A blogomban számomra fontos eseményeket, történéseket osztanék meg azokkal, akik szívesen olvassák soraimat. Akinek pedig, még mondanivalója is lenne a leírtakkal kapcsolatban, nagyon szívesen fogadnám, ha megírná gondolatait! :)
sade márki:
Ha esetleg valakinek megvolna az egész estés felvétele erről az estéről,akkor szeretettel fogadnám... (2021.12.23. 16:43)VI. TOTAL DANCE FESTIVAL 1999. – SCOOTER
GreenEyes:
Kedves 26 ló!
Megtaláltam az említett kiadványt, de... Ez a "kiadvány" a koncert napján a Magyar H... (2018.07.04. 17:12)Jean Michel Jarre - Oxygene 7-13 Tour
fenytunder:
Szia!
Véletlenül találtam a blogodra, és nagy örömmel olvastam az ExperiDance-ről szóló írásaidat... (2015.11.10. 05:07)ExperiDance - Én, Leonardo-A fény születése
CsokisSzuflé:
Szia! Már egy ideje nyomon követem a blogodat, sőt az én oldalam is hasonló, kicsit kritikai portá... (2012.02.19. 21:28)Monte Cristo grófja (musical)
Az új esztendei kulturális "évadunkat" egy csodás januári bálozással indítottuk. Az előzetesen közölt szereposztáshoz képest volt némi változás, de természetesen, így is nagyszerű előadásban volt részünk. :) Géza hangja most is gyönyörű volt, a színészi játéka lenyűgöző :), csak A bál utolsó sorának éneklésekor ne változtatna a dallamon, főleg, hogy nem is jöttek ki úgy a hangok... és szerintem, nem is szól szépen úgy a dal! :( Zsazsa énekhangját legutóbb anovemberi MusicalPluszon, illetve1,5 évvel ezelőtt Sarahkéntcsodálhattuk meg - mind a színészi játéka, mind az énekhangja ezúttal is maximálisan elnyerte a tetszésünket, a Produkció vele is nagyon jól választott. :) Makár Istvánt előszörtavaly nyáron láttuk táncolnia Vámpírok báljában. Már akkor is nagyon tetszett a mozgása, de ma este újfent megállapítottam e tényt, s nem csak a Piros csizmákban nyújtott produktuma alapján (bár, a gyakori bálozók pontosan tudják, hogy a Piros csizmák férfi táncosának milyen követelményeknek is kell megfelelnie)! :) Dávid szereplése Fehér vámpírként örömteli meglepetés volt (a honlapon feltüntetett szereposztás szerint nem ő lett volna). Táncmozgását látva egyetlen szó jut csak az eszembe vele kapcsolatban, amely magába is foglal minden pozitívumot: profizmus. :) Márió és Márk ezúttal is minden tekintetben tökéletes Nightmare-ek voltak! :) Akivel azonban továbbra sem sikerült megbarátkoznom, az a Herbertet alakító Jenei Gábor. Hangilag abszolút rendben van, de az alakítása... hm... valahogy nem jön be. :( A többi szereplőt nem emeltem ki név szerint, de mindenki nagyszerű volt! :)
Január 3. szombat 19.30 Krolock: Egyházi Géza Sarah: Réthy Zsazsa Alfred: Pásztor Ádám Professzor: Jegercsik Csaba Chagal: Pavletits Béla Magda: Sári Éva Rebecca: Kokas Piroska Koukol: Umbráth László Herbert: Jenei Gábor Nightmare I.: Mező Márió Nightmare II.: Táborosi Márk Piros csizmák: Makár István, Varga Kinga Fekete vámpír: Túri Lajos * Fehér vámpír: Baranya Dávid
Nos, ha eljő a december, akkor már nem csak a Mikulás, a Karácsony és a Szilveszter jut az eszünkbe, hanem a soron következő HAVASI Symphonic Aréna Show is! ;) Az elmúlt két év fergeteges zenei élményének köszönhetően az idei - harmadik - felvonást az idő közeledtével egyre felfokozottabb hangulatban vártuk, amelyre bizony, már áprilisban megvettük a jegyeket! Az érdeklődés pedig olyannyira nagy volt, hogy a ma délutáni és esti teltházas koncerten kívül még két előadásra töltötték meg az érdeklődők a Budapest Arénát! :) Megérkezve kicsit hiányoltuk - az elmúlt két évhez hasonlóan - a székekre helyezett gyönyörű kivitelű programfüzetet, amely felsorolta volna az elhangzó műveket, olvashattunk volna a sztárvendégekről és a show alkotóiról, de ezen hiányérzetünket pótoltuk a szünetben az idei show műsorát tartalmazó CD megvásárlásával. :) Megkeresve helyünket a lelátón, kényelembe helyeztük magunkat, majd izgatottan vártuk a kezdést. Ezúttal is kitűnő helyről csodáltuk végig a showt - mindent tökéletesen láttunk, mindent tökéletesen hallottunk. :) A show ezúttal is saját zongoratémákból, zenei ötletekből épült fel. Pejtsik Péternek, Havasi Balázs kreatív alkotótársának köszönhetően, több hónapi közös munka gyümölcse, hogy a szóló zongoradarabok újabb és újabb monumentális művekké formálódtak, melyeket meghallva szinte azonnal ráismerünk a HAVASI Symphonic sajátos zenei világára. A koncert során több dallam is ismerősen szólt, de természetesen, hallottunk új szerzeményeket, és láttunk új produkciókat is. :)
A nagyon hatásos és látványos bevezető nyitány (Prelude - Age of Heroes) után az Ad Martemmostanra már igencsak jól ismert dallamai csendültek fel, hiszen, a koncertet hirdető reklámszöveg alatt e zene hallható. :) Ezután egy soha élőben még el nem játszott új tételt, a Miami Fever-t hallgattuk meg, amely egy nagyon vidám hangulatú, lendületes, mai modern hangzású szerzemény. :) Balázs tavasszal egy olyan etűdsorozatot kíván megjelentetni (CD és kotta formájában), melynek segítségével könnyebben küzdhetők le a zenetanulás technikai nehézségei, mert az általa komponált etűdök zeneileg hallgathatóak és közel áll a mai zenei ízléshez. Ebből a készülő sorozatból kaptunk ízelítőt négy mű erejéig - kettőt a koncert első (Etude No. 1 és Etude No. 2) és kettőt a második felében (Etude No. 8 és Etude No. 9). :) Ismét jól ismert dallamok következtek. Az