1. nap
Ahogyan azt a márciusi összefoglalómban említettem, Cilivel a pünkösdi hétvégét Prágában töltöttük. Az időjárás sajnos, nem sok jót sejtetett, az eső egész éjjel esett, de reggelre, vagy inkább hajnalra, szerencsére, elállt. Alapvetően nem volt hűvös. Reggel 4 órakor volt az ébresztő, rendben elkészültem, f6 körül pedig, már a Népligetnél voltam. Ciliék a tervezettnél később indultak el Pakonyból, így kicsit késve is érkeztek meg. A busz hátsó felében kaptunk helyet, szám szerint mi voltunk a 31-es és a 32-es számú utas.
Hegyeshalomnál léptük át a magyar-osztrák határt, átutaztunk Ausztrián, majd Linznél észak felé haladva léptünk cseh földre. Igaz, a tervezett 12 óra helyett 14 órakor érkeztünk első látnivaló helyszínünkre, a Moldva folyó kettős kanyarulatának partján fekvő dél-csehországi mesebeli kisvárosba, Český Krumlovba.
Itt csatlakozott hozzánk Gita Kruková, akinek idegenvezetésével megnéztük e városka nevezetességeit. Az idegenvezetés vége felé leszakadtunk a csoporttól, hogy visszasétálva fotókat készítsünk, mert a kissé gyors tempót diktáló nézelődésben erre már nem igazán volt lehetőségünk, legfőképpen, ha nem akartunk lemaradni - sem a csoporttól, sem a Gita által mondottakról. Sajnos, ekkorra már az időjárás ismét kimutatta foga fehérjét, és az eső masszívan és kitartóan esni kezdett. :(
Estére érkeztünk meg Prágába, még pontosabban a Balkán Hotelba, amely otthonunkul szolgált 3 éjszakára. Kiosztásra kerültek a szobák - mi egy 3. emeleti szobát kaptunk. Lepakoltunk, kicsit rendbe szedtük magunkat, majd csoportostul megvacsoráztunk a hotel éttermében. Vendéglátóink jóvoltából megkóstolhattuk (vadasan készült hússal) az egyik legnevezetesebb cseh köretet, a knédlit, azaz a kéreg nélküli kenyeret, amely nem sütőben, hanem gőzben nő nagyra, lesz levegős, könnyed. Nekem nagyon ízlett - jellegében hasonlított a mi zsemlegombócunkra, amit szintén nagyon szeretek! :) A vacsinál egy asztalnál ültünk Attilával, Tündével és Józsival, akik egy társasághoz tartoztak. A beszélgetés során Attila jó szívvel ajánlotta a Jó barátok nevű vendéglőt Pakonyban, amelyet mindenképpen ki fogunk majd próbálni. :)
Vacsi után Cilivel lesétáltuk a teli pocakot a szálloda környékén. Picit belekavarodtunk a prágai utcák forgatagába, de végül, ügyesen hazataláltunk. :) Ezután más nem várt ránk, mint egy fincsi zuhany és egy fincsi alvás. :)
2. nap
Reggel f8-kor pompázatos svédasztalos reggelit kaptunk - vaj, dzsem, méz, felvágottak (legfőképpen sonka), sajtok, főtt virsli, püspökkenyérhez hasonló (nagyon finom) kalács, fonott péksütemény, teljes kiőrlésű kenyérszelet, kávé, tea.
