Egy januári hírlevélben bukkantam rá a ma esti Gregorian: Final Chapter Tour 2017 koncertre. Már az ismertető kíváncsivá tett, de amikor belehallgattam az ajánlott videóba, éreztem, hogy ezt kár lenne kihagyni. Azonnal konzultáltam Cilivel, s miután őt is érdekelte a dolog, intézkedtem a jegyvásárlásról.
Az előzetesen feltérképezett útvonal alapján könnyedén eljutottunk a Kongresszusi Központba, a koncert ma esti helyszínére. Hamarosan elfoglalhattuk helyünket a nézőtéren... Bár, a késői eszmélés, valamint a pénztárcát behatároló jegyárak miatt már csak a hátsó sorokba tudtunk jegyet venni, kitűnő rálátásunk volt a színpadra.
A hírlevélben olvasott információkból megtudtam, hogy a német GREGORIAN formáció története 1990-ig nyúlik vissza, amikor is Enigma néven útjára indult egy zenei projekt. Frank Peterson, az Enigma egyik alapítója, a spanyol Escorial Royal Monastery kolostor folyosóin sétált rockzenét hallgatva a fülhallgatóján, amely sajátosan keveredett a kolostor szerzetesi kórusának zenéjével. Mindez arra inspirálta, hogy kipróbálja a gregoriánus dallamok és a rock zene ötvözetét. Kísérlete eme új stílussal befogadó fülekre talált, s egy év Enigma-tagság után beindította saját GREGORIAN projektjét. Az elkövetkezendő években töretlen sikerrel dolgozta fel a gregoriánus stílushoz passzoló zenei szerzeményeket, rendszeresen szélesítve a repertoárt az aktuális slágerekkel.
Amúgy, a gregorián a római egyház ősi, egyszólamú, latin nyelvű liturgikus éneke, mely Nagy Szent Gergely pápa, fő énekmester, a Schola Cantorum megalapítójának nevéhez fűződik.
A ma esti fergeteges koncerten tehát, a hagyományos gregorián ének és a pop-rock különleges zenei elegyét élvezhettük. A tradicionális kántálás és egyéb gregoriánus stílusjegyek mellett terítékre került - a teljesség igénye nélkül - a U2 (I still haven't found what i'm looking for; One), a Yazoo (Only You), a Hurts (Stay), a Uriah Heep (Lady in Black), a Nightwish (Meadows Of Heaven), Lisa Gerrard (Now we are free - Gladiator), a Tears for Fears (Shout), Seal (Kiss from a Rose), az A-HA (Crying in the rain) és az AC/DC (Hells Bells) egy-egy dala.
A GREGORIAN formáció elsődleges főszereplői a nyolc klasszikusan képzett gregorián énekes, akik bár, egyszerű barna bársony szerzetesi köntösben léptek színpadra, mégis eleganciát sugároztak, hangjuk pedig, végtelen nyugalmat árasztott a hallgatóság felé. Csodálatos énekük kiegészült egy rock zenekarral, valamint Amelia Brightman énekesnővel (Sarah Brightman húga), és egy román származású kontratenor fiatalember, Narcis Iustin Ianău elképesztő hangmagasságokkal bíró hangjával. Az általa elénekelt Adagio vagy az Ameliával közösen előadott Time to say goodbye egyszerűen leírhatatlan hatással bírt! :) A nagyszerű zene és a csodálatos hangok élményét a megszokott színpadi "körítés" - köd, szél, pirotechnika - mellett speciális effektusok is fokozták, mint pl. tükrök, látványos kivetítések és egyedi fényjátékok. :)
Egy velük készült interjúban azt nyilatkozták, hogy nagyon élvezik a kapcsolatot a közönséggel és a rajongókkal... Nos, ezt, mint első GREGORIAN-koncerten részt vevő maximálisan tanúsíthatom, merthogy a közönség iránti szeretet mindvégig érezhető volt. Már ha csak azt nézem, hogy tartalmas két és fél órás koncertet kaptunk, többszörös ráadással, kedves-humoros-látványos meglepetésekkel. :)
Nagyon örültünk, hogy igent mondtunk erre a koncertre, mert bizony, hatalmas élménnyel lettünk volna szegényebbek! Nem is igazán találtunk rá magyarázatot, ez idáig a sors (vagy legalábbis a kulturális életünk) miért is nem hozott össze bennünket e formációval?! No, de innentől kezdve nyomon követjük a munkásságukat, s ha újra ellátogatnak kishazánkba, elsők között váltunk jegyet a koncertjükre! :)
