Augusztus elején egy hírlevélből értesültem Csányi Sándor estjéről. Cilivel történő egyeztetés után meg is vettem a jegyeket. A beszélgetős estre a MOMkult Színháztermében került sor, Vallomások zárt ajtók mögött alcímmel. A „vallatást” Szily Nóra újságíró vezette le, aki személyes infóként megosztotta velünk, hogy egy ideje távol tartja magát a médiától, de a kérdezéstől nem. E rövid felvezető után színpadra is hívta a Jászai Mari-díjas, Érdemes művészt.
Csányi Sándor a tőle megszokott humorral mesélt arról, miként is alakult a sorsa a téglára nehezedő nyomás kiszámításától az esti iskolán megszerzett érettségin át, a többszöri nekifutásra felvételt nyert, színművészetit végzett, mind a színpadon, mind a filmvásznon sikereket elért színművészig, aki mostanság már inkább „csak” vendégként fordul meg a színház(ak)ban.
Sándor az általános iskola elvégzése után épületgépészeti szakközépiskolában tanult, de már akkor érezte, hogy e szakmához nem sok köze lesz. A színház iránti érdeklődése egy nyári színészi táborban kezdődött, ahol egy improvizációs feladat olyan jól sikerült, hogy felkeltette a társak figyelmet is, ráadásul szívesen csinálta, és még jó kedve is lett tőle. Rá kellett jönnie, hogy igazából szeret szerepelni, és jó érzéssel tölti el, ha nézik őt. Viccesen meg is jegyezte, hogy bizonyára már gyerekkorában is úgy tartotta, hogy „ne játszanak vele, hanem nézzék, ahogyan játszik”! :)
Saját bevallása szerint, nem volt túl jó tanuló, de amikor az volt a tét, hogy a Színművészetire történő felvételihez le kell tennie az érettségit, két hónap alatt megtanulta 3.-4. osztályos anyagot és leérettségizett. Ez idő tájban tagja lett egy színi stúdiónak, s ekkor már biztosan tudta, hogy ezt akarja csinálni. A színészet iránti elkötelezettsége tehát megvolt, mégis, a negyedik nekifutásra sikerült túljutnia a rostákon – részben, mert átjutva az első rostán nem készült fel a másodikra, részben, mert kiderült, hogy a színészmesterség egyik nagyon fontos „kellékével” gondok vannak, mégpedig a „beszéddel”… röviden: egyáltalán nem érteni, amit mond. ;)
Kb. 18 évesen Zsámbéki Gábor rendező, színházigazgató javaslatára segédszínészkedett a kaposvári Csiky Gergely Színházban, ahol nagyon sokat tanult, és az ott töltött évek mindenképpen megalapozták pályájának további sikeres alakulását. Sosem vágyott színházi társulati tag lenni, sőt, ha úgy érezte, inkább tovább állt… mint pl. amikor 9 év után otthagyta a Radnóti Színházat, ahol szintén nagyon sokat tanult Bálint András színigazgatása alatt.
Persze, ilyenkor nagyon jól jön egy megfontolandó ajánlat, mint pl. amikor Kálomista Gábor, a Thália Színház ügyvezető igazgatója felajánlotta a megüresedett művészeti vezetői pozíciót. Elvállalta, csinálta is pár évig (egész pontosan 4 évig), de amikor arra eszmélt, hogy reggel 8-tól este 10-ig csak a színház van, folyamatos a telefoncsörgés, elveszett az alkotás iránti öröme, úrrá lett rajta a fásultság, s már nem szívvel-lélekkel végzi a munkáját, ráadásul, hajlamos tologatni a tennivalókat, míg végül minden a fejére szakad… szóval, ekkor érezte úgy, hogy ezen változtatni kell! Mostanság vendégművészként fordul elő a Tháliában.
A játékfilmek is fiatalon találták meg – Kontroll (2003), Csak szex és más semmi (2005), S.O.S. szerelem! (2007), Coming Out (2013) -, ráadásul főszerepet kapott bennük. A könnyed, vidám filmek után jött az Örök tél (2017) c. magyar történelmi filmdráma. Bár, a film nem lett sikeres, mégis azt érezte, hogy nagyon hiányzott számára egy ilyenfajta szerep.
2013-ban Szirtes Tamás tanár úr megkereste, hogy nincs-e kedve egy vidám darabot csinálni a Thália nagyszínpadán? Ez volt Robert Dubac művéből készült A férfiagy címet viselő egyszemélyes vígjáték? Voltak eleinte kétségei, de végül, elvállalta a feladatot. Az indulás nem volt egyszerű, folyamatosan tesztelte a poénokat a körülötte lévőkön, illetve előadáson figyelte a közönség reakcióját egy-egy új poénra. Az első előadás óta több változtatáson is átesett a darab, mégis, kb. 5 éve megy töretlen sikerrel és teltházzal. :)
E darab sikerén felbuzdulva, vagy még inkább tovább gondolva, egy új egyszemélyes vígjáték van készülőben, Hogyan értsük félre a nőket? címmel. Nyolc különböző karakteren keresztül vet fel kérdéseket az együttélés nehézségeiről, szépségeiről és öröméről, részben saját, részben mások történetei alapján. Kaptunk egy kis ízelítőt belőle, ami alapján egyértelműen a „megnézni kötelező”, de mindenképpen a „kihagyni vétek” kategóriába sorolandó. ;)
Sándor érdeklődését mostanság a vándorszínház műfaja és gondolata tölti ki. Elképzelése, hogy egy kis társulattal + kreatív csapattal járja az országot és színházi darabokat visz el kisfalvakba és művelődési házakba.
Nos, dióhéjban összefoglalva e témákról esett szó a zárt (színház)ajtók mögött, mely igazán jó hangulatúra sikeredett. Köszönet Csányi Sándor szórakoztató természetének, és köszönet az Infúzió Produkciónak, hogy ezt a beszélgetős estet megszervezte! ;)