Ecset és Zongora projektből a Poros út, az Egy magyar Párizsban és a Krisztus-trilógia hangzott el. E szerzeményeket Havasi Balázs a Munkácsy-festmények hatására komponálta, mely festményeket láthattuk közben a hatalmas LED falon. :) "Az emberiség nagy történetei úgy kezdődnek: volt egy férfi és egy nő, de vannak történetek, amelyek kezdetén két férfi áll... És van egy történet a világon, egyetlen egy, amelyik így kezdődik: volt egy zongora és volt egy dob..." - ez Havasi Balázs és Endi története! Ki tudja, miért, a Drum & Piano projekt változatlanul hatalmas sikernek örvendett ;), pedig már szinte minden pillanata nyomon követhető a közösségi oldalakra feltöltött videókon... Hiába, a produkció látványa élőben sokkal hatásosabb és lenyűgözőbb! :) A koncert első részének záró akkordjaként Balázs egy közös játékra kért bennünket. Endi mutatott egy egyszerű ritmusképletet, amelyet az elhangzó zenére kellett tapsolnunk, s miután magabiztosan felvettük a ritmust, elindult az új szerzemény, a You Can’t Stop Us. Talán, valamilyen formában eljutott Balázshoz a jó kis zúzos rockkal vegyített zongorajáték kívánságom, mert ez bizony a klasszikus zene és a rock találkozása volt, sőt, további meglepetésként Endi mellett a teljes Hooligans legénysége is színpadra lépett! (Csipának micsoda hangja van! Elképesztő! :))
A show második része ugyancsak látványosan kezdődött az Oh, Saint Stephen és a The Chaseművekkel. Ez utóbbiban a több hangszeren is játszó és a legtöbb zenei stílusban otthon lévő Pejtsik Péter a vezénylésen túl a hegedű tudását is megmutatta. :) Ez évben is bekerült a műsorba Balázs Voices of Change című szerzeménye, amelyet Radics Gigi aHarlem Gospel Kórussal adott elő. :) Az idei harmadik felvonás repertoárjában helyet kapott Liszt Ferenc Szerelmi álmok című zongoradarabja. Semmihez sem fogható érzés volt, ahogy Balázs "csupasz" zongorajátéka "beszőtte" az aréna hatalmas nézőterét. :) No, és végre, a show sztárvendége, a Grammy-díjas Lebo M. is színpadra lépett, és élőben is felhangzott a jellegzetes kiáltás, azaz az Oroszlánkirály hangja! A világhírű producer nemcsak előadója a Circle of Life című dalnak, hanem társszerzője is. Elsöprő sikert aratott "az élet körforgása", amelyet a zeneszerző egy afrikai kórus kíséretében adott elő. :) Lebo M. egy dalpremierrel is kedveskedett nekünk, amikor is a Bruce Willis főszereplésével nagy sikert aratott, A Nap könnyei című filmdráma eddig csak lemezre felénekelt betétdalát, most először élőben is előadta. :)
A show olyan ismert és kedvelt művekkel zárult, mint a Generali, az Infinity, a Storm és a Spring Wind (Tavaszi szél). :) Furcsa módon, ráadás, mint olyan nem volt, de ne legyünk telhetetlenek, hiszen, 2014 decemberének estéjén is világszínvonalú, látvánnyal teli, giga-mega produkció részesei lehettünk, s a HAVASI Symphonic-esszenciával ismét hónapokra feltöltődtünk! :) Az est zárásaként név szerint is bemutatásra kerültek a show fellépői és alkotói, akik közül sokukat a 2012-es és 2013-as HAVASI Symphonic Arena Show kapcsán már megismerhettünk. :) Talán, kicsit mostoha módon, a beszámoló vége felé említem meg őket, de annál nagyobb szeretettel, örömmel és lelkesedéssel írom, hogy a shownak nagyon fontos szereplője és közreműködője volt az ExperiDance társulata is. Tökéletesen tették kerekké a HAVASI Symphonic zenei művészetét a mozgás művészetével. A távolság ellenére egy-két ismerős arcot is sikerült felfedeznem a táncosok között. :)
Még mielőtt bárki is reklamálná, nem, nem feledkeztem meg a show főszereplőjéről, mindössze keres(t)em a szavakat, mivel is tudnám a leginkább megköszönni neki, hogy ismét mert nagyot álmodni, és az álmok megvalósításában ezúttal is fantasztikus társakra talált. Köszönöm Havasi Balázsnak, hogy az évtizedeken át tartó gyakorlások, asztalfiókoknak történő komponálások ellenére hitt magában, hitt az érzéseinek, gondolatainak kifejezéseként választott hangszerben, a zongorában, s még azon lemezkiadók sem szegték kedvét, akiknek demo lemezét megküldve évekkel ezelőtt azzal utasították el, hogy (nem pontosan idézve): Tisztelt Havasi úr! Gratulálunk a szerzeményeihez, de jelen pillanatban ez a zene Magyarországon eladhatatlan. (?!?!) :( Nos, talán, nem tévednék nagyot, ha azt gondolnám, hogy e lemezkiadók (ha léteznek még egyáltalán) ma már bizonyára másképpen vélekednének! ;) Balázs szüleinek is hatalmas köszönetet szeretnék mondani, akik mérnökként és közgazdászként hagyták, hogy gyermekük zenét tanuljon, s ha kicsit sokat is váratott magára, de közel négy éve meghozta gyümölcsét a kitartó munka és lelkesedés Balázs számára, s a kezdetben 600 fős zeneakadémiai közönség mára már akár négy alkalommal is teltházas Arénát produkáló rajongótáborrá duzzadt! :) Adatokkal és számokkal nem szívesen untatnám magunkat, de a 450 fős háttércsapat(!!!) mellett meg kell említenem az elképesztő látványvilág létrehozásában szerepet játszó különleges, majd' 300 m2-es tű éles LED falat a színpad hátterében. Talán, mondanom sem kell, hogy e falon megjelenő képek pontosan tükrözték a zene hangulatát, lüktetését és mondanivalóját! Az élettel teli, valósághű képeknek köszönhetően, hol egy hatalmas léghajóban utazva érezhettük magunkat, amelynek mintha ablakán kinézve tárult volna elénk a csodálatos látvány; hol kézzel érinthető közelségben érezhettük a hegytetőről alázuhanó vízesést; hol pedig versenyt futhattunk a fel-felszálló madárrajjal. Szenzációs volt! :)
