Emlékmorzsák

Lisa Gerrard és Tina Guo mellett olyan fantasztikus művészek színesítették még a műsort, mint Radics Gigi és a Harlem Gospel Choir, akik közösen adták elő Havasi Balázs Voices of Change című szerzeményét, amelynek New Yorkban forgatott videoklipjét láttuk a háttérben vetítve. Érdekességként Balázs elmesélte, hogy hónapokon keresztül keresték a megfelelő helyszínt a videoklip elkészítéséhez. Amikor végre rátaláltak, belépve a templomba, az egyik festett üvegen, meglátta Szent István portréját. Ezt azonnal egy apró jelnek tekintette, miszerint valaki mégiscsak vezeti a kezét. :) Ahogy elmondta, ez a dal arról szól, hogy a bennünk szunnyadó erővel bármikor jobbá tehetjük az életünket, bármikor képesek lehetünk változtatni rajta, még ha nagyon lent is vagyunk akkor, abban az adott pillanatban. :)

Cili ¾ 2 körül érkezett meg hozzám, s pár perc múlva útnak is indultunk, hogy elsétálva a pár száz méterre lévő Szent László Templomba, meghallgassuk Varnus Xaver ½ 3-ra hirdetett Karácsonyi Orgonahangversenyét. Öt és fél év után Xaver 2. alkalommal gondolta, hogy ebbe a gyönyörű templomba hívja el az orgonamuzsika kedvelőit. :)
Miután a helyfoglalás érkezési sorrendben történt, sejtettem, hogy nem árt időben, pontosabban a koncert kezdési időpontjához képest jóval előbb odamennünk a helyszínre, hogy legyen helyünk. Nos, ¼ 3-ra értünk oda, de ez a jónak mondható helyfoglalás szempontjából sajnos, nem volt elég, így az addigra már zsúfolásig megtelt templom bal oldalának már csak az utolsó oszlopánál találtunk üres helyeket, ahova gyorsan le is ültünk. Ha úgy vesszük,mégiscsak időben érkeztünk, ugyanis épp csak kényelembe helyeztük magunkat, amikor már talpalatnyi üres helyet sem láttunk magunk körül. Miközben várakoztunk a koncert kezdetére, kivetítőket fedeztünk fel a templom elejében (onnan, ahol ültünk, kettőre is ráláttunk), amelyeken Xaver játékát láthattuk, de a többi szereplőt csak hangban hallhattuk.
Valamivel ½ 3 után kezdetét vette a koncert. Az orgona hangjainak felcsendülése előtt valaki köszöntött bennünket és nagyon kellemes szórakozást ígért, de sajnos, a templom azon részében, ahol mi ültünk, sem ebből, sem Xaver későbbi mondataiból semmit sem lehetett érteni. :(
Kárpótlásul következzék egy rövid idézet egy Fb-bejegyzésből, amelyet Xaver írt a profiljára pár nappal a koncert előtt: Barátaim, sok esztendővel ezelőtt megszakadt hagyományt elevenítek fel december 8-án, vasárnap délután fél háromkor. Nagyszabású karácsonyi koncertet adunk szülő-kerületemben, a kőbányai Szent László műemléktemplomban, amely számomra Budapest talán legszebb szecessziós épülete, Lechner Ödön Zsolnay-porcelánból épített pazar műremeke. S a rendkívüli helyszínt a magyar jazz-muzsikusok legjavának közreműködésével tiszteljük meg, akik frontálisan ütköztetik majd a jazzt a nagy Johann Sebastian Bach páratlan muzsikájával. Hosszú esztendők után most énekel majd először együtt hazánk két nagy jazz-dívája, Szulák Andrea és Falusi Mariann, a nemzetközi hírű Barcza Horváth József bőgőzik, s a Zeneakadémia ifjú csodagyereke, Czirják Tamás dobol majd. Megszólaltatom a templom ritka szépségű nagyorgonáját, amely a magyar romantikus orgonaépítészet egyik utolsó remeke.
Nos, tehát, ez a délutáni orgonahangverseny a jazz jegyében telt el. Önmagában ezzel nem is lett volna semmi probléma, mégis vegyes érzelmekkel jöttünk el a koncertről. Élmény volt hallgatni, ahogyan Xaver játszott az orgonán, s az is nagyon jól szólt, amikor Andrea és Mariann a Mennyből az angyalt énekelte Xaver orgonajátékára, ahogyan a fentebb említett zenészek jazzjátéka is élvezetes volt! Mégis... Számunkra... még pontosabban a fülünk számára nem mindegyik darab harmonizált a jazz műfaj sajátosságaival. Bizonyára nem értünk hozzá, no meg, lehet, hogy a technika is felelős, de nem egy zenei mű során nyomta el a nagybőgő és a jazzének az orgona hangját. Szulák Andrea és Falusi Mariann hangi adottságaihoz és tehetségéhez kétség sem fér, mégis, Bach csodálatos Air című művét ezúttal nagyon furcsa volt hallani jazzénekkel. Sajnálom, de ebben a formában nem igazán tetszett. Akkor már inkább tetszett Bach és a jazz az a fajta lágy és érzéki vegyítése, amelyet Xaver 2013.05.07-i MüPa-beli koncertjén hallottunk, amikor is Szőke Nikoletta énekesnő visszafogott finomsággal énekelt rá ugyancsak erre a műre. :) Ami azonban nagyon-nagyon tetszett - ha már "jazz és orgona" -, az a Rhoda Scott stílusában előadott darab! Sajnos, pontosan nem tudom, melyik lehetett ez (ezúton is elnézést kérek a tudatlanságomért), de még az is meglehet, hogy Xaver magától, Rhoda Scott-tól játszotta el ezt a számot! A lényeg, hogy ez nagyon-nagyon jó volt! :)
A koncert végének közeledtével Xaver mondott búcsúzóul még néhány mondatot, amelyben a jövőre esedékes 5-ös számmal kezdődő szülinapjáról is szó esett (remélhetőleg, egy fergeteges koncert tervéről beszélt), majd pedig, 2x-i ráadással kedveskedett nekünk. Az elsőben a délután szereplői mindannyian együtt újra előadták a Mennyből az angyal-t, a második ráadásban pedig, meghallgattuk a már szinte elmaradhatatlan "búcsúdalt", Marc-Antoine Charpentier Marche en Rondeau című szerzeményét. Ez utóbbiból a közönség is kivette a részét az ütemes taps megfelelő helyen történő szolgáltatásával. :)
Ez ugyan, nem tartozik szorosan a koncerthez, de az első ráadás után Cili ismerős arcokra bukkant a tömegben. Mamucival egy házban lakók jöttek el a koncertre, akikkel Cili már ezer éve nem találkozott. "Hol találkozzon össze az ember, ha nem egy orgonakoncerten!?" - mondta egyikük, mire a másikuk: "A kultúra összehozza a rég nem látott ismerősöket!" :)
Előadás után egy körsétát téve hagytuk el a templomot, hogy egy kicsit alaposabban megcsodáljuk belülről is, hisz' olyan ritkán jövünk be ide. Ezúttal is Xaver Fb-bejegyzéséből idéznék: Az alábbi koncertfilm által bepillanthattok e lenyűgöző kőrengetegbe, amely nem csupán szépségében, de nagyságában is “leg”: hiszen a hatalmas, kereszthajós bazilika Budapest legmagasabb tornyával büszkélkedhet:

