Emlékmorzsák

A ma esti X-Faktor a „zúzzunk az éjszakában” jegyében zajlott, amelynek keretében pörgős party slágereket adtak elő a versenyzők.
Kocsis Tibor nyitotta a sort, és kellőképpen megalapozta a hangulatot Adam Lambert bulizós dalával. Meglepett a választása, mert nem gondoltam, hogy éppen tőle fogok Adam-dalt hallani. (Amíg az Apollo23 versenyben volt, tőlük mindenképpen vártam volna, hogy Adamtől énekelnek valamit. :)) No, de visszatérve Tibóhoz, minden tekintetben tökéletes volt az előadása! Adam hangját persze, nem könnyű sem megközelíteni, sem túlszárnyalni, de Tibó a lehető legprofibban adta elő a dalt, és pontosan azért tetszett nagyon a produkciója, mert semmiféleképpen sem utánozni akarta az eredeti énekest, hanem Kocsis Tibort hallottam egy Adam Lambert dalt énekelni! :)


A Rocktenors hozta a formáját a Santana-dallal, számomra se többet, se kevesebbet nem mutattak, mint a korábbi adásokban.
Lil. C dalválasztása telitalálat volt, de éppen emiatt inkább a zene vitte a versenyzőt, mint fordítva. Tény és való, hogy Ne-Yo dala nagyon jól állt neki, de ezzel megint csak az volt a problémám, hogy nem őt magát láttam és hallottam a színpadon énekelni, hanem egy versenyzőt, aki nagyon jól „alakítja” Ne-Yo -t. L(Egy-két nappal később kiderült, hogy Lil. C színpadra lépésének adott pillanatában nem nyílt szét előtte a LED-fal, s ezért azt megkerülve kellett előbukkania. Elmondása szerint, ez némileg megzavarta őt, amely rá is nyomta bélyegét a produkciójára. Lehet, hogy én nem figyeltem kellőképpen, de tény, Lil. C olyan profi módon vészelte át a malőrt, hogy én mindebből semmit sem vettem észre. :))
Kováts Vera dalválasztásánál azt még csak megértettem, hogy a korban hozzá közelebb álló Miley Cyrus-ra esett a választása, de azt már nem, hogy miért pont erre a dalra, amikor a Who Owns My Heart sokkal pörgősebb és bulizósabb lett volna?!
Tarány Tomi hétről hétre előrukkol valamivel, amivel sikerül meglepnie, hogy ő ilyet is tud. Álmomban sem gondoltam volna, hogy bevállal egy táncos-diszkós Flashdance-dalt, s olyan koreográfiát villant a dal közepe táján (még ha csak 4-5 mozdulatból is állt), hogy azzal is levesz a lábamról! Édesen mackós mozgás, de egyszerűen nem lehet nem szeretni! :)
Muri Enikő produkciója „jó kis muri volt” :), ahogyan Geszti Mentor fogalmazott. Enci Lady Gaga dalát nem csak hangilag adta elő tökéletesen, de a külsőségeket tekintve is hozta az énekesnő extravaganciáját – igaz, ez utóbbi inkább a stylist érdeme, de a produkció összességéhez ez is elengedhetetlenül hozzátartozott! Enikő talán, most tetszett a legjobban! :)


Baricz Gergő úgy tűnik, marad a végletek versenyzője, mert vagy érzelmi mélységekbe, vagy totálisan „ereszd el a hajam” hangulatba visz el minket. Ahogyan Ildikó fogalmazott, ő a „legnagyobb egyéniség”, mert e végletek mindegyike hihetetlenül jól áll neki, és minden részletében hiteles tőle. Ezúttal a JET dalával bulizott hatalmasat, ami fergetegesen szólt, még a hangi kisiklások ellenére is… bár, ahogy Gergő mondta, ebben a dalban sikítva kell megőrülnie egy lányért… hát, ő sikított! :)


A versenyzők dalai után, de még a közös produkció előtt következett az extra produkció, amely keretében a The Carbonfools lépett színpadra, s adták elő Hideaway című számukat. :)


A közös produkció a Cozombolis dalát, A zenétől felforr a vérem címűt tartogatta számunkra. :)


Erre az estére még egy extra produkció jutott nekünk, mégpedig Fluor Tomi megamixe a Mizu, a Lájk és a Halenda című dalaiból! :)


A könnyed bulizás után elérkeztünk a továbbjutás, illetve a párbajhoz vezető út nehéz és feszültségekkel teli perceihez. Kedvenceim egyike, Baricz Gergő elsőként jutott tovább, s (nem várt :)) meglepetésre a Rocktenors neve is viszonylag hamar elhangzott. Ám, ahogy Nóri sorba mondta ki a neveket, s már csak Lil. C, Tibó és Tomi maradtak, kezdett a szívem a torkomban dobogni. A szavazatoknak köszönhetően Tomi menekült meg a párbajtól, ellenben Tibóra újabb megmérettetés várt. :(
Lil. C kezdte a párbajt egy Iglesias-dallal. Ezúttal is az volt a véleményem, hogy ez a szintű énektudás kevés ahhoz, hogy egy versenyző X-Faktort, de jelen esetünkben párbajt nyerjen, főleg, ha olyan ellenfele van, mint Tibó, aki Phil Collins dalában maximálisan megmutatta, hogy igenis van keresnivalója ebben a versenyben sokkal erősebb és magabiztosabb hangjával! Általában nem tartom helyénvalónak, ha egy művész betegségre, lelki bajra, vagy bármire hivatkozva remél némi felmentést az esetleges gyengébb produkció miatt, épp ezért is értékeltem Tibó esetében, hogy bár, a kisfilmjében esett szó a héten összeszedett megfázás okozta énekóra elmaradásról, de sem a versenydalban, sem a párbajdalban még csak nyomát sem lehetett mindennek hallani! Mindkét éneklése profi versenyzőhöz és profi énekeshez méltó volt! :)
Az értékelés során Ildikó bár, elismerte, hogy Tibó jobb énekes, míg Lil. C-t jobb előadónak tartja, érthető módon nem küldhette haza saját gyermekét Lil. C-t, ahogyan Miklós sem küldhette haza saját mentoráltját, Tibót. Geszti Mentor a show bizniszre hivatkozva Lil. C-t kívánta tovább látni a műsorban, míg Feró, némi lamentálás után Tibó képességeinek szavazott bizalmat. Ezzel a döntésével, melyet messzemenően értékeltem, egyenlő szavazat alakult ki a két fiú között. Nórinak tehát borítékot kellett nyitnia, aminek tartalma szerint a közönség úgy döntött, hogy Tibót továbbra is az X-Faktor színpadán kívánja látni! Hatalmas kő esett le a szívemről, mert bár, lehet, hogy Tibónál akadnak jobb előadók, mégis többre értékelek egy szenzációs hanggal megáldott énekest, aki meg sem mozdul a színpadon, mint egy inkább a showra építő közepes hangi képességekkel bíró előadót. Természetesen, ezen utóbbiak között is akadnak elképesztő egyéniségek, de azok különcsége olyan erővel hat a nézőre, hogy az megszépíti és tökéletessé teszi őket (adott esetben még a hiányosságaikat is)! :)


