Áprilisban, amikor megvettük a jegyeket Havasi Balázs ma esti koncertjére, igencsak messzinek tűnt ez az időpont. Ám azonban, amilyen gyorsan mennek a napok, hetek, hónapok egymás után, ez a várva várt nap és esemény is elérkezett! :)
Kora délután ránéztem a Fb-ra, minden rendben van-e, nincs-e valami változás? Mindössze annyit kértek a szervezők, hogy az eddig megszokottnál korábban induljunk el a koncertre, mert a beengedéskor fokozott biztonsági ellenőrzésre számíthatunk. Mi ennek a kérésnek maximálisan eleget tettünk, s így kb. 7 óra körül már a helyünkön ülve vártuk a kezdést. Az oldalsó szektor helyett ezúttal a színpaddal szemben lévő 112-es szektor utolsó sorába váltottunk jegyet, s azt kell mondjam, jól választottunk - a távolsághoz mérten mindent láttunk a színpadon történtekből, amit pedig esetleg mégsem, abban a hatalmas kivetítők voltak segítségünkre! :)
Valamivel f8 után kialudtak a fények, s kezdetét vette a HAVASI Symphonic 2015, azaz a Negyedik Felvonás! A műsor főgerincét a korábbi évek Arena Showjában elhangzott művek adták - egyik-másik új köntösbe öltöztetve, kiegészülve új produkciókkal. A közreműködő művészek többségét is ismerősként üdvözölhettük a színpadon, s mint az Balázs gyors véleménykutatása során kiderült, az Aréna közönségének is nagy része volt már az elmúlt három év valamelyikében HAVASI-koncerten, sőt, tudok olyanról, aki mindegyik évben ott volt! ;)
Már jól ismert és kedvelt dallamok csendültek fel a Prelude, Lacrimosa, Miami Fever, Krisztus-trilógia, Trinity River, Drum & Piano, Ad Martem, Ó, Szent István (Az "Ó, Szent István, dicsértessél!" kezdetű középkori moldvai csángó eredetű népdalnak, melyet államalapító I. (Szent) István király tiszteletére énekelnek, az első két sora csendül fel a műben.), The chase (Hajsza), Generali (ft. Pejtsik Bogi) és Voices of Change (ft. Radics Gigi) című szerzemények hallatán.
A tavaly megismert Etude-sorozatból újabb kettővel - Etude No. 14. és Etude No. 15. - ismerkedhettünk meg. Ezen etűdök a bal kéz (négyes hangcsoportok) és a jobb kéz (hármas hangcsoportok) játékának szétválasztását segítik gyakorolni. Balázs elmesélte, hogy három napjába telt e fejezetek megkomponálása és kigyakorlása. Úgy véli, ilyenkor nem feltétlenül állja meg a helyét az a vélekedés, hogy jó dolog egy zongoraművésszel együtt élni!? ;) Nagyon örül az Etude-sorozat sikerének, amelyen felbuzdulva továbbra is missziójának tekinti az oktatást, már csak a zongoratanárként pályán töltött több mint 10 év miatt is. :) Idén az etűdök is új - kamarazenei - köntösben mutatkoztak be. Balázs ismertetéséből megtudtuk, hogy a kamarazene olyan zenei egység, ahol kis létszámú zenészek játszanak együtt, s emiatt nagyon könnyen tudnak együtt lélegezni, együtt mozogni, együtt zenélni, s ettől egy intim, bensőséges hangulat tud kialakulni! :) Valóban szenzációsra sikeredett! E csodás kamarazenei hangulatban szólaltak meg a Rise of the Instruments dallamai is. :)
Endi is új, meglepő produkcióval készült. Egy ébredés utáni készülődésről szóló kisfilm után egy fürdőszobának berendezett díszlet falai között indultak útjára a ritmusok, melyek eleinte a mosdón, majd a pulton és tükrön át egészen a szekrényajtókon történő "megszólaltatásig" egy valóságos ritmusorgiában csúcsosodtak ki! Elképesztő milyen hangok jöttek elő e "berendezések"-ből, s micsoda ritmus kavalkádban volt részünk! :)
Hasonlóan elképesztő élménnyel szolgált az Airtist nevű formáció, akikkel Balázs pár évvel ezelőtt az Art Market rendezvényen találkozott, s olyannyira megtetszett neki a három fiatalember produkciója, hogy meghívta őket az idei koncertre. Az Airtist elektronika nélkül, doromb (pengetéssel és fúvással megszólaltatott egyszerű hangszer), didgeridoo (észak-ausztráliai őslakosok fúvós hangszere) és beatbox (szájdob) felállásban játszik. A három tagból kettő, Szilágyi Áron (doromb) és Döme (beatbox) magyar, Markus (didgeridoo) német. Simcha című szerzeményüket az ExperiDance táncosaival közösen adták elő ma este. Szenzációsak voltak! :)
Élmény volt nézni e produkció közben (is) az ExperiDance csodás táncosait! Amint azt Balázs elmondta, három éve dolgozik együtt a csapattal és az alapító koreográfussal, Román Sándorral, akit a barátjának mondhat, akit szakmailag nagyon tisztel, és aki nagyon sokat tett e show magas színvonalához! Arról volt információm, hogy az ExperiDance idén ünnepelte 15. születésnapját, de arról nem, hogy Román Sándor idén töltötte be az 50. életévét! Ezúton is köszöntöm őt sok szeretettel, és szívből kívánom, hogy még sok-sok évig élvezhessük munkásságát a társulat élén! :)