Mire ¾ 5 körül kikeveredtünk a templomból, nem volt értelme sietni, mert Cili vonata csak ¾ óra múlva ment. Miután a koncert vége felé már igencsak kezdtünk fázni, átsétálunk a szemközti Kőrösi Kulturális Központba egy kicsit átmelegedni, majd onnan sétáltunk ki a látványos karácsonyi fényekben pompázó sétányon a vonatállomásra...

Időben kiértünk Pakonyba, a cuccok elpakolására is volt idő, majd 1/2 6 körül útnak indultunk a pár száz méterre lévő Református Templomba, hogy meghallgassuk Fekete Nándor orgonaművész Adventi hangversenyét.
A templomba lépve már igencsak megtelt padsorokat láttunk, de azért még sikerült helyet találnunk a jobb oldal egyik középső padjában. Talán, most még többen jöttek el, mint két évvel ezelőtt, ugyanis pillanatok alatt megteltek a padsorok, s bizony, pótszékekre volt szükség. :)
Az idő elérkeztével a helyi lelkész üdvözölte néhány mondattal a megjelenteket, majd Nándoré lett a főszerep. A fiatal művész ezúttal is az orgonairodalom legszebb darabjait hozta el nekünk. A teljesség igénye nélkül terítéken volt Bach Air című műve a D-dúr szvitből, és az elmaradhatatlan (kötelező orgonakoncerti darab) D-moll toccata és fúga. Albinoni Adagio-ja a szívünkig és a lelkünkig hatolt - Cili el is pityeregte magát, s én is csak nyeltem a könnyeimet!