Mindettől függetlenül persze, így a verseny közepén járva úgy gondolom, hogy hétről-hétre most már egyre és egyre nehezebb lesz a döntés az (énekes előadó) versenyzők között. :-( :-)

Az új magyar musical bemutatójával kb. két hónapja találkoztunk először a Ram Colosseum szórólapján, illetve az épületben kihelyezett plakáton, majd némi gondolkodás után október közepén jegyet is vettünk rá. Az alkotók közül, Szomor György neve látatlanul és mindenféle információ nélkül is biztosíték volt egy újabb színvonalas produkcióra. Korábbi munkái közül a Robin Hood történetéből készült musicalt láttuk tavaly nyáron a Margitszigeten, s ahogyan akkor sem, így most sem volt kétségünk afelől, hogy tetszeni fog, amit látunk.
A budapesti vendégjátékot „fővárosi premier”-ként is emlegették, hiszen a produkció eredendően a békéscsabai Jókai Színházban debütált októberben, de legnagyobb örömünkre, e novemberi estén a főváros első élményszínháza is szívesen adott helyet és lehetőséget a bemutatóra.
A hétvégi pálya-felújítási munkálatok ellenére időben és rendben megérkeztünk a RaM Colosseumba. Az előtérben meglepően nagy volt a nyüzsgés, de miután leadtuk a kabátunkat a ruhatárban derült ki, hogy még nem engednek be minket a nézőtérre. Miközben türelmesen várakoztunk, nézelődésünk közepette egyik hírességet fedeztük fel a másik után. Láttuk Dobó Kata színésznőt, aki egyszerűen, de nagyon csinosan festett, mint várandós kismama, és igazán helyes volt a pocakjával. Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója a közelünkben folytatott vidám diskurzust, míg Janza Kata musicalszínésznő kicsit távolabb tette ugyanezt. Igaz, már az előadás után, de a ruhatár felől Havas Henriket is láttuk elviharzani a kabátokkal.
A nézőtérre végül is ¼ 8 körül ülhettünk be, majd lassan, de biztosan kezdetét vette az előadás. A késő(bb)i kezdésre nem kaptunk különösebb magyarázatot, de örömmel vettük, hogy sem betegség, sem technikai probléma (amire a várakozás miatt gondoltunk) nem akadályozta a ma esti szórakozásunkat.
Alexandre Dumas híres regényéből, a Monte Cristo grófjából írt musical fő alkotói Szomor György és Pozsgai Zsolt. Szomor György jegyzi a zenét, a dalszövegeket, a rendezést, és ő alakítja az idősebb Edmond Dantest, míg Pozsgai Zsolt írta a szövegkönyvet.
A történet bizonyára sokunknak ismerős: Az ifjú tengerész, Edmond Dantes feleségül akarja venni imádott szerelmét, a gyönyörű Mercédest, de esküvője napján letartóztatják. Nyugodtan indul a kihallgatásra, hiszen tudja, nem követett el semmit, nincs bűne, amiért lakolnia kellene. A vád, miszerint kapcsolatban áll az akkor száműzött Napóleonnal, hazugságra épül, de Dantes már nem tudja bizonyítani igazát. Igazságtalan vádak alapján életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélik, és If várába hurcolják, ahonnan élve még senki sem szabadult. Bőven van ideje elmélkedni azon, kiknek "köszönheti" sorsát, szenvedéseit, s egyedül a remény, az álmodozás tartja életben, hogy egyszer még igazságot szolgáltathasson abban a társadalomban, ahol az erkölcs értékrendje helyett a korrupció uralkodik. A rabságban Dantes megismerkedik Faria abbéval, aki megkedveli és tanítványává fogadja, majd egy kincsesláda titkát is rábízza. Amikor az abbé meghal, Dantes az egyetlen lehetséges menekülési módot választja: bevarrja magát a papnak szánt halottas zsákba, melyet a mit sem sejtő fegyőrök a tengerbe vetnek. Egy közeli szigeten ér partot, ahonnan elindul Monte Cristo grófjaként, hogy bosszút álljon azokon, akik őt annak idején bebörtönöztették…
Az iménti néhány mondat ugyan összefoglalta a cselekményt, mégsem lehetett egyszerű feladat ebből a nagy terjedelmű műből két felvonásos musicalt írni úgy, hogy az mindvégig érdekfeszítő maradjon, ugyanakkor érthető is legyen a történetvezetés. Nos, úgy gondolom, Pozsgai Zsoltnak ez kiválóan sikerült, nagyon jól lehetett követni az eseményeket, a történéseket, amelyet az általa kigondolt érdekes dramaturgiai ötlet is csak még izgalmasabbá tett. (Erről nem írok többet, tessék megnézni az előadást! :))
Szomor Gyuri fülbemászó zenéjével és mély mondanivalóval bíró dalszövegeivel tökéletes kerek egészet alkotott a produkció. Akinek már volt szerencséje belehallgatni a musicalba, annak bizonyára nem lesz meglepő, hogy számomra a „legslágergyanúsabb” a Róma, míg érzelmeiben a leghatásosabb az Egy árny, illetve a Még egy perc című dalok. :)
Az imént azt írtam, hogy a szöveg, a zene és a dalok tették kerek egésszé ezt a fantasztikus előadást. Nos, ezt feltétlenül ki kell egészítenem a „monumentális” jelzővel illetett díszletelemekkel, mely Fekete Péter tervei alapján készültek, a „realista” jelzővel illetett jelmezekkel, amely Papp Janó elképzeléseit dicsérik, illetve a látványvilággal, amellyel a Madár névre hallgató művész büszkélkedhet. Idézve a Jókai Színház oldalán olvasottakból: A játékteret kialakító Fekete Péter díszletterve szimbolikájában is kapcsolódik a történethez. A darab egyik kiemelt kérdésköre az idő, mely a színpadon egy homokóra-ingaóra-zsebóra szerkezetben mutatkozik majd meg a játéktér központi elemeként. Papp Janó jelmezei az empire stílusból a biedermeierbe hajlóan realisztikus képei a napóleoni korszaknak. Ugyanakkor a színek szimbolikája, a fekete-fehér örök játéka a jó és rossz küzdelmét bemutatva fejeződik ki a kosztümökben. Madár tevei alapján A tenger hullámzását és If várának félelmetes falait megjelenítő hatalmas és különleges vetítővásznak tették még izgalmasabbá, illetve lenyűgöző és rendkívül hatásos látványvilágában még érdekesebbé a produkciót.
Nagyon-nagyon örültem az élőzenének, amely ugyancsak megadta a kellő hangulatot egy ilyen pompás musical színvonalas bemutatójához. Itt jegyezném meg azt is, hogy szerintem az alkotók keresve sem találhattak volna méltóbb budapesti helyszínt a musical bemutatójára, mint a technikai feltételeiben és kívánalmaiban is világszínvonalú Ram Colosseum színháztermét.
A darab szereplőinek többsége, sajnos, nem volt ismert a számunkra, de örültem, hogy eme előadás keretében ez is megadatott. Villefort főügyészt alakító Vasvári Csaba is inkább úgy ugrott be, mint a sármos doki a reklámból. :) (Minden bizonnyal nem esne jól neki, ha ezt olvasná... elnézést!? :()
A főszerepet alakító Szomor György színrelépése mind hangban, mind színészi játékban emlékezetes pillanata a darabnak. Gyuri, mint a már több éve raboskodó Dantes tűnik fel először If várának cellájában. Őszinte leszek, nem emlékeztem, hogy Gyuri is szerepel a darabban, valamiért csak szerzőként és rendezőként nyugtáztam őt a fejemben, ám, amikor belekezdett az Egy árny című dal éneklésébe, a lélegzetem is elállt a hangjától! No, nem mintha nem lettem volna tisztában a hangi képességeivel, csak ismételten rá kellett döbbenem, hogy elképesztően jó hangja van. Gyuri színészi képességei azonban már kevésbé voltak ismertek előttem, miután színpadon most láttam őt szerepelni, de ezzel is lenyűgözött! :)
Az alkotók a szerzőt, Alexandre Dumas –t is megjelenítik a darabban, mint amolyan narrátort, noha szövege nincs, csak időnként meg-megmutatkozik egy-egy jelenetben. A regényírót Vastag Tamás alakítja, aki felvezeti a történetet a Száguld az élet című dallal, majd legközelebb a darab derekán járva teremt igazi báli hangulatot a Róma című dal eléneklésével. Tomi tökéletesen helytállt e feladatkörben, amely hangi képességeit ismerve nem volt meglepő, de úgy tűnt, mindezt ötvözve a színpadi mozgással és koreográfiával sem okozott számára semmiféle nehézséget. Sőt mi több, én azt véltem leolvasni az arcáról, hogy szereti és élvezi, amit csinál – láthatóan jól érezte magát a színpadon. :)