Pocakunk megtöltése után f9-kor indultunk útnak prágai hétvégénk következő állomására, Csehország legnagyobb gyógyfürdőhelyére, Karlovy Varyba. Az időjárásra ezúttal nem lehetett panaszunk, igazán szép időnk volt. :)
A városnézés nagy részében itt is élveztük Gita történeteit, de a vége felé ismét leszakadtunk a csoporttól, hogy visszasétálva délutáni találkozási pontunkhoz, újabb nagyszerű fotókat készítsünk. :) Mindeközben megkóstoltuk a hagyományos cseh édességet, az ostyát, melynek története 1856-ra nyúlik vissza, amikor Karel Reitenberger elkezdte nagyüzemi gyártásukat. Az ízük és a formájuk azóta sem változott. Az egyedi előállítás része, hogy kézzel szórják meg mogyoró, vanília, fahéj és cukor keverékével az ostyákat. Az utcán több helyen is kínálták e csemegét, sőt, ott helyben választhattuk ki, milyen ízesítésűt kérünk. :)
A városnézés záró akkordjaként ellátogattunk a Jan Becher (Becherovka) Múzeumba. A Becherplatz ad helyet a Jan Becher Múzeum számára, ahol megtekinthetjük a gyógylikőr keletkezésének idején használt tárgyakat, a korabeli üvegeket, a családi relikviákat, de megismerkedhetünk a termelés folyamatával és a pince mélyén rejlő eredeti hordókkal is. A hangulatos tárlatvezetés és nézelődés végén magyar nyelvű kisfilm ismertet meg bennünket a Becher család és a Becherovka történetével, miközben nem kisebb élményben lehet részünk, mint a Becherovka likőr klasszikus és újonnan kifejlesztett ízeinek megkóstolása. A híres gyógynövénylikőr három fajtáját ízlelhettük meg - a huszonegy gyógynövény kivonatát tartalmazó Original (1807) mellett, a leheletnyi frissítő citrusféle hozzáadásával készült Lemond (2010), illetve a chilis Ice&Fire (2015) névre hallgató változatot. Hmm, ez utóbbi már "rákényszerített" a hátizsákban lapuló szendvicsből történő falatozásra. ;) Az egyik utcai árustól, és a múzeum shopjában is vásároltunk egy négy fajtából (Original, Lemond, Cordial, KV14) álló kollekciót. :)
Az esti órákban érkeztünk vissza Prágába, amikor is csoportostul beültünk vacsorázni a Novoměstský Pivovar étterembe. Itt elsősorban a csülökkóstolás lett volna műsoron, de a "hatalmassága" miatt nem vállalkoztunk rá Cilivel. Inkább a képes ajánlatból választottunk egy hamburger-sült krumpli-saláta összeállítást, de erre sem lehetett rámondani, hogy könnyű, esti vacsi - hatalmas adag, amit nem is bírtunk mind megenni! :(
A vacsora után gyalog indultunk városnézésre, hogy az esti fényben pompázó Prágát is megcsodáljuk. Sajnos, egyszer csak vészjósló felhők gyűltek össze az égen, amely inkább arra ösztökélt minket, hogy mihamarabb visszatérjünk a hotelba. Átsétálva a Károly hídon - nem tudni, milyen alkalomból -, de csodálatos tűzijátékban volt részünk! :)
3. nap
A mai - ugyancsak - fincsi reggeli után 9 órakor indultunk mai programunkra - Prága nevezetességeinek felfedezésére. Sajnos, az időjárás nagyon cudar volt - hűvös, szeles és esős, így kb. du. 1 óra körül jeleztük Marikának, hogy mi leválnánk a csoporttól - addigra már nagyon fáztunk, és nagyon elegünk volt az esőből. :( Még szerencse, hogy reggel Gitától kaptunk egy várostérképet, amelynek segítségével és használatával nagyon ügyesen hazakeveredtünk a hotelba. :)
Ebben a barátinak egyáltalán nem nevezhető időben szinte se kedvünk, se türelmünk nem volt nézelődni, amelyből adódóan Gita idegenvezetésére sem igazán tudtunk koncentrálni. Nem is emlékszem kristálytisztán a látottakra, de egy Prágával foglalkozó blogjellegű honlap a segítségemre lett. Sőt... fentebb ugyan azt írtam, hogy a "leválást" követően ügyesen hazakeveredtünk, de a teljes igazság az, hogy az Óváros kesze-kusza utcácskáiba kissé belebonyolódtunk, de ahogyan az imént említett oldal is írja: Az sem baj, ha eltévedsz, hisz az Óváros, a Kisoldal kanyargós, pókhálószerűen egymásba fonódó kis utcáin ez egyáltalán nem nehéz, de néha hagyni kell magunkat eltévedni… csak hagyni, hogy vigyen a város arra, amerre akar! :)
No de, amíg a csoporttal tartottunk... Városnéző sétánkat Prága Vyšehrad nevű városrészében kezdtük, ahol is három kapun - a Tábori kapun (Táborská brána), a Špička kapu maradványain, illetve a barokk stílusban épült Leopold kapun (Leopoldova brána) - áthaladva jutottunk el a ma számos híres cseh írónak, énekesnek, zenésznek, művésznek, sportolónak, festőnek végső nyughelyéül szolgáló Vyšehrádi temető területére (Vyšehradský hřbitov). A temető szomszédságában tornyosul a Szent Péter és Pál katedrális (Kapitulní chrám sv. Petra a Pavla).
Ezt követően átbuszoztunk a Moldva folyón Prága Hradzsin (Hradčany) nevű történelmi negyedébe, amelynek középpontjában a prágai vár áll. A vár első udvarának bejárata előtt, a Hradzsin téren (Hradčanské náměstí) várakozva, pontban déli 12 órakor szemtanúi lehettünk az őrségváltásnak.