Drága Mamácska! Drága Mamuci! Emléketek szívünkben örökké él!

Nándor mindenképpen szeretett volna eljátszani egy magyar zeneszerző művét is - Liszt Ferencre esett a választása. A koncert témáját tekintve Nándor műsorra tűzött egy karácsonyi éneket is, amelynek első részét orgona, a második részét fuvola, a harmadik részét pedig, harang kísérettel orgonálta el. Csodálatosan szólt Schubert Ave Maria-ja! A koncert végén együtt közösen elénekeltük a Csendej éj című karácsonyi dalt. A végső ráadás előtt Nándor békés karácsonyt kívánt mindannyiunknak, majd Bach H-moll szvitjével búcsúzott. :)
A másfél órás koncert kellemesen, de sajnos, hamar eltelt. Tetszett, hogy Nándor ezúttal is mondott néhány mondatot az éppen soron következő műről, amelyek hol szakmai tartalmúak voltak, de volt, hogy érdekességekkel szolgált. :)
Kifelé sétálva a templomból Nándortól még egy baráti kézfogásban is részesültünk, a lelkész úrtól pedig, kaptunk egy-egy igét tartalmazó kártyát. Én ezt kaptam:

A helyszín közelsége miatt nálam volt a találkozó. Először Cili futott be, majd BB-ke, Marika és Kinga is megérkeztek. Rövid egészségügyi perceket követően útnak indultunk és elsétáltunk a Kőrösi Kulturális Központba.
Nem sokkal érkezésünk után beülhettünk helyünkre a 8. sorba, ahonnan mindannyian tökéletesen ráláttunk a színpadra.
A délutáni zenei program színpadi látványa ezúttal is kellő ötletességgel és humorral bírt. Az ügyes kezek még Krolock gróf kastélyát is a színpadra idézték, igaz, maga a gróf nem lépett fel e délutáni eseményen… vagy mégis, csak álruhában… ;) hmm, nem is tudom igazán… az viszont biztos, hogy ezúttal is élvezetes Halloween Musical Pluszban volt részünk!? :)
A fellépők névsora is csupa élményt ígért.
Kerényi Miklós Máténak, mint számunkra új MP-résztvevőnek, nagyon örültünk, hiszen, színházi élményeink alapján egyre jobban megkedveltük személyét, hangját és tehetségét! Most sem kellett csalódnunk benne… fergeteges energiabomba volt a fellépők között! Nagyon jól szólt Serbivel közösen előadott Árnyékdaluk, ahogyan Veréb Tomival vívott Gyűlölete is szuper volt! :)
Egyházi Géza rendszerint élvezetes produkciókkal szolgál, de Fantomként elképesztő volt ezen a délutánon (is)! Az éj zenéje tökéletesen szólt tőle, nem beszélve Pál Danival előadott kettősükről a Fantom 2-ből! Dani hihetetlenül ügyesen és profi módon volt partnere Gézának a dalban, nem véletlenül szerepel sikeresen a Mary Poppins c. musicalban. Drága Szirtes tanár úr! Remélem, mihamarabb megadatik, hogy a Fantom 2 a Madách Színház színpadán kerüljön bemutatásra az Ön igazgatása alatt, s amely előadás tökéletes Fantomja lehetne Egyházi Géza, akit kellő tisztelettel ajánlok figyelmébe, de akit különösebben nem kell Önnek bemutatni, hiszen képességeivel Ön maximálisan tisztában van! :)
Pirgel Dávid hangját ismerem és szeretem, mégis rendszerint meglep a tehetségével és kellemes hangjával! Ma délutáni kedvencem tőle Ká dala volt (s nem feltétlenül a nyakában tekergő nagyon is igazi kígyó miatt), valamint az Orchideák a Rebeccából, amely nagyon hatásosra sikeredett! :)
Serbán Attilát mindig is imádtam, mert emberileg egy végtelenül szerethető figura, de ma azért szerettem különösen, mert csak annyit adott magából, amennyire szükség volt, és az szenzációsan jó volt! Gyönyörűen énekelte el a Till I Hear-t, a Jekyll Medley-re pedig, nagyon vágytam ma délután! Fantasztikus volt! Drága Serbi, millió puszi érte! :)
Veréb Tomi hangján és tehetségén csak ámultam és bámultam! Hihetetlenül kiforrott lett hangilag ez a még mindig nagyon fiatal emberke! Lehengerlően adta elő a Jégmosolyt, ahogyan a Timivel elénekelt Fantom-duett is lenyűgöző volt! :)  
 