Gulyás Attila játssza a fiatal főhőst, míg Szomor György a börtönből hazatérő, idős Edmond Dantest, azaz Monte Cristo grófját. Jó ötlet ez a kettős szereposztás. Egyrészt a fiatal szerelmes átváltozását jelzi, és szabadulása után már egy megtört, keserű öregember tér vissza; másrészt - és ez talán még érdekesebb - a fiatal Edmond Dantes későbbi szerepeltetése arra utal, hogy a nyomor, a szenvedés sem tudta kiölni az öregember lelkéből az ifjút, a szerelmet, az őszinte érzéseket. Gubik Petra Edmond Dantes szerelmét, Mercedest kelti életre. Csomós Lajos Fernand, a felbujtott összeesküvő alakjába belesűrít mindent, ami kicsit is emberi; játékának köszönhetően szerelme, ragaszkodása Mercedeshez hihető, bűne majdnem megbocsátható. Bartus Gyula Danglars, a nagyravágyó felbujtó, aki hatalmat, pozíciót vesztett, Dantes másik nagy riválisa. A korrupt főügyész, Villefort alakját Vasvári Csaba játssza: velejéig gonosz, elvetemült, javíthatatlan figura, fel sem villant emberi jegyeket. A három kalóz szerepében remekel Katkó Ferenc, Lapis Erika és Gerner Csaba. Ez a trió, a három nagy nevettető hozza be a képbe a humort, ellenpontozza a drámai feszültséget és a lírai jeleneteket. Megrázó pillanatok azok, amelyekben Faria abbé (Szőke Pál) okítja, erősíti rabtársát If várában.
 
Nagyon örültünk, hogy nem hagytuk ki ezt a fővárosi premiert, mert egy nagyon látványos musical előadással lettünk gazdagabbak S hogy minél inkább a produkció és a premier előadás részévé váljunk, kaptunk egy-egy szép csilivili álarcot, amelyet – a hátoldali instrukciók alapján – a „Róma – Farsangi bál” és a Finálé jelenetei alatt felvettük, és így egy felejthetetlen élmény generálói és részesei lettünk. :)

A mai nap is úgy alakult, hogy este itthon néztem az X-Faktor műsorát. Kis kitérőként megemlítem, hogy a COOL TV jóvoltából délután megnéztem az amerikai X-Faktor első élő showját. Végighallgatva a 12 versenyzőt, megállapítottam, hogy a mi versenyzőink is legalább olyan jók (ha nem jobbak :)), mint akiket Simonék válogattak ki. A lányok közül nagyon tetszett Melanie Amaro hangja, míg a fiúk közül LeRoy Bell fogott meg bársonyos hangjával, de említésre méltó Josh Krajcik is, aki hangilag és külsőleg is kicsit a mi Tarány Tominkra emlékeztetett, s Drew-nak is nagyon érdekes hangja van – mind-mind komoly esélyesek a győzelemre. Simon csapatában van egy 13 éves kislány, Rachel Crow – fiatal kora ellenére elképesztő hangja van, és tündéri a kislány! :) A mentorok ugyanúgy beszólnak egymásnak, mint nálunk, de ez így van jól…persze, amíg nem fajul tettlegességig a dolog, ahogyan az történt az angol X-Faktorban. :) Simon hozta a már jól ismert formáját, bár, meglepett, mennyi dicséret hagyta el a száját, s nem feltétlenül a saját mentoráltjaival kapcsolatban, sőt… Nos, legyen bármilyen is, nagyon bírom őt! :)
No, de visszatérve a magyar X-Faktorra…ma este díjnyertes előadók díjnyertes dalaiból válogattak a versenyzők.
A Rocktenors alapjában véve jól elénekelte a Guns'N'Roses-dalt, igaz, az elején be-becsusszant egy-két hamis hang.
Bagosi Alexa a Pussycat Dolls-tól egy jó kis pörgős dalt választott, amelyben ismét volt egy kis szexisség, dögösség, de egyet kellett értenem a mentorokkal, ez mégsem állt jól Alexának, ráadásul a hangokkal is több helyen probléma volt.
Baricz Gergő visszatért a szomorkás, melankólikus stílushoz Kings Of Leon dalával. Hiába, Gergőből ez a stílus hozza ki a legtöbbet, s szerintem, a hangjának is ez áll a legjobban… nagyon-nagyon tetszett! :)