Ahogyan az általában a sztárvendégekkel lenni szokott, nagyon vártuk Sir Karl Jenkins színpadra lépését. Már a koncert első felében üdvözölhettük őt és ízelítőt is kaptunk zenei munkásságából, de az Adiemus várva várt gyönyörű dallamai a show második felében csendültek fel! A II. Erzsébet brit királynő születésnapja alkalmából idén lovaggá ütött Sir Karl Jenkins, a világ egyik legnépszerűbb és legtöbbet játszott zeneszerzője. Albumai több mint 2 millió példányban keltek el, ismertebb dallamait pedig számtalan előadó dolgozta fel Enyától egészen Eminemig. Adiemus sorozatának nyitó tételét mutatta be, közel 150 művész közreműködésével. A monumentális produkcióhoz Román Sándor különleges koreográfiát álmodott meg: 26 táncművész lépett színpadra, akik a férfi és nő modern harmóniáját ábrázolták, melyben partnerekként vannak jelen, de minden mozgás a nőtől indul, a szerelem forrása a női princípium. Az ExperiDance táncosai lenyűgöző mozgással járultak hozzá a feledhetetlen zenei élményhez! :)
Balázs több személyes pillanatot is megosztott velünk az est folyamán. Így például, mesélt a négy és fél éves kisfiáról, aki imádja az embereket, mindenkivel beszélget, a társaság középpontja, az oviban felsegíti a kabátot a lányokra, nagy-nagy kedvence Endi, akinek hatására néha tollal rajzol magának tetoválást, ami persze, apukával történő elbeszélgetést von maga után. ;) Kisfiának komponálta Altató című szerzeményét, mellyel azt szeretné neki megtanítani, hogy az álmok igen is valóra válnak! :) Egy másik személyes pillanatból fakadó szerzemény másfél éves kislányához kötődik... Sokan kérdezik tőle, hogyan íródnak a művek, hogyan születnek meg a dallamsorok? Az egyik ilyen alkotás során megajándékozta őt az élet egy kedves pillanattal: kislányával az ölében ült a zongora előtt, leütött pár hangot, mire a pici lány leütött egy másikat, s ez elég volt ahhoz, hogy megszülessen az Elinor című szerzemény. Kislányával közös pillanatokat egy, a telefonjával készített videó lejátszásával mutatta meg nekünk! :)
Balázs azzal is elbüszkélkedett, hogy október 26-án megtöltötték New York-ban, a Carnegie Hall nagytermét. Ezzel kapcsolatban is elmesélt két személyes élményt: 1. 10 éves lehetett, amikor azt mondta a szüleinek, hogy egyszer a Carnegie Hall színpadán fog zongorázni, ahova szüleit is elviszi, s lám, 30 év múlva az álom beteljesedett - Balázs a Carnegie Hall színpadán zongorázott, szülei pedig a nézőtéren ülve hallgatták őt. :) 2. Izgatottan várta öltözőjében a koncert kezdetét és azon gondolkodott, miként fogja fogadni a komolyzenéhez szokott amerikai közönség az általa képviselt új zenei irányzatot, elképzelést, főleg, amikor Endi besétál és megpörgeti a dobverőit?! Nos, aggodalmai feleslegesek voltak, mert showjukkal felszántották a színpadot, s az amerikai közönség egy emberként felállva tapsolt! :) Mindezt egy rövid videó összeállításban meg is nézhettük! :)
Vannak dolgok, emlékek, élmények, melyeket szavakkal kifejezni nagyon nehéz, ám a zene, a beszédnél sokkal magasabb rendű nyelvén ezek a képek, emlékek átadhatók. E gondolat jegyében született meg Balázs Szülőföldem című szerzeménye, amelyet Radnóti Miklós Nem tudhatom című versének sorai, Kőszegi Ákos tolmácsolásában tettek még teljesebbé. :)
Balázs első szerzeményei között szereplő The storm, úgy gondolom, mára a koncertjeinek egyik fontos pillanata, azaz e nélkül el sem képzelhető HAVASI Symphonic koncert. A mű előadása előtt megosztotta velünk ma esti utolsó személyes pillanatát. 11 évvel ezelőtt átadott egy írott CD-t egy fiatal lánynak, a borítójára írva: saját szerzeményeim (pl. The storm, Generali). Ez a fiatal lány hallgatta elsőként autójában Balázs szerzeményeit, s vált az első rajongóvá. Az a fiatal lány ma már e tehetséges és csodálatos zenei világgal megáldott fiatalembernek a felesége, akivel napra pontosan ma ünneplik a házassági évfordulójukat! :) Sok-sok vidám, boldog és tartalmas évet kívánok nekik így együtt! :)
A koncert végének közeledtével Balázs köszönetet mondott nekünk, hogy évről évre átélheti(k) ezt a csodát, de azt gondolom, inkább mi mondunk köszönetet, hogy évről évre részesei lehetünk ennek a csodának! A HAVASI Symphonic Produkciónak 2015-ben is sikerült feledhetetlen koncertélményt nyújtania! Köszönet érte! :) S külön köszönet és gratula e világszínvonalú show "háttér" alkotóinak - Hajas László mesterfodrásznak, Náray Tamás ruhatervezőnek, Meskó Zsolt a show színpadi rendezőjének, Marjai Csaba a show kreatív rendezőjének és producerének, és Vidai(?) Ferenc látványtervezőnek! Szenzációsan látványos munkát végeztek! :)
A koncert zárásaként meghallgattuk az ugyancsak elmaradhatatlan Tavaszi szél kezdetű népdalt HAVASI- feldolgozásban, amellyel egy újabb évre búcsúzott a zongoraművész és csapata. Reméljük, 2016 decemberében ismét találkozunk! :)