1. Serbi: Thriller (Michael Jackson)
2. Géza: Az éj zenéje (Az Operaház Fantomja)
3. Kecskés Timi-Pirgi: Jöjj, szörnyű az éj (Rebecca)
4. Veréb Tomi: Miért fáj? (Rómeó és Júlia)
5. Géza: Győzni kell (Varga Bálint/Kal Pintér Mihály)
6. Serbi: Till I Hear (Love never dies - Fantom 2.)
7. Kecskés Timi ft. Pirgi: Meghalni oly morbid (Vámpírok bálja)
8. Veréb Tomi: Jégmosoly (Rebecca)
9. Géza: Saját vérem tör ellenem (Szent István - Egy ország születése)
10. Kecskés Timi: ??? (Vamps)
11. Pirgi: Mégis él tovább (Rebecca)
12. Géza-Pál Dani: Beauty Underneath (Love never dies – Fantom 2.)
13. Kecskés Timi-Veréb Tomi: Fantom duett (Az Operaház Fantomja)
14. K.M.Máté-Serbi: Árnyékdal (Mozart!)
 
1. Pirgi: Válj kővé – Ká dala (A dzsungel könyve)
2. Kecskés Timi-Pál Dani: ??? (Mary Poppins)
3. K.M.Máté: Haláltánc (Elisabeth)
4. Veréb Tomi: Kívüled senkim (Anna Karenina)
5. Kecskés Timi-Géza: Így fogadj el! (Jekyll és Hyde)
6. Pirgi-K.M.Máté: Ma nagyot nőtt az árnyék (Elisabeth)
7. Kecskés Timi-Serbi: Szépség és a Szörny/Beauty and the Beast (A Szépség és a Szörnyeteg)
8. Pirgi-K.M.Máté: Csiribáj (Szentivánéji álom)
9. Géza: Black Widow (Varga Bálint/Don Ngatia)
10. Kecskés Timi-K.M.Máté: Zorro duett (Zorro)
11. Serbi: Jekyll és Hyde Medley (Jekyll és Hyde)
12. Kecskés Timi: Út végén (Anna Karenina)
13. K.M.Máté-Veréb Tomi: Gyűlölet (Rómeó és Júlia)
14. K.M.Máté: Én húzok már (Ghost)
15. Finálé: Időugrató (Rocky Horror Show)
 
Marika és Kinga, mint első Pluszozok, nagyon élvezték a zenés délutánt – Máté és Tomi tetszett nekik a legjobban -, és legnagyobb örömömre, BB-kével közösön úgy nyilatkoztak, hogy legközelebb is szívesen jönnek Musical Pluszra! :)
Amúgy, január 12-én lesz a következő, többek között olyan fellépőkkel, mint Bot Gabi, Nagy Sanyi és Posta Victor! :)))           

