Ahogy tudomást szereztem a Gateway to Space nemzetközi űrkiállításról, sajnáltam volna, ha lemaradok róla. Ugyan, másfél héttel a kiállítás zárása előtt, de még időben eljutottunk a minden szempontból érdekes és látványos bemutatóra, amely 3000 m2-es területen, a Millenárison került megrendezésre. Friderikusz műsora is kellőképpen kedvet csinált eme űrkalandhoz. Amint az ismertetőben is olvasható volt, teljes egészében megismerhettük a NASA és az emberiség csillagközi kalandjainak teljes történetét és napjaink érdekfeszítő felfedezéseit a kezdeti álmodozóktól a rakétagyártási kísérletezésen át egészen napjainkig. Belépve a kiállítás területére...
- azonnal megcsodálhattuk a Földet a Nemzetközi Űrállomás kupolamoduljának ablakából,
- megismerkedhettünk azzal, hogy az emberi képzelőerő (pl. Verne Gyula) hogyan hatott a tudományra,
- végigkövethettük a szovjet (pl. Jurij Gagarin) és az amerikai (pl. Neil Armstrong) "űrverseny" meghatározó lépéseit,
- részletes tájékoztatást kaptunk az amerikaiak Apollo-programjairól, amelynek következtében a szovjetek belátták, hogy a versenyzéssel fel kell hagyni, az előrehaladás érdekében nemzetközi együttműködésre van szükség,
- testközelből vehettük szemügyre a Holdjáró pontos mását, amelynek kerekeit egy magyar származású mérnök fejlesztette ki,
- "megsimogathattuk" a Holdnak egy darabját,
- elámulhattunk egy amerikai űrsikló fedélzetének látványától, ahol a megszámlálhatatlan kezelőgomb és kapcsoló segítségével irányították az űrsiklót,
- nagy népszerűségnek örvendett (akár csak a Hold-simogatás, sorba kellett állni) az az űrhajósruha, amely mögé beállva asztronautás fotót készíthettünk magunkról,
- elképzelhettük, milyen is lenne enni vagy inni az űrben az erre a célra készített ennivalókból és italokból,
- beléphettünk a MIR űrállomás központi moduljába, ahol igencsak instabil érzésben lehetett részünk ;),
- az interaktív részben a bátrabbak és vállalkozó szelleműek kipróbálhatták az ún. 3D szimulátort, vagy a súlytalanság érzését - nos, szívesen kipróbáltam volna mindkettőt, de túl nagy volt az érdeklődés, s a figyelő szemekből sem volt kevés ;),
- a kiállítás záró akkordjaként egy 10 perces kisfilmből megtudtuk, hogy napjaink űrkutatása részben a Mars minél jobban történő megismerése/felfedezése, részben a magánemberek űrutazásának lehetőségét célozta meg. :)
Nagyon jól éreztem magam, élmény teli volt ez a képzeletbeli űrutazás, mindenkinek csak ajánlani tudom. Egyaránt érdekes lehet azoknak, akik eddig sohasem foglalkoztak az űrrel, de most kíváncsiak lettek, s azoknak is szolgálhat új információval, akik "szakemberei" a témának! A rendezvény március 15-ig marad Budapesten, így, aki gondolatban vágyik egy kis űrsétára, pár napig még válthat rá jegyet! ;)