A beszámolóm legvégére egy amolyan kérésféle azoknak címezve, akik szponzor cégek munkatársaként kaptak tiszteletjegyet, eljöttek az előadásra, de talán fogalmuk sem volt, hogy mire is ülnek be pontosan, merthogy a program iránti érdeklődésük mintha odahaza maradt volna. Történt ugyanis, hogy a szünetben egy tőlünk nem messze ülő néző hangot adva felháborodásának teljesen kibukott egy társaságra, akik a koncert első része alatt iszogattak, csörömpöltek a poharakkal és dumáltak!? Kicsit megijedtünk, mert a második rész elején mögénk is valami hasonló társaság, hasonló mentalitással telepedett le, de valaminek köszönhetően, néhány perc után már nem hallottuk őket. Cili ugyan kiszúrta, amint egy biztonsági ember hosszú percekig figyelte eme társaságot, s remélhetőleg, ennek eredményeképpen visszavonulót fújtak! Szóval, kérdezem én (csak úgy, költőien), minek jön el az olyan, akinek fogalma sincs, mire ül be, s a viselkedéséből arra lehet következtetni, hogy nem is nagyon érdekli, ami a színpadon történik; az pedig végképp nem érdekli, hogy más néző súlyos ezreket fizetett az előadásért, s a pénzéért nem bosszankodni szeretne az ilyenek miatt!? :(
Sajnos, az eddig kíméletesnek mondható novemberi ősz mára kissé bekeményített, s érezhetően téliesebbre fordult az időjárás. Ennek köszönhetően Cili sem bízta a MÁV-ra az esetleges vonatkimaradást, s inkább a tervezettnél egy órával korábbi vonattal jött el. Rendben meg is érkezett, így időben és kényelmesen átsétáltunk a 47. Musical Pluszra a Kőbányai Kulturális Központba. Elfoglalva helyünket a nézőtéren, a műsor kezdetére várva, Cili először Póka Balázst, majd Simon Editet (PS Produkció) és két leányunokájukat fedeztük fel a kettővel előttünk lévő sorban. :) A soron következő MPlusz nem viselt különösebb jelzőt, de a műsor levezetőjétől, Szemerédi Bernadettől megtudtuk, hogy a délutáni program Advent első vasárnapjának jegyében telt el. A fellépők között láthattuk és hallhattuk Réthy Zsazsát, Szemerédi Bernadettet, Csengeri Attilát, Egyházi Gézát, Kamarás Mátét, Serbán Attilát, Tóth Attilát és Vastag Tamást. Zsazsa itt az MPluszon először lépett fel, de láttuk már őt Sarahként a Vámpírok báljában (meggyőző alakítást nyújtott), és megtudtuk, hogy Eponinét is játssza a Nyomorultakban. :) Bernadett-tel már találkoztunk MPluszon, de az mindenképpen feltűnt, hogy előzetesen nem szerepelt a mai MP-szórólapon, s a délután folyamán is mindössze egy dalt énekelt?! Csengusz közel két éve volt MP-on, ami bizony, nem tegnap volt - jó volt őt újra látni és hallgatni! A Hallelujah nagyon tetszett tőle, különösen, hogy magyar szöveggel énekelte! :) Gézáról mit is írhatnék - csodás hang, kitűnő humor, édes és aranyos személyiség! ;) Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy Mary egy egész délutánt szentel neki... pontosabban nekünk, rajongóknak jövő év február 15-én! :) A mai program szünetében magától a művész úrtól lehetett az Egyházi Géza Pluszra jegyet venni dedikálással megkoronázva! :) Mi ugyan nem éltünk eme lehetőséggel, de hogy ott leszünk a Valentin napi élőzenés koncerten, az biztos! Az előzetes hírek szerinti vendégfellépők neve is csábító - Janza Kata és Szomor Gyuri! :) Máté - ha úgy tetszik - hozta a (mostanság) rá jellemző, sajátos formáját. ;) Az énekhangjával kapcsolatos véleményem továbbra sem változott :(, de a Most múlik pontosan című Quimby-dalt nagyon szépen énekelte el! :) Azt viszont nagy meglepetéssel hallottam tőle, hogy Japán őt választotta meg jószolgálati nagykövetének. Őszinte elismerésem, és további hasonlóan szép sikereket kívánok a terveihez és az elképzeléseihez - legyen az kiállítás Japánban, rendezés Németországban, vagy koncertezés Ausztriában! :) Serbi jó hangulatban volt, jókat énekelt fantasztikusan - csak úgy és annyit, amennyit kellett! ;) Attilának nagyon-nagyon örültem, s úgy érzékeltem, a közönség is nagyon kedveli őt - nem beszélve a dalokról, amiket énekel, és ahogyan énekli azokat. Elképesztő hangja van! :) Az Edda-dalokat hallgatva arra jöttem rá, hogy a hangszíne valamelyest hasonlít Pataki Attiláéra. Azt nem tudom, ő ezt elismerésnek vagy sértésnek veszi-e, de miután Pataki Attila énekhangja számomra etalon, én abszolút elismerésként állapítottam ezt meg. :) Tominak nagyon jól állnak a swinges stílusú dalok, mégis, számomra a Róma és a Groban-dal volt a nyerő! :)
Az utóbbi hónapokban csökkent a színház- illetve koncertlátogatásunk száma, Xaver-koncerten is régen voltunk már (közel egy évvel ezelőtt), így nagyon vártuk a ma esti ünnepi hangversenyt. A elmúlt Mindenszentek napja és a közelgő Karácsony is apropója lehetett volna ennek az eseménynek, de ezúttal egy szép kerek évforduló alkalmából adta Xaver ezt a koncertet, mégpedig, hogy idén (áprilisban) töltötte be az 50. életévét! :) Szívből köszöntöm őt ezúton is! :)
