A remek MusicalPlusz után hazasétáltunk, megebédeltünk, szusszantunk egyet, majd indultunk a már kissé távolabb lévő MOM Sport-ba, ahol a német ENIGMA névre keresztelt zenei projekt adott koncertet. Amennyire visszaemlékszem, amikor kb. a ’90-es évektől a rádiók el kezdték játszani a projekt dalait – Sadeness, Mea Culpa, Return to Innocence stb. –, azonnal kedvencé vált ez a sejtelmes, gregorián énekkel vegyített, egyedi stílust megszólaltató zenei csapat, amelyet Michael Cretu (született Mihai Crețu) román-osztrák származású zeneszerző, előadóművész, producer álmodott meg, talált ki és alkotott meg.
Kicsi kavarodás és keringés után rátaláltunk az épületre, s már be is mehettünk, sőt, helyünket is elfoglalhattuk a lelátón. Hát, oké, hogy ez egy sportcsarnokszerű hely volt, de a lelátó ülései tényleg csak egy ülés volt háttámla nélkül, ráadásul az ülőke is meglehetősen kicsi hátsóra lett méretezve, pedig, nem feltétlenül tartozom a nagy hátsóval rendelkezők táborába!? Szóval, nem volt kényelmes ez a hely, de a sorban többen is úgy oldottuk meg, hogy miután az utolsó sorban ültünk, a mögöttünk lévő falhoz felhúzódzkodtunk, és annak dőlve élveztük végig a koncertet. Ha a popsinknak nem is, de a szemünknek nagyon kényelmes volt minden, ugyanis tökéletes rálátásunk volt a színpadra. Igaz, kivetítőkkel nem készült a produkció, de minden lényeges momentumot láttunk, ami a színpadon történt. :)
A csapat nem váratta sokáig a közönséget - a f8-as kezdéshez képest kb. 10 perccel később kezdtek, és maximális tartalommal megtöltött 2,5 órás koncertet adtak! "Lekapcsolták a lámpákat, mélyeket lélegeztünk, relaxáltunk, és hagytuk, hogy a ritmus vezessen!" ;) Az ENIGMA zenéjét egy négytagú együttes és egy szimfonikus zenekar játszotta élőben. A színpadi felállás úgy nézett ki, hogy a szimfonikus zenekar helyezkedett el baloldalon, majd jobbra tőle egy különleges hangszeren játszó fekete férfi, kicsit hátrébb a dobos, és egy gitáros. Láttam a háttérben egy nyitott laptop előtt ülő emberkét, úgy gondolom, az effektek nagy részét (pl. gregorián zsolozsmázás, etnikus zsoltáréneklés, templomi harangozás, orgonazene stb.) ő „csalogatta elő” az elektronikus szerkezetből. Az eredeti ENIGMA hangok – a jamaicai Andru Donalds, a német Angel X és az énekes-dalszerző Fox Lima - hol felváltva, hol egyedül, hol együtt énekeltek a színpadon. Andru Donalds egy csodálatos koncertet és egy felejthetetlen utazást ígért a hangok és látványok lenyűgöző világába. :)
Végignézve a közönségen, a fiatalok mellett az idősebb korosztály is szép számmal képviseltette magát. Nos, olyan értelemben nagyon megkoptak az emlékek, hogy már csak egy-egy dalra emlékeztem az előadottakból, de természetesen, az ENIGMA-feeling megvolt az első pillanattól az utolsóig. Meglehet, hogy én csak az első három lemezig követtem nyomon a zenekar munkásságát, utána valahogy „elszakadtam tőlük”, talán, ez is oka annak, hogy a koncerten elhangzott dalok nagy része új volt számomra. Eleinte talán, kicsit nehezen is indult be a buli, de a jól ismert és összetéveszthetetlen hangzás hamar meghozta az érzést, és a kb. 2 és fél óra vége felé már nem is igazán akartuk elengedni őket. Jó érzés volt látni, hogy a zenekar is nehezen vett tőlünk búcsút – ennek következtében legalább 3 ráadással örvendeztettek meg bennünket. :)