb és újabb monumentális művekké formálódtak, melyeket meghallva szinte azonnal ráismerünk a HAVASI Symphonic sajátos zenei világára. A koncert során több dallam is ismerősen szólt, de természetesen, hallottunk új szerzeményeket, és láttunk új produkciókat is. :)
A nagyon hatásos és látványos bevezető nyitány (Prelude - Age of Heroes) után az Ad Martemmostanra már igencsak jól ismert dallamai csendültek fel, hiszen, a koncertet hirdető reklámszöveg alatt e zene hallható. :) Ezután egy soha élőben még el nem játszott új tételt, a Miami Fever-t hallgattuk meg, amely egy nagyon vidám hangulatú, lendületes, mai modern hangzású szerzemény. :)
Balázs tavasszal egy olyan etűdsorozatot kíván megjelentetni (CD és kotta formájában), melynek segítségével könnyebben küzdhetők le a zenetanulás technikai nehézségei, mert az általa komponált etűdök zeneileg hallgathatóak és közel áll a mai zenei ízléshez. Ebből a készülő sorozatból kaptunk ízelítőt négy mű erejéig - kettőt a koncert első (Etude No. 1 és Etude No. 2) és kettőt a második felében (Etude No. 8 és Etude No. 9). :)
Ismét jól ismert dallamok következtek. Az Ecset és Zongora projektből a Poros út, az Egy magyar Párizsban és a Krisztus-trilógia hangzott el. E szerzeményeket Havasi Balázs a Munkácsy-festmények hatására komponálta, mely festményeket láthattuk közben a hatalmas LED falon. :)
"Az emberiség nagy történetei úgy kezdődnek: volt egy férfi és egy nő, de vannak történetek, amelyek kezdetén két férfi áll... És van egy történet a világon, egyetlen egy, amelyik így kezdődik: volt egy zongora és volt egy dob..." - ez Havasi Balázs és Endi története! Ki tudja, miért, a Drum & Piano projekt változatlanul hatalmas sikernek örvendett ;), pedig már szinte minden pillanata nyomon követhető a közösségi oldalakra feltöltött videókon... Hiába, a produkció látványa élőben sokkal hatásosabb és lenyűgözőbb! :)
A koncert első részének záró akkordjaként Balázs egy közös játékra kért bennünket. Endi mutatott egy egyszerű ritmusképletet, amelyet az elhangzó zenére kellett tapsolnunk, s miután magabiztosan felvettük a ritmust, elindult az új szerzemény, a You Can’t Stop Us. Talán, valamilyen formában eljutott Balázshoz a jó kis zúzos rockkal vegyített zongorajáték kívánságom, mert ez bizony a klasszikus zene és a rock találkozása volt, sőt, további meglepetésként Endi mellett a teljes Hooligans legénysége is színpadra lépett! (Csipának micsoda hangja van! Elképesztő! :))
A show második része ugyancsak látványosan kezdődött az Oh, Saint Stephen és a The Chaseművekkel. Ez utóbbiban a több hangszeren is játszó és a legtöbb zenei stílusban otthon lévő Pejtsik Péter a vezénylésen túl a hegedű tudását is megmutatta. :)
Ez évben is bekerült a műsorba Balázs Voices of Change című szerzeménye, amelyet Radics Gigi aHarlem Gospel Kórussal adott elő. :)
Az idei harmadik felvonás repertoárjában helyet kapott Liszt Ferenc Szerelmi álmok című zongoradarabja. Semmihez sem fogható érzés volt, ahogy Balázs "csupasz" zongorajátéka "beszőtte" az aréna hatalmas nézőterét. :)
No, és végre, a show sztárvendége, a Grammy-díjas Lebo M. is színpadra lépett, és élőben is felhangzott a jellegzetes kiáltás, azaz az Oroszlánkirály hangja! A világhírű producer nemcsak előadója a Circle of Life című dalnak, hanem társszerzője is. Elsöprő sikert aratott "az élet körforgása", amelyet a zeneszerző egy afrikai kórus kíséretében adott elő. :) Lebo M. egy dalpremierrel is kedveskedett nekünk, amikor is a Bruce Willis főszereplésével nagy sikert aratott, A Nap könnyei című filmdráma eddig csak lemezre felénekelt betétdalát, most először élőben is előadta. :)
A show olyan ismert és kedvelt művekkel zárult, mint a Generali, az Infinity, a Storm és a Spring Wind (Tavaszi szél). :)
