A filmzene szimfonikusokkal ötvözve mindig egy nagyszerű és csodálatos zenei élményt jelent, így nem volt kérdés, hogy felkerüljön kulturális programjaink listájára a ma esti Hollywoodi Csillagok szimfonikus filmzenekoncert a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Olyannyira bebiztosítottuk részvételünket, hogy a jegyeket már január végén megvettük. Tettük mindezt abbéli meggondolásból is, hogy 1. a tavaly augusztusi Filmzene Fantázia ugyancsak szenzációs volt; 2. bíztunk benne, hogy semmi olyan nem jön közbe, ami miatt nem tudunk elmenni! :)
Apropó, nem tudunk elmenni! Nos, az időjárás igencsak kétségessé tette a program megtartását, ugyanis egész délelőtt zord idő uralkodott viharos széllel, és – kisebb-nagyobb megszakításokkal – szakadt az eső! :( Valamikor 14 óra után tűnt úgy, hogy talán abbahagyja, mert felszakadoztak a felhők, sőt, kisütött a nap is! 15 óra előtt felnéztem az esemény honlapjára, s ott már – legnagyobb örömünkre – azt olvastam, hogy a koncert megtartására készülnek! :)
A színházba rendben és kényelmesen megérkeztünk, s bár, egész kellemesre feltornázta magát a hőmérséklet, mindenképpen okos gondolatnak bizonyult, hogy vittünk magunkkal plédeket, mert félidőtájban jólesett a vállunkra terítve beleburkolózni. ;)
Ahogyan azt a program ismertetője is írta, ma este nemcsak a nyári éjszakai égboltban gyönyörködhettünk a Margitszigeten, hanem Hollywood legnagyobb csillagai is beragyogták a színpadot. A koncerten a mozifilmek mára már ikonikussá vált filmsztárjai – Tom Cruise, Russel Crowe, Tom Hanks, Harrison Ford, Mel Gibson és Johnny Depp - kaptak egy-egy blokkot, melyekben az érzéseinkre/érzelmeinkre ható élő zene tökéletes egészet alkotott a háttérben vetített filmrészletekkel, megmutatva a zene és a karakter erejével az adott filmszínész magával ragadó alakítását. Az előadásban olyan, világszerte népszerű közönségsiker vagy díjnyertes filmek zenéi csendültek fel, mint a Mission: Impossible, a Gladiátor, a Forrest Gump, az Indiana Jones, A Rettenthetetlen vagy a Karib-tenger kalózai.
Ezúttal is pompás zenei élményben volt részünk, és szívesen hallgattuk volna még tovább ezeket a csodálatos filmzenéket a Budapest Symphony Orchestra fantasztikus feldolgozásában/előadásában, de sajnos, egyszer minden jónak vége szakad… :( Nagyon örültünk, hogy az előadás idejére az időjárás kegyes volt hozzánk, igaz, a koncert vége felé már meglehetősen közelről és fenyegetően érkeztek a villámlások. :(
Mire a Margitszigetről megérkeztünk a Nyugati pu.-hoz már cseperegni kezdett az eső, majd éppen hogy csak beléptünk a pályaudvar várócsarnokába, már le is szakadt az ég! :( Nem akarnék nagyon prózai lenni, sőt, mi több, nem agyoncsapni ezt a nagyszerű zenei programot egy ilyen befejezéssel, de elképesztő, amivel a Nyugati pályaudvar csarnokának különböző – elvileg fedett – részein találkoztunk! Kint is és bent is –szó szerint- ugyanúgy esett az eső! Szinte egy négyzetméter nem akadt, ahol fentről ne csöpögött volna a nyakunkba az esővíz! Röviden és egyszerűen fogalmazva, beázott a Nyugati pu. alul is és felül is! Föntről a nyakunkba csöpögött a víz, a padlón pedig néhol bokáig érő vízen átkelve tudtuk csak megközelíteni a vonatot! Ebben pedig az a felháborítóan szégyenletes dolog, hogy ez az állapot már legalább 5 éve jelen van, legalábbis egy 2014-ben íródott Netes cikk szerint! Erre mit olvasok egy 2019.05.-i cikkben?! Hogy a MÁV elnök-vezérigazgatója azt mondta, a helyzet a Nyugati pályaudvaron kritikus. (Nem mondja! Valóban?! Hogy 5 éve gond van, oké, de hogy még 2019-ben is, ki hitte volna!) Sőt, arra is emlékeztetett minket, voltak fotók, amelyeken az embereknek esernyővel kellett állniuk a csarnokban. (Talán alkalmanként -és leginkább szélsőséges esetekben- ki kéne emelnie a hátsóját a kényelmes személyautóból, és megnézni/tesztelni/kipróbálni/netán, meggyőződni a dolgok alakulásáról, hátha jobban felfogná és megértené a problémákat!?) Az esőzés igazolta, a tetőszerkezet cserére szorul. Tervek már vannak, így reméli, a tetőcsere meglehet jövőre. (IGAZOLTA + CSERÉRE SZORUL + REMÉLI + JÖVŐRE… Hahó nagyfőnök, a milliós fizetésért és prémiumért cserébe produktumot is le kéne tenni az asztalra, nem gondolja!?) Vérlázító, hogy -a vasúttal történő utazás legtermészetesebb velejárója a rendszeres vonatkésések, -hogy a kimaradt vonatok helyett semmiféle vonatpótló járatokról nem gondoskodnak, -hogy a kimaradt vonat esetén, nemhogy kárpótlásról gondolkodnának, de ha nem vagyok hajlandó jegyet váltani a következő (egy óra múlva menő) vonatra, még én vagyok megfenyítve, hogy márpedig igénybe vettem a szolgáltatást, jegyet kell váltanom! :( Ja, és Vezérigazgató úr, mindezek után amúgy honnan jött, és mégis, mi az alapja annak a fantazmagóriának, hogy öt éven belül felvenné a versenyt a MÁV az autós közlekedéssel?! Ilyen körélmények között, amikor is ez a „díszes” vasúttársaság az ország szégyenévé vált?! :( Erősen kétlem, de ne legyen nekem igazam!
