Reggel egy korábbi vonattal indultunk el Pakonyból, hogy bármiféle közlekedési akadály esetén is időben odaérjünk a mai programunk helyszínére, a Pesti Vigadóba. Miután a vonat időben jött és útközben is minden rendben volt, kitérőt tettünk nálam, hogy a jövő hétre kapott gulyáslevessel + palacsintával, valamint az Imre-szomszéd által szüretelt szőlővel felszaladjak a lakásba, s így ne kelljen magunkkal hurcolászni egész nap...
Majd' 3/4 órával hamarabb érkeztünk a helyszínre, ezért kihasználva a csodálatos napsütést, lesétáltunk a Duna-partra. Jókat mosolyogtunk azon, hogy úton-útfélen turistáknak néztek bennünket, és hol angolul, hol franciául invitáltak a városnéző buszokra. :)
Majd' 3/4 órával hamarabb érkeztünk a helyszínre, ezért kihasználva a csodálatos napsütést, lesétáltunk a Duna-partra. Jókat mosolyogtunk azon, hogy úton-útfélen turistáknak néztek bennünket, és hol angolul, hol franciául invitáltak a városnéző buszokra. :)
Az idő közeledtével visszasétáltunk a Pesti Vigadó épületéhez, amelybe lépve egy oldalsó helyiségben gyülekeztünk eme csodás épület 11 órakor kezdődő idegenvezetésére. Az idegenvezetésben Vásárhelyi Viktor volt a segítségünkre, akinek kalauzolásában az épület azon részeit is bejárhattuk, melyek a nagyközönség számára nem, vagy csak részben látogathatók. A túra közben természetesen, hallgattuk a Vigadó történetét. Kb. 1 óra alatt látogattuk végig a Vigadót - némi túlzással - "a pincétől a padlásig". Oké, a pincében nem voltunk, de a földszinti Előcsarnoktól és Foyertól (kísérő- és fogadóhelyszín) kezdve a II. emeleti Dísztermen és a hozzá kapcsolódó Díszpáholyon, az Északi és Déli termeken, a IV. emeleten található Makovecz termen és Kamaraszínházon átsétálva jutottunk el az V. és VI. emeleti kiállítótermekig, valamint a Dunára néző Panoráma teraszig, ahonnan pazar kilátásban volt részünk gyönyörű fővárosunk budai oldalára. A májusi jótékonysági koncert alkalmával részben már megcsodálhattuk belülről az idén 150. szülinapját ünneplő épületet - akkor határoztuk el, hogy erre az idegenvezetésre feltétlenül el kell jönnünk! :)
Kisétálva az épületből kb. dél felé járt az idő, amikor is egy ebédelést terveztünk valamelyik Mekiben. A közelben lévők közül a legszimpatikusabbnak a Szent István körúti bizonyult, így hát, a Jászai Mari tér irányába indultunk tovább. Végigsétáltunk a Duna-parton, közbe-közbe fotót készítve egy-egy szobor társaságában, vagy egy csodaszép virágágyás szélén üldögélve, sütkérezve a fincsi napsütésben. :)
A Mekiben elköltött fincsi ebéd után következő programunk helyszíne, az ARC kiállításnak otthont - pontosabban helyet és teret - adó Ötvenhatosok tere volt. Az Oktogonon kisföldalattira szállva, a Hősök terére érkezve, perceken belül a rendezvény forgatagában találtuk magunkat. Átsétálva a X. FőzdeFeszt- Első Hazai Kézműves Sörfesztivál és Street Food Show ínycsiklandozó illatokat árasztó sátrai között - még jó, hogy tele raktuk a pocakunkat! ;) -, megkezdhettük a zsűri által beválogatott plakátok szemlélését... Ahogyan arról (utólag) tájékozódtam a Neten, a 15. ARC szervezői közérzeti pályázatokat vártak Magyar Álom címmel - láttunk néhány nagyon jópofa és sokatmondó plakátpályázatot, ahogyan például, a győztesekét is! :)
Végignézve a plakátokat, a hazainduláson kellett gondolkodnunk. Kisföldalattival visszamentünk az Oktogonra, ahol én csak megkóstoltam a már odafelé kinézett csavart Soprano fagyit! Hmm, de fincsi (volt)! :)
Innen villamossal a Nyugati pu.-ra mentünk, ahonnan a n6-os vonattal mentünk haza. Nagyszerű nap volt - csodás időjárás, érdekes programok! :)
Bár, a soron következő nyári bálozásunkat Gabi von Krolock-kal illett volna megejtenünk, ám több szempontot is figyelembe véve, végül is a ma estire esett a választásunk, amikor is Géza von Krolock főszereplésével báloztunk a vámpírokkal. :)
Mindig is érdekelt a szinkronkészítés - úgy technikailag, mint színészileg. Fogékony, de még inkább érzékeny vagyok a szinkronhangokra - elsősorban a férfi szinkronhangokra. Örök nagy kedvencem, Selmeczi Roland hangját ma már inkább csak az égiek élvezhetik.:( Számomra nagyon fontos, ha úgy tetszik, alapvető szempont, hogy az ismert külföldi színésznek szinkronhangot kölcsönző magyar hang, ha már egyszer megszoktam, lehetőség szerint, ne változzon, és igenis, erre figyeljenek oda a szinkronrendezők, és amikor csak lehet, kövessenek el mindent, hogy pl. Jennifer Anistont Kökényessy Ági, Pierce Brosnant Kautzky Armand, George Clooney-t Szabó Sipos Barnabás, Bruce Willist Dörner György, Nicholas Cage-t Józsa Imre, Leonardo di Capriót Hevér Gábor stb. szinkronizáljon, mert igenis "illúzió romboló", ha nem a megszokott magyar hangján szólaltatják meg őket. :(