Kanadából történő visszatérése óta 15 év telt el, amely így visszatekintve majd' olyan gyorsan repült el, mint a májusban történt jegyvásárlás óta eltelt közel fél év. ;) A Művészetek Palotájában is régen voltunk már, amely méltó helyszínt adott ennek az eseménynek! :) A (sajnos) bizonytalan vonatközlekedés miatt korán a MüPa-ba érkeztünk, így nézelődésre is jutott idő. ;) Elfoglalva helyünket az I. emeleti középerkély 3. sorában, gondolatban hálás köszönetet mondtunk Heródek Évának, akitől a jegyeket vettem, hogy ilyen kiváló paraméterekkel rendelkező ülőhelyet ajánlott számunkra. Minden szempontból tökéletes helyen ültünk, ahonnan mindent nagyszerűen láttunk és hallottunk, sőt, még a koncertráadás ráadásának a ráadása produkcióját is... no, de erről egy kicsit később! ;) A hangverseny első negyedórájában, ahogy Xaver fogalmazott, benne volt az, amire az életét tette fel – az improvizáció és Johann Sebastian Bach. Természetesen, a folytatást tekintve is élményekkel teli meglepetésekben volt részünk. Xaver koncertjeinek elmaradhatatlan része, ha úgy tetszik, "műsorkelléke" a művek közötti (egy-két perces) történetmesélés is, amely komoly hiányérzetet keltene a koncertjeit rendszeresen látogató közönségben, ha nem lenne. ;) El sem tudom képzelni ezeket a koncerteket Xaver, hol ironikus, hol humoros, hol tanulságos kis szösszenetei nélkül! Például, némi meghatottsággal és jó érzéssel osztotta meg velünk, hogy az augusztusi lipcsei koncert alkalmával a Tamás-templom kulcsa a szemközt lévő szállodai szobája asztalára volt készítve, s egy hétig az övé volt, hogy bármikor átmehessen játszani a templom (Bach sírja feletti) orgonáján; majd csodálattal mesélt Bach ún. komponáló szobájáról, amelyben egyetlen hangszer sem volt, de ahol két órát töltött minden nap (este 7-9 óra között), és a fejében tökéletesen megkomponált műveinek kottáját vetette papírra. :) E történet mesélésekor az irónia is megjelent Xaver szavaiban, miszerint a Magyar Televízió felkérte őt egy Bach-sorozat elkészítésére, amelyet a közszolgálati csatorna "a sok évtizedes perverz szokásának megfelelően" éjjel fél 12-kor tett adásba! :( A koncert folytatásaként Xaver egy nagyon fiatal, ám annál tehetségesebb (kis)hölggyel, Kiss Petra zongoraművésszeljátszotta el Camille Saint-Saëns egyik művét, megmutatva ismét, hogy az orgona hangja nem nyomja el a zongoráét, hanem magával ragadja és felemeli azt, illetve a zongora hangja még jobban szárnyal, ha orgonajátékkal párosul. Ezt a nagyszerű összhangot élvezhettük Bach egyik leghíresebb, eredetileg hegedűre írt művében, a d-moll hegedűpartita "Chacconne"-tételében is. Mint azt Xavertól megtudtuk, először Mendelsshon írta át a művet hegedűre és zongorára, majd Schumann két zongorára, a 20. században pedig "jött egy pimasz fiatalember, akit Varnus Xavernak hívtak", és átírta a művet orgonára és zongorára! :) Amikor Xaver úgy vezette fel a következő művet, hogy tegyük félre az előítéleteinket és adjunk egy esélyt a zeneszerzőnek, azt gondoltam, Bartók egyik nehezebben befogadható darabját készül orgonán előadni, de Antalffy-Zsiross Dezső nevét meghallva nekem már nem volt előítéletem, és az esélyt is azonnal megadtam a magyar orgonaművész és zeneszerző számára, hiszen a Karácsonyi harangok című szerzeményét mindig nagyon szívesen hallom Xaver tolmácsolásában! Ezúttal a Madrigalés aHoltak szigetecímű művét hallgattuk meg. :) Puccini Krizantémok című műve eredetileg vonószenekarra íródott. Egy néhány évvel ezelőtti koncertpróba után, amelyen Xaver az orgonaszólamot játszotta és Leonard Bernstein vezényelt, azt mondta Xaver Bernsteinnek: "Úgy eljátszanám ezt a darabot orgonán!", mire Breinstein csak ennyit mondott: "Hát, játszd!" - és Xaver eljátszotta nekünk! :) Ravel Bolerója a közös művünk - fogalmazott így Xaver, mondván, ez a darab a 2002. októberi Dohány utcai Zsinagógabeli koncertóta akaratlanul is az Ő és a közönsége közös produkciójává nőtte ki magát, még ha a legenda szerint, némelyek ritmusérzékét komoly próbatétel alá is veti. ;) Xaver orgonajátékát aTalamba Ütőegyüttesszenzációs játéka színesítette! :) Ekkor újabb köszönetet mondtunk Évának a tökéletes ülőhelyekért, ugyanis a Talamba tagjai a hangversenyterem emeleti orgonája előtt sorakoztak fel, így szemből nagyon jól láttuk őket is. No, de visszatérve Ravel Bolerójára... Megismertük Petit is, aki kiválóan orgonál és énekel, miközben orvosnak készül ;), s nem mellesleg ő lapozta a kottát Xavernak! Ezúttal, bár, karmesteri végzettsége nincs, azt a feladatot is megkapta, hogy egy bizonyos ponton jelzett a közönségnek, amikor is ütemesen tapsolni kezdtünk a zenére! :) Szenzációs volt! :) Nos, ugyan Xaver adott születésnapi koncertet, ami már önmagában nagyszerű ajándék nekünk, de a ráadások következtével egyre inkább úgy éreztem, mégis csak mi vagyunk az ünnepeltek! Az első ráadás, Berlioz Rákóczi indulója volt, amelyet Xaver Petrával közösen játszott el. Aranyos volt Xaver, mert elmondása szerint több a lelkesedés a szívében, mint a tudás a fejében e darab tekintetében, de szerintem, ezt csak a szerénysége mondatta vele, mert a produkció nagyszerűen sikerült! :) A bónusz ráadás előtt Xaver egy kis technikai előadást tartott a teremben lévő orgonákról, miszerint a színpadon felállított orgona optikai kábel segítségével, míg az emeleti orgona abszolút mechanikusan működik, s a színpadon felállított orgonán annyival nehezebb játszani, hogy a lenyomott billentyűk pici késéssel szólaltatják meg az orgona sípjait. Tette mindezt azért, mert a bónusz ráadás zeneszámot a mechanikusan működő orgonán