Kováts Vera Tóth Gabi sikerszámát adta elő, ami nagy falatnak ígérkezett, s mint kiderült, az is volt. Gabi után nagyon nehéz odatenni ezt a dalt. Verocs elénekelte, nem is rosszul, de Gabi hangi kvalitásától mindez egy (nagy)csöppet elmaradt.
Tarány Tomi Ákostól választott dalt. Hmm, ettől a hangtól csak beindulni lehet, hihetetlen mire képes vele ez a srác! Ildikó szívemből szólt, miszerint arra vár, hogy végre megszülessen egy ilyen férfi torok! :)
Lil C előadásában a Fekete Vonat dal nekem ezúttal sem jött be, ráadásul néhol iszonyú hamis volt, ellenben a táncbetét fantasztikus volt, a szaltóról már nem is beszélve.
Muri Enikő Robbie Williams dala kissé hamiskásra sikeredett, s bár, összességét tekintve Enci rendben elénekelte a dalt, de igazából nem hatott rám az előadása, sőt, mintha picit túl is játszotta volna.
Kocsis Tibi dalválasztása meglepett, de kár volt izgulnom, Tibó tökéletesen énekelte el Friderika dalát! (Hmmm, az Apollo23 legénysége is ott szurkolt Tibónak! :))

A versenyzők a közös produkcióban Tóth Vera általam nagyon kedvelt és szeretett Sorskerék című dalát énekelték el – szuper volt! :)


Az extra produkcióban Wolf Kati legújabb, Vár a holnap című dalát mutatta be. Miközben hallgattam Katit, a dalszöveg kapcsán az Apollo23 jutott az eszembe, így hát, ezúton is szívből küldöm nekik ezt a dalt újabb bíztatás gyanánt: „…vár egy új nap, vár a végtelen borzongás, vár a holnap…”!!!! Srácok, nagyon várunk Benneteket! :)


Ahogyan az elmúlt adások során történt, most is elkövetkezett az eredményhirdetés ideje. Akik nekem a legjobban tetszettek ma este (Tarány Tomi, Kocsis Tibó, Baricz Gergő), legnagyobb örömömre elsőkként jutottak tovább! Ami pedig a sor végét illeti… nos, a Rocktenors, bár, az utolsó három között volt, ezúttal nem ők párbajoztak, hanem Alexa (Bryan Adams: Heaven) és Lil C (R Kelly: I believe I can fly). A mentorok többsége Alexát küldte haza, amit nem igazán értettem, mert az eddigi produkciók alapján Alexában több színt láttam, míg Lil C számomra nagyon egysíkú maradt. :(
 

Délután 5 órára Fekete Nándor lemezbemutató koncertjére mentünk el a pakonyi református templomba, ahol a művész – ahogyan az a plakáton is olvasható – Európa legmodernebb digitális orgonáján játszotta el híres zeneszerzők még híresebb és sokak által kedvelt műveit. Rokonszenves, kedves fiatalembert ismerhettünk meg az orgonaművész személyében. Nagyon tetszett, hogy az eljátszott művek előtt néhány mondatban beszélt az adott zenedarab szerzőjéről, illetve mesélt egy keveset a mű megszületésének körülményeiről. Ezt az elgondolást azért is tartom nagyon jó ötletnek, mert így legalább megismerjük a hangjegyeiben és dallamaiban már oly jól ismert művek háttéréletét is. Mindezt Varnus Xaver is előszeretettel alkalmazza a koncertjein, amely rendszerint gazdagon színesíti a műsort, és mindig nagy-nagy élvezetnek örvend. A figyelmet megragadó és érdekesen mesélő művésztől, mint pl. ezen a koncerten Fekete Nándortól is, szívesen veszi az ember az ismeretbővítést. Ahogyan az olvasható, Nándor valóban világhírű klasszikusokat hozott el nekünk, amelyek gyönyörűen szóltak ezen a modern orgonán. Templomról lévén szó, nem ezres tömeg gyűlt össze, de úgy gondolom, szép számban vágytunk egy kis orgonamuzsikára. Nándor kedvességét az is bizonyította, hogy a koncert végén személyes kézfogással kívánt elköszönni közönségétől, és egyúttal megköszönni, hogy megtiszteltük részvételünkkel a koncertjét. :)