Miután az érdeklődő tömeg szétoszlott, a kovácsoltvas kapun beléptünk az I. várudvarba. Tovább haladva a barokk stílusú Mátyás kapun (Matyášova brána) a II. várudvarba jutunk el, ahol a Szent Kereszt kápolna áll. Az udvart két kút is díszíti - középen a 17. századi barokk Kohl szökőkút (Kohlova kašna), és mellette a kovácsoltvas kerítéssel díszített 18. századi kút. A második udvarból árkádok alatt sétáltunk át az L-alakú III. várudvarba, ahol váratlanul tornyosul fölénk a Szent Vitus székesegyház. Sajnos, egy éppen zajló mise miatt nem mehettünk be, csak az ablakon át csodálhattuk meg a belsőt. :) Itt az udvart egy Obeliszk és Szent György szobra díszíti, míg átlósan szemben a Régi Királyi Palota (Starý královský palác) található. Elhagyva a harmadik udvart, tovább sétálva a Szent György téren, megtekinthettük a - szintén Szent György nevét viselő - Bazilikát és kolostort (Bazilika a klášter svatého Jiří). A Bazilika oldalán, a Jiřská utca elvezet az ún. Arany utcácskához (Zlatá ulička u Daliborky), amely pici, színes házaival nagyon hangulatos, mesebeli látványt nyújt. A legenda szerint ezeket a házikókat II. Rudolf aranycsinálói lakták. A várat a Keleti kapun (Východní brána) keresztül hagytuk el, hogy a régi királyi lépcsőn (Staré zámecké schody) lesétálva, visszatérjünk Prága belvárosába.
Nohát, itt következett be az, hogy leváltunk a csoporttól - természetesen, Marika tudtával és beleegyezésével. Ahogyan azt már fentebb írtam, térképpel a kezünkben, végül is, sikeresen hazajutottunk a hotelba. Pár perc pihenő után erőt vettünk magunkon, és elsétáltunk a közeli "shopping negyedbe". Hamar rátaláltunk "az igazira", azaz, bevetettük magunkat egy jó kis Tescóba! Vettünk különböző ízesítésű ostyát, amilyet Karlovy Varyban kóstoltunk, egy üveg Lemond Beherovkát, mert Cilinek ez ízlett a legjobban, valamint vacsorára valót.
Délután 5 óra körül értünk vissza a hotelba - megvacsiztunk, beszélgettünk, pancsiztunk, majd este 10 óra körül bedobtuk a szundit.
4. nap
Ma reggel is részünk volt a fincsi reggeliben. Ezt követően visszatértünk a szobába, összeszedtük a már összecsomagolt cuccainkat, kulcsunkat leadva a recepción búcsút intettünk a Balkán Hotelnak, elsétáltunk a csoporttal a buszunkhoz, majd h9 körül útnak indultunk.
Brnoban megálltunk egy Tescós vásárlásra, de miután mindössze egy órát kaptunk, nagyon dicsértük magunkat, hogy tegnap nyugiban megvettük az ostyákat és a Beherovkát. :)
Utunkat folytatva megálltunk egy kis időtöltésre, hogy megcsodáljuk a lednice–valticei kultúrtáj részeként világörökséggé nyilvánított Lednice-kastélyt (kívülről) és az őt körülölelő francia kertet (pontosabban egy kis részét). A kastély a 13. században gótikus vár volt, majd a 16. században átépítették reneszánsz stílusú kastéllyá, a 17. században barokkizálták és francia kerttel vették körül, végül pedig, a 19. században lebontották és neogótikus stílusban emelték fel ismét. A kastély bal oldala mellett az egzotikus növények százait bemutató, öntöttvas szerkezetes, hatalmas üvegfelületekkel rendelkező, romantikus pálmaház található. A mesebeli kastélyt övező óriási kiterjedésű, arborétum jellegű, álomszép francia- és angolpark fafajták százait rejti magában.
E gyönyörű látványosság után, délután 3 óra körül hazaindultunk Magyarországra…
Ahogy tudomást szereztem a Gateway to Space nemzetközi űrkiállításról, sajnáltam volna, ha lemaradok róla. Ugyan, másfél héttel a kiállítás zárása előtt, de még időben eljutottunk a minden szempontból érdekes és látványos bemutatóra, amely 3000 m2-es területen, a Millenárison került megrendezésre. 