készült eljátszani nekünk, s amíg felsétált az emeleti orgonához, addig Petra Chopin keringőt zongorázott nekünk. :) Ismét Xaver szavait idézve, igazi "ínyencség"-gel készült, hogy legyen mit kivesézni útban hazafelé a 2-es villamoson, feltéve, ha Tarlós főpolgármester úr még nem szüntette meg?! ;) No, mi is lehetett volna más ez az ínyencség, mint Bach d-moll toccata és fugája - tehát, mechanikus orgonán - a Talambával dzsesszesítve! Elképesztően hatásos volt! Szenzációs! :) És amiért azt gondolom, hogy a mi születésnapunk volt, legalábbis mi, közönség annyi mindent kaptunk Xavertól ezen az estén (is), ahogyan még egy extra ráadást is, amelyben a Talamba ugyancsak közreműködött. Nos, ha van közös művünk, akkor van közös "búcsú dalunk", ez pedig nem más, mintMarc-Antoine Charpentier Marche en Rondeaucímű szerzeménye. :) 50 életév ide, 37 pályaév oda, Xaver nagyon jól nézett ki - védjegyévé vált rakoncátlan szőke fürtjei, amelyet csak ő tud az ujjaival olyan sármosan pár másodperces rendezettségre bírni, magával ragadó személyisége, lebilincselő történetei és sziporkázó humora... Szóval, remélem, az orgonajátéka mellett mindezeket is még további sok éven át élvezhetjük! ;) Azon a (más szempontjából amúgy teljesen lényegtelen) felfedezésemen és megfigyelésemen meg jót mosolyogtam, hogy még ha megbeszéljük sem tudtunk volna olyan tökéletesen egyforma árnyalatú grafitszürke inget és blúzt felvenni, mint amilyen rajta és rajtam volt. ;) A koncert félidejénél járhattunk, amikor Xaver amolyan szolgálati közleményként tájékoztatott minket a Facebookon már októbertől olvasható kezdeményezésről, miszerint november 29-én megnyitja Budapest első nyilvános lakás-koncerttermét, a Varnus Xaver Zeneszalont a XIV.ker. Amerikai út 85-ben, s mindegyik koncert bevételének egyharmadát felajánlotta a Heim Pál Gyermekkórháznak. :) Drága Xaver! Nagyon köszönöm Neked ezt a csodálatos koncertet! Ünnepeltnek éreztem magam! Kívánom, hogy lelkesedésed, egészséged és orgonaszereteted még legalább 50 évig kitartson! :) Csodálatos zenei élménnyel feltöltődve léptünk ki a MüPa kapuján, s amint azt már a koncertre jövet elhatároztuk, végigutazva a Duna parton vettük az irányt hazafelé a 2-es villamossal, amelyet egyelőre még semmiféle intézkedés nem szüntetett meg! ;)
Amikor kb. egy hónappal ezelőtt találkoztam a hírrel, hogy a Scooter ismét fellép Budapesten, kacérkodtam a gondolattal, hogy elmegyek, annak ellenére, hogy az 5 évvel ezelőtti koncertről úgy tértem haza, hogy nem biztos, hogy nekem való ez a tombolás!? Persze, HP-ék iránti rajongásom erősebb volt, így győzött a nosztalgia érzése, s megvettem a koncertre szóló jegyeket. :) Elérkezett a koncert időpontja, és rajtam ismét úrrá lett a bizonytalanság az elmenetelt illetően - ezen érzésemet ráadásul csak erősítette az éppen náthából kilábaló egészségem + a délelőtt folyamán szakadó esőt produkáló időjárás. Napközben aztán kisütött a nap, s miután az előrejelzések sem szóltak cudar időjárásról, no meg a jegyemet is macerás lett volna eladni pár órával a koncert előtt (bár, ahogy a FB-on olvastam, lehet, hogy pillanatok alatt elkelt volna), összekaptam magam, és nekiindultam az estének! :) Nem voltam még soha a Budapest Parkban, így a Neten előre kinézett útvonalajánló szerint mentem, s a villamosról leszállva csak a tömeget kellett követnem, igaz, ekkor már a Budapest Park világító felirata is azonnal észrevehető volt! :) Percek alatt átjutottam a jegyellenőrzésen, majd beindultam a tömegbe amennyire csak lehetett, majd szimpatikusnak tűnő emberek társaságában ledekkoltam a színpad előtt. Úgy tűnt, abszolút jó volt az időzítésem, mert kb. negyedóra múlva, de már így is némi csúszással, 19:20-kor elkezdődött a program a Kozmix-szal! :) Hát, előzenekarként, illetve bocsánat, vendégként, le a kalappal előttük, mert abba a kb. egy órában, amit a színpadon töltöttek, beleadtak mindent. Pillanatok alatt meghozták a hangulatot, s még aki alkoholos befolyásoltság alatt azt gondolta, hogy már a Scootert látja és hallja, pár másodpercnyi csalódottságából felocsúdva, önfeledten tombolt és énekelte a nagy-nagy Kozmix-slágereket! :) Laláék a legtöbb ismert dalukat elhozták, s még ha nem is teljes terjedelmében adták elő, a lényeget összedolgozták amolyan medley-vé. :) Tetszett a háttérvetítés, amely hol a számok videoklipje, hol egyéb képi effektus volt. Azt is örömmel állapítottam meg, hogy Lalának még mindig nagyon jó hangja van. :) Ezután sajnos, kb. 30 perc technikai szünet (átállás) következett, s akkor lehetett csak igazán érezni, hogy perceken belül következik a Scooter, amikor az addig viszonylag szellősen álló emberek sokasága egy masszív (szoros) tömeggé állt össze. :( Amikor pedig, az intro hangjai felcsendültek, majd HP a színpadra perdült, végképp elszabadultak az indulatok... akarom mondani, a talpak a talajtól! :) Két-három szám erejéig bírtam is a gyűrődést, majd hirtelen olyan présben éreztem magam, hogy ki kellett mennem a tömeg szélére, ha nem akartam oxigén hiányában elájulni! No meg, elegem lett, hogy a kilátásba benyúló magas emberek tarkóját bámuljam HP hidrogénszőke feje helyett. :( Miután kipasszíroztam magam a tömegszendvicsből, elindultam hátrafelé, azt gondolván, ott lazább a tömeg, és még a színpadon történtekből is látni