Nagyon nyugtalanul aludtam az éjjel, teljesen felkavart az Apollo23 kiesése az X-Faktorból. (Emlékeim szerint legutoljára kb. 10 évvel ezelőtt volt ilyen éjszakám, amikor az argentin Chacón a hatodik menetben padlóra küldte Kokót, aki ezzel elveszítette világbajnoki övét.) Akárhányszor felébredtem, eszembe jutottak a tegnap este történtek, és nagyon rossz érzés volt ráeszmélni, hogy ez bizony valóság, s nem csak egy rossz álom. Magam sem hittem volna, hogy ennyire megszeretem ezeket a srácokat, és ennyire közel kerülnek a szívemhez. (Legutóbb a 2009-es American Idol II. helyezettjének, Adam Lambertnek sikerült elérnie, hogy rajongásig oda legyek érte - teljesen lenyűgözött a hangjával és az egyéniségével, amely azóta sincs másként! :) ) A magyar tehetségkutatók történetében még nem akadt olyan versenyző, aki a csinos és jóképű megjelenésen túl valami olyan erővel váljon szimpatikussá és szerethetővé , mint az Apollo23. Végtelenül szerény mind a három fiú, akiket legnagyobb szerencsénkre és örömünkre, egymás felé sodort egy jó tündér, megérezve bennük a közös célt és elszántságot, majd a mentorok bölcs meglátásának és döntésének köszönhetően, napok alatt összecsiszolódtak, amely mára az „egy mindenkiért, mindenki egyért” elv alapján működő, életre szóló barátsággá nőtte ki magát. Minden bizonnyal ez az erős szövetség és összetartás is nagyon jó hatással volt a közös munkára, hiszen az eddigi produkcióikból és a különböző megnyilvánulásaikból is sugárzik az eggyé tartozás! A kiváló összhangot az is nagyban erősíti, hogy a srácok hangja remek harmóniában szól együtt, ahogy egyénileg is nagyon kellemes a hangszínük. A három muskétás…akarom mondani, a három asztronauta napok, ha nem órák alatt hódította meg a mára már komoly létszámmal bíró rajongói – elsősorban természetesen, a női – szíveket. Talán, elfogultság, de szerintem, üde színfoltjai voltak a versenynek :) – kellemes megjelenésük és érzelmes hangjuk sokunknak hiányozni fog az elkövetkezendő szombat estékről! :(
A sok-sok kérdésre azonban, amelyek a kiesésüket követő percekben merült fel bennem, ma délelőtt nagy részben választ kaptam, ugyanis már a kiesést követő vasárnap hajnalban az Apollo23 legénysége megnyugtató hírekkel szolgált FB-oldalukon, miszerint együtt maradnak és együtt folytatják tovább a közös munkát.
Sziasztok Srácok! Nem is hiszitek mennyire jó olvasni a soraitokat, hogy "túléltétek" a kiesést követő éjszakát, hogy pozitívan álltok a folytatáshoz, és legfőképpen, hogy mindezt együtt gondoljátok! Bíztam benne, hogy ez idő alatt annyira egymásra találtatok és eggyé váltatok, mint Apollo23, hogy meg sem fordult a fejetekben, hogy küldetéseteket befejezzétek...mi több félbehagyjátok! Nem is tehetitek...még nem...hisz, ahogy Ti is írtátok, minden csak most kezdődik igazán! Az nem kérdés, hogy Veletek tartunk, és követünk Benneteket, amerre csak visztek minket! Szívből örülök, hogy nem vette kedveteket a verseny ekképpen alakulása, mert többen szegényebbek lettünk volna, és nagyon-nagyon hiányoztatok volna, ha az Apollo23 eltűnik a végtelen univerzumban! Hihetetlenül jó hármas vagytok, a sors, minden és mindenki együtt zenélésre teremtett Benneteket...no, de nem ragozom tovább! Maradjatok ilyenek, amilyenek vagytok - helyesek, aranyosak, szerények, és nagyon-nagyon jó barátok! Millió puszi és szeretettel teli ölelés! :)
Vasárnap délután újabb dózist kaptunk a bíztató hírekből, miszerint rengeteg terve van az Apollo23-nak az elkövetkezendő időkre vonatkozóan. Végtelen öröm töltött el a srácok sorait olvasva, amelyhez szívből kívánok ezúton is sok-sok erőt és nagy-nagy kitartást! :)
Együtt a végtelenbe és még tovább! :) Srácok, erről már (saját) dalt kéne írni! Mit gondoltok? :)
Végül egy kis visszatekintés a fiúk versenyben eltöltött napjairól, valamint egy együtt sírás-nevetés a kiesésüket követően. :) No, de a lényeg, hogy már el sem tudják képzelni egymás nélkül a folytatást, így hát Velük "együtt repülünk a végtelenbe és tovább"! :)

