Egy januári hírlevélből értesültünk, hogy a legendás olasz zenei producer és dalszerző, Giorgio Moroder „The Celebration of the 80’s” című turnéja egyik állomásaként fellép Budapesten. A közel 80 éves slágergyárost többen a diszkó keresztapjaként, illetve az elektronikus tánczene megalapítójaként jegyzik, merthogy ő volt az első, aki a tánczenét ismétlődő ütőhangszeres ritmusokra helyezte, szakított a harmónia törvényeivel, és a szintetizátort helyezte zenéje középpontjába. Kissé tartottam attól, hogy az elektronikus (tánc)zene „atyjától” leginkább felvételről elhangzó alapokra történik majd a ráéneklés, de elfoglalva helyünket a nézőtéren, majd szemünket a színpadon felállított zenei hangszerekre, illetve kottaállványok mögé helyezett székekre vetve, jóleső érzéssel nyugtáztuk, hogy a playback-nél nagyobb élmény vár(hat) ránk. :)
Még mielőtt azonban folytatnám a beszámolót… A koncert előtti napon kaptam egy e-mailt, benne egy fontos információt, miszerint bizonyos szektorok lezárásra kerültek, ezért megkérik e szektorokba szóló jegyek tulajdonosait, hogy az átültetés miatt, fáradjanak a kihelyezett asztalokhoz, hogy jegyeiket átcseréljék. Az okokat nem tudtuk meg, de miután érintettek voltunk, ezért mi is kicseréltettük a jegyünket. Mindennek köszönhetően, sokkal jobb helyről élvezhettük végig a műsort!? :)
Nem tudom, hogy az átültetéssel összefüggésben volt-e, de a koncert - a közönség füttyel és tapssal kifejezett türelmetlenségét követően - bőven 20h után kezdődött el. Az igazat megvallva, Giorgio Moroder neve abszolút ismerős volt a ’80-’90-es évekből, de sok előadót nem tudtam volna fejből felsorolni, akikkel Moroder együtt dolgozott. Ahogy egymás után hangzottak el a slágerek, úgy kerültek nyugtázásra a fejemben, hogy „hmmm, hát ez is az ő dala”! Moroder, munkásságának legfényesebb gyöngyszemeit hozta el nekünk, amelyeket zenekara és vokalistái kíséretében adott elő egy igazán látványos és szemkápráztató színpadi show keretében. Fentebb írott aggodalmaim a felvételről játszott zenei alapokat illetően, hamar eloszlottak, ugyanis a művészúr billentyűjátékát egy gitáros, ütősök és vonósok egészítették ki, akikkel a hangzás igazi, élőzenés koncerthangulatot eredményezett. Természetesen, Moroder legismertebb számait (Love to Love You Baby, Bad Girls, On the Radio, Right Here, Right Now, I Feel Love, Last Dance, Hot Stuff, Call Me) nem az eredeti előadók énekelték el ma este, de a négy vokalista (három lány és egy fiú) igazán élvezhetően és az adott korszak feelingjét megidézően adták elő a dalokat. Moroder legnagyobb múzsája, Donna Summer (Mac Arthur Park), illetve David Bowie (Cat People) egy-egy dal erejéig a koncert részese is lett, ugyanis míg a zenekar élőben játszott a színpadon, a két énekes hangja felvételről ment. :) Bár, a Flashdance-ből ismert What a Feeling, a Top Gunból ismert Take My Breath Away című dal, a Midnight Express, vagy az oly kedvelt The NeverEnding Story című dal a Végtelen történet c. filmből, mind-mind jól ismert slágerek, mégis közel 30 év és ez a koncert kellett ahhoz, hogy megtudjam, Moroder nemcsak hogy filmzenéket is szerzett, hanem ráadásul olyanokat, amelyek még nála is ikonikusabb szimbólumaivá váltak a ’80-as éveknek! :) Az pedig végképp az újdonság erejével hatott rám, hogy a „szépkorú” zenész, nem csak letörölgette a port ezekről a fentebb említett nagyszerű dalokról, és maga köré toborozva néhány kiváló muzsikust útnak indult egy koncertturné keretében, hanem az alkotói és zenei kapcsolata igen aktív és gyümölcsöző a napjainkban is népszerű előadókkal és formációkkal (Sia, Charli XCX, Kylie Minogue, Britney Spears és Kelis). Nagy örömmel fogadtam és hallgattam eme együttműködés eredményeként megszületett, az általam is nagyon kedvelt Daft Punk formációval közös Giorgio by Moroder című számot.
Amint azt már említettem, a dalok önmagukban megidézték a ’80-as évek feelingjét, ám az énekesek élénk színű ruhája, valamint a színpadi fények - kiegészítve két (elmaradhatatlan) diszkó gömbbel - csak még inkább erősítették a diszkók világának miliőjét! :)