Cilivel a megbeszéltek szerint a Corvin sétány metrómegállónál találkoztunk. Ő otthonról jött, én a munkából. Okos ötlet volt tőlem, hogy a Neten utánanéztem, hol is van pontosan a Katona József Színház "Kamrája", mert a Ferenciek terén olyan felfordulás van a felújítás miatt, hogy kész művészet lett volna a helyszínen megkeresni! A testi épségünkről már nem is beszélve, ugyanis minden tiszta hepehupa, így a gyalogos közlekedés igencsak komoly odafigyelést kívánt az októberi szürkületben!
No, de mint már említettem, a Neten ügyesen utánanéztem a pontos koordinátáknak, így az aluljáróból feljőve a felszínre, betájoltuk magunkat, majd átbukdácsolva a felújítási akadályokon, épségben megérkeztünk a Kamra bejáratához. Korán érkeztünk, így még nem engedtek be bennünket, de a kellemesen tavaszias időben beszélgetéssel múlattuk az időt. Épp nagy mesélésben voltam, amikor mindössze csak annyit érzékeltem a külvilágból, hogy egy fiatalember a kerékpárját tolva, szép komótosan elhalad mellettünk a színház irányába. Cili felderült tekintete lett azonnal gyanús számomra, s a másodperc töredéke alatt eszméltem, hogy meg kell fordulnom az imént elhaladt fiatalember után... Nos, ő nem volt más, mint a ma esti darab szereplői közül az egyik nagy kedvencünk, Nagy Ervin. Igazán követendő példa, hogy Ervin ilyen sportosan és környezet kímélően érkezett a munkába! :)
A jegyellenőrzést követően még egy kicsit várnunk kellett a terem bejárata előtt. Mindeközben nagyon fontos megállapítást tettem a téren, hogy a Kamra jellegében és hangulatában is hasonlít az "apaszínházra". :) Ekkor ismét ismerős hangra és arcra figyeltünk fel Lakatos Márk stylist személyében. :)
Elfoglaltuk helyünket a nézőtéren. Kis színházterem lévén, valamint a nézőtér lépcsőzetes elhelyezkedéséből adódóan, tökéletes rálátásunk volt a színpadra, ami a kis terem méreteihez képest, nekem nagynak tűnt...
Nagy Ervin mellett Tasnádi Bence (fő)szereplése késztetett bennünket a Marius von Mayenburg művéből színpadra állított Mártírok című előadás megtekintésére. Májusban még azt írtam, hogy témáját tekintve hangolódnunk kell erre a darabra, de örömmel mondhatom, hogy a darab komolysága ellenére nem volt olyan letargikus és depressziós, mint azt gondoltam, köszönhetően az olykor kínos és drámai helyzeteket oldó humoros reakcióknak, visszakérdezéseknek és beszólásoknak.
Marius von Mayenburg kortárs drámaíró. 1972-ben született Münchenben. Német irodalmat hallgatott a müncheni egyetemen, majd 1992-ben Berlinbe költözött, ahol a Művészeti Főiskolán drámaírást tanult. Darabjainak ősbemutatója többnyire saját színházában, gyakran saját rendezésében valósul meg, emellett azonban az egyik legtöbbet játszott német szerző világszerte.
A történet két fő(bb)szereplője Benjamin tanuló (Tasnádi Bence) és Roth tanárnő (Ónodi Eszter) - előbbi mártírnak indul, utóbbi mártírrá lesz. Nem tudjuk meg mi okból, de Benjamin szenvedélye a Biblia. Az anyja azt gyanítja drogos, de Benjamin vallási fanatikussá vált. Ha az események alakulását nézzük, sok különbség nincs, hiszen, itt is rabja lesz valaminek, ami nem igazán viszi őt jó irányba. Egyre csak a Bibliát olvassa, és minden őt ért sérelemre és támadásra annak tanításaival válaszol - édesanyja, iskolatársai és tanárnője ellen fordítva azt. Tetszése szerint alkalmazza az írás szavait, melyet képtelen összefüggéseiben látni és értelmezni. Megtagadja az iskolai úszás oktatáson való részvételt a női nem bikinis látványa miatt; felháborítja a segédeszközökkel tartandó szexuális felvilágosítás, mely szerinte az kizárólag a testiség kéjcélú alkalmazását szolgálja; eltaszítja magától csinos iskolatársnőjét, Lydiát (Pálmai Anna), akinek bája és érintése erősen hat az érzelmeire; visszautasítja Menrath lelkész hittan tábori ajánlatát, mely szerinte, köszönő viszonyban sincs a Biblia tanaival... Benjamin egyáltalán nem mondható népszerű diáknak az iskolában, nincs is egyetlen barátja sem. Ugyanígy van ezzel a testi hibája miatt kirekesztett Georg (Dankó István) is, ezért sorstársra talál Benjaminban, aki elhiteti Georg-gal, ha elég erős a hite, megnőhet a lába akkorára, mint a másik. Idővel azonban, Benjamint egyre erősebben ragadja magával az örvény... Az események kontrollálhatatlanná válnak... Egyre ijesztőbben viselkedik, egyre vakmerőbb tettekre szánja el magát, amelyekre könnyen ráveszi Georgot is, aki szinte már isteníti őt... A történések során egyértelművé