Nos, kérem szépen, aki ez idáig még nem volt Musical Pluszon, vagy csak tervezgette, hogy egyszer majd eljön, illetve különböző okok miatt a mai Halloween Musical Pluszra nem tudott eljönni, nagyon-nagyon bánhatja és sajnálhatja! Mary (a rendezvény szervezője) világszínvonalú délutánt varázsolt nekünk a színpadon fellépő művészekkel és a háttérbeli segítőkkel, ilyen fergeteges hangulatú műsorban még nem volt részünk, pedig jó néhány Pluszon részt vettünk már! Volt már olyan MP-délután, nem is egy, amelyről elégedetten és élményekkel telve távoztunk, de ez a mostani elképesztően fantasztikusra sikeredett! Csodálatosan hátborzongató volt a színpadi díszlet, szeretnivalóan édes és „mucis” a műsorvezetés, találóak a választott dalok, és hát, nem utolsó sorban, imádnivaló kedvenceink sora vonult fel a szórakoztatásunkra! :)
Komoly nehézséget jelent szavakban visszaadni mindazt az élményt, látványt és érzést, amelyben részünk volt. A színpad körüli stílusos díszítést akár megszokottnak és magától értetődőnek gondolnánk, hiszen, erre mindig is különös hangsúlyt fektettek. No, de az igazi ámulat akkor ért minket, amikor a függöny felgördült, s a színpadi díszlet is elénk tárult. Több ezer éves (mű)pókháló szőtte be a bal szélen elhelyezett zongorát, míg a jobb oldalon egy várkapuban álló őr volt látható, a vár oldalán elhelyezett feliratok pedig Kínzókamráról, Latrináról és Várbörtönről árulkodtak. Mint azt megtudtam, e csodás színpadi díszlet ötlete ezúttal Posztós Fruzsina és Kirschner Viktória munkáját dicséri. :)
A délutáni műsort, új és eddig még nem látott fellépőként, a Jazz and More nevű formáció nyitotta. A kórus eddigi legnagyobb büszkesége, hogy 2011-ben, a Veszprémben rendezett Vivace Nemzetközi Kórusfesztiválon megkapta a közönségdíjat. E fesztivál 11 éves történelme során ők az első magyar kórus, amelyik díjat kapott. Ezúton is gratulálok nekik, mert élmény volt őket látni és hallgatni! Igazán nagyon jó ötletnek bizonyult, hogy nem csak önálló produkciókat adtak elő, hanem egy-egy fellépő dalánál háttérkórusként is közreműködtek! Reméljük, minél gyakrabban látjuk majd őket – pl. a MP színpadán! :)
A műsorvezetést illetően Victorra esett a választás, aki Dr. Frank-N-Furterkedvenc „jelmezébe” öltözve „kápráztatott el”bennünket, amelyben egyszerűen tüneményesen festett. Aki ismeri az imént nevezett kastély urát a Rocky Horror Picture Show-ból, annak nem kell különösebben részleteznem a vizuálisan kapott (pozitív) élményt – amúgy is képtelenség lenne! Fentebb a bevezetőben a műsorvezetés kapcsán írt „mucis” jelző többek között erre utalt, no meg arra, hogy Victor előszeretettel használta kötőszóként és jelzőként is a „muci” szót, valamint amellett, hogy közel sem volt rossz látvány ebben a „kis lenge ruciban”, sőt… végtelenül szórakoztató volt! Azt gondolom, a színészi szerepjátékon túl nem könnyű feladat megtalálni azt a határt, amíg még ízlésessé, élvezhetővé és szerethetővé teszi a figurát, ami Victornak maximálisan sikerült! Édesen aranyos és tündérien mucis volt! :) A program második felében megrendezett jelmezverseny során megtudtuk, hogy Victor e „szerepkörben” a Gyöngyi névre hallgat, sőt még egy „ari mucis” viccet is mondott nekünk, mely így szól: – Mi a különbség a depressziós és a transzvesztita között? – A depressziós azt mondja, „depi vagyok, öngyi leszek”, a transzvesztita pedig azt mondja, „Peti vagyok, Gyöngyi leszek”! :)
Az est további fellépői között szerepelt Kecskés Timi (Gyöngyimuci kicsit durcáskodott, hogy konkurenciája akadt, de idővel csak megbarátkozott a gondolattal, mert Timi nagyon jól énekelt :)), Bot Gabi (Gyöngyimucinak (is) az egyik kedvence :)), Egyházi Géza (akibe Gyöngyimuci (is) szerelmes :)), Jenei Gábor (alias Herbertmuci), Posta Victor (akiről Gyöngyimuci azt mondta, hogy… no, de ezt inkább nem is írom le :)), Serbán „Muci” Attila (Gyöngyimuci nagyon sok szép dalt ígért tőle, és valóban így is volt :)) és Tóth Attila (Gyöngyimucinak (is) bejön Ati izmos alkata :)).
Timimucin csak ámulok és bámulok – hihetetlenül jó formában van…minden tekintetben. :)
Gabimuci hangját jó volt újra hallani, de kicsit hiányoltuk tőle az operát. Úgy gondolom, a múltkor kellőképpen kifejeztük tetszésünket az e téren hozott újításait illetően, s akkor azzal „fenyegetett meg” bennünket, hogy legközelebb is el fog követni hasonló merényletet ellenünk?! Változatlanul állunk elébe…szóval, Gabimuci, legközelebb újra szeretnénk operát is hallani! :)
Gézamucinak ezúttal is nagy-nagy köszönet, amiért újabb dalokkal kedveskedett nekünk, s nagy-nagy köszönet (még ha kissé az alkalom miatt is) a megunhatatlan El nem múló vágyért! :) Hármójuk előadásában fantasztikusan szólt a Fantom duett (akarom mondani tercett)! :)
Gábormuci szereplése (és most ünneprontó leszek :() kissé megijesztett, mert az augusztusi Vámpírok báljában nem igazán nyerte el a tetszésemet Herbertként, ugyanakkor bíztam benne, hogy mindez most megtörténik. Az első dalt hallva kezdtek is enyhülni a fenntartásaim iránta, mert mind hangilag, mind az előadása nagyon tetszett, de később kiderült, csak e dal erejéig. A további produkciókban ugyanúgy visszatért az a zavaró érzés vele kapcsolatban, ráadásul a hangjával sem tudott lenyűgözni. Talán, majd legközelebb!? :(
Victormucinak hálás köszönet a zongorás szereplésért, csak hát, kevés volt… lehetett volna még egy kicsivel több zongorajáték… szívesen elhallgattuk volna… :) Amúgy szenzációsan „fájdalmas” volt a Fogorvos dal a Jazz and More-ral, és hátborzongatóan „kísérteties” a Pretty Women Gézával! :) Itt fejezném ki hálás köszönetemet Gyöngyimucinak is, amiért fellépett a Pluszon, és ahogy mondani szokás, részvételével emelte az est (esetünkben délután) fényét! Részemről jöhetne gyakrabban is, ami Victormucinak ugyanúgy szól! :)
Serbimuci szenzációs formában volt ezen a délutánon. Olyanokat énekelt nekünk, hogy arra egyszerűen nincsenek szavak, sem méltó jelzők. Egyik dalt szebben énekelte, mint a másikat – semmi hangi túlzás, csak annyi, amennyi kell! Mindegyik oly tökéletesen szólt és szívből jövő volt, ám a mindent elsöprő katarzis a Jekyll Medley-nél következett be! Szerintem e dal után a lelkem egy darabja örökre ott is maradt valahol a 8. sor környékén! A tomboló állótaps volt a minimum, amivel megköszönhettük ezt a csodálatos élményt! :)
Atimuci gyakori szereplésének szívből örülök, mert nagyon-nagyon megkedveltem őt. Szeretem a hangját és nagyon tetszik a stílusa! Ő is egy újdonsággal fűszerezte a meglepetések sorát, mégpedig a heavy metal stílusban előadott Árnyékdallal, amely nekem nagyon-nagyon bejött. Tökéletesen eltalálta az arányokat, amitől hihetetlenül jól szólt. Én bátorítanám őt további dalok átdolgozására, mert megvan hozzá az érzéke! :) Nagyon hiányoltuk őt a második részben, de este fellépése volt, ezért kellett korábban elmennie. Hm, legközelebb kérjük pótolni a hiányt! :)
És most következzék az elhangzott dalok listája, amelyek közül jó néhányat meg is lehet nézni és hallgatni. Akik esetleg nem tudtak ott lenni, azok kapnak némi ízelítőt a csodás hangulatból, akik pedig ott voltak, újra átérezhetik ezt az életre szóló élményt, amelyben részünk lehetett! A zárójelbe írt címek némelyike alá belinkeltem a dal eredetijét, ha esetleg valakit az is érdekelne! :)

1. Jazz And More: This is Halloween(The Nightmare Before Christmas)
2. Posta Victor: Sweet Transvestite (The Rocky Horror Picture Show)
3. Egyházi Géza (ft. Kecskés Timi): Friends (Sweeney Todd)
4. Kecskés Timi: Wait (Sweeney Todd)
5. Bot Gabi: Meghívás a bálba (Vámpírok bálja)
6. Tóth Attila és a Jazz and More: Haláltánc (Elisabeth)
7. Jenei Gábor: Nincs szépség e földön (A Szépség és a Szörnyeteg)
8. Serbán Attila: ’Til I Hear You Sing (Love Never Dies)
9. Egyházi Géza: The Beauty Underneath (Love Never Dies)
10. Kecskés Timi és a Jazz and More: Rebecca (Rebecca)
11. Bot Gabi: Eljött az óra (Jekyll és Hyde)
12. Tóth Attila: Élek! (Jekyll és Hyde)
13. Posta Victor és Jenei Gábor: Míg szeret a szíved (Vámpírok bálja)
14. Serbán Attila: Párbaj (Jekyll és Hyde)
15. Kecskés Timi, Bot Gábor, Egyházi Géza: Fantom duett (Az Operaház Fantomja)
16. Tóth Attila: Árnyékdal (Mozart!)
17. Posta Victor és a Jazz and More: Fogorvos (Rémségek kicsiny boltja)

szünet

1. Posta Victor (zongorán): Az éj zenéje és No one would listen (Az Operaház Fantomja)
2. Serbán Attila: Johanna (Sweeney Todd)
3. Egyházi Géza és Posta Victor: Pretty Women (Sweeney Todd)
4. Kecskés Timi és Bot Gábor: Teljes a sötét (Vámpírok bálja)
5. Jazz And More: Öröklét (Vámpírok bálja)
6. Egyházi Géza: El nem múló vágy (Vámpírok Bálja)
7. Bot Gábor: Őérte (Vámpírok bálja)
8. Kecskés Timi és Jenei Gábor: Rég feledett kép (Drakula)
9. Serbán Attila: Jekyll Medley (Jekyll és Hyde)
10. Bot Gábor: Lánynak szüless (A Pókasszony csókja)
11. Kecskés Timi és Jenei Gábor: Hirtelen Seymour (Rémségek kicsiny boltja)
12. Egyházi Géza, Serbán Attila, Jazz and More: Ma nagyot nőtt az árnyék (Elisabeth)
13. Mindenki: Finálé (Vámpírok bálja)