Furcsa módon, ráadás, mint olyan nem volt, de ne legyünk telhetetlenek, hiszen, 2014 decemberének estéjén is világszínvonalú, látvánnyal teli, giga-mega produkció részesei lehettünk, s a HAVASI Symphonic-esszenciával ismét hónapokra feltöltődtünk! :)
Az est zárásaként név szerint is bemutatásra kerültek a show fellépői és alkotói, akik közül sokukat a 2012-es és 2013-as HAVASI Symphonic Arena Show kapcsán már megismerhettünk. :)
Talán, kicsit mostoha módon, a beszámoló vége felé említem meg őket, de annál nagyobb szeretettel, örömmel és lelkesedéssel írom, hogy a shownak nagyon fontos szereplője és közreműködője volt az ExperiDance társulata is. Tökéletesen tették kerekké a HAVASI Symphonic zenei művészetét a mozgás művészetével. A távolság ellenére egy-két ismerős arcot is sikerült felfedeznem a táncosok között. :)
Még mielőtt bárki is reklamálná, nem, nem feledkeztem meg a show főszereplőjéről, mindössze keres(t)em a szavakat, mivel is tudnám a leginkább megköszönni neki, hogy ismét mert nagyot álmodni, és az álmok megvalósításában ezúttal is fantasztikus társakra talált. Köszönöm Havasi Balázsnak, hogy az évtizedeken át tartó gyakorlások, asztalfiókoknak történő komponálások ellenére hitt magában, hitt az érzéseinek, gondolatainak kifejezéseként választott hangszerben, a zongorában, s még azon lemezkiadók sem szegték kedvét, akiknek demo lemezét megküldve évekkel ezelőtt azzal utasították el, hogy (nem pontosan idézve): Tisztelt Havasi úr! Gratulálunk a szerzeményeihez, de jelen pillanatban ez a zene Magyarországon eladhatatlan. (?!?!) :( Nos, talán, nem tévednék nagyot, ha azt gondolnám, hogy e lemezkiadók (ha léteznek még egyáltalán) ma már bizonyára másképpen vélekednének! ;)
Balázs szüleinek is hatalmas köszönetet szeretnék mondani, akik mérnökként és közgazdászként hagyták, hogy gyermekük zenét tanuljon, s ha kicsit sokat is váratott magára, de közel négy éve meghozta gyümölcsét a kitartó munka és lelkesedés Balázs számára, s a kezdetben 600 fős zeneakadémiai közönség mára már akár négy alkalommal is teltházas Arénát produkáló rajongótáborrá duzzadt! :)
Adatokkal és számokkal nem szívesen untatnám magunkat, de a 450 fős háttércsapat(!!!) mellett meg kell említenem az elképesztő látványvilág létrehozásában szerepet játszó különleges, majd' 300 m2-es tű éles LED falat a színpad hátterében. Talán, mondanom sem kell, hogy e falon megjelenő képek pontosan tükrözték a zene hangulatát, lüktetését és mondanivalóját! Az élettel teli, valósághű képeknek köszönhetően, hol egy hatalmas léghajóban utazva érezhettük magunkat, amelynek mintha ablakán kinézve tárult volna elénk a csodálatos látvány; hol kézzel érinthető közelségben érezhettük a hegytetőről alázuhanó vízesést; hol pedig versenyt futhattunk a fel-felszálló madárrajjal. Szenzációs volt! :)
A beszámolóm legvégére egy amolyan kérésféle azoknak címezve, akik szponzor cégek munkatársaként kaptak tiszteletjegyet, eljöttek az előadásra, de talán fogalmuk sem volt, hogy mire is ülnek be pontosan, merthogy a program iránti érdeklődésük mintha odahaza maradt volna. Történt ugyanis, hogy a szünetben egy tőlünk nem messze ülő néző hangot adva felháborodásának teljesen kibukott egy társaságra, akik a koncert első része alatt iszogattak, csörömpöltek a poharakkal és dumáltak!? Kicsit megijedtünk, mert a második rész elején mögénk is valami hasonló társaság, hasonló mentalitással telepedett le, de valaminek köszönhetően, néhány perc után már nem hallottuk őket. Cili ugyan kiszúrta, amint egy biztonsági ember hosszú percekig figyelte eme társaságot, s remélhetőleg, ennek eredményeképpen visszavonulót fújtak! Szóval, kérdezem én (csak úgy, költőien), minek jön el az olyan, akinek fogalma sincs, mire ül be, s a viselkedéséből arra lehet következtetni, hogy nem is nagyon érdekli, ami a színpadon történik; az pedig végképp nem érdekli, hogy más néző súlyos ezreket fizetett az előadásért, s a pénzéért nem bosszankodni szeretne az ilyenek miatt!? :(