válik, hogy Benjaminnak pszichés segítségre lenne szüksége, de míg édesanya (Kiss Eszter) a tantestületre hárítja fia problémájának megoldását, Dörflinger tanárúr (Nagy Ervin) nemtörődöm, laza stílusával elvicceli a drámai helyzeteket, Baltzer igazgató (Takátsy Péter) konfliktuskerülő, aranyközépút választásával igyekszik kibújni a felelősség alól, Menrath lelkész (Elek Ferenc) isteni megértéssel kerüli el a véleménynyilvánítást. Egyedül Roth tanárnő próbálja meg a saját fegyverével legyőzni Benjamint, és veti bele magát a Biblia tanulmányozásába, hogy megértse a tizenhat éves fiú fájdalmát és keserűségét. Miközben minden tudásával azon van, hogy segítsen a fiún, Benjamin egy alkalommal az arcába vágja, hogy zsidó, majd amikor legnagyobb meglepetésére, nem elutasítást, hanem segíteni akarást kap viszonzásul, képtelen kezelni a helyzetet, és zaklatással vádolja meg a tanárnőt. Az addig segítőkész tanárnő elfordul Benjamintól, leveszi róla a kezét, de úgy tűnik, saját "józansága" megtartásának szempontjából már késő. Környezete elítéli a fiú által hazudott zaklatás miatt, s el akarják távolítani az iskolából. Roth tanárnő azonban erről hallani sem akar... Szöget és kalapácsot vesz elő, s hogy helyhez kötését eme eszközökkel biztosítsa, megteszi, amit érzése szerint tennie kell... Így válva mártírrá a darab utolsó jelenetében. :(
Nem kívánom mélyen szántó gondolatokkal kielemezni ezt a darabot, de mindenképpen megtekintésre ajánlom - elgondolkodtató és tanulságos. Egyesek önérzetét esetleg sértheti egy-egy megnyilvánulás, vélemény vagy beszólás, de azt gondolom, aki ezen túl meglátja és megérti a darab mondanivalóját, az nem veszi magára, és nem távozik vérig sértve, netán, felháborodással a lelkében. Miután a darab által terítékre kerülő kérdésekben nem vagyok érintett, ezért inkább a kívülálló szemével és gondolkodásával néztem végig az előadást, de ha már Lakatos Márk ott ült a nézők soraiban, kíváncsi lennék, ő például, milyen érzésekkel nyugtázta az elhangzottakat?! Látva őt az előadás után, úgy gondolom, semmiféle trauma nem érte őt! :)
Ahogyan azt már említettem, az itt-ott elhangzó ironikus humor tompított az előadás komolyságán és drámaiságán. Ettől talán, kevésbé nehezedtek ránk és nyomasztották lelkünket a látottak, de engem maximálisan magával ragadott az előadás! Szívesen néztem volna még tovább! Igaz, nem erre a befejezésre számítottam - bíztam benne, hogy Benjamin - a Bibliával vagy anélkül, de - megtalálja a maga útját, és helyére kerülnek a dolgok.
Nagyon tetszett Kálmán Eszter végtelenül egyszerű, mégis ötletes és a helyszíneket (nappali, tanterem, iroda, iskolafolyosó) abszolút kifejező díszlete. Nagyon-nagyon tetszett a színészek játéka, tökéletesen hozták a figurák sajátos jellemzőit! Dömötör András rendező választásai telitalálatnak bizonyultak.
Tasnádi Bence, aki miatt megnéztük ezt a darabot, nem okozott csalódást - elképesztően tehetséges színésznek gondolom és látom. Élmény és élvezet volt őt (most is) nézni és hallgatni. Épp ezért is lepődtem meg, amikor egy vele készült interjúban azt olvastam, hogy nem akart mindenáron színész lenni: "Nem ragaszkodtam ehhez a pályához. * ...16 évesen beleírtam a naplómba egy félmondatban, hogy „lehet, hogy színész leszek”. * Ha nem vesznek fel elsőre, szinte biztos, hogy nem próbálkozom többet. * Ha nem kerülök be, akkor most valószínűleg szociológiát tanulok. * Ha alkalmatlannak és tehetségtelennek találnak idővel, igyekszem nem megsértődni, kiszállok." Nos, én végtelenül örülök, hogy Bencéből színész lett, mégpedig tehetséges színész, és remélem, még sok-sok évig láthatjuk őt színpadon játszani! Maximálisan kiérződik a játékából, hogy szereti és élvezi, amit csinál. Tehetségét nem is bizonyítja jobban, minthogy idén a Színikritikusok Díján ő kapta az elismerést a legígéretesebb pályakezdő kategóriában. (E kapcsán válaszolt néhány kérdésre a Mokka műsorában.) Stuber Andrea szavai, melyeket a Fidelio különszámában írt Bencéről, szívemből szóltak: "Fölényes eleganciája a Musik-előadás trükkös revüszámában. Gyilkos dühű tekintete a Mártírok vallási fanatizmusba eső diákjaként. A Nyaralás másba és máshová vágyódó, szerelmes pincérjének elvarázsolt etűdjei. Részeg dülöngélése és elhajlása (a padló felé) a Farsangban. Tasnádi Bence magas, szép, jól énekel és igazi mozgásvirtuóz. Színészi tehetsége olyan ragyogó, mint a nap. Imádni fogjuk! (Már aki nem imádja máris.)"