Összegzésképpen is csak dicsérő szavakkal tudom illetni a mai Musical Pluszt, de attól tartok elmondhatatlan élményeket adott ez a délután. Akik még nem szánták el magukat, hogy egyszer is eljöjjenek, talán, túlzásnak gondolják a sok dicséretet, de a rendezvényre rendszeresen járók pontosan tudják, hogy mindig is szuperlatívuszokban lehet(ett) beszélni a színvonalról és a szervezésről, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az álló vastaps a program végén is! :)

Az X-Faktor soron következő adását itthon néztem végig, ami azt (is) eredményezte, hogy a műsor közben is és a végén is írtam a magam kis beszámolóját, ma pedig – egy-két nappal később – még újabb és újabb gondolatok jutottak eszembe a versenyzőkkel és a produkcióikkal kapcsolatban, így most „kénytelen” vagyok kiegészíteni az írottakat…már csak a rend kedvéért. :-) Ezúttal a rock műfajában kellett elmerülniük a versenyzőknek. Azt gondolnám, ez az a műfaj, amely énekelni tudóknak nem okoz gondot, hiszen elég széles skálán lehet e téren mozogni, mégis, úgy tűnt számomra, mintha a srácok/lányok nem igazán találták volna a helyüket!? Legtöbbjüknél a dalválasztást nem éreztem szerencsésnek, ami azt (is) eredményezte, hogy a hangok és/vagy az előadás hamiskásra sikeredett! Mindjárt a sort Baricz Gergő kezdte, akit szívből kedvelek, és két héttel ezelőtt kilóra megvett engem az Elvis-dallal, de ahogy a múlt héten sem, úgy most sem éreztem hozzáillőnek a dalt. Tarány Tamás, Muri Enikő és Kováts Vera (részemről ebben a sorrendben) mutatták meg igazán, mi is az az „ereszd el a hajam”a rock nyelvén! :-)

Bagosi Alexa nagyon szépen kezdte a dalt, a lélegzetem is elállt, de a dal beindulásával kissé bizonytalanná vált az éneklés! :-( (Kis)kedvenceim édesen rockosak voltak, olyan felszabadult ártatlansággal adták át magukat a rockker életérzésnek Apollo23 módra, hogy azt nem lehetett nem szeretni! :-) Ám azonban, ha az elfogultságomat félreteszem… nos, akkor úgy vélem, a fiúk a képességeikhez mérten ezúttal egy egyszerűbb utat választottak. Nem igazán értettem, miért pont ezt a Bikini-dalt adták elő (és ezzel nem a dalt minősítem), de ha már igen, akkor hol maradt az a plusz a produkcióból, amikor a dal bizonyos részeit hárman háromféle hangnemben éneklik?! Engem elsősorban ezzel az „extra szolgáltatással” fogtak meg, s amelyet az első adásban elképesztő ügyesen meg is mutattak! Srácok, tudom, hogy nehéz munka vár Rátok hétről hétre, s abban is biztos vagyok, hogy minden szombaton maximálisan odateszitek magatokat, de ne adjátok alább annál, mint amire képesek vagytok! :-)

A közös produkció ma este is fergetegesre sikeredett, amelynek keretében a versenyzők Tóth Gabi Salalla (Törj ki a kiszabott keretből) című dalát énekelték el. Azt gondolom, ez a dal tökéletesen illett az estéhez, s szenzációsan szólt a versenyzők előadásában. :)
Az extra produkciót Janicsák Veca szolgáltatta nekünk, amelynek külön örültem – egyrészt, mert nagyon kedvelem Vecát, másrészt, mert nagyon tetszik Labirintus című dala (ahogyan a szerelése is, szívesen elfogadnám :)), amelyet a táncosok közreműködésével nagyon látványosan adott elő! :)

A verseny vége felé megismétlődött a múlt heti dráma, miszerint egy mentor versenyzőinek kellett párbajoznia egymással. Ráadásul a szerkesztők a nézők idegeit is próbára tették, merthogy Geszti Péter (az elszenvedő mentoralany) mindhárom csoportját a továbbjutók felsorolásának a végére hagyták. Ezen érintett nézők között voltam én is, mert kiemelt kedvenceim, az X-Faktor Űrprogram jeles képviselői, az Apollo23 is a párbajra esélyesek között volt. Amikor Nóri végre kimondta a nevüket, mint továbbjutók, akkorát sikítottam örömömben, hogy majdnem a laptop is repült az ölemből! :-) Talán, nem ők voltak a legjobbak ma este (tény, hogy a pop műfaja jobban áll a fiúknak :-)), de most még nem mehetnek haza…a küldetésük még nem ért véget…most még nem! :-) Aki figyelemmel kíséri a versenyt, annak tudott, hogy a fenti helyzetből adódóan az Ikrek párbajoztak a Rocktenorssal. Összehasonlítva a két előadott dalt, a Rocktenors meggyőzőbb volt, ami igaz volt az előbbi két adásra is. Úgy tűnt, a végeredményt nézve a mentorok is ugyanezen a véleményen voltak, mert végül az Ikreknek (Hajdú Bea és Mariann) kellett távozniuk a versenyből. :(

Elnézegetve és hallgatva az egymás után fellépő versenyzőket megállapítottam, hogy mindenki valamivel halványabb teljesítményt nyújtott a múlt hétvégéhez képest. Többeknél a dalválasztást sem tartottam szerencsésnek. Baricz Gergő pl. igencsak megijesztett a hangi teljesítményével, ugyanakkor Bagosi Alexa esetében nem értettem egyet a mentorok elmarasztaló véleményével. Szerintem Alexa kifejezetten jó volt, soha ilyen felszabadultan és lazán nem énekelt, mint ma este, még a sérült lába okozta mozgáskorlátozottságból sem lehetett észrevenni semmit. :) Kiemelt kedvenceim, az Apollo23 is mintha kissé alacsonyabb légtérben repkedett volna, vagy a múlt héten tették iszonyú magasra a mércét, de azt gondolom, akadt volna jobb dal is a választottnál! Már úgy értem, hogy a Blue-val az égvilágon nincs semmi bajom, hiszen nekem is kedvenceim, de valamiért ezt a dalt kevésbé szeretem tőlük. No, de ez már legyen az én bajom, merthogy a srácok ezt a dalt is tökéletesen hozták! :)