valamit. Hát, tévedtem! Szinte, a Park bejáratáig tombolt a tömeg, de legalábbis, ahonnan még lehetett látni valamit a színpadi eseményekből. :( Ahogyan sodródtam ide-oda, keresve a helyemet, egyszer csak észrevettem, hogy jobbról egy hatalmas kivetítő kacsint le rám, ráadásul valami csoda folytán, felszabadult a közel(é)ben egy tökéletesnek tűnő állóhely, ahova azonnal lecövekeltem magam! Élveztem hát, tovább a koncertet - a kivetítőn mindent láttam, ami a színpadon történik, sőt, olykor a fejek között még HP-t is sikerült elcsípnem egy-egy pillanatra! :) Felé is elismerésem, hogy közel az 50-hez, így végignyomta a koncertet! Hát, még ha a cigit is letenné!... A hangját azonban változatlanul imádom, még ha az előadott számokból inkább csak annak ereje derült most ki! :) Kb. 45 percet játszhattak, amikor egyszer csak, se szó, se beszéd, levonultak a színpadról?! Miután a tömeg feleszmélt a meglepettségéből, skandálni kezdett - ki ezt, ki azt -, hogy a fiúkat visszatérésre ösztönözze. Szerencsére, nem kellett nagyon győzködni őket (talán, a közelgő 22-es (koncert)záróra miatt?!), de két ráadás számnál többre nem futotta! HP búcsúzóul bemutatta a zenekart és a táncosokat, elköszöntek, majd levonultak, s többet vissza se jöttek!? :) No, és hol maradnak a további klasszikusok: Endless Summer, Back in the U.K., Friends, No Fate stb. - kérdeztük többen kimondva- kimondatlanul?! Nagyon úgy tűnt, hogy azt otthon kell bepótolni egy after partyzás keretében, illetve, aki maradt a koncert után, talán, Naksi & Brunner dj-től megkapta! :)
Mindent összevetve azonban, örülök, hogy a dilemmák ellenére végül, csak elmentem, és azt sem mondom, hogy megbántam, de mindenképpen van bennem egy pici csalódás. Félreértés ne essék, HP-ék szuperek voltak, tökéletes hangulatú koncertet adtak nekünk, csak éppen, annak ellenére, hogy ők voltak a főszereplők - mindössze kb. 1 órás koncertet adtak, akárcsak a Kozmix, akik amúgy, vendégzenekarként lettek megjelölve! Azután pedig... hiányoltam további nagy Scooter-slágert - akár még a kevésbé ismert számok rovására is! :( Ja, különben az időjárásnak egy hatalmas köszönet innen is, mert minden tekintetben ideális volt a helyzet - eső egy csepp sem, s a szellő is csak annyi, ami kellemes közérzetet biztosított. :) Másnap olvasva a koncerttel kapcsolatos kommenteket, megnyugodtam, hogy általánosságban a koncert hosszát, illetve a régebbi számok hiányát kifogásolták. Nos, volt aki józanabbul látta a helyzetet, mi több, tájékozottabb is volt, s be kellett látnom, hogy ez a koncert nem egy turné állomása volt 90-100 perces koncerttel, hanem egy barátinak mondott árkategóriájú klubfellépés!
A csütörtökön torokfájással kezdődő, majd náthába forduló, végül szombatra kiteljesedő nyavalya után nem bíztam benne, hogy a ma délutáni MusicalPluszra el tudok menni!? Ki tudja, talán, a bacik megkegyelmeztek, mert vasárnap délutánra, ha nem is voltam a topon, de egész tűrhető közérzettel indultam neki a 46. MusicalPlusz programnak. Persze, ekkor már Cili előtt sem titkolhattam a telefonon keresztül még jól leplezhető náthámat - az igencsak piros orromat még csak-csak sikerült sminkkel eltakarnom, de a megszokottnál jóval mélyebb tónusú, orrból jövő, a 't'-t 'd'-nek ejtő hangomat már kevésbé. :( Innentől kezdve pedig, az aggódás hagjait véltem felfedezni a szavaiban, de igyekeztem megnyugtatni őt, hogy bármennyire is rosszul festek, annyira jól vagyok, hogy ezt a kellemesnek ígérkező zenés délutánt (közérzetileg) kibírjam! Semmiképpen sem szerettem volna kihagyni, főleg, hogy a jegyek beszerzéséhez még a nyári nyitva tartás alatt lévő kulturális központ egy-két munkatársának a segítségét is igénybe vettem. ;) A délután sztárvendége, a már 2010-ben MPluszon fellépett, Susan Rigvava-Dumas volt. A további fellépők között hallhattuk Bot Gabit, Hanczár Gyurcit, Posta Victort, Sánta Lacit és Peller Annát, a meglepetés vendég pedig, nem volt más, mint akit nagyon szerettünk volna, és akire számítottunk (is), Egyházi Gézu! :) A műsor levezetésében Anna és Laci jeles(ügyes)kedett - természetesen, édesek voltak, viccesek és aranyosak! :) A színpadi díszlet ezúttal nem kívánt különösebben alkalomszerűt, így "mindössze" néhány színes LED-sor villogott az elhangzó dalok közben, ami önmagában (és talán, egy diszkóban/szórakozóhelyen) baromi jól mutatott (volna), de így a nézőtéren ülve, és szembe kapva a vibráló fényeket, egy icipicit zavaró volt... vagy talán, csak szokatlan. ;) A fellépők mindegyikét élvezet volt hallgatni, hisz' mindegyiküknek elképesztően jó hangja van!Gyurival kapcsolatban azért lenne egy apró kritikai észrevételem, amellett, hogy nagyon szeretem őt, és szerintem is, szenzációs hangja van! :) Néhányan bizonyára megköveznek majd olvasván e soraimat, de úgy vélem, a kevesebb néha több. Ez amolyan Serbi-effektus - ők is, mi is, tisztában vagyunk fantasztikus hangi adottságaikkal, akkor miért kell maximális(+1) hangerővel előadni a dalt?! :( Lacit jó volt két év után újra hallani :) - amióta nem játszik a Vámpírok báljában, és MP-on sem volt, nem volt alkalmunk színpadon látni. :( Victor szereplésének mindig nagyon örülök - a most már elválaszthatatlan zongorajáték mellett ugyanúgy hatással tud lenni a közönségre egy elegánsan előadott komoly dallal, mint