Bencéről még azt is érdemes tudni, hogy van egy zenekara (Ed Is On), amiben basszusgitározik és énekel. Elmondása szerint, a színészi elfoglaltságok miatt kicsit hanyagolta eme projektet, de - ahogyan az a fenti beszélgetésben is elmondta - ismét előtérbe helyezi a közös zenekari munkákat. Meghallgattam egy-két dalt a repertoárból... A dalok szövege zseniális, igaz, néhol merész és bizarr (ugyancsak Bence érdeme), ugyanakkor ez az általa "alternatív mulatósnak" nevezett zenei stílus számomra kicsit érdekes. Szóval, egyelőre a színész Tasnádi Bence nekem jobban bejön, mint a zenész! :)

11 óra körül útnak indultunk, hogy a régóta tervezett Parlamenti látogatást megejtsük. Ma is napsütéses, kellemes időben volt részünk, így még az sem okozott problémát, hogy a Kossuth tér felújítási munkálatai miatt bukdácsolnunk kellett a felállított fémpallók útvesztőiben. A Néprajzi Múzeumot is megtaláltuk, ahol sikerült jegyet vennünk a 12:30-as magyar nyelvű Parlamenti bemutatóra. A Múzeumtól hasonló útvesztő vezetett egy sátortetővel fedett területre, ahol várakoznunk kellett a fenti időpontig, s ahol ugyan, felállítottak egy kávé- és egy üdítő automatát, ellenben mindössze két pad szolgált arra, hogy a várakozók le tudjanak ülni.
Az idő elérkeztével kiskatona jelezte a magyar nyelvű csoport indulását, így hát, kíséretében megközelítettük az Országházat, amelynek a tér felőli bejáratánál későbbi idegenvezetőnk fogadott bennünket. Üdvözlő szavai után sorban egymás után léphettünk be a gyönyörű épületbe. Akár a reptéren, szigorú ellenőrzésen estünk át - a táskánkat átröntgenezték, nekünk pedig, detektoros ajtón kellett átmennünk. Előttünk egy idős házaspár férfi tagjától elkérték a bicskáját (a látogatás után visszakapta), de az én körömvágó ollómat, vagy nem mutatta ki a röntgen, vagy az ellenőr nem vette észre, mert a bicskás úrral foglalkozott.
Míg az ellenőrzés zajlott, olyan információkat hallottunk, hogy jövő év március 15-re készülnek el a Kossuth tér és környékének felújítási munkálataival.
A Parlament főlépcsőjének közvetlen közelében van elhelyezve az Országház makettje, amelyhez állítólag 6 250 456 db gyufát használtak fel.