Utolsóként Kocsis Tibi lépett színpadra, aki nem kis fába vágta a fejszéjét az előadott dallal, de azt kell mondjam, hogy ő „mentette meg a haza becsületét”! Olyan vérprofi előadást hallottunk tőle, hogy beleborzongtam (jó értelemben)! Alighogy megállapítottam, hogy ma este ő volt a legjobb, Keresztes Ildikó is hasonló gondolatokkal kezdte a bírálatát! :)

A közös együtténeklés során a Back II Black Te vagy az akit a legjobban című dalát hallgattuk meg a versenyzőktől, míg az extra produkcióban ezúttal a vérbeli rockker csajszi, Tóth Gabi részesített bennünket. Rendkívüli előadást nyújtott! :)

A dalok elhangzása után izgatottan vártam az eredményhirdetést, azaz mely két előadó(k)ra vár a párbajdal?! Az X-Faktor történetében (de itt nálunk, Magyarországon egészen biztosan) a legdrámaibb pillanatokra került sor, amikor a párbajozók egyazon mentor szárnyai alól kerültek ki. Keresztes Ildikót, merthogy az ő versenyzőinek
kellett párbajozniuk, lelkileg nagyon megviselte a helyzet, s bár fiait rábízhatta volna a közönség szavazatára, ő mégis meghozta a részéről nagyon nehéz döntést, mérlegelte a két fiú képességeit, s ennek eredményeképpen Demes Tamást küldte haza. :(

A színházba rendben megérkeztünk. Belépve a Thália kapuján el is foglalhattuk helyünket az emelet baloldali 2-es páholyában. Miközben várakoztunk az előadás kezdetére, figyelgettük az érkező vendégeket. Ahogyan így nézelődtünk, egyszer csak ismerős arcokat véltem felfedezni a szembe oldali erkélypáholyból – nos, Feke Pali és Serbi gondolta úgy, hogy ők is megnézik ezt a darabot! :-)
Anthony Shaffer krimije, az Ördöglakat nem igazán volt ismerős a számomra. A Neten olvastam, hogy film is készült belőle, legutóbb (1997-ben) például, Michael Caine és Jude Law főszereplésével.
A bűnügyi játék története szerint az angliai Wiltshire kastélyának különc ura, Andrew Wyke (Gálvölgyi János) népszerű krimi szerző. Otthona pontosan tükrözi egyéniségét: minden a valóság határait feszegeti, minden a játékról, a szerepjátszás iránti rajongásáról szól. Ide csalja el feleségének csábítóját, a fiatal és jóképű Milo Tindle-t (Nagy Sándor), és minden jel arra vall, hogy csupán jó tanácsokkal akarja ellátni – afféle használati utasítást adni az új szeretőnek az asszonyhoz. Wyke azonban meglepő ajánlattal él: ha Milo belemegy egy kockázatos játékba, ő nem áll a szerelmesek útjába, sőt, biztosítja az induló tőkét a majdani boldogsághoz. Milo rááll a merész ajánlatra, és olyan események láncolata indul el, amelyek során már lehetetlen megmondani, hol ér véget a valóság, és hol szippantja be a gyanútlant Wyke képzeletének baljós örvénye.
A cselekmény részleteibe vétek lenne belemenni, s bármit írni róla, hiszen akkor „lelőnénk a poént”, de legalábbis megfosztanánk azon nézőket az izgalmaktól, akik még nem ismerik az ördöglakat titkát. Amúgy is titoktartásra kértek minket, amely kérést kifelé menet olvastuk a bejárati ajtó felett! :-)
A színpadi díszlet kellőképpen hozzájárult a történet rejtélyességéhez és titokzatosságához. Miután a cselekmény egyetlen helyszínen, Andrew Wyke kastélyának nappalijában játszódik, Menczel Róbert díszlettervező kitűnő munkát végzett, ugyanis a színpad adta térlehetőséget maximálisan kihasználta. Maga a színpad volt az alapszint, ahonnan lefelé is és felfelé is lépcsőkkel nagyította és bővítette ki a teret. Érdemes néhány percet a darab nézéséből elcsenni a berendezési és kelléktárgyak megfigyelésére (sajnos, máskor nincs lehetőség, mert előadás előtt és a szünetben is függönnyel takarják el a színpadot :-(), mert minden részletében érdekes és izgalmas dolgokat fedezhetünk fel! :-)
Amint az a történet rövid leírásából is kiderül, kétszemélyes darabról van szó. Úgy gondolom, a legtöbb esetben szakmai kihívást jelent egy színész számára, ha az előadás idejének többé-kevésbé a felét az ő alakítása teszi ki.
Színházi pályafutásunk alatt láttunk már kétszemélyes darabot – Vári Éva és Nagy Ervin szereplésével a Csókol Anyád! című komédiát –, ahol is nem kis feladat ébren tartani a néző figyelmét úgy, hogy közben sok se legyen az adott
színész szereplése. Zöldi Gergely szövegkönyve és Szirtes Tamás rendezése megtalálta azt az egyensúlyt, hogy egy pillanatig se lankadjon a figyelmünk, s az elhangzott információk segítségével, mi is részesei leszünk a cselekményszál felgöngyölítésének!
Gálvölgyi János megjelenésében és gesztusaiban kiválóan alakította a sznob háziurat. Behízelgő, ám ugyanakkor semmitől sem visszariadó, szókimondó modorával hamar meggyőzi és jobb (azaz inkább rossz :-)) belátásra bírja az ifjú olasz szeretőt. Kedvelem Gálvölgyi Jánost, mint ember, elismerem a színészi képességeit, de sajnos, ez alkalommal többször előfordult, hogy a szöveg hadarása miatt nem értettem, mit mond. Az előadás élvezetét ugyan nem befolyásolta, de néhol nagyon artikulálatlanul mondta (vagy inkább hadarta) a szöveget. :-(
Nagy Sanyi játéka minden tekintetben fergeteges volt! Egyfelől nem lepett meg szenzációs alakítása, mert biztos voltam benne, hogy nagyon jó lesz, másfelől elámultam, vajon, színészileg mi rejtőzik még ebben a fiatalemberben! Tökéletesen hozta az öltözködésére kényesen adó, szerelmét mindenfajta sértéstől megvédő, ám a mesés vagyon reményében elveit feladó és elcsábuló fiatal hősszerelmes figuráját! Elképesztő ügyességgel és tehetséggel bújt bele egy, a történet szerinti saját játéka által „szerződtetett” magánnyomozó bőrébe, hogy kissé ráijesszen és megleckéztesse a kastély urát! :-)
Nem bántuk meg, hogy megnéztük a darabot, sőt… azonban mindketten azon a véleményen voltunk, hogy ez egy egyszer nézhető darab, de azt mindenkinek jó szívvel ajánlom. :-)