ahogyan egy humorral fűszerezett "komolytalan" műsorszámmal! Előbbire a József Attila vers, míg utóbbira a ma születésnapját ünneplő Marynek (az MP-ok szervezője) zongorakísérettel előadott Halász Judit dalfeldolgozás a példa. :) Gabitól szívesen hallottunk volna valami szokatlant is (pl. operát) :), ilyesmivel már oly' régen lepett meg minket :(, de ma délután a hervadásnak indult virágnak énekelt "Nőj nekem"-dal előadása mindent vitt! ;) Géza mindig kellemes meglepetés, ha megjelenik, ha fellép, legfőképpen, ha még énekel is - ez most sem volt másként! :)Anna hangja és előadása is imádnivaló, én mégis arra döbbentem rá, amikor Lacit "szinkronizálta", hogy a szinkronhangját is mennyire bírom! :) Susan, láthatólag ezúttal is jól érezte magát, s a közönség is igazán örülhetett, mert jobbnál jobb dalokat hozott el nekünk! :)
1. Géza: Valami Amerika (BonBon) 2. Laci: ??? (Chorus Line) 3. Gyurci: Miért van? (Valahol Európában) 4. Victor-Anna: Miért? (Anna Karenina) 5. Gabi-Susan: I was born to love you (Rudolf) 6. Géza: ??? (Gospel) 7. Gyurci: Eljött a perc (Jekyll & Hyde) 8. Laci: Üres szék, üres asztal (Nyomorultak) 9. Susan-Géza: Dangerous game (Jekyll & Hyde) 10. Victor: József Attila: Talán eltűnök hirtelen... (Én, József Attila) 11. Anna-Géza: Kétség és ábránd (Rudolf) 12. Susan: Rebecca (Rebecca) 13. Gyurci: Measure of a man (Rudolf) 14. Laci: Elvisz Trén (Macskák) 15. Gabi: A bál (Bűbáj) 16. Anna-Susan: In his eyes (Jekyll & Hyde) 1. Susan-Gyurci: Who want to live forever (Queen) 2. Gabi-Victor: Érzés (Máté Péter) 3. Géza: ??? (Varga Bálint szerzeménye) 4. Susan: I will always love you (Whitney Houston) 5. Anna-Laci-Gabi: Minden nagyon jól van (Jézus Krisztus Szupersztár) 6. Victor: Purple Rain (Prince) - Mary szülinapja 7. Gabi: Hétköznapi hős (Rudolf) 8. Anna: Én húzok már (Ghost) 9. Gyurci: Miért nem fogadsz el engem? (Mozart!) 10. Susan-Géza: You and I (Sakk) 11. Gabi: Nőj nekem (Rémségek kicsiny boltja) 12. Anna- Laci: LGT-mix 13. Victor: Fever (Elvis Presley) 14. Victor: Boldog születésnapot (Halász Judit) 15. Susan: The winner takes it all (ABBA) 15. Anna: Somebody to love (Queen) 16. Finálé ft. Susan: When love takes over (David Guetta ft. Kelly Rowland)
Amikor tavasszal megrendeltük a jegyeket a Vámpírok báljára, még olyan távolinak tűnt az időpont, de végül csak elérkezett. Szerencsére, a mostanság meglehetősen szeszélyes időjárás a kedvünkben járt, s a napsütés és a kellemes hőmérséklet jegyében telt a nap, aminek köszönhetően az esti időjárás is nagyon kedvező volt. Megérkezve a színházba, szokás szerint a pénztár felé vettük az irányt, hogy a Neten rendelt jegyeket átvegyük. Miközben vártunk a sorunkra, egyszer csak azon információknak lettünk fültanúi, hogy az előadás után vámpírtalálkozó lesz, ahol lehetőség lesz fotózkodni a vámpírokkal! :) Ezen információ birtokában, elfoglalva szokásos helyünket a földszint bal oldal 3. sorának széle felé, még nagyobb izgalommal vártuk az előadást! :) Gondolom, nem okozok meglepetést azzal, ha azt írom, hogy ezúttal is fantasztikus előadást láttunk! Mindegyik szereplő szenzációsat alakított - Anna hangja változatlanul nagyon tetszik Sarahként; Márió és Márk talán, az eddigi legjobb Nightmare-k; Jani Herbertje egyre "szemenyeisebb"; Gabi von Krolock-kal pedig, egyszerűen nem lehet betelni (ahogyan persze, Géza von Krolock-kal sem, de most nem ő volt a főszereplő... illetve... no, de erről majd később)! :) Tudom, hogy már unásig írtam erről, de imádom, hogy Gabi is tisztán és érthetően énekli a dalok szövegeit! :) Baranya Dávid szereplésének nagyon örültem - nagyon szeretem, ahogyan táncol! :) A "Piros csizmák"-at táncoló páros személyében két új táncost, Horváth Zitát és Makár Istvánt ismerhettük meg - élmény volt nézni őket (is)! :)
Augusztus 30. 19.30 Krolock: Bot Gábor Sarah: Török Anna Alfred: Pásztor Ádám Professzor: Jegercsik Csaba Chagal: Pavletits Béla Magda: Sári Éva Rebecca: Csóka Vasass Kinga Koukol: Umbráth László Herbert: Szemenyei János Nightmare I.: Mező Márió Nightmare II.: Táborosi Márk
Piros csizmák: Makár István, Horváth Zita Fekete vámpír: Zsíros Gábor * Fehér vámpír: Baranya Dávid
Az előadás után a színház aulájában várakoztunk a beígért vámpírtalálkozóra. 11 óra körül beinvitáltak minket a nézőtérre, majd legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre három Sarah (Török Anna, Simon Panna Boglárka, Réthy Zsazsa) és három Krolock (Bot Gábor, Egyházi Géza, Langer Soma)elénekelte nekünk a darab szerelmi duettjét, a Teljes a sötét-et! :) Az extra produkciót követően a nézőtérről felvonultunk az emeleti galériára, ahol rövid várakozás után megjelentek a találkozóra és fotózásra kész vámpírok - a 3 Krolock, a 3 Sarah, Magda és Koukol! :) Kicsit nehezen indult be a közös fotózkodás és aláírás kérés, de amikor az első bátor vámpírfan a tettek mezejére lépett, a többi rajongó is beindult. Elsődlegesen Cili szeretett volna egy közös fotót Gabi von Krolock-kal, miutána 2009. szeptemberi közönségtalálkozóalkalmával ez elmaradt. Ugyan, sokan megrohanták Gabit, de egyszer csak Cili azt látta, hogy Gabi újabb közös fotóra vágyó rajongót vár, így gyorsan odaperdült mellé, és már kattinthattam is a fényképezőgépet! :) Persze, ha már adott volt a lehetőség, én sem hagytam ki, hogy Gabi von Krolock-kal is legyen egy közös fotóm! :) Ezután már nem volt megállás - Sári Évivel (Magda), majd Török Annával (Sarah) és Pásztor Ádámmal (Alfréd) a két oldalamon készült közös fotó! :) Ekkorra már Cili is belejött a vámpírokkal közös fotózkodásba, s miután szeretett volna Gézával is egy közös fotót, nosza hát, kivártuk ott is a sorunkat. Géza hősiesen állva az ostromot, készségesen állt kamera elé! :) Cili a közös fotót egy puszival köszönte meg Gézának, amiből én sem akartam kimaradni, s ha közös fotót nem is kértem (egy-kettő már készült korábban :)), egy puszit én is begyűjtöttem Gézától! :) Eme "kincsekkel a tarsolyunkban" köszöntünk el a vámpíroktól kb. egy félévre! :)