Parlamenti kísérőnk e makett előtt mondott el néhány fontos és érdekes adatot Steindl Imre neogótikus épülettervéről. A parlamenti séta során megnéztük az épület díszlépcsőjét,

a delegációs bejáratot,

a kupolatermet a Szent Koronával és a többi koronázási ékszerrel (a koronázási palást kivételével, amely a Nemzeti Múzeumban  látható),

a képviselői társalgót, ahol a képviselők interjúkat adnak a TV-csatornáknak,

a képviselői üléstermet, ahol a tisztelt képviselők vitatkoznak és szavaznak az ország sorsáról,

s mindeközben megismerkedtünk a Ház történetével, építészetével és a benne található műalkotásokkal (Róth Miksa által készített üvegfestésekkel és üvegmozaikokkal, magyar festők alkotásaival, illetve mesterségeket, tudást és műveltséget megjelenítő pirogránit szobraival).

E képekkel színesített bejegyzésemmel elsősorban kedvet szeretnék csinálni azon érdeklődőknek, akik úgy gondolják, hogy életünk során legalább egyszer látnunk kell Országunk Házát belülről is.
A kb. 40-45 perces bemutató élvezetes volt, de kicsit kevés – a halandó ember lánya szeretett volna még több ideig barangolni ebben a lenyűgöző épületben, és még több helyiséget megnézni. Politikusaink többsége – tisztelet a kivételnek - meg sem érdemli, hogy ilyen gyönyörű falak közt dolgozhasson! :(

... ¾8 körül foglalhattuk el helyünket a nézőtéren. Kicsit tartottam tőle, hogy nem éppen lesz nyerő a helyünk az ún. Bal Erkély 3. sorából, de tökéletes rálátásunk volt a színpadra. A koncert kezdetéig volt időnk megcsodálni az amúgy nemrég felújított Szabadtéri Színpadot – igazán látványosra sikeredett. Amint lement a nap, hűvösebbre fordult az idő, ezért mindenképpen kiváló és okos ötletnek bizonyult, hogy vittünk magunkkal takarókat. Körbeburkolóztunk velük, amely jól melegített bennünket a koncert ideje alatt. :)
Edvin Marton koncerten legutóbb 2004-ben voltunk... ugyanúgy itt, a Margitszigeten. Azóta nem sokat hallottunk róla, de mint megtudtuk Európa és Ázsia meghódítása után jelenleg amerikai karrierjét építi a hegedűvirtuóz. Néhányan meglehetősen erős kritikával illetik őt egyedi stílusa miatt, míg nekem épp azért tetszik, mert kiválóan ötvözi a klasszikus és a modern popzenei alapokra épülő dallamvilágot. Örömömre szolgált, hogy a koncerten elhangzott a világ és olimpiai bajnok műkorcsolyázó, Evgeny Plushenko részére írt zene, sőt, a kivetítőn néhány kockát is láttunk Plushi korcsolyázásából. A 3 millió dolláros hegedű címet viselő koncerten Edvin egy 1697-ből származó eredeti Antonio Stradivari hegedűn játszott, kezdve a klasszikus daraboktól, a hollywoodi zenéken át, egészen a díjnyertes zeneműveiig.

Délután 5 óra körül útnak indultunk a Margitszigeti Szabadtéri Színpadra. A Szabadtéri Színpadon megrendezett Edvin Marton koncert ugyan, este 8 órakor kezdődik, kihasználtuk azt a lehetőséget, hogy az előadásra szóló jeggyel ingyen meg lehet nézni a Szabadtéri Színpad területén álló Margitszigeti Víztornyot.
Leszállva a Sziget bejárójánál, gyalog sétáltunk be a Szabadtéri Színházig. Útközben megcsodáltuk a szökőkutat, és a séta közben élveztük az őszi napsütés kellemes melegét. :)
A jeggyel valóban megnézhettük az eredeti színeiben megújult Margitszigeti Víztornyot. A maga 102 évével az ország legöregebb és legnagyobb víztornya, amelynek megcsodálását fentről kezdtük. Felgyalogoltunk a torony 5. szintjére, amelynek erkélyeiről körbecsodálhattuk Buda és Pest körpanorámáját, illetve amolyan aperitifként belenéztünk és belehallgattunk Edvin Marton próbájába. Már ekkor lehetett sejteni, hogy egy élményekkel teli estének nézünk elébe...