Amikor június elején olvastunk aMagna Cum Laudeaugusztusi koncertjéről, az Akusztikus & Szimfonikus alcím kellőképpen felkeltette az érdeklődésünket. A rádióban hallott dalok mindegyikét szeretjük; Mező Misit, a Voice c. tehetségkutató zsűri tagjaként kicsit még jobban megismertük és még jobban megkedveltük, így hát, már nem is volt kérdés, hogy elmegyünk-e a Margitszigeti koncertjükre. :) Nagyon izgultunk, hogy a mostanság jellemzően esős időjárás elmossa a koncertet, de legnagyobb örömünkre, az égiek olyannyira tökéletes időjárásban részesítettek bennünket, hogy még az előrelátóan magunkkal vitt polártakarókat is mindössze csak székpárnának használtuk! Természetesen, a kellemes (köz)érzetünkhöz Misiék nagyszerűen összeállított műsora, és a jobbnál jobb MCL-dalok is maximálisan hozzájárultak! :) A szép időnek köszönhetően úgy döntöttünk, hogy a Margitsziget bejáratától sétálunk a Szabadtéri Színpadig. Pár percet elidőztünk a zenére "táncoló" és különböző színekben pompázó szökőkútnál is! :) Rövid videón is szerettem volna megörökíteni a pillanato(ka)t, de az elem 2 mp után végképp feladta, így ultrarövidre sikeredett a felvétel. :( Elfoglalva helyünket a szabadtéri nézőtéren, megállapítottuk, hogy kiváló helyre sikerült jegyet vennünk - tökéletes rálátásunk volt a színpadra. Az előzetes tervektől eltérően a koncert nem 20 órakor, hanem 20:30-kor kezdődött, és szünet nélkül ment le. Úgy gondolom, ez sokkal jobb megoldás volt, mert így a szünet nem zökkentette ki a közönséget a lendületből! :) Gondolom, nem meglepő, hogy teltház volt, a nézők sorai között pedig pl. felfedeztük Kovács "Koko" Istvánt! :) A koncert két részből állt - az első felében akusztikusan hallgattunk meg dalokat a fiúktól, míg a második felében a Kossuth-díjas, Szenthelyi Miklós hegedűművész által alapítottMagyar Virtuózokközreműködésével, és Werner Gábor vezényletével szimfonikusan adták elő a dalokat (pl. Hatalmas a szíved; Vadászmezők; Vidéki sanzon; Nem akarok többet gondolni rád; Színezd újra). Misi a Vidéki sanzon közben lesétált a közönség közé, mindezzel nem kis izgatottságot keltve, hiszen, a legtöbben szerették volna megölelni őt, vagy legalább is kezet fogni vele! Voltak szerencsések, akiknek még egy-két puszi is összejött! A dal vége felé begyorsult a ritmus, ami csak még inkább fokozta a már amúgy is vidám hangulatot! :) Bár, a dalok többségét nem ismertük :$, de most hallgatva őket újfent megállapítottam, hogy egytől egyig kiváló szöveggel (Kara Misa), nagyszerű hangszereléssel (Szabó Tibi) és magával ragadó előadással (Mező Misi) bírnak. Nagyszerű élmény volt a szimfonikus átiratokat hallgatni, mind-mind szenzációsan szólt! Az igazat megvallva, nem igazán tudtam elképzelni a MCL-dalokat szimfonikus köntösben, de lehengerlő volt ez a harmónia! :) Nagy kedvencem, a Színezd újra, mint megtudtuk, szimfonikusan újra lett hangszerelve, nos, így is szuper volt! :) A ráadásban kaptunk egy hatalmas Köszönet-et; kicsit ellenkeztünk a Nem, nem, nem-mel és eldaloltuk Mid nem voltam én neked. Mindegyik dalt hatalmas ováció követte! No, és melyik dal zárhatta volna a legstílusosabban ezt a fergeteges koncertet, ha nem a Pálinka dal! :) Úgy gondolom, a koncerten lévő majd' háromezer néző nevében írhatom, hogy a Magna Cum Laude és a Magyar Virtuózok fantasztikus koncertélményben részesítettek bennünket! :) Nagyon örülök, hogy ott voltunk! :)
Magna Cum Laude és a Magyar Virtuózok koncert
2014. augusztus 7. (csütörtök) 20:30 Margitszigeti Szabadtéri Színpad
„Kilencszázkilencvenkilenc, mezőtúri nyár, itt kezdődött el minden…” – emlékezik meg az indulásról a 999 című dal. 2014 egy igen fontos év a zenekar számára. Az idén 15 éves banda több fontos dologgal is készül a jeles esemény kapcsán. Az év végére tervezett nagyszabású jubileumi koncertje előtt egyetlen alkalommal lép fel Budapesten, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.
10+5 év, rengeteg küzdelem, tagcserék, nagylemezek, klipek és koncertek százai nyomán jutott el a Mező Misi, Szabó Tibi, Kara Misa alkotta, máig eredeti formáció a gyulai próbateremből a nagyszínpadokig. Minden állomás, Átkozott nők, Színezd újra, Túl későn, Visszhang, Főnököm, Pálinka dal, Vidéki sanzon vagy a Köszönet, hogy csak néhányat említsünk a zenekar megannyi sikerdala közül.
A Margitszigeten a legnagyobb slágerek mellett a legújabb album dalai is felcsendülnek majd, de a koncert a legnagyobb rajongóknak is tartogat meglepetéseket. Az akusztikus és elektronikus vegyes koncertet egy különleges szimfonikus hangszerelés teszi egyedülállóvá, megmutatva a Magna-dalok színes világát.
